- HANNA SZERELMES BELÉD!!!!!- Gyorsan rá vágtam, amikor letolta a boxerét...Úristen!!

- Micsoda??- Kérdezte és döbbent tekintetét szemeimbe szegezte.

Úú.. Öcsém.. Ilyen hülye helyzetbe kerülni!!!

- Csak nem meri bevallani!!! Nem akarom, hogy majd úgy keljen a szemeimbe néznem, hogy mellette tudom, hogy pár perce dugtam azzal a pasival, akibe már régóta szerelmes. Szerinted miért olvasta a regényedet??? Tudod mennyi Facfic blogot írt már rólad?? Ember nem igaz hogy nem vetted észre!!- Nem is hazudtam olyan nagyot, mert tényleg írt Jon-ról, de nem szerelmes blogot... Rendesen ocsmárólta Jon-t..haha.. Iszonyat jó színész vagyok!

- Hmm.. Úgye ezt nem csak azért mondod, mert nem akarod hogy megkeféjelek?- Kérdezte és felvonta a szemöldökét.

Attól nem félek te gyökér!!!

- Nem!! De amúgy tényleg nem akarom.- Mondtam.
Tudom hogy kifog szaladni egyből, látom rajta.

- Ezt megkérdezem tőle, ha nem bánod! Ne mozdulj innen!!- Monta és felöltözött, de mielött ki ment volna, odalépett hozzám és egy csókot nyomott ajkamra és bekukucskált.

- Naaa!!! Menny már a francba!!- Förmedtem rá, majd ki ment, amint becsukódott az ajtó, egyből a törölköző után nyúltam.

Gyorsan kiszálltam a kabinból és felvettem a koktélruhát.

Nem zárombe az ajtót, mert tudom hogy nem fog vissza jönni.

Na most már nyugodtan készülődhetek..

Ahhh.. Hihetetlen ez az ember.. Tudtam, hogy nem a két szép szememért kért bocsánatot.. De nem is baj!!

Gyorsan kisminkeltem magam, a hajamat kivasaltam, majd fújtam magamra a kedvenc Gabrielle bulizós parfümömből.

Kész is!..

Megragadtam a cuccaimat és a szobába vettem az irányt, majd bepakóltam a bőröndömbe a sminkes cuccaimat, a ruhámat egy kupacba raktam Joseph-ével.
Majd kimosom őket.

Lementem a nappaliba, mert onnan hallottam hangokat és gondoltam, hogy csatlakozom a hangok gazdáihoz.

Hirtelen megláttam Jon-t és Hanna-t, Jon hirtelen rám nézett, majd átkarólta Hanna-t.

-Szóval, akkor tényleg tetszem?- Kérdezte Hanna-tól és elővette a megismerkedésünkkor, használt sármos csábitó mosolyát..

Hmm.. Azt hiszi hogy ez nekem fáj?? Hahaha.. Egy cseppet sem.. Tartogatok én neki egy olyan meglepetést, amitől menten rosszúl lesz! Na de nem mondok többet, mert nem akarom lelőni a poént!

Hirtelen megjelent Joseph, aki hátulról a hasamra simitotta két kezét.. Nem szabad semmien érzelmet mutatnom Jon-nak, nem akarom hogy azt higye, hogy féltékeny vagyok vagy valami..

Jon vissza nézett rám és hirtelen meglepett arcal üdvözőlte, a hozzám simult Joseph-et..

Na ez az arca, mindent elárult. Féltékenyé akart tenni,
de hát azt elbaszta...

- Hmm.. Olyan csinos vagy.. Belátok a ruhádba..Piros melltartó van rajtad..Hmm..- Suttogta Joseph a nyak hajlatomba. Hiába mondta suttogva Joseph, Jon Lewis-nek radarr fülei vannak..
A szemei megint elborultá váltak Jon-nak. Hirtelen vissza fordult Hanna-hoz, aki észrevett minket és egyből felállt..

- Naa készen is vagytok?? Ez csódás, akkor már csak Will és Amber-t kell meg várnunk.- Mondta Hanna és egy nagy mosolyt rajzólt az arcára..

- Hát arra még várhatunk, mert bezárkóztak az egyik mosdóba..- Mondta vigyorogva Joseph a vállam felett és rám csakintott..

- Most?- Suttogtan Joseph fülébe.

-Most!!- Suttogta, majd egy csókot lehelt a nyak hajlatomba.

Észrevettem, hogy Jon, az arcomat pásztázza. Látom hogy szinte azt suttogja, hogy "te akartad, én bele megyek a játékodba. „ Hát igen... Pont hogy ezt akarom te köcsög!

- Mindjárt jövök, csak felmegyek a retikülömért mert fent hagytam.- Mondtam és közben a vállamon lévő Joseph arcát néztem, majd egy puszit nyomtam ajkára.

- Rendben!- Felelte mosolyogva, majd elengedett..

Felsétáltam a szobába és a retikülömet keresem, de nem találom.. De sejtem hogy holvan, illetve hogy kinél.

-Csak nem ezt keresed?- Kérdezte, én hirtelen hátra fordultam.

