Órákig sétáltunk és a nap lassan elvonult aludni.
Gyönyörű vöröses színben tündökölt az ég és mi vissza ültünk a pokrócra, majd egy kis idő után, Jon arcára vetettem pillantásom és csak úgy csillogtak a szemei... Éreztem a bőrömön a fülledt nyári szellőt. Jon magához húzott, a vállára hajtva fejem, néztük a naplementét.

Ez egy igazi romantikus filmbe illő jelenet, úgy érzem.. Nem érdekel, hogy nyálas ez az egész helyzet, de legalább nem egyedül ülök itt és szomorkodom..

Felemeltem fejem a válláról és egy puszit nyomtam az arcára, ő elmosolyodott majd rám nézett és egy csókot lehelt a homlokomra, majd az orromra, amin elmosolyodtam és utána az ajkaimra lehelt csókját.

***

Az autóban megbeszéltük, hogy most hozzám megyünk...
Egész úton csak bámultam az arcát és még mindig nem hiszem el, hogy ez velem történik.
Nem, egyszerűen nem bírom elhinni, hogy van valaki aki annak ellenére is szeret, hogy tudja mi a munkám..

***

Kiszálltunk és a bejárati ajtónál szarakodtam a kulcsommal mert remegett a kezem. Nem tudtam, hogy mit fog szólni a lakásomhoz.
Hirtelen megfogta a kezem, hogy ne remegjen és együtt raktuk bele a kulcsot a zárba.
Érzem, hogy pirulok de rendesen.
Nem tudom, hogy mi van velem, de már a kezem is remeg amikor magam mellett érzem őt.

A liftet várva, mögém állt és megfogta a vállaimat. Kezdődik a bizsergés.  A felvonó megérkeztével beszálltunk és egy huncut vigyort véltem felfedezni Jon arcán...
Közelebb lépett hozzám és az arcomra tette a kezét. Egy csókot nyomott az ajkaimra.

A lakásba érve, a cipőnket levettük, majd Jon körbe nézett.

- Kész valamit inni? - Kiabáltam neki a konyhából,
egyszer csak megjelent az ajtóban, neki dőlt ajtófélfának karbatett kézzel pásztázott.

- Kérjek? - Vigyorgott csábosan.

- Kérj.. Üdítő? Pia? Van itthon narancslé, Cola, Pálesz, sör, bor. Nos? Mivel szolgálhatok? - Mosolyogtam rá.

- Aztán te fel vagy szerelkezve. - Elnevette magát.. - Egy pohár bor jól hangzik. - Ismét csábosan mosolygott..

Gondoltam, hogy valami ennivalót is össze kéne ütnöm, de nem tudtam mit. Valami olyant akartam, ami gyorsan kész.. Milánói-hoz nem volt meg minden alapanyagom.

-Mit szeretnél enni?- Kérdeztem tőle.

- Hát mit lehet? - Mosolygott rám.

- Őszinte leszek, én inkább rendelni szoktam, szóval nem tudom, hogy mit dobhatnék össze, ami gyorsan kész lenne.- Zavartan néztem rá.. Hülyén éreztem magam, mert ő még is csak főzött nekem..

- Hát nem baj az.. Akkor rendeljünk kínait.- Mondotta mosolyogva.

Legalább ezt a terhet levette a vállamról.
Fel is hívta az éttermet és mondták hogy 1 óra és kint lesznek vele.

Hát 1 óra alatt mit csináljunk?? Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy le kéne fürdenem..

- Jon, én gyorsan elmegyek fürdeni, aztán majd ha gondolod te is eltudsz menni. - Néztem rá határozott arccal. Ő csak bólintott egy oké-t.

Megengedtem a vizem, majd bementem a szobámba, elővegyek egy alvós ruhát.
Csak néztem a szekrényemben lévő ruhákat, de nem tudtam választani, mert éreztem a tekintetét rajtam.
Mögém lépett és eltűrte a hajamat a nyakamból és egy csókot lehelt rá. Kiborsóztam.
Hirtelen belenyúlt a szekrényembe és megfogott egy csipkés piros, elég kirívó hálóinget és kiemelte a felakasztott ruhák közül.

- Ezt szeretnéd? - Mosolyogva kérdeztem.

- Igen.. Szeretnélek benne látni. - Mondotta és a szabad kezével megfogta a hasam..

- De nem csak ebben a ruhában. Mindegy miben, csak láthassalak. - Normális esetben még mosolyogni is tudtam volna, de eszembe jutott a munka..
Nem tudom mit tegyek.. Nem tudnám más érintését eltűrni magamon, rajta kívül...
Pont ettől féltem, hogy ezt fogom majd érezni...
Ez a nap valamit megváltozhatott bennem.

***

A fürdőkádban ülve, csak arra bírtam gondolni, hogy mi lesz ha ismét hétfő lesz, elfog menni és nem látom többé..
Talán jobb is, ha ez bekövetkezik, legalább nem esek szerelembe..... Vagy…  Egy hülye barom vagyok.. Nem lett volna szabad ezt a napot vele töltenem.. Holnap elküldöm, de ma még kiélvezem a szerelmes pillantásait.. Olyan szemét vagyok.

***

Bekopogott Jon..