Az anyám mint mindig bele tenyerel a legrosszabb dolgokba. Most például Bartos István összejövetelére mire hivatalos volt. Ami annyit jelentet számomra, hogy el kell kísérnem mivel a bátyám épp a születendő gyermekével volt elfoglalva. Szívem szerint én mentem volna Flórával a kórházba és támogatni öt mint, hogy egy sereg nagyképű pénzes zsákot bámuljak. Bár az elit fele a Szabóban volt törzsvendég még sem mutatkoztam köztük. Nem hívtak meg rendezvényekre vagy bálokra vacsorákra estélyekre. Én voltam az ő legféltettebb titkaik őrzője. Mind rettegtek , hogy lebuknak vagy valaki kitálal a sajtónak vagy a feleségeiknek. Engem pedig ez a félelem roppant mód szórakoztatott...

Pontosan időben érkeztünk meg mind a négyen. Anyám én Zsófi és Kornél. Anyám ragaszkodott, hogy az unoka testvérem is jelen legyen. Mindig megpróbálta hát ha Kornél végül tiszta útra tudja terelni ahogy Oszkárt is. Mivel engem nem sikerült, így menteni akarta a menthetőt. Kornél viszont ragaszkodott Zsófihoz aki vonakodva de bele ment, hogy részt vegyen az estélyen. Amit annak a nyomorultnak adnak. Békés Tamást attól a perctől fogva gyűlöltem, hogy Zsófira rá tette a kezét sőt még a szívét is elrabolta. Arról nem beszélve, hogy a fejemet akarja azért a döntésért ami nem is én választottam, hanem Zsófi. A parti egész jól telt addig míg anyám és én össze nem szólalkoztunk a kertben. Akkor pillantottam meg először Szilvi a teraszon állt földig érő levendula színű estélyiben. A haja kontyba volt tűzve és gyöngysort viselt. A fekete démon a koktél ruhában mirha eltűnt volna és ehelyett egy házas kertvárosi anyuka állt volna velem szemben. A szempillás töredéke alatt Szilvi tovább is állt mintha csak egy déli báb lett volna a szemem előtt. Ezután csak is öt fürkésztem kerestem a tömegben az a gusztustan színű estélyit. Szívesen lehámoztam volna róla csak, hogy ne fedje azt a tökéletes testét. Vétek volt és bűntettes minden szempontból. Bartos István pont olyan száraz és seggnyaló mint ahogy emlékeztem. Na és Tamás azzal az önelégült vigyorral, még is inkább Zsófiért aggódtam a legjobban amikor Tamás fel ment a pódiumra már feszengett és amikor a pasi rá nézett teljesen össze tört és könnyekben tört ki. Küzdött az esze és a szíve, bár én ezt a harcot még nem vívtam meg sajnáltam, hogy döntésképtelen. Amit a tömeg oszlani kezdett Zsófi és Kornél anyát rá beszélték a távozásra én is pártolta az öltetett. Viszont ahogy haladtunk neki ütköztem...

-Elnézést... - fordultam és akkor megláttam. A barna szemek amik elkerekedtek a látványomra. Szilvi megállt és rögtön felém fordult a szája félig nyitva volt ott vette a levegőt. Arcára az alkohol melege már rég kicsapta a vörös pírt de rettenetesen jól állt neki ez a ziláltság. Pillanatok alatt elfeledkeztem, hogy merre is indultam. Megállt a világ...             

-Flórián az isten szerelmére... - anyám azonnal karon ragadót amikor mellém ért. Éles olaszos kiejtése hangosan terült el a térben. Anyám megszeppenve megszorítja az alkaromat jelezve, hogy a helyzet neki roppant kellemetlen hiszen az a lány állt előtte akit kidobatott. Szilvi arcáról pedig lerítt, hogy csak a jómódóra tartja vissza, hogy ne olvasson be az anyámnak. Bátor lány de ezt eddig is tudtam.

-Á hát itt vagy már mindenűt kerestelek. - Bartos István mint derült égből a villámcsapás jelenik Szilvi mellett aki rögtön kihúzza magát és mosolyt erőltet. Mi folyik itt? Bele karol ez a puffok politikus csúszómászó. A legrosszabb még is amikor meglátja anyámat és rögtön lazára veszi a figurát. A megkörnyékezés alap szabálya. Anyám pedig rögtön összerezzen.