- Jon!! Mit kever az nálad?- Kérdeztem.

Hirtelen becsukta az ajtót és kúlcsra zárta. A retikülömet az ágyra dobta és elém állt. Megfogta a derekamat és magához húzott, majd a homlokát az enyémhez érintette.

- Tudom, hogy direkt csinálod. Igazából semmi nem igaz abból amit Hanna-ról mondtál.. Nem, nem modta el, én csak tudom.. Ahogy azt is, hogy azért takarózol folyton Joseph-el, mert félsz attól hogy csak játszadoznék veled.. Láttam a nappaliban a szemeidben, hogy elkezdted félteni a barátnődet tőlem és azt is, hogy szívesen ültél volna a helyén..
Azt is tudom, hogy kívánsz és lelkizel Joseph miatt, de az irántam való vágyaidon, egyre nehezebben tudsz urakodni...- Suttogta, közben végig az ajkaimat pásztázta...

Na nekem most lett elegem!!!!!!

- Baszodj meg!- Suttogtam a fülébe, majd ellöltem magamtól, ő az ágyra esett.

- Nem tudsz te rólam semmit!- Förmedtem rá, közben magamra mutatok.

- Nem az vagyok akinek hiszel.. Tudod hogy ki vagyok én? Tudni akarod?- Kérdeztem és egyenesen a döbbent szemeibe nézek, egy győztes vigyorral.

- Ki? Vagy most mi van?- Kérdezte és értetlenkedve néz rám.

- Úgy irányitottalak, ahogy azt én akartam, úgy mozogtál ahogy az nekem tetszett.
Iszonyazosan megleptél a regényeddel egy éve, de elhatároztam magam, hogy ha majd újra látlak, én is játszom veled és nem is akárhogyan!!! Életem, a saját szemétségeset forditottam ellened. Írtam rólad egy szép regényt és mindent úgy csináltál ahogy én azt akartam. A parton már tudtam, hogy nem fogsz ellenállni nekem, ha tudni akarod, a regényem címe az, hogy "Hogyan csavarjunk az ujjunk köré egy szélhámos férfit.„
Hát igy..Hahahahahaha... Életem, te kurvára vak vagy. Igaz a Bárban történtekkel nem számoltam, de nem baj mert így legalább, az a rész, majd jobban feldobja a regényemet, ha majd átírom. Csak hogy tud, én voltam az, aki felbérelte Jacob-ot, hogy béreljen fel téged arra, hogy tönkre akard tenni az életemet.. Direkt átíratattam a Red Club honlapját is egy időre. Az egész csak színjáték volt.. Itt csak te leszel tönkre téve, pár perc múlva. Tudod hogy miért??? Mert a bosszú édes!! - Elárultam a nagy titkomat, amiről mindenki tudott, Hanna, Joseph, William és Amber is és persze Jacob is. Hogy mire volt jó ez a kis színjáték? Nem akartam hogy egy picit is furcsáljon bármit is.. Ez jár neki, legalább már tudja hogy rossz lányal húztott ujjat..

Hirtelen elővettem egy diktafont a melleim közűl.

Odamentem az ajtóhoz, elforditottam benne a kúlcsot, majd a kilincsre tettem a kezem.

- Készen állsz? Mert ami most fog jönni, attól garantáltan rosszúl leszel..- Mondtam és egy "Vissza kaptad seggfej„ vigyort virítottam. Ő csak bambán néz..

- Nem lehet!! Nem hiszek neked!! Ennyire okos nem lehetsz!!!!- Kikelt magából és majdnem nekem ugrott.

- Óó édesem... Azt hiszel, amit akarsz!! Hiba volt velem ujjat húznod.. - Mondtam, majd kacsintottam egyet.

Kinyitottam az ajtót és betodult a sajtó és lerohamozták, majd kimentem.. A barátaim már ott álltak és megöleltek.

- Ez az csajszi, iszonyat jól csináltad!!!!!- Mondta Hanna egy büszke mosolyal.

A többiek is ölelgettek és gratuláltak.

Majd Joseph szembe állt velem és magához húzott..

- Ügyes voltál életem! - Mondta egy nagy mosolyal és az ajkaimra lehelte, csókját..

Csak erre vágytam, semmi többre!

Hirtelen egy riporter termett mellém és az arcomba nyomta a mikrofont.

- Elárulná, hogy mikor adják ki a teljes regényét?-

Hirtelen, elkezdek fotózni és egyre több újságíró lepett el minket, rengeteg kérdésel halmoztak el, hogy milyen érzés hogy vissza tudtam vágni és hogy mihez kezdek ezután, ha ki adják az írományomat

- Majd, ha bele írtam a Happy End-et.- Mosolyogva mondtam, majd megfogtam a hasam és Joseoph is rátette kezét az emlitett testrészemre....

Hirtelen kirohant Jon Lewis, de egy pillanatra megállt velem szembe.

- Ezt még piszkosul megbánod!- Mondta és a bosszús tekintetét a szemeimbe fúrta..

- Hajrá!- Feleltem és kacsintottam rá, majd kimenekült a házból és a riporterek, újságírok zöme, követték..

Sajtót kamuztál nekem az első nap?? Hát most meg kaptad te seggfej!!!

Az egész cirkusz után, azért tényleg elmentünk bulizni és egy pohár pezsgőt én is meg ittam, mert koccintani akartak, a sikeres Jon Lewis kiiktatásra.. Hát igen, ez volt a legkevesebb amit tehettem.. Nagyon örülök, hogy vissza tudtam vágni, én mondtam hogy hamarabb kell felkelnie ha velem akar ki cseszni.. Hát igen..

Jon Lewis, felforgatta az egész életemet, meg tanitot élni és megtanitott színészkedni és én meg tanultam hogy nem hagyom magamat többször átvágni!!

***

Végetért, a Santa Monica-i nyaralás, minden visszatért a rendes kerégvágásba, már egy hosszú hete. Azért mondjuk annyira még sem minden, mert Hanna össze jött Frank-el, a Red Club kidobójával, a legnagyobb meglepődésemre..hehe.. Nagyon aranyosak együtt!!

Elmesélte, hogy éppen a boltban vásárolgatott, amikor hirtelen össze ütköztek, mert egyik sem nézett előre, "milyen meglepő".. Hahaha. Hanna végre kinyitotta a szemét és végre meg találta az ő hercegét..

Jaj tényleg 14:30- van, már bármikor jöhet az én hercegem is..
A

hh de kicsit le kell ülnöm, mert leszakad a derekam..

Rendesen dolgozunk Hanna-val, csak néha pihenőt kell tartanom, mert hamar elfáradok. Mondta hogy ha elérem az 5 hónapot, akkor már nem fogja engedni hogy dolgozzak, bejárni bejárhatok, de csak ennyi... Még csak 3 hónapos terhes vagyok, de már akkora vagyok mint egy jól felfújt lufi. Haha.. Na és hogy miért? Mert ikreket várok.. Az egyik fiú, a másik lány, bár olyan bíztosra nem mondta az orvosom. Pont a születés napom éjjelén fogantak meg a drágáim.
Olyan nehezek már most és nem győzök a mosdóba járni, mert folyton pisilnem kell... Az egész terhességben, csak ezt nem szeretem, de már alig várom hogy meg szülessenek, olyan jó lesz majd a karjaimban tartani őket és végre őket is beleírhatom majd a regényembe..

Amber és Will, fél év múlva házasodnak, amikor ezt meg tudtam, azt hittem hogy menten bepisilek.. Nem akartam el hinni de iszonyatosan örülök nekik!!!

Jééé!! Na ki toppant be az ajtón egy nagy mosolyal az arcán?? Hát Joseph.

- Sziasztok!- Vigyorogva köszönt és rám szegezte boldog tekintetét.

- Szia Jos!- Köszönt vissza Hanna.

- Szia Édes- Mosolyogva köszöntem és egy csókot lehelt ajkaimra, majd a hasamra..

- Sziasztok Vasgúrókáim, itt van apa!!!- Mondta vicces hangon és én erre hirtelen felnevettem..

- Igen, itt van apa!- Suttogtam. Öröm járja át szívem és Joseph arcára mosolygom..

Nagyon boldog vagyok, hogy így alakult az életem, Jon Lewis többé nem fog bántani és ez nyugalommal tőlt el. Megtaláltam életem szerelmét akivel leakarom élni az egész életemet és persze babáinkal!!!

Hirtelen leguggolt elém Joseph.

Jaj neee... Rosszúl van??

Kotorászott a zsebében, majd hirtelen elővette azt, amire nagyon nem számítottam.. Kinyitotta a kis dobozkát és nagy levegőt vett.

- Hozzám jösz? Szerelmem!!- Nagy mosolyal és kiváncsi tekintetét a retinámba égette és mindenki minket néz... Mindenki a válaszomra vár.

Úristen!!!!

-Mi az hogy, már azt hittem, hogy soha nem kérsz meg! IGEN HOZZÁD MEGYEK!!!!!!- Hangosan mondtam örömömben!!!!

Hirtelen felállt és ajkaimra tapadtak pihe puha édes ajkai.. Az összes vendég tapsolt és gratuláltak, Hanna is odarohant hozzánk és átölelt minket..

Istenem olyan boldog vagyok!!!
Most már ezt is bele írhatom a regényembe!!

" Amy és Joseph örökké. „ Ez van belegravírozva.

Hát nem édes????

Szorosan ölel Jos, én a fejemet a mellkasába fúrtam.

Boldog vagyok!!

Remélem hogy tetszett nektek ez a hosszú, mindent eláruló rész. Ezután egy szép prológust terveztem!!! Nagyon remélem, hogy a történet és én, nem okoztunk csalódast!!! ^_^ ♥

Lassan jelentkezem a Prológusal!! Köszönöm, hogy velem tartottatok, illetve a történettel! Eszméletlenül hálás vagyok nektek, a rengeteg Vote-okért és Kommentekért!!! Pusziiiii nektek!!!!! ♥♥♥♥♥