45. Nem lehet. Vagy mégis?
Reggel az óra csörgésére ébredtem, már ha lehet hajnali 5:00-órát reggelnek hívni. Joseph-nek hátast fekszem, de amilyen hulla vagyok, ezt is nehezen vettem észre, de viszont azt, hogy elhallgatott Jos mellett a vekker, azt egyből felfogtam és ennek nagyon örülök..Ahh..
Éreztem az ágyon, ahogy Jos mocorog, majd hirtelen a vállamon termett a keze és egy csókot lehet a nyakamra.
- Jó reggelt kincsem!- Elmosolyodtam hirtelen. Hmm kincsemnek szólitott.
A hátamra feküdtem, így láthatom a könyökén támaszkodó Joseph arcát.
- Jó reggelt! - Mosolygok rá.
Lassan fölém hajolt és a jó reggelt köszönés mellé egy lágy puszit is lehelt ajkaimra..
- Gyere menjünk le. - Mondotta, majd kikecmergett az ágyból és vissza vette a boxerét én meg felültem és nézem őt, ahogy nyújtózkodik..
A barátságnak már rég vége, de egy új fejezet nyílt számomra, ahol Joseph a főszereplőm.
Én is kimásztam az agyból, vissza vettem a fehérneműmet majd belebújtam Jos pólójába, de ő ezt nem vette észre még...
Leindultam én is a nappaliba és gondoltam hogy megmelegitem az egyik doboz pizzát, hogy meg együk, de Jos gyorsabb volt. Hihetetlen hogy egyre gondoltunk..Az étkezőbe lépkedett, én meg utána és láttam, hogy a másik pizzát, berakta a fridzsiderbe.
Áhh az már úgy sem lesz jó, mire meg ehetnénk.. De lehet, hogy az is elfogy még indulás előtt.
-Főzzek kávét?- Kérdeztem a púltnál álldogáló Jos-t, aki épp a mikró jelzésére vár, majd hirtelen felém fordult, én karbatett kézzel az ajtófélfának dőlve állok.
- Nyugodtan - Arcára mosoly szökött.
- Héjj, az nem az én pólóm?- Kérdezte egy hirtelen nagy vigyorral.
- Hát nem is tudom..- Vigyorogtam rá és észre véltem hogy lépteket készűl felém tenni és így is lett.
Előttem áll, az egyik kezével óvatosan megfogta az arcom és egy csókot lehelt ajkaimra, majd belenézett a szemeimbe.
- Na főzök kávét. - Mosolyom két szép zöld szemeibe fúrtam.
- Jólvan szépségem.- Viszonozta a mosolyom.
Odamentem a púlthoz és elkezdtem csinálni a kavét. Meglepődésemre sikerült elég otthonosan tájékozódnom, látom ez tetszik Jos-nak.. Miután lefőlt, kiöntöttem két pohárba.
- Mennyi cukor? Három? - Csak tippelek.
- Igen, honnan tudod? - Döbbenten pásztázza arcomon a mosolyom.
- Titok- Kiöltöttem a nyelvem. Na most már legalább azt is tudom, hogy mennyi cukorral issza a kávét. Hehe..
Az asztal felé vettem az irányt a két kávéval a kezemben, Jos pedig a mikrózott pizzákat tette az asztalra, majd a tányérok mellett lévő telefonján benyomott egy gombot, gondolom az időt nézte.
- Egy pillanat és vissza is jövök.- Egy kicsit ideges lett a tekintete, én bolintottam egy 'oké,-t és már el is viharzott az étkezőből.
Nem tudom, hogy mi lehet a gond, lehet valamit elfelejtett bepakolni, vagy nem tudom. De még ráér, mert csak 5:15 van.
Leültem az asztalhoz és elkezdtem kortyolgatni a kávét.
Iszonyat jól esik ez a koffein élet víz.. Ahh Majd ezután nekiesek a pizzának.
Gondolataimból, Joseph csörgő mobilja zökkentett ki.
Magamhoz vettem és láttam hogy egy Jennifer nevezetű lány keresi..
Tudom, hogy köcsögség lenne ha felvenném, de hát..
Felvettem a telefont de nem szóltam bele.
- Ha elmész 3 hónapra, akkor soha többé nem állok szóba veled.. Jól gondold meg! -
Majd kinyomta...
Nem tudom, hogy most mit higgyek.
Döbbenten állok, Joseph telefonjával a kezemben és hirtelen megjelent Jos, félelemmel teli szemeivel, méregeti a telefont a kezemben és a csalódott arcom....
Hát.. Az arca mindent elárult, Joseph-nek..
Lehet ő is csak kihasznált?? Az nem lehet, nem teheti.
Vagy mégis?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro