Nem tudom, hogy mit képzel magáról egy a segg? Bíztos azt hiszi, hogy most minden Happy lesz, mert hogy ide jött és "bocsánatot" kért.
De most kérdezem én, meg lehet az ilyent bocsátani? Emberi lény vagyok én is, ez meg úgy kezelt mint ha egy tárgy lettem volna. Ha egyszer tudja, hogy mire képes amikor iszik, akkor miért nem figyel a mértékre??
Ahh hiába mérgelődöm, nem lesz jobb.

Vissza vettem az irányt a lakásba, hogy meg nézzem, hogy mit kell még csinálni a felmosáson kivűl.

A nappaliban állva látom, hogy szinte minden csillog villog, a srác söpröget még, Hanna pedig a retiküljében kotorászik a kanapén ülve, Amber hol lehet?

Majd hirtelen megpillantottam Joseph-et, velem szemben áll fent a lépcsőn.

Megemelte a kezét és mutogatja, hogy menjek fel hozzá.

Egy huncut mosolyt fúrtam a szemeibe, de nem mentem fel.

-Amber hol van?- Fordultam Hanna felé.

- Elment valami csávóval a buli után. Azt mondta, hogy majd holnap reggel 6:00 ra itt lesz.- Amig végig mondotta, addig a szemeimbe nézett, de hamar vissza szegezte tekintetét a retiküljébe.

- Haza kellene menni nem gondolod? A cuccokat is össze pakolni az útra. - Mondottam, közben Hanna arcát pásztáztam. A srác hirtelen felnézett rám.

- Hova mentek? - Kérdőre vont a seggfej.

- Közöd?- Flegmán nézek szemeibe.

- Csak kérdeztem. - Majd fogta a seprüt és az emelet felé vette az irányt, hogy a helyére tegye.

Joseph lassan lesétált a lépcsőn, gondolom megunta a varakozást. Hmm nagyon jól néz ki..
Egy fekete fehér feliratos póló, egy bőrdzseki és egy kék koptatott csőnadrág van rajta..

Lesétált a seggfej is.

- Na léptem! Majd össze futunk még.- ránk nézett, majd lekezelt Joseph-el, akin látszott hogy nem igazán bocsájtott meg neki, ezen nem is csodálkozom..

- Hanna tudsz adni valamit fejfájás ellen?- Gyötör ez a masnaposság. Megindultam Hanna felé, ő kotorászott a retiküljében még mindig.

- Én is azt keresek, de nincs itt semmi.-
Egy, 'jaj ne már, képet vágott.

Hmm.

- Majd én adok lányok.- Mosolyog ránk Joseph, mi megköszöntük és felindult a szobájába.

Jó magam meg az étkezőbe vettem az irányt, két pohár vízért.

Ahh.. Nem tudom, hogy mi volt az a lötyi, amit elég szorgosan öntöttem magamban az éjjel, de rendesen kiütött az este.

Elővettem két poharat, megtöltöttem őket vízzel és vissza mentem a nappaliba, az egyiket oda adtam Hanna-nak, Joseph meg még nem jött le.

Várunk, Hanna pedig nyomkodja szorgosan a telefonját. Látom rajta, hogy elég kedvetlen, neki is betett az este, de jó volt. Végre láthattam P!nket is személyesen és énekelt is wááh.

Na most már megnézem Jos-t.
Elindultam a szobájaba az ajtóban láttam, hogy az éjjeliszekrényében kotorászik, lehet neki sincs fejfájás csílapitója.

Hirtelen felállt és megfordult a gyógyszerrel a kezében és észrevette hogy az ajtóban állok egy pohár vízzel a kezemben..

Megindult felém, én meg felé és adott egy pirulát, én azonnyomban be is vettem. Majd megköszöntem és lefelé vettem az irányt, hogy szóljak Hannának, hogy ha bevette a gyógyszert, akkor induljunk, de Joseph hirtelen elém állt és az eddig nyitott ajtót becsukta.

- Menekülsz?- Felvonta az egyik szemöldökét egy pillanatra, majd egy csábos mosolyra váltott.

- Nem! Miért? - Nézek kérdően. Tényleg miért hiszi azt hogy menekülök??

Lassan megindult felém, a poharat kivette a kezemből és lerakta az íróasztalra.

- Bízonyitsd, mer addig innen nem mész ki!- Az a levakarhatatlan huncut vigyora egyre szélesebb..

Neki támaszkodtam az íróasztalnak és karbatettem a kezem.

