Köpni nyelni nem tudok, ennek van pofája elém állni?
Talán folytatta a regényét, amit játszott velem?
Most pedig végig akarja, csinálni a folytatást, azaz, hogy teljesen tönkretegyen?

Rengeteg kérdés bevillant, egy másodperc alatt, nem sok kellett volna ahhoz, hogy a szabad kezemmel, le keverjek neki egy akkorát, hogy a pult adja neki a másikat..
A cólát sajnálom az arcába buritani, pedig megérdemelé..

Hanna elindult az asztalunk felé, én pedig csak nézek utána. Most komolyan itt hagyott ezzel a seggfejjel??
Jajj.. Joseph nagyon néz.

Hanna után vettem az irányt, magam mögött hagyva, azt a gerinctelen állatot.
Amint az asztalhoz értünk, Jon megállt mellettem, egy szál semmiben van, csak egy fürdőnadrág van rajta, ezt meg kell jegyeznem..
Mindenki őt nézi, az arcok magyarázatot várnak.

- Sziasztok, a nevem Scott Patterson és Amy unokatestvére vagyok.- Mondta és mosolyát a társaság arcába fúrta.

Hogy mi csodaa?? Hogy ő ki??
Úgye csak rosszúl hallottam...

A fiúk felálltak, Jon, aki most már Scott, lerakta az üditőket az asztalra és lekezelt Joseph-el és William-al...

Mi a fene???? Mivan????

- Na srácok, én megyek is.- Mondta egy mosolyal, ami szinte azt kérte, hogy marasztaljuk és egy puszit nyomott a fejemre, én ránéztem döbbent, tűzetszóró szemeimmel.

Menten lefejelem!!!!

- Oké Scott, köszönjük a segítséget, Szia!!!!- Mondtam és leültem Joseph mellé, majd pedig Hanna-ra, szegeztem tekintetem.

- Úgyan. Maradj.- Marasztalja William, majd Joseph-re nézett, aki mosolyogva bolintott egy ' Maradj nyugottan , -t.

Hirtelelen ránéztem Joseph-re és nem hittem füleimnek.. Úristen.. Ne.. Most az a célja Jon-ak, hogy teljesen tönkretegyen??

- Köszönöm, de tényleg nem akarok zavarni. - Mondta, egy csábos mosolyal, de nem nézett rám. Jobban is teszi... Még hogy az unokatestvérem???

- Dehogy zavarsz, Amy családtagja vagy.- Vágta rá, Joseph és én köpni nyelni nem tudok. Mi van??

Nee Joseph!!!! Ezzel megásod a síromat..

Mosolygott ránk Jon(Scott) és elvett egy széket a másik asztaltól és végigmért minket, hogy hova tehetné a székét.
Próbáltam nem feltünően el tehénkedni, hogy senki ne ültesse mellém..

- Ha Amy arrébb megy, akkor oda tudsz ülni mellé. - Mondta William.

Na ne!! Itt mindenki Jon(Scott) kezére játszik??

Kénytelen voltam arrébb húzodni, így közelebb kerülhettem Joseph-hez.
Belenéztem Jos szemeibe, ő pedig rám mosolygott.

Istenem Jos.. Ha tudnád, hogy most mit tettél, illetve tetettek..

Hirtelen egy csókot lehelt Joseph az ajkaimra..

Majd belerúgott a bokámba Jon(Scott), mint ha csak véletlen lett volna. Meg ugrottam és igy meg szakad a csókom, Joseph-el.

- Jaj ne haragud!! Amy..- Mondta, egy jó színészi játékot bemútatva Jon(Scott).

Fúúú, hogy te milyen egy aljas dög vagy.

- Semmi.- Vágtam rá és elfordultam felőle.

Elkezdtek beszélgetni Jon(Scott)-al, nekem pedig teljesen elment az étvágyam, pedig még a fél hamburgerem a tányéromon van.

- Mi a baj életem?- Kérdezte Joseph, majd Jon(Scott) elhallgatott és ránk nézett.

Ez király, most megint én vagyok a középpontban..

- Semmi, csak nem vagyok éhes. Megeheted, ha szeretnéd. - Mosolyogtam Jos-ra, aki egy ' naná , mosolyt fúrt az arcomba.

- Biztos, Babám?- Újra meg kérdezte, mert nem akarta hogy éhes legyek később.

Megfogtam a tányérom és odaadtam neki, majd mosolyogtam rá. Egy puszit nyomott az arcomra, majd elkezdte, jóizűen enni.

- Na és ezutána, merre megyünk srácok? - Kérdezte William.

Joseph, lenyelte a falatot.

- Szerintem egy picit pihenhetnénk a napon, amig emésztünk, majd úszhatnánk egyet, utána pedig kicsit túrázhatnánk valamerre.- Ajánlótta Joseph, majd egy mosoly után, ismét beleharapott a hambiba.

Mindenki helyeselt, tetszik nekik Joseph ötlete, én is egy megjátszott mosolyal jeleztem Joseph-nek, hogy 'oké.
Bár szívem szerint, elrohannék messze, Jon-tól.

Hirtelen egy kezet éreztem meg a combomra tapadni, amin meglepődtem és hirtelen kapcsoltam, hogy ez Jon(Scott) keze.. Elkezdte feljebb csúsztatni, én pedig nem feltünően, ledobtam kezét magamról.

- Van kedved velünk tartani? - Kérdezte Amber, mosolyogva.

- Óó tényleg?? - Körbenézett és az én arcomról nem tudott mit leolvasni, a többiek mind bologattak egy
'Persze gyere.

Ezt nem hiszem el.. Az ágyamba esetleg nem akarják bedugni??

Na nekem ebből most lett elegem.

- Gyors elmegyek a mosdóba, sietek!!!- Jelentettem ki, egy nagy megjátszott mosolyal.

- Hanna??- Kérdeztem és mosolyogtam rá.

- Megyek.- Felelte és ő is egy mosolyt próbált formálni.

Bementünk a mosdóba.

-Most mi a szart fogok csinálni??- Sziszegtem, majd a hajamat kezdtem tépegetni és fel alá járkálok..

- Nem tudom baszus.. Ez nagyon jó színész, még én is elhittem volna, hogy az unokatesód, ha nem mondod, hogy ki ő. - Suttogta Hanna.

- Segíts!!!! Nem veszthetem el Joseph-et miatta, nem lehet. Alig békültünk ki, most meg áhh..- Mondtam és arcomat a tenyereimbe temettem.

- Micsoda?- Kérdezte és egy meglepett tekintetet szegezett eltakart arcomra.

- Az most mellékes, majd elmesélem. De most ezzel foglalkozzunk!!! Itt van az a elmebeteg, gerinctelen, faszfej, az általad "istennek," tartott "unokatestvérem," aki elég rendesen elrendezett és a többiek erről semmit nem tudnak. Az oké hogy Joseph-nek, még gyanitania sem szabad!- Mondtam és iszonyatosan elvagyok keseredve, ilyen szerencsétlen nem lehetek, hogy közénk keveredett az a ember, aki miatt, tuti hogy örökké boldogtalan leszek, most már...

- Nem tudom. Szerintem valahogyan lekoptatjuk.- Felelte Hanna.

- Azt jó lesz...- Mondtam és a mosdókagylóra támasztottam tenyereimet..

- Gyere menjünk ki.- Mondta Hanna.

Ahh.. Nem tudom, hogy mi lesz, de hogy jó dolog nem fog ebből kisülni, azt nagyon érzem.

- Menj előre, én kicsit rendbe teszem az arcom, mert elkentem a sminkem és a hajam is egy borzadály lett.-
Mondtam és közben a csapot bámulom..

Hanna nehezen de kiment, én közel vagyok a síráshoz, de erősnek kell lennem és játszanom kell a szerepem, amit Jon Lewis, azaz Scott Patterson, írt nekem..
Ennek soha nem lesz vége, max akkor, ha már teljesen tönkretett..

Hirtelen berontott valaki a mosdóba és lekapcsolta a villanyt, majd egyenesen a falnak nyomott..
Ismerős ez az illat. Tuti hogy Jon Lewis az!!!!

Egy erőszakos csók áldozata lettem, de próbáltam ellökni magamtól, de izmos karjait végig csúsztatta a hátamon és jobban magához húzott. Ezzel a szabadulási esélyem nulla lett..

- Ne ficankolj Hugi.. Tudom hogy akarod, már akkor akartad, amikor megláttál.. Itt vagyok, használd ki a testem..- Bele motyogta, csókunkba..

Neeee... Ilyen nincs!!!!

- Kérlek engedj el!!!- Kérlelve motyogtam, az ajkaitól szinte érthetetlenek lettek szavaim. Már a sírás küszöbén állok..