- Ki hívott?- Hirtelen elkomolyodott tekintete.

- Valami Jennifer. - Feleltem, próbáltam érzéstelen arckifejezésemet, szemeibe fúrni.

Teljesen elment a kedvem mindentől, már éhes sem vagyok, pedig a buli óta nem ettem semmit..

Nem engedem hogy szomorúnak lásson, nem kérdeztem hogy ki az a lány, csak letettem a telefonját az asztalra..

- Felvetted? -

- Fel. - Nagyon fáj, mert az arca a lebukásról árulkodik, vagy valami hasonlóról..
Joseph-nek ezekszerint van valakije, engem mind végig csak áltatott..

- Figyelj, meg magyarázom ő csak az e..- Félbeszakítottam és meg láttam az arcán, a kétségbeesést.

- Úgyan.. Teljesen felesleges, ne fáradj..- Mondottam és elindultam a szobája felé a bőröndömért, majd bezárkoztam az egyik mosdóba és fájdalmamban neki dőltem az ajtónak és a bőröndöm kiesett a kezemből.

Könnyeim megállíthatatlanúl, saját akaratukból elkezdtek arcomon végig folyni a szemeimből.. Hátammal az ajtónak dőlve, lecsúsztam és guggoló pózbe kerültem, majd tenyereimbe temettem arcom.. Ez szerintem mindent elárul arról, hogy mit érzek.

Átverve, kihasználva, hülyének érzem magam, megint azt érzem, amit Jon Lewis-nél. Istentelenül fáj..

Nem akarok elmenni Santa Monica-ba és ezt szerintem meg is lehet érteni, de viszont Hanna-t, nem hagyhatom cserben, úgy várja már. Na meg Amber-t is meghívtam..

Csak is miattuk megyek el, de érzem és tudom, hogy ez a 3 hónap, maga lesz a pokól..

Ez az egész pont olyan, mint a kedvenc idézetem.

' Mikor álmodsz, a fellegekben jársz, de a pokólban ébredsz. ,

Hát most pont így érzek, de rendbe kell tennem magam, mert nem sokára itt lesznek a lányok és nem láthatják meg, hogy sírtam..

- Amy.. Engedj be!! - Kiabálja az ajtó másik végén Jos.

Persze hülye leszek..

- Készülődök, Joseph menny a másikba..- Nyugodt hangot próbáltam színlelni.

- De ezt meg kell beszélnünk! - Csalódottságot és erős aggodalmat fedeztem fel, a hangjában.

- Ráér..- Már csak azért is bevetem a ' Lesz*rom az egészet, , stilust.

'Hirtelen csengettek.

Joseph abba hagyta a kiabálást, bíztos Hanna-ék azok. Gyorsan rendbe kell tennem magam..

Felálltam, bár iszonyat nehezemre esett és odaálltam a tükörhöz. Szörnyen nézek ki, látszik hogy most telt be a pohár, hát igen, ez nagyon igaz. Elegem van a férfiakból, ők nem is tudnak szeretni, csak a farkuk után szaladnak, mint a kutyák. Nem tudom miért hittem azt egy percre is, hogy egy ilyen elő élettel, valaha is boldog leszek..
Azért történik velem ez az egész, mert mindenki azt látja bennem, ami miatt egy éve elmenekültem, de a jelző, illetve a pecsét rajtam maradt. K*rvának néznek és hisznek, hiába akarok ellene tenni bármit is, be kell látnom hogy igazuk van, ezt érdemlem.

Megérdemled Amy.. Elb*sztad azzal a csókkal, ha nem engedted volna zajlani a dolgokat, akkor most Jos, még mindig a barát zónában lenne, de te egy nagy hülye liba vagy, aki egy álom világban élt eddig. Egy igazi álmodozó vagy Amy Bell és most nézd meg, hogy hova jutottál. Itt állsz a tükör elött, magadat szídod, a szemeid kivannak bőgve.. Szedd össze magad Amy Bell, már csak a barátnőidért is...

Lehet hogy igaza volt Jacob-nak? Mindig vissza mennek, azok akik elmentek? Lehet nekem is vissza kellene mennem a Red Club-ba és itt hagynom az egész eddigi életemet?
Azt hiszem, hogy lesz majd min rágódnom, ebben a 3 hónapban. Legalább majd ez eltereli a gondolataimat Joseph-ről..