- Aha.. Oké.. Mit akarsz? - Felvontam a szemöldököm.

- Csókolj meg!- Csábos mosolyát ismét a szemeimbe fúrta.

Elém állt és rátette a kezeit a csípőre.

- Tudod szívem, már vége a könnyen kapható Amy-nak. Ahhoz, hogy valami legyen, el kell kapnod, de nem fizikailag..- Huncut vigyorom a szemeibe égettem. Ha tudnád hogy régelkaptál, akkor már nem itt állnánk.. Kicsit jatszok vele, meglátjuk mennyire kitartó, de az is lehet hogy, én vesztem el a fejem hamarabb.

- Már foglak! - Felvonta szemöldökét.

- Azt észrevettem, de mondom hogy nem fizikailag..- Kicsit oldalra döntöttem a fejem.

- Aha.. Akkor ezt most hogyan is kellne értenem?- Kérdően néz rám..

- Majd rájösz!- Kacsintottam rá és levettem a kezeit magamról és megindultam az ajtófelé, de ő megragadta a karom, megforditott és az ajtónak nyomott. A karjait az ajtónak támasztotta, hogy ne tudjak menekülni..

- Érzed igaz?- Vigyorog rám.

- Mit?- nyugalmat szinlelve mondottam.

- Hogy más lettem-

- Aha, sokat változtál külsőileg. -

- Ohh.. Szóval te igy látod.- Komolyodott el egy pillanatra.

- Mert hogy kellene?- Ismét felvontam a szemöldököm.

- Érezned kellene, hogy teljesen megvaditasz, kihozod belőlem az állatot, minden formában.- Egyenesen a szemeimbe szegezi tekintetét és ez zavarbahoz.

- Ahh..Te egy kész poén gyár vagy.. Még hogy én hozom ki belőled az állatot?? Haha..- Elnevettem magam.. De most tényleg, ezt hogy érti? Hisz nem is csinálok semmit...

Közelebb hajolt hozzám és az ajkaimra szegezte tekintetét.

Meg halok!!!

- Neked fogalmad sincs arról, hogy én mit érzek, amikor rám nézel, elmész mellettem, ha a közeledben vagyok, olyankor olyan mint ha nem is én lennék. - Egy halvány szexi mosoly szökött a szája sarkába.

Csak nyugi, nyugi...Amy..
Röviden, hatással vagyok rá..

Mélyen a szemébe nézek és hirtelen rávetődött tekintetem az ajkaira.. Mire észbe kaptam egy lágy csókot lehelt a számra, majd megismételte. Amikor kicsit eltávolodott, én majdnem elvesztettem a fejem.

Uhhh..nyugi Amy, nyugi.. Baszus..nem megy..

Akaratom ellenére, megemelkedett az egyik karom és belemarkóltam a nadrágja ővébé és közelebb húztam magamhoz, majd a dzsekie alatti pólója alá nyúltam.. Érezni akarom a hasizmát a mellkasát. A fejét a vállamra hajtotta, homlokával lefelé és hallom remegő lélegzetét.

Próbál uralkodni magán, mert tudja hogy Hanna bármikor a felszínre léphet.

- Aludj itt!- suttogta, majd ismét meg hallottam remegő lélegzetét..

- De és a cuccaim??..- Suttogtam vissza.

- Elmegyünk érte.-

Kezem még mindig a hasizmán pihen.. Ahhw

- oké. -

A fejemet az ővéhez simitottam. A nyakam felé forditotta arcát és egy csókot lehelt rá..

Baszus.. Újra érzem a bizsergést, amit eddig csak Jon Lewis tudott kiváltani belőlem..

- Ha most nem csinálunk valamit, akkor elvesztem a fejem..- Egy kívanlak hangon mondotta.

Gyerünk!! Arra várok, én már elvesztettem.

- Amy!!!!!! Akkor megyünk??? - Hanna kiabál.

- Hhhh.. Menni kell.. - Lehelte nyakamba szavait.

- Aha..- Erőt véve magamon, levettem róla kezem ő felemelte fejét és újra a szemeimbe nézett, majd lassan, ajkával egy rövid puszit lehelt ajkamra.
Majd meghátrált, én vettem egy mély levegőt és kinyitottam az ajtót, ő mellém lépett.

- Este folytatjuk.- Suttogta fülembe, majd egy utolsó csókot lehelt a nyakamra és kezét végig simitototta a karomon.

Hanna.. Ha tudnád, hogy mindig rosszkor lépsz közbe.