Ott álltam és meredten bámultam a nőt akiről szentül megvoltam győződve, hogy nem sokára teljesen megkeseríti az életemet. Szilvi a kezében a  fegyverrel meredten állt és nézte ahogy Klaudia fejéből szivárogni kezed a vér a golyó ütötte helyen. Én pedig mint egy nagy rakás szerencsétlenség álltam és nem tudtam egyszerűen megmozdulni. Pedig tudtam, hogy meg kell mozdulnom és meg kell szereznem Szilvitől a fegyvert minél hamarabb mert ennek az estének nem így kellet volna végbe mennie. Tervem az volt, hogy Klaudiát megszabadítom a fegyvertől és addig ráncigálom míg oda nem adja amiért jöttem majd megfenyegetem volna és a pénz egy részével hagytam volna elsétálni. Erre most itt állok és azon matekozhatok, hogy a picsába tüntessem el Klaudia holtestét, hogy senki nem fogjon gyanút. Arról teljesen megfeledkeztem jelen helyzetben, hogy Szilvi hogyan is kerülhetett ide. A másik kérdés pedig nyomta a vészcsengőt a fejemben, hogy most tulajdon képen mért is ölte meg Klaudiát? Összezavarodtam teljesen de végre erőt vettem magamon és oda rohantam a nőhöz akit eddig simán levett a lábamról kicsavartam a kezéből a fegyvert félre dobtam és a karjánál fogva két lépéssel odébb cibáltam. Szilvi nem ellenkezett de még hangot sem adott ki magából. 

-Mér is mi a jó istent műveltél? - ordítok rá és szinte már az arcába mászok. Ő pedig annak ellenére hogy jobb karját szorítom a másik kezével taszít rajtam egyet. 

-Azt amit neked kellet volna! - ordít vissza nekem. 

-De tessék megkaptad a válaszod most már tudod hol van a kurva notesz! Megvan mentve a segged! - újfent rám förmed és megint taszít egyet rajtam ekkor elengedem és csak nézek rá. Itt valami nem stimmel. 

-Hogy kerülsz ide? - teszem fel már kicsit higgadtabban a kérdést hiszen tudom, hogy Szilvi a vér látványától kikészül és gyanítom egy roham közeledik kitörni belőle. 

-Jöttem, hogy lerójam a tartozásom! - ahogy rám ordít még jobban összezavarodok. 

-Mond csak mikor akartad közölni, hogy az apám pénzeli a picsádat az előtt, hogy jó alaposan újra és újra megkúrtál vagy az után? - Szilvi teljesen meredten bámul rám és az idegessége konkrétan tapintható ahogy nekem esik. Nem mozdulunk csak állunk egymással szembe. 

-Szilvi az apád...

-Nem nem! Az apám egy ugyan olyan nyomorult kis féreg mint te meg Tamás. Pénzéhes kutyák vagytok és ott nyaltok segget ahol a hatalom van. Megérdemelnétek, hogy mindhármatokat át küldjem a másvilágra amekkora szemetek vagytok... 

-Elég már ebből... -rá ordítok és ő csendben marad. Összefonja a karját a mellein és vár. Mély levegőt veszek és újra a szemem megakad a női holtesten. Édes istenem legyen már ennek a rossz szériának vége...