-Édes kislányom hát látom meg ismerkedtél Szigeti Rózsával. - a lánya? Tessék? Én is pont annyira leszek meglepődött mit Szilvi. Azonnal az apjára kapja a tekintetét és a mosolya az arcára fagy.

-Rózsa mindig öröm látni. Hol hagytad Oszkárt? Már alig vártam, hogy az új szállodáról meséljen nekem. - megforgatom a szemem. Ez a pasi egy undorító alak aki mindenkit csak lenéz nem is ismer. Viszont Szivli egyre feszültebb és feszültebb. Néha az arcomat fürkészi majd az apját figyeli ahogy beszél.      

-O István maga mindig zavarba hoz. - anya mellettem legyint egyet és hallom a hangjában az a kacér olaszos beütést amivel a férfiakat szokta elbűvölni. - Oszkár és a felesége most várják az unokámat nem olyan rég mentek be a kórházba. Viszont Flórián elkísért, hogy ne jöjjek egyedül. -mutat rám és megsimogatja az alkaromat. Jelezve, hogy engem is ugyan úgy szeret mint a kitűnően jól nevelt bátyámat. Aki persze anyuci pici fia és egy papucs. Bár Flóra miatt én is az lennék az a nő te jó ég. - István nem is mondta, hogy van egy lánya. - István felnevet és legyint hiszen ez egy semmiség végül is. Neki biztosan az nekem már annyira nem. 

-Szilvi csak most jött haza Amerikából. Válnak a férjével, de tudja, hogy van ez ami nem megy azt nem kell erőltetni és megvallom őszintén kicsit őrölök is. Szilvi jobb helyen lesz itt velem, majd ha újra elfoglalja a birói széket minden egyenesbe jön... - ahogy István befejezi a mondatott a bíró szónál megakad a fonál számomra. Sűrűn pillogok és próbálom az infórációt feldolgozni. Anyám rám mered majd vissza Bartosékra.

-De szerintem hagyjuk a fiatalokat. Keresünk önnek egy italt. - anyámnak esély sincs válaszolni mert a férfi belé karol és már is terelni kezdi a másik irányba. Nem is baj mert a felismerés most kezd dühhé változni. Szilvi közelebb lép és halkan szólal meg.

-Van egy szoba az emeleten ahol tudunk beszélni. - látom az arcán a zavarodottságot nem tetézem benne most az idegességet még jobban. Egyszerűen bólintok és utána indulok. A tömeget magunk mögött hagyva az emeletre megyünk és egész végig az jár a fejembe, hogy nem tudom elképzelni mibe csöppentem. Átvert volna? Ezt lehet annak nevezni? Végül is nem kérdeztem róla semmit. Sőt egyáltalán nem akartam róla tudni semmit. Amióta haza vittem az nap este csak a baj történik körülöttem amit ő generál ki. Először az orrom és a nála hagyott iratok. Másodjára a hívások és a betört ajtó. Harmadjára pedig a Szabóban okozott felfordulás ás Zsófival való összerezzenése. Nem lesz ez így jó nagyon nem. Amint beérünk a szobába Szilvi bezárja mögöttünk az ajtót és nekidől. Más helyzetben ez mocsok szexi lenne de most ideges vagyok és semmi kedvem a kurva játékokhoz. A szoba egy könyvtár és biliárd szoba lehet. Sötét de ennyit veszek észre az egészből dühömbe.

- Hagyd kérlek, hogy meg magyarázzam...

-Ezt még is mivel tudnád megmagyarázni? - ordítom el magam. Szilvi először megszeppen majd megrázza a felét és értetlenül ráncolni kezdi a homlokát.

-Most te mérges vagy? - olyan ártatlan a kérdése, hogy felnevetek és járkálni kezdek. Szét vet az ideg és félek, hogy elvesztem a fejem és széttörök valamit. Ami lásuk be fer lenne hisze betörte az ajtómat.

-Csodálkozol? - képesek el a kérdésen. Ő pedig keresztebe fonja a kezét a mellénél majd cuppant egyet a szájával. A megszeppent lány tova tűnik és előjön a jól ismert vérmes puma a ronda kertvárosi anyuka képéből.

-Álljon csak meg a menet. Te jöttél az én házamba nem pedig én a tiedbe. Fogd vissza magad. - ordít vissza fennhangon nekem és mutogat. Rettenetesen mérges vagyok és elképezően szexi amikor megpróbál kioktatni.

