Bárhogy is gondoltam, hogy nyugtot lesz az estém vagy akár a napjaim azóta, hogy Szilvibe botlottam az életem mintha fenekestül felfordult volna. Nem működik semmi sem úgy ahogy én szeretném. Kornél vissza hozta Botondot a városba de nem győzte meg róla, hogy beálljon közénk. Ennek fényében a Szabóban kellet töltenem az estét a bizonyos erőszak tevő ügy miatt. Addig a pillanatig amíg fel nem szóltak az irodába teljesen jól elvoltam. Ültem a gép előtt kortyolgattam a whisky-m és néztem a kamera felvételeket. A telefon pedig mindent meg változtatott. Azért kerestek mert a beléptető kártyámmal jött be egy idegen. Méghozzá egy nő fekete zakóban. Ekkor hosszasan lehunytam a szemem és elképzeltem Szilvia testén a zakóm. Végül felkeltem az irodámból elindultam és ahogy az erkélyen sétáltam észre vettem a közjátékok. Szilvi táncolt de még, hogy úgy mozgót forgott bele szédültem a lendületébe és a kecsességébe. Hárman adták egymás kezére majd amikor Kornél meg jelent mind eliszkolt. Nekem pedig fel forrt az agyvizem. Zsófi rendes lány módjára leválasztotta a nem oda illő darabot az estélytől, hogy ne legyen nagyobb feltűnés. De a modor amit megütött Szilvivel szemben kiverte a biztosítékot, és itt is vagyunk egymással szembe Szilvivel kettesben. Szilvi mint egy riadt kismadár levegőért kapdos. Meg kell mondanom ez a ruha igazán ki emeli az adottságait és olyan szép kerekeken láttatja a melleit mit két érett almát amiben azonnal bele harapnék gondolkodás nélkül. De jelenleg a helyzet feszült és megoldást kell találni erre az előbbi közjátékra.

-Megmagyaráznád, hogy hogy találtál ide? Csak mert nem kellene itt lenned. - mondom határozottan és próbálok a legkulturáltabb módon viselkedni Szilvivel szembe. Nem érdemelte meg ami itt történt mivel csak a jó szándék vezérelte efelől semmi kétségem de vannak szabályok és lásuk be egy ilyen finom nőnek ebben a fertőben semmi keresnivalója. Annak pedig főleg nincs az ínyemre, hogy kézről kézre került a táncparketten. Fújtat egyet és a mellén összekulcsolja a kezeit amitől a két kegyes halmot kissé kinyomja. Vágyat érzek, hogy bámuljam de higgadtnak kell maradnom. A saját fa fejűségem sodort ebbe a balhéba most.

-Először is a kártyán a tartóban rajta van cím. Én csak visszaszerettem volna juttatni neked. Hiszen minden iratod benne van. Meg hát nem egy olcsó zakóról beszélünk... - mutat a zakóra az asztalon. A testtartásából tudom, hogy feszült és dühös. - ... de meg fogom folyatni azt a kis kurvát. Velem így nem bánhatnak semmi rosszat nem tettem...

-DE IGEN... -ordítom el magam. Összerezzen és hátrál egy lépést. Félt ölem, rendben Flórián le kell higgadnod ez nem vezet sehova. 

-Szilvi figyelj rám. Ez nem a legalkalmasabb hely, hogy ezt megbeszéljük. Mi lenne ha haza vinnélek és nyugodt körülmények között ezt megbeszélnék? - kérdezem és teszek egy lépést felé kissé szét teszem a kezeim jelezve, hogy jók a szándékaim irányába. Az arcáról eltűnik az ijedség és gúnyos mosolyra húzódik a szája.

-Szóval szégyenled, hogy itt vagyok? - a kérdés mit derült égből villám csapás ként ér és teljesen összezavar. Mit? Mért szégyellném hisze semmi közöm nincs hozzá? Ez a nő kiborít. Huncut fény csillan meg a szemében.

-Értem már. Ez a hely a te kis vadász területed... - összeszaladnak a homlokomon a ráncok. Ő pedig folytatja az eszme cserét. -... gyanítom a pisztoly és a tetkók szerit valami nagyhalacska lehetsz. A modorod alapján pedig góré. Amit eddig meg tudtam rólad az az, hogy nagy kanállal habzsolod a nőket. Még azt is meg kaptam, hogy nem vagyunk egy súlycsoport ami lehetséges. Viszont egy valamit nem értek, ha én is egy vagyok a sok közül mért nem intézhetnék el itt és most? - ahogy beszél erősen gesztikulál és rá kell jöjjek, hogy egy igazán kemény nő áll velem szemben. Okos ez nem kétség és talpra esett vág az esze. Bár ezt a múltkor még spiccesen is villogatta de józanul teljesen más. Határozott és kibaszottul lélegzet elállító. Megrázom a fejem amikor ahhoz a részhez ér, hogy "intézünk el itt és most". Mit is kéne leintézni? Őt? Na azt nem! Mély levegőt veszek...