-Az apád és én nem üzletelünk! Régen az apámmal kooperáltak de én kijelentettem miután meghalt az apám, hogy nem szándékozok politikusokkal seftelni. Ha az apád valamit csinál is azt Révésszel ketten intézik nem velem! És nem, nem állt szándékomban erről veled beszélni mert nem az én dolgom és kettőnk ügyéhez semmi köze az apádnak! - ordítok már mert már be telet az a bizonyos pohár! Elfáradtam a hetek amik a nyakamba szakadtak és veszteség széria ami jelenleg ül a vállamon nem nekem való én nyerni szeretek. Mióta Iván megcsinálta nekem a szar kavalkádot nem tudok hosszabb heteket nyugodtan eltölteni mert mindig van valami szar amit el kell takarítani. Ha nem is juttatott börtönbe vagy nyit ki az a rohadék de elégé elintézte az elmúlt egy évemet, hogy teljesen elveszítsem a kontrollt minden felett és ez legyen a bukásom. Szilvi továbbra is csak áll majd hirtelen leengedi a vállait megfordul és a fegyverért megy amit félre dobtam. Felveszi a földről és a zsebéből kivesz egy anyag zsebkendőt és elkezdi törölgetni. Tényleg mint egy vérbeli profi úgy viselkedik mint akinek minden napra jut egy ilyen kivégzés. Mi történt, hogy ez látom? 

-Szilvi ugye tudod mit tettél? - kérdezem sokkal halkabban mint az előbb és ahogy rám néz azokkal a barna szemekkel látom rajta, hogy teljesen tisztában van vele és szemernyi megbánás vagy kétely sincsen benne. Tényleg nem viccelt amikor azt mondta a citadellánál, hogy ő gyilkosnak érzi magát mert már ölt embert annak ellenére, hogy önvédelem volt. Én is közelebb sétálok és felveszem a saját fegyveremet amit oda rúgtam Klaudiának még az elején. Beteszem a honom alá vissza a pisztoly táskába. Szilvi közelebb sétál Klaudia fehéredő holtestéhez. 

-Szóval ilyen? - kérdezi és mereven bámulja. Mellé sétálok és zsebre vágom a kezem. 

-Hát nem feltétlen ilyen könnyű, de igen... - ránézek és az arcát fürkészem. Nem látok Szilvin semmit nem tudok érzelmet leolvasni az arcáról. Mi történhetett vasárnap óta, hogy ott hagytam őket a Szabóban?    

-Mért hazudik nekem mindenki? - és ekkor ahogy ezt kimondja látom, hogy az egyik szeme elkezd csillogni bár sötét van de tiszta az ég és a tetőn keresztül bevilágít a hold fénye és ezért sok minden jól kivehető még így is. Nem tudtam a választ megmondom őszintén. 

-Szerintem csak megakarnak védeni...  

-Úgy, hogy hagyják, hogy elbukjak a tudtomon kívül? - megremeg a hangja felemeli a fejét és hatalmas levegőt vesz küzd a sírással mit teljesen megértek. 

-Azért jöttem ma ide, hogy szétverjem a pofádat... - ahogy beszél keservesen bele nevet a mondatba -... most pedig itt állok egy lány mellet akihez semmi közöm és megöltem... - újra felnevet és megdörzsöli az arcát. Megrázza a fejét és elindul kifelé az épületből ott hagyva engem és a holttestet. Előveszem a telefonom és tárcsázom Igort. Percekig beszélek vele majd én is elindulok kifelé a hangárból és ahogy kiérek a pénzel teli táskával a kezemben Szilvit találom a fekete Jeep-en támaszkodva. Egyedül vagyunk teljesen. Tényleg teljesen kiesik ez a hely mindenki látómezejéből. Ez az információ még jól jöhet.  Szilvi lassan felém fordul ahogy a kocsihoz érek és egyenesen a hátsó ülésre beteszem a kézi táskát. 

-Beszélünk kell... - ahogy ki mondja összeugrik a belsőm ismerem ezt a mondatott annyiszor hallottam már nők szájából, hogy már meg sem kéne, hogy lepjen ez az egész. Perceken belül úgy látszik több problémám is megfog oldódni bár nem vagyok benne biztos, hogy hallani szeretném amit Szilvi mondani szeretne. Előre sétálok a motorháztetőhőz ahol Szilvi könyököl neki dőlök háttal és megkeresem a cigimet. Rágyújtok és várok. Szilvi felszisszen és arrébb sétál összeszaladnak a ráncok az arcomon és fogom és elnyomom a cigit a földön. Szilvi bólogatással jelzi, hogy köszöni. 

