Arra ébredtem, hogy valaki a kezemet szorítja. Becsukott szemmel is éreztem a világos fényt beszűrődni a szobába. Lassan felnyitottam a pilláimat. Fehér plafon. Ezt azt jelenti, hogy az orvosiban vagyok. A kezemet szorongató személy felé pillantottam, aki Suga volt. Szemei kitágultak ahogy meglátta, hogy ébren vagyok.

-Mi.. történt?- próbáltam felkelni, de hirtelen éles fájdalom nyílalt a fejembe, így azonnal vissza estem. Lüktetett, és olyan érzés volt, mintha valaki folyamatosan nyomná össze. Mozdulatomra azonnal felkelt és kezei közé fogta az arcomat.

 -Ne mozogj- simogatta arcomat nyugtatásképp- Az orvosi szobában vagy- ezt tudtam- Beverted a fejedet a bordásfalba, és elájultál, ezért behoztalak ide, ahol a nővér megvizsgált. Elméletileg egy kis agyrázkódást szenvedtél, de ne aggódj. Nem vészes- ő nem látta? Vagy csak nekem ennyire rossz a szemem?, Vagy az emlékem?- Erre a hétre kiírtak- közölte a tényeket.

-Te nem láttad?- lassan rátámaszkodtam alkaromra.

-Micsodát?- kérdezte értetlenül.

-Semmi- ráztam meg a fejemet - Biztos csak képzelődtem- nevettem egy kicsit erőltetetten, de hála égnek, nem kérdezett rá.

-Szólok a nővérnek, hogy felébredtél- adott egy gyors csókot, majd kiment a szobából. Tényleg nem látta? Nem sokkal később vissza jött- Haza kísérlek- segített felállni, majd az egyik kezét derekemra vezette, hogy meg tudjon tartani. Teljesen neki dőltem, és úgy indultunk el a motor felé. Szédűltem, és a hányinger is kerülgetett. A járhűhöz érve felszállt, majd egy mozdulattal a háta mögé ültetett. Ne kérdezzétek, hogy hogyan, mert nem tudom- Erősen kapaszkodj, és valahogy jelezd, ha valami baj van. Oké?- biccentettem. Elindultunk, de nagyon lassan haladtunk.

A házhoz érve, letett a földre, majd ő is leszállt mellém. Megint átkarolta a derekamat, de nem zavart, mert a segítsége nélkül elestem volna. Kinyitottam az ajtót. Bementünk, és a lépcsőhöz érve, menyasszony fogásban felkapott az ölébe, és felvitt. A szobába, majd óvatosan az ágyra tett.

-Jól vagy?- kérdezte, közben arcomat simogatta. Erre csak egy nemleges fejrázással válaszoltam- Kérsz valamit inni, vagy enni?- ugyan az a válaszom. Lecsukom a szememet, és elengedtem magam. Hirtelen azt éreztem, hogy Suga velem szembe lefeküdt- Akkor pihenjünk- az alul lévő felkarjára fektette a fejemet, közben a másik kezével a derekamat fogta, majd közelebb húzott magához, míg a csípőnk össze nem ért. Egy kicsit mozgolódott, de amikor már megtalálta a számára legkényelmesebb pózt, nyugton maradt- Azonnal szólj, ha bármi van- adott puszit a fejemre. Biccentettem egyet, és közelebb húzódtam hozzá. Vajon az a lány is ennyire szerette, mint most én? És ő is szerette őt?... Bell hagyd abba! Most téged szeret, és ez a lényeg! Teljesen össze zavar ez a fejfájás. Óvatosan levettem magamról a kezét, amire felébredt- Valami baj van?- nézett rám aggódva, de egy kicsit kómás volt a feje, ezzel aranyosab volt. Leszálltam az ágy mellé.

-Csak beveszek egy fájdalomcsillapítót, és már jövök is- mosolyogtam rá halványan. Felállt, és mellém lépett- Nyugodtan maradj itt.

-Nem. Két dolgot miatt is megyek veled- kuncogott- Hogy vigyázzak rád, és mert wc-re kell mennem- nevettünk az utolsó okán. Elindultunk a fürdőszobába, ahol ő a wc-t, én meg a polcon lévő kis dobozkát vettem célba. A ládikát a mosdókagyló szélére raktam, és elkezdtem benne kutakodni. Amíg én keresgéltem, addigra Yoongi már végzett is. Mögém lépett, és átkarolt hátulról.

-Moss kezet. Ne nyúlj hozzám pisis kézzel- kuncogtam.

-Nem is az- hajtotta fejét a vállamra.

-De akkor is moss kezet.

-Oké főnök- adott egy puszit a nyakamba, majd mellém állt, és megmosta a kezét. Végre megtaláltam a gyógyszert, amit kerestem. Yoongi lekísért a lépcsőn, egészen a konyháig, ahol a fájdalomcsillapítót, egy pohár vízzel nyeltem le. Miután készen lettem, megint felkapott az ölébe, és úgy mentünk vissza. Most mögém feküdt- Így kényelmes?- valami igenre utaló "ühüm"-öt mondtam. Egy kis idő után, már majdnem elaludtam, mikor Suga elkezdte csókolgatni a nyakamat. Egyre szorosabban húzott magához. Lélegzetvételein is hallatszódott, a vágy. Nyakam egy puha részén erősen megszívta, mire nekem egy apró nyögés hagyta el ajkaimat. Keze a nadrágom gombjáig vándorolt. Már éppen elkezdte babrálni, mikor megállítottam.

-Suga... Sajnálom... de én még erre nem állok készen- remegett meg a kezem.

-Semmi baj- nyomott egy puszit az arcomra, majd vissza tette a fejét. Most megbántódott? Én nem akartam megbántani. Nem ez volt a szándékom, csak.... még nem állok rá készen. Kezét a hasamra tette, és nem mozdult onnan. Sajnálom Suga. Nem akartam....