A következő napokban, rengeteg vizsgálatokon estem át, a doktorok örömmel nézték az eredményeket, bár a fejem még mindig nagyon nyom, de ki bírható. Joseph mindvégig mellettem volt és van is.

- Gyere segítek. - Mosolygott rám Joseph.
Fel akart emelni az ágyból.

- Naa Jos.. Én is tudok járni. - Elnevettem magam,
nagyon aranyos, hogy ennyire figyel rám, bár ezt nem neki kellene.
Írni akartam Jon-nak Facebookon, hogy nem megyek vissza a Club-ba, de észre kellett, hogy vegyem a tiltását, ami nagyon szíven szúrt. Nagyon eltűnt és ez iszonyatossan fáj..
Nem szóltam Joseph-nek, hogy milyen nehéz lesz megtalálni Jon-t, bár lehet, hogy kellett volna.

- Rendben oké, örülök hogy újra állni látlak. - Mosolyát a szemeimbe fúrta.

- Na gyere haza viszlek! - Udvariasan tartja a karját, hogy karoljak belé.

- Ez nagyon aranyos, de tudod át is kellene öltöznöm, mert ebben a pizsomába, még sem mehetek utcára.-
Mosolyogtam rá, egy ezer éves alvó ruha volt rajtam, amit Hanna hozott el a lakásbomból nekem.

- Az autóban úgy se látja senki, majd otthon átöltözöl. Nagy gyere. - Csillogó szemeit a szemeimbe fúrva, bele karolt a karomba és a cuccaimat is magához vette, majd kivitt a kórházból.

Az autó ajtaját ő is kinyitotta nekem, ahogy Josep és a cuccaimat a csomagtartóba rakta, majd ő is beszállt.
Az autó motorjának a hangja, Jon-ra emlékeztetett, ahogy beinditotta azt.
Ki kanyarodtott a kórház parkolójából és elindultunk a lakásomra.

Nem tudom hogy mi lesz, de azt viszont igen, hogy Hanna-val beszélnem kell és nem csak a munkaról, hanem az egész story-t el kell mesélnem, tudom, hogy ő is segíteni fog megkeresni Jon-t.

***

Felértünk a lakásba és hirtelen megcsapott Jon illata.
Ahhh.. Istenem.. Nem tudom hogy hogyan, és hogy miért, de nagyon belészerettem. Ha nem tér vissza, akkor..... Inkább bele sem gondolok..
Joseph lerakta a cuccaimat a konyha asztalra.

- Nagyon szép kis lakásod van! - Mosolyog rám, közben pasztázza a konyhám..

- Készitsek neked valami ennivalót? - Hirtelen rám nézett és mosolyával, színte azt sugalta, hogy muszáj enned.
Bolintottam egy igen-t és leültem a konyha pulttal szembe, az asztalomhoz.

Joseph körülnézett, hogy hátha össze tud dobni, valami ehetőt, de én tudtam, hogy nem fog tudni,
mert én sem tudtam Jon-nak, semmit sem készítenk. Meg aztán 11 napja nem voltam itthon, szóval nem volt ki bevásáróljon..

Kiakadtam, amikor kinyitotta a Fridzsidert, mert tele volt élelmiszerrel. Ki vásárólt be??

-Vettem a bátorságot és a barátnőddel Hanna-val, bevásáróltunk neked, mert tudtam hogy éhes leszel, amikor kijössz a kórházból. Remélem nem baj. - Rám nézett és látta a meglepett arcom és mosolyra húzta ajkait.

- Óó.. Nem kellett volna, de azért nagyon köszönöm. -
Hálás mosolyomat a szemeibe fúrtam, ő pedig vissza fordult a fridzsider felé és kivett 10 darab tojást és sonkát, majd a púltra tette.-

Jaaj.. Ezek a tojások.. Hehe. Tényleg nagyon viccesen néztem ki, amikor a maradványokat szedtük ki a hajamból annó..

El kellene mennem fürdeni, mert azért 11 nap kóma, meg tette a hatását. Emlékszem, hogy mosdattak a kórházban, de hát az semmi volt.

- Elmegyek fürdeni oké? - Néztem a tojásokat ütőgető Joseph-re. Bolintotta hogy oké.

***

Ahh.. Annyira jó elfeküdni a kádamban, imádok fürdeni, de most ezerszer jobban esik, mint szokott..
Emlékszem, amikor Jon, leült a kádszélére és nézett rám. Azaz éjszaka maga volt a mennyország.
Hol vagy most Jon?? Gyere vissza..

***

A hajamat is megmostam, de nem vasaltam ki, mert hát most minek?
Egy fehér toppot és egy lenge fehér térdnadrágot vettem fel és smink nélkűl hagytam az arcom, mert hisz könnyeim amik idő közben elő bújnak, úgy is el kennék..

Jon merre vagy?

***

Kimentem Joseph-hez az étkezőbe és a finom sonkás tojás már az asztalon várt.
Leültem ismét a púltal szembe és észrevettem, hogy Joseph, magának nem szedett.

- Te miért nem eszel??- Felvontam a szemöldököm, a púltank dőlt karbatett kézzel álló Joseph-re.

- Neked most jobban kell! - Mosolygott rám.

Áhh ilyen nincs. Felálltam és odamentem hozzá, majd a mellette lévő konyha szekrészből kivettem egy tányért és egy villát, majd az asztalhoz fordultam és ketté feleztem a mennyei reggelimet és ebédemet egyben, mert úgyan is 13:00 kor jöttünk ki a kórházból.

- Amy.. Ne!! - Már nyúlt is a kezeimhez, hogy megállitsa a cselekedetem.

- Nem!! Nincs, ne!!! Te is eszel, úgy hogy ülj csak szépen le!! - Mosolyogtam rá..

- Jaaj te..- Egy zavarodott mosolyt véltem az arcán felfedezni.

Vissza ültem az asztalhoz és Joseph is leült velem szembe.. Farkas éhes vagyok és látom, hogy ez nem elég amit eszek, de nem akartam hogy Joseph csak úgy álljon magának, pedig ő készítette..

A tojásom felénél jártam, amikor hirtelen rosszúl lettem és Ránéztem Josephre, ő felnézett rám és a rémült arcával adta tudtomra, hogy pocsékúl festek..
Ott hagytam a maradék ennivalóm és berohantam a modsóba.
A fél kajámat egyből kiadtam magamból és hirtelen egy simogató kezet éreztem a hátamon.

- Add csak ki, könnyebb lesz! Lehet hogy az agyrázkódásod utóhatása, -
Nem értem, hogy miért nem vitte le a hangját, a mondat végén, de szerintem is az utóhatás miatt adtam ki a dolgokat, mert iszonyatosan meg is szédültem.