A méreg amit akkor éreztem amikor kidobtak a Szabóból egész nap bennem fortyogott. Fel voltam háborodva és vérig sértődtem, hogy még meg sem hallgattak de már is kitették a szűrömet. Na és az az arrogáns picsa na az meg végkép felbosszantott mintha aranyat szarna még is kinek képzelni magát? Fel alá járkáltam és majd megütött a guta a dühtől. A telefonom csilingelése zökkentett ki pár másodpercre míg meg néztem az sms-t. Balázs elküldte üzenetben holnap esti kiállítás részleteit és idő pontját. Lehunytam a szemem és megdörzsöltem az arcom. Hetek mentek el úgy, hogy ki sem dugtam az orrom ebből a lakásból. Most, hogy lenne egy kis pezsgés az életemben meghátrálnék. Leülök a kanapémra és végig nézek a lakáson amit nem olyan régen apától kaptam. Nem volt nagy de nekem teljesen meg felelt. A lakás ajtóból nyílt egy kis előtér ami rögtön a konyhába vezetett ami egybe volt a nappalival. Tágas volt és minden világos kékben pompázott. A nappaliból egy kisebb folyosó nyílt ahol  a hálószobám volt és közvetlenül vele szemben a fürdöm. A folyosó végén volt még egy kis szoba amit amikor beköltöztem rögtön ketté választattam. Az egyik feléből gardróbot csináltattam a rengeteg cipőmnek. A másikba pedig egy mosószoba lett. A gondolatától is irtóztam, hogy két hálószobás lakásban éljek. Akár hányszor is elsétáltam volna a szoba előtt szembe jutott volna Amerikában a házunk azzal a rengeteg hálószobával. Gondolattal, hogy majd fel adom a karrierem és mindet megtöltjük gyerek zsivajjal. Jó vicc. Elültem és bele rúgtam az egyik üres boros üvegbe. Picsába a rendetlenséggel. Picsába mindennel. Az életem pontosan annyira volt romokban mit jelenleg a nappalim. A ruhák szanaszét dobálva legalább öt boros üveg három pohárral. Csipszes zacskó maradék pizza és ráadásnak még a bakelit lemezeim is szanaszét voltak. Káosz. Rendet kell tennem nem csak a lakásomban de a fejemben is. Ki kell vernem öt teljes évet az életemből és csak a jövőre koncentrálni...

Másnap kifordultam önmagmából. Az összes dobozt kipakoltam helyére tettem minden holmit amit magammal hoztam. Kitakarítottam és összedobtam egy kis rakott tésztás húst. Ebéd közben meg írtam az önéletrajzot és egy kis kedv csinálót magamhoz a munkaadóknak. Tény majd nem három A4 oldal lett. Végérvényben rengeteget dolgoztam az igazság szolgáltatásban az elmúlt hét évem csak azzal telt, hogy a bíróságon csücsültem és dolgoztam. Tapasztalatból nálam nem volt hiány. A nap csendben telet leszámítva azt az ötven e-mailt ami a gépemben hevert a férjem ügyvédjétől. Nagyon is jó helyen van az ott messze tőlem. A fürdőszoba tükörben igazgattam magam már vagy egy órája. Nem voltam elégedett az összképpel. Egy fekete bársony pántos ruhát válaszoztam mellé egy kék magas sarkút és a sminkem is így tevődött össze. Göndör fürtjeimet megpróbáltam egy kontyba összefogni több kevesebb sikerrel. Még sem éreztem magam jól a bőrömben. A ruha nem mutatott sokat de mellem felnyomta és teret engedett a dekoltázsnak. A szekrényben vagy tizenkét kabátom volt és egyik sem felelt meg. Bepakoltam a kézi kis táskámba és elindultam kifelé a lakásból. A konyhában a széken még mindig ott hevert az elveszett zakó. Megkeseredett a szívem mint mostanában olyan sokszor. Egyszer élek. Felvettem és bele bújtam a zakóba. Az iratokat bele dobtam a táskámba és elindultam a taxihoz.

