Írói szemszög

Az otthon mesés illatára ébredt a lány, s köré fonódó erős karokra. Yoongi szorosan a lány hátához tapadva szundított félmeztelenül, míg a másikon a férfi pólója díszelgett. Olyan megszokott volt hogy azokat a nagy pólókat hordja a párja ruhatárából, hogy már csak abban vagy ruha nélkül tudott csak aludni vagy a másikkal lenni. Élvezte minden egyes pillanatát a reggeleknek. Együtt ébrednek. Az ő jelenlétére ébred. Az ő illatára mely minden egyes pillanatban elvarázsolta.

Annabell mocorogni kezdett ahogy próbálta felélénkíteni gyenge tagjait, melyek az alvás miatt ellazultak. A fiúnak annyira nem tetszettek ezek a mozdulatsorok, mivel felébresztette őt. Karjai szorosabban fogták körül kedvesét és fejét a nyakhajlatába borította.

- Ne kellj fel még... - motyogta a másik bőrére, s kómás puszikkal kezdte el behinteni, hátha vissza tudja altatni, de ez csak mosolygásra késztette.

- De fel kell... - mondta suttogva, s lehunyta szemeit. Felül lévő kezét a szőke hajkoronába vezette, és ujjaival finoman simogatta a másik haját - Holnap suli, és tanulni kéne rá... - itt kifújta a már tüdejében megnehezedett levegőt - És még ott vannak azok a rohadt vizsgák is... Neked is tanulni kéne rá...

- Én már rég megtanultam amit kell... - motyogta, s kijelentésére a lány meglepődött.

- Te? Megtanultál mindent? Tanultál? - tette fel meglepődötten a kérdéseket.

- Igen... Tudod, attól hogy a pasid rosszfiú, attól még lehet okos is... - mondta félálomban - Okos és szexy... Mi kell még neked? - kuncogott kómásan - Na és nekem? Okos, szexy, cuki és édes barátnő... - hangja kezdett elhalni, ahogy az álom újra visszaragadta. Megjegyzéseire Bell kuncogni kezdett.

- Na most már engedj, mert nekem még tanulnom kell...

- Nem... - motyogta - Soha... Többé már nem...

...

- Gyere vissza - mondta már századjára az ágyban szenvedve, míg a másik az asztalánál ült és jegyzetelt tanult. Yoongi lusta volt kikelni, és körülbelül fél óránként felébredt és mondta ugyan azt, olykor hozzátéve egy-egy édes szót, hátha sikerül visszacsalni.

- Drágám. Ha szeretnéd hogy ne bukjak meg a vizsgán, akkor inkább pihenj. Ha úgy érzem, akkor ledőlök melléd egy picit. Nem kell aggódni, nem megyek sehova - mondta, miközben szemeivel szüntelenül a papírhalmokat nézte.

- Agh... Jó - mondta duzzogva, és visszamerült a takarók és párnám tengerébe - ....De később legyen egy kis feszültség levezető? Nagyon stresszesnek látszol... Utána jobban megy a tanulás - ajánlgatta öteletét.

- Hihetetlen vagy Min Yoongi - mondta, miközben fejét rázta.

- De ezért szeretsz. Nem?

- De igen... Idióta Manóm.

...

Bell, lassan belépett az iskola kapuján, s úgy érezte mintha az első napja lenne. Olyan rég járt már itt, hogy elmékei kicsit elhomályosulva gondoltak vissza a termekre ahol tartózkodtak. Szétnézett s úgy és újra végigtanulmányozta a plakátokkal és firkákkal díszített falakat. Lábai komótosan terme felé vitték, miközben a még kihalt folyosókat nézte és újra átért mindent, akár az első napján. Csend uralkodott az egész épületen, s szinte sötét colt, csak a komor, szürke felhőkön átvilágító, gyenge fény világította meg az iskolát. "Mint egy rémálom" jegyezte meg magában.

Terme ajtaja egy kicsit nyitva vilt, s látszott, hogy bent fel van kapcsolva a villany. Szóval akkor nem ő itt az első. Nagy levegőt véve nyitott be a terembe, s azon nyomban egy lány vetette rá magát, s úgy szorította, hogy félő volt, megfullad.

- Annyira hiányoztál... - mondta egy kicsit sírós hangon, mire Annabell mosolyogva megsimogatta Jiwoo fejét, s átölelt ő is.

- Drágaságom - mondta a lánynak kuncogva - Mondtam már hogy nem kell sírni miattam, és amúgy is. Már meglátogattál a kórházban és láttad hogy jól vagyok. Na itassuk fel azokat a könnyeket és ne sírdogáljunk itt - mondta aranyosan, mire a másik csak kuncogva, s szemeit törölgetve próbálta abbahagyni a sírást. Jay a háttérben végignézte a jelenetet. Felállt és a pároshoz lépkedett, s egyik kezét barátnője vállára tette.

- Pont az imént ígérgetted hogy nem fogsz sírni, Cica - mondta kuncogva, majd tekintetét az előtte lévő lányra vezette - Jó látni téged csajszi - mosolyodott el, és karjaiba zárta Annabellt. Lehet hogy Jay-nek volt barátnője, de akkor is, fontos volt neki a külföldi lány, és akármilyen hihetetlen, nagyon is aggódott érte. Ölelésük miatt Jiwoo nem volt féltékeny. Épp ellenkezőleg. Boldog volt hogy barátja és barátnője jóban vannak azok után a régi történetek után.

- Téged is - mondta halkan, s szinte eltűnt a fiú ölelésében.

- Csoportos ölelés! - mondta hirtelen és hangosan Jiwoo, s mindkettő szerettét szorosan átölelte, min mindegyikük kuncogott. Még az ajtóban álló Yoongi is..