-Flórián vagy Dante akár, hogy is hívnak ez nem egy olyan bonyolult dolog. De tudod mit jobb ha én elmegyek te maradj tovább és játszadozz ahogy eddig. Nem akarom zavarni a lelki békédet... - hallom ahogy beszél és felbosszant. Elveszi a táskáját az asztalról és elhalad mellettem. Egészen az ajtóig sétál és amikor rá nyom a kilincsre rá jön, hogy az ajtó zárva van. Bezárattam Kornéllal, hogy senki se zavarjon. Szilvi felé fordulok és várok. Hosszan nagyokat lélegez és felém fordul. Felnyársal a barna szemeivel. Esküszöm ölni tud velük.

-Nyisd ki! - utasít. Amit határozottan utálok.

-Nem! - mondom egyszerűen és zsebre dugom a kezem. Megtorpan és pislog egy párat.

-Nyisd ki a kurva ajtót! - újfent utasít és most keményebb a hangja. Még sem ordít velem.

-Majd ha szépen kéred. - vetem oda és tudom, hogy ezzel fel fogom bőszíteni. Valahogy úgy érzem nem igazán indul fényesen a kapcsolatunk. Viszont én megadtam az esélyt a normális kommunikálásra nem élt vele így magára vessen. Bár be kell vallanom nem gondoltam végig mi is fog történni amikor ide siettem. Azt tudtam, hogy Zsófi kezei közöl ki kell menetem Szilvit. Gondoltam leválasztom haza viszem és valami mézes mázas kamuval elsimítom az egészet. Arra viszont nem számítottam, hogy Szilvi neki esik Zsófinak. Szilvi felém sétál roham léptekbe és az arcomon csattan a keze. Pislogok egy párat mert a saját anyának sem engedelem, hogy csak úgy megüssön. Elkapom Szilvi kezét és neki nyomom az asztalnak. A testünk alsó része összeér és hozzá préselem a kerek asztalnak. Felszisszen és a csuklója után nyúl. Nem eresztem. Mocorog és próbál eltolni magától. Végül feladja és a szemebe néz. Látom a tekintetét, hogy kicsit megnyugszik. Megfogom az állát a szabad kezemmel és végig simítok rajta. Szét nyílik az ajka és késztetést érzek, hogy megkóstoljam...

-Mindig megkapod amit akarsz igaz? - azonnal visszatérek az ajkáról a jelenbe. Csípős a megjegyzés és igaz. Mindig elérem és megkapom amit csak akarok. Önző vagyok és hatalom éhes. Arról nem is beszélve, hogy ami az enyém azon uralkodok is és nem tűrök engedetlenséget. A kezével végig simít az arcomon ott ahol az előbb a pofont kaptam tőle. Követi a tekintetével a kezét. Mi vonz ennyire benne?

-Mért vagy itt? - teszem fel újra a kérdést. A szemebe néz.

-Mert segíti akartam...

-Nem a Szabóban. Budapesten? - megszorítom a kezét ő pedig felszisszen. Fáj neki és ezzel teljesen tisztában vagyok. Értetlenül néz rám. Nem érti mért érdekel ez az egész engem és őszintén és nem tudom.

-Haza kellet jönnöm mert ott már nem volt maradásom. - mondja szinte suttogva. Nem hazudik nekem. Túlzottan ösztönös minden tette. Őszinte lélek csavarokkal megspékelve. Izgatja a fantáziám milyen is igazán amikor nem dühös vagy részeg. Mert ezeket már láttam. Elengedem ő pedig a csuklójához kap rögtön. Lépek egyet hátra ezzel szabad utat biztosítok neki.

-Nem félsz tőlem igaz? - kérdezem határozottan. Meglepődik a kérdésen láthatóan. Majd mosolyogni kezd. Ez az ezt a mosolygós nőt akarom.

-Ezt nem merném határozottan kijelenteni de nem nem félek tőled annyira mint kellene. - a válasz nem nyugtat meg. Szilvi nem tart tőlem ami veszélyes rá nézve. Mivel könnyen dühbe gurulok és kárt tudok okozni bűntudat nélkül. Nincs mellettem biztonságban főleg,hogy ha ilyen lobbanékony. A kényelmes édes kettest kopogás szakít meg. Rögtön az ajtóra kapom a tekintetem és Kornál sétál be rajta.