-Bartos István lánya vagy és bíró cseszd meg... - ahogy hangosan kimondom Szilvi felszívja magát és elém sétál. Mereven a szemembe néz.

-Te pedig egy kibaszott maffiózó... - ahogy kimondja az a bizonyos szót elkapja a tarkóm és magához húz. A szánk összeér én viszont eltolom a kezét és őt is. A nagy lendültbe a biliárd asztalnak lököm Szilvit. Elkapja az asztalt és leolvasom az arcáról, hogy ne szórakozzak vele. Hát ezzel elkésett.

-Ez nem játék kislány. Te az ellenségem vagy. - ahogy kimondom Szilvi megrökönyödötten felhorkant és sűrűn pislog.

-Ezt kifejtenéd? - megkér én pedig bele túrok fekete tincseimbe.

-Bíró vagy egy politikus lánya. A "Jó" oldalt képviseld azt a világot ami számomra túl fehér...

-Tehát szerinted az én világom túl "Fehér"? - a fehér szónál idézőjelbe teszi a kezét és fintorogni kezd. Kikészít. Viszont mielőtt megszólalnék tapsolni kezed. Értetlenül rám meredek majd felém sétál és egy pillanat alatt a jobb tenyere az arcomon hagy nyomott. A bőröm bizseregve csip az ütésre és hosszan összeszorítom a szemem de amikor rá nézek a ballal is kapom egyet. Megütött és nem egyszer hanem kétszer. Összeszorítom az állkapcsom annyira, hogy már szinte fáj. Elkapom a nyakát ő pedig rögtön rá fog a kezemre. Egy szemernyi félelem sincs a szemébe. Állja a tekintetem. Nem szorítom csak elkezdem a biliárd asztalig tolni. Amikor Szilvi neki ütközik felszisszen én pedig erősen meg markolom az oldalát és megfordítom majd az tarkójánál fogva az asztalra nyomom. Hallom ahogy kapkodja a levegőt. Végre fél tőlem és én pontosan ezt akartam elérni, hogy féljen, hogy rettegjen, hogy távol maradjon tőlem. Ráhajolok és a szabad kezemmel felhúzom a ruhát egészen a fenekéig. Amint megtalálom a bugyija pánját gondolkozás nélkül erőből megrántom az anyagot. Ami reccsenve szakad szét Szilvi bőrén piros csíkot hagyva. Felszisszen én pedig jobban nyomom az asztalra. Elkezdem kicsatolni az övem. Erőt demonstrálok és megalázom de ha ez kell ahhoz, hogy soha többet ne lássam ezt a pökhendi picsát meg kapja. A füléhez hajolok...

-Látod ez a különbség köztem és közted. Én szeretem az erőszakot a te fajtás viszont megveti... - lenyúlok a lába közé és akkor a combja belső részén megérzem a nedvességet. Azonnal elkapom a mid két kezem és hátra lépek egyet. Az őrült dühöm tova száll és már csak a riadtság marad meg bennem. Szilvi feltolja magát az asztalon a ruha a fenékről pedig vissza hullik a lábához. Felém fordul a haja idő közben kibomlott és szexin omlik a vállára. Felemeli a lábát és kibújik a maradék bugyiból és félre dobja.

