Annabell szemszöge

- Siess mert el kéne már indulni - szólt rám Yoongi.

- Könnyebb lenne ha segítenél, mert ez a kislány nem nagyon akar egyhelyben maradni, és így nem tudom rárakni a hámot - oktattam ki, mire egy nagy sóhajtás után letérdelt mellém, majd megfogta Holly pici testét, mely olyan izgatott volt hogy majdnem kiugrott a bőréből. Lábait sikeresen bele tudtam dugni a hám azon részébe, majd hátán becsatoltam. Volt neki egy sima kis hámja ami a melegebb időkre lett véve, és volt egy ami olyan volt mint egy kis mellény ami megvédte a hideg elől. Az utóbbit raktuk fel rá- És készen vagyunk - mondtam boldogan és felálltam, majd kezembe vettem a pórázt - Mehetünk?

- Azt hittem sosem kérdezed meg - állt fel. Egy apró csókot nyomott ajkaimra majd kinyitotta előttünk az ajtót - Holly, gyere! - szólt aranyosan a lánykához, azonnal rá figyelt és elkezdett izgatottan kitopogni az ajtón túlra. Amint mindannyian kiértünk, becsukta az ajtót és be is zárta azt. Zsebébe csúsztatta a kulcsot, majd felőlem lévő kezével megfogta szabad kacsómat és már indultunk is egy számomra ismeretlen helyre.

Olyan tökéletesnek tűnt minden. Ahogy csendben a majdnem kihalt utcákon sétáltunk mi hárman. Nyugodtság, és valami eszméletlenül jó érzés fogott el. Nem éreztem magam veszélyben. Nem éreztem azt hogy egyedül vagyok és magányos. Itt volt nekem kettő jó pasim és egy édes kis barátnőm. Csodálatos lenne, ha velük maradnék örökre és boldogan tudnék velük élni, ahogy az a legtöbb szerelmes sztori kimondja. Lehet hogy gyerekes dolog, de nagyon sokszor erről az életről álmodtam.

- Min gondolkodsz ennyire? Magyon elbambultál - kuncogott mély hangján, mire zavartan rá vezettem tekintetemet. Arcom piros volt a zavarodottságtól és a jéghideg szél lágy csapkodásától. Még jobban el kezdett nevetni.

- Mi? Tessék? Lemaradtam. Mit is mondtál? - értetlenkedtem. Ennyire elkalandoztam volna? Mi van megint velem?

- Azt mondtam, hogy mindjárt ott vagyunk - kuncogott megint, majd megállt és a fülemhez hajolt - Nem gondoltam volna hogy olyat szeretkezek veled, hogy elfelejtesz figyelni. Ezek szerint kemény menet volt - suttogta közvetlen hallószervem mellett, melytől testemen átfutott a jóleső bizsergés. Lehellete csikizte fülemet. Ne kellett harapnom alsó ajkamat, hogy nehogy kicsússzon a számon egy nyögés a nyílt utcán - Ha nem hagyod abba a szájrágcsálást, akkor a következő kör abban a bokorban lesz - mutatott ujjával egy hatalmas, már csak vastag, száraz és hatalmas növény felé. Fogaim közül kieresztettem párnácskámat, majd kieresztettem tüdőmből egy hatalmas adag levegőt. Elbódított közelsége, és zavarba hozott perverzsége. Mintha folyamatosan fejlesztené magát. Fura egy alak, azt meg kell hagyni, de így szeretem - Menjünk - húzott egyet kezemen, ezzel elindítva mind a hármunkat az eddig kitűzött cél felé.

…

- Végre megjött a mi kis gerlepárunk! - kiáltotta el boldogan, ha jól emlékszem, Hoseok.