-Van egy kis probléma. Botond látni akar most... - ahogy kimondja érzem, hogy a talaj kezd kurvára kicsúszni a talpam alól először Szilvi esete most pedig ez.

-Akkor én inkább távozok...

-Nem nem veled együtt akarja látni Dantét. - én és Szilvi is elképedünk és rögtön egymásra nézünk. Bólintok Kornélnak és kezd úrrá lenni rajtam a pánik. Boton nyugodtan besétál és szinte azonnal végig méri Szilvit ami határozottan nincs az ínyemre. Kornél becsukja az ajtót és négyen maradunk. Szilvi is Botondot bámulja ami meglep tekintve, hogy szerintem soha sem találkoztak. Botond megszabadul a maszktól majd mosolyogva Szilvi elé lépked. Végig simít az arcán le nyakán keresztül egészen a lukcsontjáig. Szilvi rezzenéstelenül végig figyeli az eseményemet de amikor Botond még egy lépést közelebb lép. Szilvi megemeli a térdét és teli erőből bele rúg Botond golyóiba. Óbégatás és kurvázás hallatszik Botond szájából aki a lába közét markolássza. El kell ismernem tetszik a helyzet talán túlzottan is. Kornél elfordítja a fejét és mosolyog.

-Hát épp ez az, hogy én nem vagyok prosti bogaram. Úgy, hogy először meg hívhatnál vacsizni még mielőtt tapizni kezdenél. - Szilvi egyenesen Botond képébe mondja a magjáét amire a férfi fal fehér lesz. Talált süllyedt az hitte Szilvi is egy közülünk. Szegény csávó pedig csak puncit szeretne. Kornél megembereli magát és segít Botondnak elülni de határozottan nem tudja leplezni nagyon jól szórakozik. Leszámítva, hogy Botond a cél ember arra, hogy bevegyem Győrt a királyságban ez egyáltalán nem segít ezen a helyzeten. Higgadtnak kell maradnom.

-Sajnálom az hittem... -Botond  bocsánatot kér Szilvitől ez meglep. Még is csak rendes fickó. Szilvi pedig mosolyog és rám pillant.

-Szükséges van még rám vagy elmehetek? - kérdezi tőlem én pedig meglepődök. Mint egy kaméleon úgy olvad bele a környezetbe. Nem jutok szóhoz. Ő pedig nevetni kezd majd felveszi a táskát és bele bújik a zakóba. Rettenetesen jól áll neki. Az irattartót az asztalra dobja felém sétál és megfogja az arcom. Az ajkát az arcomhoz érinti és érzem ahogy a bőröm a kecses ajkaihoz simulnak. Libabőrös leszek a lágy puszitól. Azzal ott hagy de még az ajtóból visszaszól...

-Ha kellenék tudod hol találsz. Az ajtó árát pedig kérlek küld át kiszeretném fizetni... -azzal sarkon fordul és elhagyja a helyiséget. Mindenki őt figyeli a szobában és érzem, hogy sürgősen szükségem van valami nagyon erős töményre...

Fél óra múlva miután mind kiábrándultunk a nő bűvöletéből. Kornél Botond és én már hármasban kortyolgatjuk az elsős alkoholt és próbáljuk a részleteket átbeszélni. Sajnos az én elmém még mindig nem tiszta. Szilvi vakmerősége részegítően hatott rám. Na de annyira, hogy nem tudom kiverni a fejemből azokat a szemeket ahogy rám meredtek és kimondta az, hogy egyáltalán nem fél tőlem. Ami egyszerre kápráztat el és rémít teljesen halálárra. Ki ez a nő? Kell nekem most jelen helyzetben a bonyodalom? Botond hosszasan köszörüli a torkát ekkor jövök rá csak, hogy nem figyelek. A gondolataimban táncikáló nő teljesen elterelte a figyelmem.

-Nem tűnik túl vonzó ajánlatnak, hogy nektek dolgozzak bárhogy is gondolkozom a dolgon. - Botond határozott  összekulcsolt kezével ül velem szemben a bőrfotelben. Kornél zavarában mocorog és tudom a jelen helyzet kellemetlen számára.

-És ha kicsit vonzóbbá tennénk? Mondjuk egy cuki kis pofival aki elszórakoztat míg nekünk intézed a dolgokat... - ahogy kimondom Kornél azonnal rám szegezi a vonallá szűkült szemeit. Tudom, hogy mire gondol de eszem ágában sincs pont Zsófit adni Botondnak ajándékba. Zsófi sokkal értékesebb.

