Arra ébredtem, hogy Suga magához húz, és befogja a fülemet. Tompa, mégis erős hangokat hallok. Ezek.... a szülei? Szembe voltam vele, így felemelte lassan a fejemet.

-Nagyon sajnálom, hogy felébresztettek- mondja, közben próbálja elterelni a figyelmem az ordítozásról. Egy férfi hangja ordibál egy nővel, úgy, hogy szerintem a nő az nem érdemli meg. Visszafojtott hangon beszélt a férfival, ebből arra utaltam, hogy fél.

-Annyira sajnálom.... nem tudtam erről- hajtottam le a fejemet. Nagyon szégyelltem emiatt magam. Jaaaaj de szerencsétlen vagyok! Nem akartam ilyen helyzetbe hozni őt.

-Nem kell sajnálnod, mert ez nem a te hibád. Nem tudhattál róla, mert nem mondtam el- emelte fel a fejem. Halványan, de láttam sötétbarna íriszeit.

-Szeretnél róla beszélni?- kérdeztem, megtörve köztünk a csendet.

-Majd egyszer- hirtelen ideges trappolásokat hallottunk meg közeledni- Maradj csendben- parancsolt rám, közben magához szorított, így fejemet mellkasába fúrtam. Hallottam ahogy hevesen ver a szíve. Teste melege megnyugtatott, és biztonságot nyújtott számomra. Olyan gyengéd szokott velem lenni. Az első nap óta, kezd egy kicsit elpuhulni. Aranyos is, meg furcsa.

-Yoongi!- ordította valaki. Hallani lehetett, hogy ittas állapotban van- Gyere elő te szánalmas kis féreg!- ordította az ajtó előtt- Ne bujkálj, vagy betöröm azt a kurva ajtót!!- elkezdte verni az említett védőfalunkat. Egy kicsit remegtem a mostani helyzetünktől, amit Suga észre vett.

-Sssssss....- simogatta hátamat nyugtatásképp- Nem lessz semmi baj, amíg én itt vagyok- szavaitól kicsit megnyugodtam, de az ajtó egyre erősebb hangja nyugtalanított.

-Gyere ki!- egyre erősebben verte a fát. Suga-nál itt telt be a pohár. Felkelt mellőlem, engem ott hagyva az ágyon. A lepedőt markolászva figyeltem az ajtóhoz közeledő fiút. Egy határozott mozdulattal kiszakította, ami mögött az ittas férfi elégedetten elmosolyodott- Szóval felhoztál magához egy kis ribancot- nézett rám nevetve. Erre Yoonginak ökölbe szorult a keze- Akkor ezért...- nem tudta befejezni, mert egy erős öklössel a földre terítette a fiú.

-Nem beszélhetsz róla így, és ha még egyszer ezt mondod róla, és esküszöm, hogy megöllek- mondta már szinte ordítva-Pakold össze a cuccaidat- szólt nekem eréjesen- Nem akarom, hogy tovább nézd ezt- elkezdte össze szedni a saját dolgait is egy táskába, amit én is követtem. Átöltöztünk. Ahogy felkaptam a táskámat a hátamra, azonnal megfogta a kezemet, és lefutott velem a nyomában az előszobához. Felvettük a cipőinket, de ő még vissza fordult. Az anyukája volt mögöttünk könnyes szemekkel áztatva.

-Szia Bella. Nagyon örülök a találkozásnak. Yoongi anyukája vagyok- mutatkozott be- sokat hallottam rólad- erőltetett magára egy mosolyt. Fiatal anyuka. Kb most ütheti a negyven határát. Nagyon szép nő- Yoongi. Kérlek vigyázz rá- mondta, majd az előbb említett szorosan megölelte anyukáját- És te is rá- most engem vont ölelésbe- Menjetek. Nem akarlak titeket feltartani.

-Maga sosem tartana fel- mosolyogtam bíztatóan- Maga sokkal jobbat érdemel. Bocsánat, hogy így mondtam..

-Semmi baj. Talán igazad van.

-De jól van?- néztem rá kicsit aggódva, amire csak egy halvány mosoly keretében bólintott.

-Most már menjetek- terelgetett ki minket az ajtón- Jó éjszakát- köszöntünk el egymástól. Yoongi beindította a motort. Felszálltam mögé. Csendben elindultunk az otthonom felé. Olyan szarul éreztem magam-e miatt, hogy azt nem tudom kifejezni. Nem akartam szegénykéket ilyen kényelmetlen helyzetbe hozni, de mégis sikerült. A hideg szél egy kicsit csíote a bőrömet, de jól esett. Pár perc múlva, már leparkoltunk. Lehajtott fejjel válrtam, hogy ő is leszálljon a kétkerekű járműről. Két ujjával felemelte államat, hogy szemébe tudjak nézni.

-Minden rendben?- kérdezte arcomat fürkészve. Én erre csak nemlegesen megráztam a fejemet - Miért? Mi a baj?

-Mert... nem akartalak ilyen helyzetbe hozni titeket....- félbe szakított azzal, hogy befogta a számat.

-Ha nem hagyod abba ezt az idióta szöveget, nem tudom mit csinálok veled - nézett rám- Ne ostorozd magad ezen. Oké?- csak bólogatni tudtam.

...

A szünet többi része nagyon gyorsan eltelt. Sokat voltam Yoongi-val, de pár napig nem találkoztunk, mert dolga volt, és találkozgatott a másik hat barátjával. Idő közben anya is haza ért, így az utolsó hetet vele töltöttem.

Megszólalt a rég nem hallott reggeli ébresztő, ami azt jelezte, hogy irány vissza a suliba. Jeee! Lecsaptam, majd felvettem a tegnap kikészített ruhákat.

Elvégeztem a reggeli teendőimet, és már indultam is a suliba. Séta közben nem futottam bele Suga -ba, csak Woozi-ba. Ahogy beléptünk az épületbe, azonnal a termeink felé vettük az irányt. Elköszöntünk egymástól, majd beléptem. Helyet foglaltam a rég nem látott székemen. Lassan mindenki megjelent. Yoongi, ahogy belépett, azonnal köszönt, és egy puszit nyomott a homlokomra. Az a bizonyos kedves padtársam is megérkezett. Mindenki leült. A tanár egy új lánnyal állított be az oldalán.

-Figyelem osztály. Ő itt......

-------
Amikor van valami izgalmas, de valaki bunkó módon leállítja.