Másnap boldogan keltem és apáékkal közösen mentünk le reggelizni. Még az ajtóban összefutottam Zarával. Sötét barna, göndör haja most két konytba volt kötve és fahéjszínű bőrét tökéletesen megmutatta. Arcán kedves mosoly volt és látványa megdobogtatta a szívem.

Első nap még kétségeim voltak affelől, hogy lesznek-e olyanok, akik nem a külsőm alapján ítélnek és rögtön találtam is valaki olyant, aki elfogadott úgy, ahogy vagyok.

-Apa, apu ő itt Zara Jordan, vele ismerkedtem meg a kupéban. -mondtam büszkén.

-Örülök, hogy megismerhetem magukat, mint szülőket. -mondta a lány bátran, miközben puha kezét nyújtotta a két férfi felé és mindketten meg is rázták azt. A bájitaltan tanár elismerő pillantást vetett rám, miközben a lány elsietett helyet foglalni.

-Már kedvelem, van bátorsága. Főleg, hogy kezet rázott a pince rémével. -mondta apa. -Mugliszületésű?

-Perselus, mégis mit számít az? -horkant fel apu.

-Semmit, csak nem fél tőlem.

-Oh.

-Hahó, én is itt vagyok nagyokosok! Azt mondta, hogy a nővére mesélt rólad, szóval nem hiszem, hogy mugliszületésű lenne. -mondtam győzedelmesen.

-Akkor mégis tudja, hogy ki vagyok, akkor kérdezd majd meg tőle, hogy agykárosodást szenvedett-e!

-Szerintem nem díjazná a csodás ötletedet. -mondtam magabiztosan.

-Az bőven előfordulhat.... -mondta tettetett merengéssel. -Akkor reggelizzünk meg! Jó étvágyat Toby!

-Nektek is! -mondtam, majd a Griffebdél asztalánál leültem. 

A reggeli után már elindultunk az első óránkra, ami átváltozástan volt, de útközben megállítottak.

-Na mi van sebhelyes arcú? Igyekeztek valahova? -szólalt meg egy mardekáros nyakkendőt viselő fiú. Mellette még két háztársa volt jelen, akik nevettek a "viccen".

-Hagyd békén! -állt rögtön kettőnk közé védelmezőleg Zara. Én vállánál fogva finoman eltoltam őt, majd egy lépéssel közelebb mentem a fiúkhoz. A mellette lévő kettő kicsit ijedten hátrébb lépett, de a középső csak nem mozdult. A füléhez hajoltam, majd belesúgtam. 

-Gyertek, menjünk! -mondta és félve iszkoltak el tőlünk.

-Gyávák! -szóltam utánuk.

-Mit mondtál neki? -kérdezte tőlem rögtön a lány gesztenyebarna szemeit rámemelve.

-Majd később elmondom, de most kapjuk össze magunkat, mert elkésünk az óráról! -Zara beleegyezőleg bólintott, majd sikeresen elértük a termet, ahol apa drágalátos mardekárosaival voltunk együtt. Az a szerencsétlen még mindig elég ijedtnek tűnt, ami rendkívül szórakoztató volt, de inkább a tantárgyra figyeltem. Flitwick professzorral most tanultuk a lebegtető bűbáj alapjait, amelyeket természetesen otthon már rég megtanítottak.

Az óra után Binns professzorral volt mágiatörténetünk. Habár ez volt az első óránk belőle a többiek már szinte egytől-egyig a padon voltak kifeküdve. A szellem monoton és unalmas stílusa tényleg elég fárasztó volt, még én is inkább a többieket figyeltem meg.

Ezek után nem sokára jött az ebéd, majd mivel hamar végeztünk Zarával kiültünk az udvarra egy kicsit átvenni az anyagot. Erre annak az idióta mardekárosnak megint itt kell lórfálnia.

-Na jó figyelj! Nem tudom mit akarsz, de hagyj békén! -mondtam dühösen.

-Jobb lesz befogni sebhelyes! Nézd csak kiket hoztam! -mondta büszkén, majd a mellette lévő felsőbb osztályosokra mutatott.

-Őt hagyjátok ki belőle! -mutattam barátnőmre, majd tovább folytattam. -Egyébként jobb lesz eltűnnötök, nehogy a házvezető tanárotok bármit is megneszeljen! -mondtam mosolyogva, miközben néztem, ahogy bájitaltan tanárom és egyben nevelőm közeledik hozzánk.

Gyors ragadozó léptekkel szelte át a távolságot, majd rám és Zarára, aztán a fiúkra nézett. Ebből ők viszont mit sem vettek észre, hiszen háttal voltak neki. Zara arcán pedig megjelent a káröröm és ő is magabiztosan mellém lépett.

-Az tényleg nem lenne jó. -mondta somolyogva.

-És én pont egy félvérnek és egy kis sárvérűnek higgyek? Igen, tudom, hogy az vagy sebhelyes. -mondta a fiú öntelten. Csak arra nem számított, ami ezután következett. Talárjánál fogva fordította meg egy erős kéz és apa olyan dühhel nézett a fiú szemébe, hogy még én is megijedtem volna a helyében. Nagyon utálta azt a szót: sárvérű

-Mr. Bradley, Fisher és Miller mi folyik itt? -kérdezte lángoló tekintettel.

-Hát...mi....csak. -dadogta a fiú.

-----------

Hát ennyi is lenne a rész! Most volt hozzá kedvem. Remélem nem baj, hogy a pici Toby megkapta apja barátságos stílusát.

A cím pedig arra utal, hogy hamarabb piszkálni kezdték, mint hitte volna.