-Cuki kis pofi vagy inkább popsi? - Botond szeme felragyog. Gyanítottam, hogy ez lesz a vége. Férfiból van és köztudott, hogy a férfi ösztön lény és valljuk be néha engem is a farkam vezet.

-Azt majd te ledöntöd. Bár most épp szabadságon van kicsike, de garantálom ilyen cumiban még nem volt részed... - ahogy kimondom Kornél hangosan sóhajt. Megkönnyebbült és ez nagyon is mulattat.

-Péntekig kérek haladékot. Bartos partit ad és úgy tudom ti is rajta vagytok a vendég listán. Az estélyen megbeszéljük a többit. Lehet járható lesz az út... - azzal feláll megköszöni az italt én is felállok és kezet rázok vele. Kornél és Botond távoznak. Én pedig vissza zuhanok a kanapémra. Megdörzsölöm az arcom. Újfent Szilvi villan a szemeim elé. Az a kecses mozgás ahogy suhant a férfiakkal. Na és az a ruha te jó isten minden egyes lélegzetvételnél a mellrész mondhatni ordította, hogy engedjék szabadon mert be van zárva. Riadt kis gazella volt aki hirtelen vérmes oroszlánná változott. Megigézett és elvarázsolt na és az a rúgás. Botond szerencsétlen flótás nem lettem volna a helyébe, hogy egy gyönyörű nő így helyben hagyta. Felkellek és egyenesen az udvarig sétálok. Rodolfo már vár rám a kocsinál amikor meghallom a magas sarkú cipő kopogását a macska kövön. Megfordulok és Zsófi lép ki a sötétből cigarettával a szájában. A tökéletes angyali szőkeség olyan gyilkos kék szemekkel, hogy percek alatt a pokolban végzi az ember. Párosodik hozzá egy szatén sötét kék estélyi ami teljesen ráfeszül vékony testalkatára.

-Ez egy felelőtlen cselekedet volt ugye tudod? - ahogy kérdez hirtelen összeszaladnak az agyamban a gondolatok. Nem tudom mire gondol pontosan.

-Jaj ne csináld! Felmentél hozzá és ott hagytad a zakód. És mi lett volna ha egy kibaszott zsaru? Te csak a pöcsöddel tudsz gondolkozni? - Zsófi flegma és lekezelő velem. Kioktat ahogy szokott tüzes kis pipi. Ha nem az unoka testvérem nője lenne. Biz isten ilyen beszéd után alaposan megtömnék az a mocskos száját és úgy megkefélném, hogy járni alig tudna. Még sem tehetem tekintettel Kornélra. Meg talán Zsófi sem hagyná. Hosszasan kifújja a levegőt és gesztikulálva hadonászik a cigivel a kezében jelezve, hogy magyarázatot vár.

-Bajban volt én pedig nem tudom...

-Nem tudtad? Dante mit nem tudtál? Mi lettél te a szüzek megmentője?

-Vegyél vissza kislány... - förmedek most már ár mert mindenek van határa. Zsófi félre néz majd vissza rám.

-Sajnálom én csak féltem ez az egészet és kétlem, hogy egy újgazdag kis picsa aki kiskanállal a seggében született előre mozdítaná a helyzetünket. Dante én... - csendre intem és elé sétálok. Megfogom a vállait és mélyen a szemébe nézek. Tudom, hogy fél és megértem én is félek valahol nagyon mélyen eltemetve magamban. Zsófi azután, hogy megkapta Tamás levelét mindent elmondott és megfogadta, hogy mindenben segít. Én is tartom a szavam megvédem és boldog életet biztosítok neki amennyire csak tudok.

-Amíg engem látsz nincs gond. Nyugodj meg. - megpuszilom a homlokát és megölelem. Viszonozza és ezekben a percekben érzem kettőnk közt legjobban a kötödést. Sosem gondoltam, hogy pont egy ilyen kis taknyost fogok úgy szeretni mit a tulajdon saját testvéremet. Ha kellene Zsófiért kiirtanám az emberiséget csak, hogy ne keljen újra szenvedni lássam. Elengedem és ránézek. Felnéz és hatalmasat sóhajt.

 -Nem kellene pénteken oda mennünk. Te is tudod... - mondja és újfent felcsendül a félelem a hangjában.

-Anya ragaszkodik hozzá és Botond is ott lesz. - Zsófi folyamatosan rázza a fejét.

-Elég! Nem lesz baj ígérem...