-Gyűlölöm, hogy úgy határozod meg, hogy milyen vagyok, hogy nem is ismersz. De tudod mit Flórián meg mutattatom én mennyire "fehér" és "jó" vagyok... - időm nincs megszólalni. Szilvi addig lépked elé míg én hátrálás közben az ajtónak ütközök. Rányomok a kilincsre de az ajtó zárva van. Szilvi megáll előttem és a szétcsatolt övemhez nyúl. Teljesen kioldja vele együtt a nadrágomat is kigombolja. Letérdel és az ijedség hatására fél merev állapotára redukálódót farkamat előhalássza a nadrágomból. Elnézek és Szilvi gondolkodás nélkül bekapja a feléig legalább. Felhördülök és persze most jönne a szöveg, hogy én megpróbáltam védekezni de nem tudtam. Tisztába voltam vele, hogy egyetlen mozdulattal eltudnám lökni de teljesen lesokkolt amit csinált. Lassan szopogatni kezdete és ki be húzogatta a szájából cuppogott rajtra. Isteni volt egyszerre még is rettentessen félelmetes. Megkeményedettem a szájába és a problémázás nélkül kapta be újra és újra. Szívta nyalogatta körözött a nyelvével én pedig megkapaszkodtam a kilincsbe és többször felhördültem. Jól csinálta az ingerlést és amikor a kezét is bevette végem volt. Erősen ütemesen mozgatta a száját és a kezét egyszerre. Imádtam minden pillanatát. Viszont akkor lettem csak igazán szerelmes a szájába amikor a szabad kezével megkereste az enyémet és a fejére tette. Jelezve, hogy átadja az irányítást. Mid ezt úgy, hogy felnézett rám közvetlenül a szemebe miközben a szájában a farkam ki be járt. Megmarkoltam a haját de hagytam, hogy csinálja ahogy ő akarja nem kényszerítettem az istentelen tempóra és nem dugtam meg a száját. Végig a szemembe nézett és éreztem ahogy a gát át szakad és felnyögtem. Mosolyogva a farkamon lehunyta a szemét és istentelen tempót diktálva szívta nyalta és szopogatta. Az utolsó két mozdulatnál rámarkolt a heréimre és kész végem volt. Felordítottam és a hajánál fogva teljesen a szájába toltam magam és bele élveztem. Az izmaim egyszerre pulzáltak és zsibbadtak. A kilincset szorosan markoltam. Szilvi közben a kezemet lefejtette magáról és elhúzódót kicsit megtörölte a száját majd felpillantott rám. Lihegtem és próbáltam magamhoz térni az orgazmus után amiben részesítve lettem.

-Ne ítélj elsőre... - ahogy ki mondja hallom a szavakat de a felfogási képességeimmel még problémák vannak. Így hát egyszerűn bólintok és próbálom a szívverésem lenyugtatni...

Husz perccel később már a kocsimban vagyok és Rodolfo csendben várja, hogy hova mennyünk. Én pedig csak meredek magam elé. Kis híján ezer nővel közösültem mióta szexuálisan aktív vagyok. Kaptam már felejthetetlenebbnél felejthetetlen oboákat és most még is teljesen sokkolva érzem magam. Szilvi felül múlta mindet. Átvette az irányítást és nem kegyelmezett majd amikor elvesztettem a kontrollt felajánlotta, hogy visszaadja nekem. Elítéltem mert oda tartozott ahova és még is olyan meglepetésben részesített, hogy az épp ésszel felfoghatatlan. Arról nem is beszélve, hogy majdnem megerőszakoltam és benedvesedett tőle. Izgatta amit csináltam, hogy bántottam és, hogy uralkodtam felette. Megcsörrent a belső zsebemben a telefon. Kihalásztam és ránéztem a képernyőre. Anya volt az. Megdörzsöltem az arcomat és rányomtam a fogadás gombra.

-Végre, hogy felvetted, hol vagy? - anyám néha nagyon kegyetlen tud lenni. Most még is hallottam a sóhajt ahogy felvette a telefont aggódott értem. Elnyúltam az ülésen és hátra hajtottam a fejem.

-Úton vagyok. - mondom egyszerűen és még mindig nem tudom fel fogni az előbbi történteket.

-Haza jössz? Mindegy is a lényeg, hogy vigyázz magadra rendben? - anyára egyáltalán nem vall az, hogy ennyire törődő legyen és aggodalmas.

-Mi történt? - kérdezem és felülök.

-Elrontottam és lehet bajt hoztam a fejemre, hogy kidobódtam a kislányt. Tudod még apád előtt Bartos udvarolt nekem. Tisztelem őt bármennyire is patkány. Viszont most elrontottam mindent... - nem hagyom, hogy végig mondja.

-Anya nem rontottál el semmit. Nem lesz semmi baj Szilvi nem fog egy szót sem szólni. - ahogy kimondom. Bevillan a fejembe a kép ahogy a szemebe nézet miközben a szájában... Bele bokszolok egyet a mellettem lévő ülésbe. Az istenit.

-Meghívtam őket vacsorára jövő hétre, hogy jóvátegyem. - végig hallgatom majd elköszönünk és bontom a vonalat. A húsz percből egy óra lett. Előre fordulok és a visszapillantóba ránézek Rodolfóra.

-Aquincumba megyünk...