-Tehát miről kell beszélünk? - teszem fel a kérdést ő pedig bele dugja a kabátja zsebébe a kezét és kissé egy helyben toporog.

-Be kell fejeznünk ami köztünk van... - hát kimondta. Ez a vége a játéknak. Nem mondom, hogy nem lep meg hiszen az elmúlt hetek összjátéka nem túlzottan a romantikáról szólt. 

-Nem a bent történtek miatt de ha tényleg igaz amit az anyád állít az apámról... - mély levegőt vesz majd lehunyja a szemét és valamiért azt érzem nem ezt akarja mondani de ezt kell neki. -... meg kell Dénestől védenem a családom és magam is ebbe most nem fér ez nekem bele. Én... - újra látom a szemében az összegyűlő könnyeket. 

-Rendben. - ahogy kimondom ő hirtelen rám kapja a fejét és látom a megilletődöttséget az arcán. Horkant egyet. 

-Ennyi akkor? Nem is mondod, hogy maradjak ez egy félre értés vagy, hogy túl reagálom? - kérdezi és hitetlenkedve tudom, hogy mire vár de az most nem fog megtörtéin. 

-Én nem mondhatom neked azt amit szeretnél hallani... - ahogy a mondatba bele kezdek Szilvi arca elkomorodik és elindul felém majd egy hatalmasat lekever a jobb kezével. Érzem ahogy ég az arcom a keze nyoma alatt. Azon az oldalon hagyom a fejem amerre fordítottam az ütést követően de amikor meglátom, hogy jönne visszakézből a másik pofon elkapom Szilvi csuklóját és megtartom. 

-Ez nem a te játékod kislány. Jobb ha tényleg kiszállsz még mielőtt teljesen elvesznél a pokolban... -ahogy mondom Szilvi arcán legördül a könnycsepp és a kezét is leengedi. Fáj, hogy ennek így kell vége lennie de ilyen az élet néha be kell áldozni a dolgokat, hogy mások boldogok legyenek. Szilvi finoman végig simít az arcomon és kémleli. Hallom ahogy hangosan a száján veszi a levegőt. Az illata, még az illata is tökéletes. Tudom, hogy nem fogok még egy ilyen nővel találkozni mint ő de el kell engednem. Olyan reménytelenek hat ez most teljesen de a kialakult helyzet és az idő nem engedi. Bele fordulok a tenyerébe ahogy az arcomhoz ér és megpuszilom a csuklóját. Végül akarva akaratlanul is a szánk egymásnak nyomódik és a puha ajka szétnyílik bele túrok a kibontott hajába és közelebb húzom magamhoz. A csókunk lassú és mondhatni már fájdalmas. Körzünk egymás körül mintha ez lenne az utolsó és vallóban az. Az utolsó kéjes csók az ölelés minden ami csak van. Érzem ahogy Szilvi arcán lefolynak a könnyek de nem bontakozik ki csak csókol közös a számba tovább és tovább. Majd kibontakozik és a homlokomnak nyomja az övét mind a ketten hangosan vesszük a levegőt. 

-Akkor ez a vége... - a szemebe néz és nem tudom mi ütött belém de újra megcsókolom most hevesebben és szorosan ölelem fogdosom minden porcikáját az akarom, hogy teljesen bele égjen a tudatomba. Nem akarom elfelejteni. Szilvi is hasonlóan tesz bele túr a hajamba és zakóm alatt az ingemen keresztül simogat. A meleg kezek beborítanak és érzem a belsőmben feltörő vágyat. Akarom őt most most még utoljára. Lihegve elszakadok és egymás szemébe nézünk. 

-Kurva nagy a kocsi hátulja...

-Te is arra gondolsz amire én? - kérdez vissza ragyogó szemekkel. Még is, hogy mondhatom ennek a nőnek, hogy legyen vége ennek az egésznek amikor teljesen egy hullámhosszon vagyunk? 

