Hevesebben kezdett el verni a szívem, ahogy átölelt. A erős karjait védelmezően körém csavarta, amitől az egész testem ellazult. Feje az enyém mellett volt. Szeretem, amikor a közelemben tudhatom, mert ilyenkor biztonságban érzem magam.
-Nem, nem csak te tudsz zavarba hozni- mondtam neki, mire elfordította a fejét, és a nyakamba puszilt. Éreztem egy kicsit borostáját, ahogy a bőrömhöz ért- Yoongi~. Hagyd abba. Anya is itt van- szóltam rá, mire anya kuncogni kezdett.

-Nem szeretgethetem az én Egyetlenemet?- kérdezte, közben szája még mindig a nyakamat súrolta. Kirázott a hideg, ahogy alig ért a bőrömhöz és meleg lehellete csikizett.

-Nem- válaszoltam mosolyogva, amit nem láthatott. Kíváncsi voltam, hogy erre mit lép.

-De meg kell mutatnom mindenkinek, hogy te, csak az enyém vagy-suttogta. Lehajtottam a fejemet, miközben nagyon halkan kuncogtam.

-Nézzetetek ide- hallottuk meg anya hangját, mire mindketten felemeltük a fejünket. De nem kellett volna, mert abban a pillanatban, ahogy ránéztünk, lefotózott minket a telefonjával- Szépek vagytok- mosolygott, miközben a nemrég készült fotót nézegette.

-Töröld ki- álltam volna fel, de Suga vissza tartott.

-Neee. Ez emlék- mondta Yoongi, mire anya helyeslően bólogatott- Maradnia kell.

-Majd az unokáimnak megmutatom- állt anya Suga mellé, a kis vitaszerűségünkben, amit én nem nagyon díjaztam.

-Ne tervezgessétek előre a jövőt. Miért akarjátok ennyire, hogy legyenek gyerekeink?- tetten fel azt a kérdést, ami nagyon foglalkoztatott. Mert Yoongi nagyon sokszor beszélt arról, hogy mennyire szeretne egy porontyot, aki rá, vagy rám hasonlít. Nem arról van szó, hogy nem szeretem őket, csak már egy kicsit zavar, hogy mindent nélkülem terveznek el.

-Mert kellenek. Egy gyönyörű párnak, kellenek gyerekek- helyeselt anya- És szerintem te jó anyuka lennél- mosolygott rám.

Őszintén szólva, nem tudom, hogy mennyire lennék jó ebben az anyaszerepben. Félek, hogy valamit elrontok, és ezzel elrontanám a gyermekem életét...

Suga szemszöge

Kezeimet mozgatva a matracon, kerestem az én Khalessimet, de nem találtam sehol. Felemeltem a fejemet, de sehol senki. Bell sehol. Itt az alkalom! Amilyen gyorsan csak tudtam, felkelten, és a táskámban kezdtem el kotorászni. Kivettem két pólómat, és a megírt levelet, majd a bőrönd legaljába rejtettem, nehogy az utazás előtt megtalálja. Amint elvégeztem a dolgom, egy nagy nyújtózkodás keretében, a konyha felé vettem az irányt.

Ahogy közeledtem a helyiség felé, két női hangot hallottam meg. Az egyiket azonnal felismertem, hisz ebbe az édes, megnyugtató hangba szerettem bele. A másik biztos Bella anyukája volt.

-....De a kettőtök párosítása, vajon milyen lehet?- gondolkodott el az anyukája.

-Anyaaaaa- nevett rajta Bell- Hagyd abbaa- közeledtem feléjük.

-Most miért?

-Mert zavarba hozol- hátulról már láttam, ahogy eltemette arcát a tenyereiben.

-Azt hittem, hogy már csak én tudlak zavarba hozni- suttogtam a fülébe, miközben hátulról átöleltem. Finom illatát mélyen beszívtam. Haja csikizte az arcomat, de nem bántam. Érezrem, ahogy szívverése egyre csak gyorsul, miattam.

-Nem, nem csak te tudsz zavarba hozni- mondta, mire valamilyen furcsa érzésem lett. Mintha féltékeny lettem volna arra, hogy más is zavarba tudja hozni. Azt akarom, hogy csak miattam piruljon el.

Fejemet oldalra fordítottam, és egy puszit nyomtam a nyakára.

- Yoongi~. Hagyd abba. Anya is itt van- megszólalásán, anyukája nevetett.

-Nem szeretgethetem az én Egyetlenemet?- szólaltam meg egy kicsit sértődötten. Párnáimat még mindig nem emeltem el mézédes, puha bőrétől.

-Nem.

-De meg kell mutatnom mindenkinek, hogy te, csak az enyém vagy- suttogtam a nyakára. Kuncogva lehajtotta a fejét, de anyukája szavára felkaptuk mindketten a fejünket, és pont abban a pillanatban elkészült egy kép, kettőnkről.

-Szépek vagytok- nézegette mosolyogva a fotót.

-Töröld le- állt volna fel Bell, de megállítottam, és a széken tartottam a testét.

-Neee. Emlék- szólaltam meg, mire Bella anyukája, bólogatva mellén állt- Maradnia kell.

-Majd az unokáimnak megmutatom.

- Ne tervezgessétek előre a jövőt. Miért akarjátok ennyire, hogy legyenek gyerekeink?-szólalt meg, egy kicsit háborodottan.

-Mert kellenek. Egy gyönyörű párnak, kellenek gyerekek- helyeselt anyukája- És szerintem te jó anyuka lennél- mosolygott rá lányára. Nem csak ő van vele így. Szerintem is csodálatos anyuka lenne belőle.

Szeretném ha még ilyen fiatalon esne tőlem teherbe. Fiatal, és gyönyörű kismama lenne várandósan...

Szeretném, ha már a karrier kezdésemnél, teljes lenne a családom. És így nem piszkálná őket, a sajtó. Az ilyen kellemetlen helyzetektől akarom majd megóvni őket. Még a legelején el kell mondanom, hogy feleségem és gyerekem van, és lehetséges, hogy nem lesz baj. És ha bármelyik rajongóm terrorizálni meri a leendő menyasszonyomat, azzal nagyon csúnyán elbánok, bárkiről legyen is szó. Megvédem a családomat, bármi áron...