-Aaa igen még... - minden egyes lökéssel azért küzdöttem, hogy gyorsabban a csúcsra érhessek és itt hagyhassam. Klaudia nem volt rossz nő de mégis volt benne valami roppant idegesítő. Ahogy hátulról kúrtam néha elgondolkodtam. Nem lenne egyszerűbb itt hagyni és hazamenni. Megér nekem ez egy patront? Végül felidéztem Ria csodálatos fenekét ahogy ráhajoltam és mintha varázsoltak volna. Két lökés után elkaptam Klaudia csípőjét és bele élveztem. Nem érdekelt túlzottan, hogy neki milyen volt. Én elmentem és ez volt a lényeg nem kellett tovább az időt húzzam. Kihúztam belőle majd levettem a gumit, megkötöttem és félre dobtam. Klaudia még nagyokat szuszogott de én már az előszoba felé vettem az irányt és közben helyére igazítottam a családi koronaékszert. Visszanéztem és a lány csak lihegett. Végül otthagytam és kisétáltam az épületből. Kint szakadt az eső. Ősz van az eső csak szakad mintha dézsából öntenék. A kocsi nem messze parkolt és kész voltam hazamenni végre. Beszálltam és Rodolfo indított is. Este volt már és a tervem miszerint kieresztem a gőzt dugába dőlt. Az Astorián haladtunk volna, de még az ég is ellenem játszott ma. Dugó volt és éreztem, hogy a feszültség amit az előbb kiadtam magamból kezd vissza párologni. Dörzsöltem a homlokom amikor csak véletlen kipillantottam a sötétített ablakon. Egy csinos kiscsibe próbált megállni a lábán csurom vizesen. Viccesnek találtam a lány mosolygott és ahogy felnézett az égre szélesre tárta a karjait. Részeg volt nem volt kétségem felőle, és ez nem csak nekem tűnt fel. Egy férfi csatlakozott a lány pedig megtorpant és próbált hátrálni de az ital miatt nehezen ment neki. Eleinte csak sajnáltam szegény kislányt majd egy fura érzés mart mellkason. Ő egy végtelen nő aki ráadásul nagyon is kiszolgáltatott állapotban van. Nem akartam megmozdulni, de perceken belül azon kaptam magam, hogy kint állok az esőben hallótávolságban.

-Gyere fel velem. - a férfi mézes mázasan kérlelte.

-Dehogy megyek azt sem tudom ki vagy. - a lány nevetett és próbált az út felé lépkedni. Ahogy körbe nézelődött mindig kicsit megingott.

-Az előbb flörtöltél velem bent a bárban. Te most szórakozol velem? - kedves volt még mindig de kezdet erőszakossá válni. Ami cseppet sem volt az ínyemre. Nem vagyok jó ember de tisztelem a nőket.

-A nevedet sem tudom. Tényleg ha ennyire jól elvoltunk mi a nevem? - a lány mutogatva tette fel a kérdést. Meglepődtem okos csel még így részegen is ravasz a kicsike. A férfi káromkodott majd felé kapott, én pedig két nagy lépéssel a lány mellé léptem. Ekkor a vissza húzta a kezeit. A lány háta pedig a mellkasomnak ütközött. Ahogy megpróbált felnézni kicsit megszédült én pedig a bal kezemmel megtartottam. A  nagy barna szemek próbálnak rám bámulni az eső közepette.

-Haver mi itt épp beszélgetünk. - ordít rám a pasi. Lenyűgöz a bátorsága kíváncsi lennék ha pisztolyomat a tökéhez szorítanám akkor is így ordibálna velem. Csitítom.

-Nyugalom nem kell a balhé. - mondom a férfinak.

-Jól vagy? - lenézek a kis pihés arcú csibére aki a karómban volt még mindig. Majd hirtelen kitolja magát az ölemből, lépked de alig bír megállni a magas sarkúján. Elkapom és amikor érzi, hogy stabil a helyzet, leveszi a kezemet magáról. 

-Ura vagyok a helyzetnek köszönöm. - mutogat az ujjával de lássuk be nem most jöttem le a falvédőről. A másik hím is harcba lendült de ekkor őt is el tolta, majd hozzám fordult.

-Egy kérésem hagy legyen maga gavallér úr. Intsen már le nekem egy taxit kérem. - lágy volt a hangja és mégis boldog.   

-Hazaviszem itt a kocsi nem messze. - összehúzta a szemét és megrázta a fejét.