Egy kisebb kis házban voltunk, ami szépen, otthonosan be volt rendezve, mégis látszott rajta hogy egy bunkernek szolgál. Sárga falai kicsit koszosak voltak, de ezt csak jó fényben lehetett látni, én is csak véletlen vettem észre. Szögekre akasztott képek lógtak, melyek róluk készültek. Majdnem mindegyiken mosolyogtak. Boldogok voltak... Olyanok voltak, akár egy család... Irigység öntött el, ahogy néztem a boldog emlékekhez fűződő képeket. Nem halt meg senki… Nem hiányzott senki… Nem ment el senki… Olyan tökéletesnek tűnt. Nem volt csonka…

- Kicsim - hallottam meg Yoongi hangját, mire felé fordítottam a fejem, várva mit szeretne mondani nekem - Ülj le, ne csak álldogálj - intett maga felé, mire közeledni kezdtem. Az egyik kanapén foglalt helyet, kényelmesen elhelyezkedve, szétterpesztett lábakkal. Megpaskolta egyik combját, jelezve nekem, hogy oda üljek. Jó kislány módjára helyet foglaltam az ölében. Egyik karjával átkarolta lengén a derekamat, ott tartva engem, hogy még véletlenül se menjek el.

- Megsimogathatom megint? - kérdezte Taehyung és meg sem várva válaszunkat, letérdelt a szépen csücsülő Holly mellé, aki azonnal érdeklődni kezdett - Szia szépségem - gügyögött ah aprócska állatkához - Hiányoztam? Mert te nekem nagyon.

- Hát ebből sem lesz egy normális ember vagy valamicsoda, az már biztos - mondta monoton hangon szerelmem, mire mindenki, engem is beleértve, nevetett, mire a kinevetett felénk fordult kicsit sértődött ábrázattal - Szeretünk haver.

- Ja, és ezt most el is hiszem. Mintha azt mondtad volna egy ráncos öregasszonynak hogy úgy néz ki mint egy 20 éves - példáján és arcán mindenki nevetett, mire az ő színészi maszkja is megtört, s egy apró kis görbület jelent meg ajkain, ahogy ő sem bírta ki mosolygás nélkül.

-
…

Na! Gyerünk Jin! Dobd már ide! - ordította Jeon annak, akinél a labda volt - Vagy dobd Suga-nak!

A pálya szélén ültem Holly-val, és együtt néztük, ahogy a fiúk 3-4 arányban kosaraznak. Emlékeztetett arra, hogy régen én is jártam ilyen edzésekre… De miután apa meghalt, azzal együtt zártam le ezt a dolgot. Hiányzott, de ha tovább csináltam volna, az még nagyobb törést jelentett volna az életemben… De úgy érzem, hogy már sokkal erősebb vagyok. Nem fogok megfutamodni! Nem fogok visszafele menni! Nem fogom hagyni, hogy a múltam elvegye a jövőmet! Nem akarok már ott élni! Az rosszabb! Feltépi a sebeket és mintha savval öntenénk le az eddig gyógyuló területeket, hozza fel újra az emlékeket. A máló, rothadó hús,vér és bőr egyvelege, mint a romlott tej folyna le testemen, nyomot s emlékeztetőt hagyva maga után. Szúró bűz, és kínkeserves fájdalommal jár ha itt élsz, a múltban. Nem szabad!

--------------------
Sziasztok kis Csigácskáim!😍😍😘

Bocsánat hogy unalmas részt hoztam, de majd hamarosan jönnek az érdekesebb jelenetek😁 meg azért is bocsánat, hogy kicsit (szerintem) késtem vele.

Május 19.-én, Szegeden, szombaton a Mikszáth Kálmán utcában lesz egy kis k-pop fan találkozó. Remélem sokan el tudtok jönni, és tudtok barátkozni a másik ilyen érdeklődésű emberrel😁 Én nem tudom hogy ott leszek-e, mivel 1. Ha lesznek ott kis Csigáim, én ott kapok fangörcsöt és biztos hogy meghalok, 2. Nem tudom hogy van időm erre, 3. Nem tudom hogy menjek-e (khm khm én antiszociális). De ha bárki is megy, kívánom hogy nagyon jól érezze magát😁😍😘

Köszönök szépen mindent kis Csigácskáim!❤❤

További Jó éjszakát/reggelt kívánok mindenkineeeek~~~

By:Itacsiga