Nem válaszoltam kihalásztam a zsebemből a kocsi kulcsot de Szilvit egy perce sem engedtem el a karjaimból kinyitottam a kocsit és már egyenesen sétáltunk is hátra. Kinyitottam a hátulját és a hátsó üléseket egy karhúzással leengedtem, hogy még több hely legyen a kocsiba. Nem volt romantikus viszont ez most egyáltalán nem érdekelt sem engem sem Szilvi aki szinte rögtön bemászott és közben lerúgta még kint a cipőjét. Levettem az a zakómat és leülve a kocsi szélére én is kibújtam a bőr cipőmből. Mire megfordultam Szilvi már a nadrágjától is megszabadult és egy édes kis fekete csipkés francia bugyi fogadott. Kicsatoltam az övem ő pedig előrehajolva várta, hogy végre én is mellé másszak. Így is teszek megszabadulok a nadrágtól és ahogy bemászok mellé becsukom a kocsi hátulját. Valamivel melegebb van az autóban mint kint a kemény hideg őszi levegőn. Végig simítók Szilvi lábán és érzem, hogy egy merő libabőr. Felsóhajt az érintésre és rögtön közelebb húz magához. A szánk találkozik és a lágy érintések közepedet Szilvi kigombolja az ingem és simogat mindenhol ahol csak elér. Én is hasonlóan simogatom a haját a vállát az arcát és most ez az egész még a helyszíntől függetlenül annyira belsőséges. Szeretkeztünk már Szilvivel de ez most teljesen már lesz. Szilvi hanyatt fekszik és magára húz. Simogatjuk egymást és csókoljuk ahol csak érjük a másikat. Végig csókolom a nyakát ő pedig a hajamban turkál és lenyúl a farkamhoz. Az alsómon keresztül simogatja a félkemény merevedésem. Halk nyöszörgés tör belőle elő amikor a kulcsoltjánál járok és lejjebb húzom a szatén inget. A szája apró puha puszikat nyom az arcomra és érzem nem sokáig fogjuk ezt a lágy szexi pettinget csinálni. Lenyúlok és ahogy hátrébb húzódok áthúzom Szilvi lábán a bugyit én is kibújok a nadrágból bár amennyire a hely szűke engedi. Szilvi édesen kacagva nézi végig a kisebb botladozásomat és ahogy ránézem látom azokban a barna szemekben a ragyogást. Visszamászok és a szánk újra találkozik mind a ketten alul meztelenül nyomódunk a másikhoz. Szilvi felnyomja a csípőjét ahogy végig simítok a medencéjén és a fenekén megint érzem a libabőrt. Elhúzódok egy kicsit és lenézek az átihatott nőre. Ő is bele mélyed a szemembe és megsimogatja az arcomat. Megfogom az kezét és összekulcsoljuk az ujjainkat. Majd lassan bele mozdulok Szilvi forró ölébe és mind a ketten összerándulunk és a homlokunkat egymásnak nyomjuk. Lassan mozgok benne és ő sem sietett ahogy szokott csak simogat puszilgat és néha elidőzünk egymás szájában. Annyira jó őt így érezni lassan érzékien. A mozgás ütemessé válik mind a kettőnktől és hangosan fújtatunk és nyögünk egymás szájába. Nem tudom meddig is tarthatott ez így de egyre fokozottabb és fokozottabb lett a légkör köztünk és Szilvi erős kapaszkodása vagy a vágy varázsa. Mind a ketten közelebb és közelebb értünk ahhoz a ponthoz, hogy teljesen szét eshessünk. Nem is kellet sok az utolsó két lökés után a szánk egymásra talált és mind a ketten megfeszültünk. Szilvi pulzált a körülöttem és pedig éreztem ahogy minden egyes rángással megtöltöm őt mélyen belül. Édes és kegyetlen érzés volt ez egyszerre. Hiszen tudtam amint ez véget ér el kell engednem. Vártunk még néhány percet és amikor éreztem, hogy már teljesen elpuhultam Szilvi mellé feküdtem és közelebb húztam magamhoz a még mindig lihegő nőt. Ő rögtön oldalra fordult és vállamra feküt és átölelte a mellkasomat. Bámultam csendben a kocsim tetejét és egyszerűen nem tértem észhez... 