-Én ma senkivel nem megyek haza maximum egyedül. - és azzal dobbantott egyet a lábával. A férfi közben feladta és tovább sétált szerencséjére. Így kettesben maradtam ezzel a csodás elázott madárkával. A ruhája fekete volt és ráfeszült. A kabátja nem volt össze gombolva így jól látszott, hogy a ruhája megemeli és látszani hagyja a dekoltázsát. A térde felett volt a ruha vége és megkellet hagyni formás lábakon futott. Míg én megstíröltem ő próbált lökni rajtam egyet és végül ő botlott meg. Utána kaptam és ahogy megemeltem centiker voltunk egymástól. Lihegett szaggatottan vette a levegőt én pedig éreztem, hogy a farkam keményedni kezd még így is, hogy átfagytam a nedves ruhák miatt.

-Oké talán haza vihet... -egyezett bele. Én pedig mosolyogva segítettem vissza a cipősarka hegyére. Rodolfo közben félre állt a kocsival én pedig a drága hölgyet oda segítettem. Kinyitottam az ajtót és lehuppant az ülésre. Én is követtem majd becsuktam az ajtót. A lány vacogva ücsörgött, csöpögött a hajából a víz.

-Rodolfo kérem kapcsolja fel hátul a fűtést. - én is fáztam teljesen eláztunk. Perceken belül meleg lett. A forgalom pedig csoda folytán elindult.

-Hova vihetem? - kérdeztem a lánytól aki furán előre néz majd vissza rám.

-Az Aquincumtól nem messze lakok. - mondta nagy nehezen Rodolfo pedig kérdés nélkül indított. A lány kétségbeesetten nézet körbe. Nem volt biztos benne vagy csak szimplán nem akarta megmondani. Nem érdekelt különösképpen. Amikor lenéztem megláttam a heget a térdén és sokkal kíváncsibb lettem. Furcsa volt a helyzet a lány igen csak határozottnak tűnt még így riadt állapotában is. Haladtunk az úton és arra lettem figyelmes, hogy a lány engem bámul jó alaposan megnézett magának. Alkoholos tekintete igazán pajzának tűnt egy pillanatra. Amikor a tekintetünk találkozott megrázta a fejét.

-Mi már találkoztunk? - kérdezte kicsit esetlenül. Végignéztem rajta és világosan láttam nem a testéből él, bár megtehetné megvan hozzá az adottsága. Csettintett egyet és felemelte az ujját.

-Az apám küldte, mert nem bízik bennem... - nem folytatta a mondatot.

-Ki akarok szállni. - utasított és édesen mosolygott rám. Na ez már cseppet sem tetszett engem nem szoktak utasítgatni. A sofőr hátranézett a visszapillantóban és pedig megráztam a fejem, hogy meg ne merészeljen állni a megadott címig. Rodolfo bólintott és folytatta a vezetést.  A lány értetlenül rám nézett. Összehúzza a szemeit.

-Nem tudom ki a picsa vagy de szólj neki, hogy álljon meg. - na ezt már nem tűröm. A kocsi a csodája az, hogy térelválasztó volt benne amit én addig nyugodtan felhúztam. Majd a lány felé fordultam és összeszorított fogakkal próbáltam udvarias lenni.

-Nem az apád küldött és kérlek moderáld magad mégis csak segítettem rajtad. - vetettem oda szárazon de a lányt láthatóan nem hatotta meg. Elkezdte az ajtót rángatni és a plexit ütögetni. Én készségesen megpróbáltam lefogni de ahogy kapálózott orrba vágott. Elengedtem és az arcomhoz kaptam. Éreztem a nyilalló fájdalmat és a folyadékot ami gyanítottam vér volt  az orromból. Ahogy levettem a kezem konstatáltam, hogy igen a kis csaj nem kicsit vágott orrba. Magamat is megleptem mennyire nyugodt maradtam és nem intéztem el rögtön a csajt. Megugrottam amikor a manikűrözött keze az arcomhoz nyúlt. Közelebb hajolt hozzám és felszisszent amikor meglátta az orrom. Elővett a táskájából egy zsepit és átnyújtotta. Neki nyomtam az orromnak és csak néztem rá. Láthatóan kijózanodott, és sajnálta a tekintetében összetörtség látszott. Nem szándékosan tette. Az autó félre állt és a plexi leereszkedett.

-Uram megjöttünk. - összenéztünk a lánnyal. Ő fel egyenesedett és előre hajolt.

-Látja ott azt a régi épületet? Kérem hajtson oda megtud kényelmesen állni van parkoló mellette. - a lány határozott volt és ahogy elmondta Rodolfo tette is a dolgát leparkolt. A lány rám nézett a zsebkendő teljesen átázott a vértől. 

-Kérem jöjjön fel velem hagy lássam el ha már ennyire orrba vágtam. - kedves volt én pedig másodpercekig hezitáltam. Végül beleegyeztem, hiszen rá  jöttem anyám a városban van és az én lakásomba ha így állítok haza abból alapos fejmosás lesz. Kiszállunk az autóból és a lány előttem sétált és mintha nem is lett volna részeg. Olyan kecsesen szedte a lábát  a magas sarkúban. A házba menet egy régi de mégis felújított épületbe léptünk benne egy kerttel. Az lépcsőn felmentünk és a lány kinyitotta az ajtót. Jó ha két emeletes volt a lakás és nem sokan lakták úgy tippeltem. Ahogy beléptem dobozok sokasága fogadott. Tágas lakás jó négy méter magas belmagassággal. Halvány kék színben úszott minden. A lány levette a cipőt és azonnal eltűnt. Én kicsit körbe néztem és megkellet valljam tetszett a lakás. Egybe volt a konyha a nappalival. A nappali része magasabban volt egy lépcsőfokkal szépen parkettázva hatalmas ablakokkal és egy erkéllyel. Ami pont a parkolóra nézett. A lány megjelent és a kezében egy elsősegély doboz tarot majd mutatott, hogy foglaljak helyzet az egyik széken. Még mindig vizes voltam. Elém tartott egy tampont én pedig összeráncolom a homlokom.

-Felszívja a vért. - megforgattam szemem és nehézkesen és megalázva feldugtam az orromba. Elvette a véres zsebkendőt és egy fém tálba dobta. Nyakon öntött egy ruhadarabot és elkezdte az orrom tisztogatni. Végig őt néztem egy merő víz volt de tökéletes. Koncentrált. Felszisszentem a fájdalomtól és a varázslat abba maradt.

-Oké azt hiszem az orrnyergedről lejött a bőr is. Határozottan ügyes voltam. - ironizált és ez tetszett. Lekezelte az orrom és éreztem ahogy a tampon sem dagad már tovább. Kivettem és a tálba tettem és megkérdeztem hol a fürdő megakartam mosakodni. Mutatott és mondta hol találok törölközőt is. Végig sétáltam egy folyosón a hálóval szembe volt a fürdő. Beléptem és rögtön a mosdóhoz indultam amikor megláttam. Ezüst színű zacskóban hevet a két kis komisz. A gésagolyók ott pihentek a mosdó jobb szélén. Elmosolyodtam pedig fájt mert húzódott az orrom. Viszont nagyon tetszett a gondolat. Megmosakodtam felkaptam egy törölközőt és vissza sétáltam a lány haja turbánba volt tekerve és köntösben volt. Én dörzsöltem a hajam és éreztem ez nem a legjobb pillanat az életemben. A lány felém sétált és odaadott egy poharat. Bele kortyoltam és jó minőségű konyak fogadott. Kell mert mocskosul fájt az orrom. Bár ezt úgy sem vallanám be.

-Szilvia vagyok. Bocs az orrod miatt. - mutatkozott be lágyan mosolyogva.

-Flórián. - egyszerűen nincs Dante nincs Szigethi csak Flórián. Nem bíztam benne.

-Jó nagy a rumli. - a lány oda sétált a karos székhez leült és csak legyintett egyet.

-Nemrég költöztem haza és nem volt még gyomrom kipakolni. - érdekes megfogalmazás. Leterítettem a törölközött a karnapéra hiszen vizes voltam. Levettem a zakóm de mire felálltam volna Szilvi elvette és a székre tette. Kigomboltam az ingem és akkor esett le hogy a pisztoly rajtam van. Nagyot nyeltem és lehunytam a szeme. Hallottam ahogy vissza sétált és helyett foglalt lassan megemeltem a tekintettem. Szilvi halál nyugodt volt kortyolt egyet és csak kémlelt azokkal a hatalmas barna szemivel.

-Nyugi nincs gáz. Amerikában ez tök megszokott a férjemnek is van. - ahogy kimondja, hogy férj kiegyenesedek és körbe néztek. Szilvi megforgatja a szemét és kuncog.