-Te öltél értem... - ahogy kimondom érzem ahogy a mellkasa fel le mozog ahogy nevet.  

-Ez egy nagyon jó üdvözlő kártya felírat is lehetne. "Annyira szeretlek, hogy még ölnék is érted..." - mondja közvetlen a vállamnak de a szeretlek szócskánál kissé felkapom a fejem és felé fordítom a fejem.

-Szóval szeretsz? -kérdezem ő pedig finoman rám emeli a szemét, hogy bele nézzen az enyémbe de nem mond semmit csak újra visszafordul és az ujjával köröket kezd leírni a mellkasomon. A csend teljesen ránk telepszik. Majd hirtelen Szilvi erőt vesz magán és átnyúlva rajtam belebújik a bugyijába. Én is felülök és elsimítom a haját a válláról, hogy lássam az arcát hátulról. Valami nyomassza és nem a hulla a csarnokban gyanítóm. 

-Mi a baj? - kérdezem meg lágyan ő pedig felém fordítja a fejét. 

-Meg kell ölnöm Dénest...

-Szilvi ezt már megbeszéltük...

-Nincs más megoldás Flórián kiteregeti apa szennyesét a médiába és akkor apa engem is magával ránt. A karrierem és az amit eddig elértem és megmaradt nekem az elveszik és én... - nem fejezi be a mondatott csak hosszasan lehunyja a szemét. 

-És ha lebuksz? - kérdezem mert hát lássuk be lehet, hogy Szilvi gyilkolt de nem rutinos ebben a szakmában ha lehet így nevezni. 

-Az elfogadom és bele törődök az ítéletbe. Apa úgy is valami kemény sztár ügyvédet fogad és kevesebbet kapok majd mint a kiszabott büntetés. Inkább én vesszek csak oda mint az egész családom... - belé fojtom a szót és az álla alatt megfogva magam felé fordítom és a számat az övéhez nyomom. Csendet parancsolva ezzel köztünk. Szilvi és én is hirtelen megugrunk amikor bekopognak a teljesen párás ablakon. 

Megkeresem a gatyám és botladozva de bele bújok. Amikor kinyitom az ajtót a hideg levegő beáramlik és Szilvi szinte azonnal összehúzza magát. Igor feje néz be a csomagtartóba majd füttyent egyet. Szilvi homlokán összeszaladnak a ráncok és elkezd belebújni a nadrágjába. Én viszont felveszem a cipőm és kiszállva a kocsiból visszagombolom az ingem. Igor a kabátja belső zsebéből előveszi a fekete kemény kötésű könyvet. Édes istenem még szerencse, hogy meg lett. 

-Tehát mi lett a csajjal? - kérdezi Iván. 

-Az első csarnokban van kissé vérbe fagyva... - Szilvi teljesen felöltözve csatlakozik a beszélgetéshez. Iván rám emeli a tekintetét a szemöldöke a homloka tetejéig szalad.

-Ne kérdezz semmit csak tüntessük el. - vetem a szemére és Igor csettint egyet majd két őröm társaságában távoznak és a gyár épület felé veszik az irányt. Szilvi pedig elsétál mellettem és zsebre dugott kézzel elindul a lakott terület felé. Utána kiabálok, hogy álljon meg. 

-Haza viszlek. - mondom lágyan ő pedig megrázza a fejét. 

-Megegyeztünk ezzel vége... - és ahogy ezt kimondja megfordul és már csak a vonalait látom ahogy egyre messzebb megy tőlem...