-Amerikában van és elváltunk azért vagyok itt Magyarországon. - világos. Egy valamit még sem értek. Fiatalnak tűnik és már túl van egy váláson. Miért is érdekel ez engem? Megrázom a fejem és elhessegettem a gondolatot. Felállok.

-Mennem kell kösz az italt. - mondom és elindulok a zakóm irányába.

-Várj! Én én... Szóval van szárítógépem fél óra alatt megszáradnak a ruhák. - előttem áll és morzsolja a tenyerét. Én pedig meg rázom a fejem.

-Erre semmi szükség...

-De igen is van. Megmentettél egy férfitól és az erőszaktól, majd felajánlottad, hogy hazahozol. Tény orrba vágtalak de annyit hagy tegyek én meg érted, hogy legalább száraz ruhában mész haza. - olyan ártatlannak tűnt. Dante húzz innen a picsába. A lábam még is mintha földbe gyökerezet volna. Nyugodtnak éreztem magam itt és túl otthonosan is. A lány is igazán tüneményes volt. Miért is ne?

-Rendben. - a lány megkönnyebbültem kifújta a levegőt.

-Van a fürdőben köntös vetkőzz le és akkor elviszem a ruháidat. - azzal ott hagyott. Elkezdtem kipakolni a zsebem az asztalra és a pisztolyt is oda tetem. A fürdőben levetkőztem és bele bújtam a száraz köntösben jó érzés volt mert már nem fáztam. Vissza sétálva Szilvi az asztalon támaszkodik a pisztoly felett. Rám néz és felegyenesedik pedig tetszett a pozíció határozottan mögé sétáltam volna.   

-Valami fejes vagy igaz? - kérdezett én pedig bólintottam. Beharapta az alsó ajkát megemelte a fegyvert először megnézte a tárat majd vissza csúsztatta és hátra húzva ki biztosította. Ért hozzá. Szarban lennék? Majd vissza állította és letette.

-Jobb?

-Határozottan. - válaszoltam és a telefonhoz sétáltam írtam egy sms-t Rodolfónak, hogy menjen haza majd hívom. Szilvi mellém sétált és fürkészte a tekintettem. Nagyon kíváncsi természet. Tényleg olyan mint egy kis naposcsibe. Félóra és mehetek. Bár gondolatban két meztelen ember félóra alatt a világot is megtudja váltani. Főleg, hogy tudom két fémgolyó hever a mosdón. A szemkontaktust mégis egy telefon csörgés zavarja meg. Szilvi a táskájából előhalassza a készüléket és hangosan káromkodik. Felveszi és bele szól. "Szia apa". Megforgatja a szemét és bocsánatot kér de nem hagyott egyedül.

-Apa honnan tudjam ki parkol a ház mellett. - hát tippre én. Milyen kis hazudós.

-Értem persze apa az égvilágon minden rendben... nem nem vagyok részeg. - csend. - Ha az is vagyok semmi közöd hozzá és amúgy is felnőtt nő vagyok. - rám néz és megint beharapja a száját. Annyira kis huncut amikor ezt csinálja.

-Apa most leteszem... igen holnap találkozunk, ebédelünk...persze... szia... igen én is szeretlek...- azzal kinyomja megdörzsöli az arcát és a telefont a fotelba dobja. Az ablakhoz sétál elhúzza a függönyt és olyan mintha valamit keresnek. Megfigyelték? Ki ez a lány? Felém fordul és láthatóan gondolkozik. Nem fogok kérdezősködni nem érdekel az élete. Leroskad a kanapéra.

-Nem vagy fáradt? - meglep a kérdés. Megrázom a fejem és leülök a székbe. Ő pedig elnyúlik a kanapén.

-Egész helyes vagy. Hány éves vagy? - bókol nekem, de édes. Meglágyul a szívem.

-Huszonhét. - ahogy kimondom nevet.

-Kisfiú vagy még. - a mondat tőr a szívembe. Anyukád picsája a kisfiú. Én vagyok Budapest feje és le kisfiúznak. Bár ha tudná ki vagyok lehet nem feküdne ilyen nyugodtan. Percek telnek el és amikor feleszmélek a barnaság már alszik. Felkelek és egy ottani pokróccal betakarom. Kipirult az arca és a szája nyitva van de olyan édes. Gyönyörű a magam módján. Ekkor meghallom a szárított, hogy pittyeg. Percek alatt halkan össze készülök és még mielőtt távoznék megsimogatom az arcát. Roppant szimpatikus lány. Végül távozók...