Félóra múlva kiszálltam egy irodaházakkal teli negyedben. Elolvastam újra a címet és még a taxist is ki faggattam merre menynek. Nagy nehezen egy teljesen üveges térbe léptem be ahol egy biztonsági őr azonnal el is igazított. A nagy kiállítás a második emelten volt. Késtem több mint egy órát és a liftben már éreztem, hogy vissza kéne fordulnom. Nem éreztem ezt helyesnek. Nagy bánatomra már nyílt az ajtó amikor a földszinti gombra rá nyomhattam volna. Ahogy beléptem a terem tele volt furábbnál furább emberekkel. Még is a legfurcsább a nyelv volt. Mindenki magyarul beszélt. Amerikában rengeteg ilyen rendezvényen vettem részt és valahogy ott más volt  a színvonal. Egy pincér elém termett és átnyújtott egy pohár pezsgőt. Mosolyogtam és meg köszöntem. Hatalmas képek lógtak minden falon és a teremet is azok válaszozták el több részre. Fotográfiák voltak háborús képek női arcképek és tájképek. Mind fekete fehérbe. Tetszett a kombináció. Ezen kívül egy két absztrakt szobor is megfért. Amit bár meddig is bámulhattam nem láttam meg benne mit is akar ábrázolni. Mind olyan volt mintha egy rakás sziklát egymásra ragasztottak volna és elvétve ütögették volna a vésővel konstatálva, hogy ez így tökéletes lesz.  Hatalmasat ugrottam amikor egy kéz felém nyúlt. A szívemhez kaptam a kezem és megfordulva meg pillantottam Balázs világbajnok mosolyát. Felnevettem kínomban. Balázs nála egy jóval egy fejjel magasabb termetesebb férfival beszélgetett. Pedig Balázs sem volt alacsony 180cm felet volt ebben biztos voltam. Mégis a magas óriás magára vonta azonnal a tekintetem. Fekete haja szakálla és nap barnította bőre miatt inkább hitem volna külföldinek. Sötét szemei semmit sem engedtek leolvasni magukról. Feladtam és közelebb lépkedve azonnal a kezem nyújtottam.

-Nagyon örvendek. Bartos Szilvia. Sajnálom, hogy meg zavartam az eszme cserét. - mondom lágyan és mosolygok. A férfi összeráncolja a homlokát, majd kezet ráz velem.

-Pákozdy Jávor. Önnek nincs köze véletlen Bartos Istvánhoz? - a kérdés a gyomromba hasit. Miért kell apámnak jelen lennie mindenhol? Kínomban bólogatok. Ő pedig el kezd nevetni és rá csap Balázs vállára.

-Ezt nagyon meg szívtad haver. - nevet majd rám néz és mosolyog. - Maga sokkal szebb mint az a seggfej apja. - elmosolyogok és felkuncogok. Itt mindenki rühelli az apámat? Ha igen a legjobb helyen vagyok. Mire kiélvezném a helyzetet két hölgy csatlapozik a társasághoz. 

-Öt kellemetlen percre sem tudlak egyedül hagyni és már is nőkbe botlasz? - a szőke hölgy végig mért majd Balázs hoz fordult. Balázs félmosolyra húzta a száját és a két nőre nézett mellettem.

-Édesem ő itt Bartos Szilvia. Bartos István lánya.  - a nő hüledezni kezd és többször is bocsánatot kér tőlem. A másik viszont a kezét nyújtja felém amit én el is fogadok.

-Meste Gréta. Nagyon örvendek Szilvi az apáik jóban vannak. Ő itt mellettem Ürömi Linda. - Gréta meglöki Linda vállát aki még mindig nem találja a szavakat.  A Mester család apám régi jó barátai, bár én soha sem találkoztam közvetlenül velük. Annyit még is tudtam, hogy két lányuk volt és egyik közülük úgy házasodott, hogy rögtön a férj örököljön. Mindenki ezt pletykálta főleg mivel nem volt meg szokott az érdek házasság a 21.században. Gréta volt az idősebb és valószínűleg ő volt aki a rövidebbet is huzat. A szőke tirpák nőcske pedig Balázs felesége volt. Nem volt számomra szimpatikus az elején tett megjegyzést ismeretlenül. Végül amit felmerült az apám neve visszafejlődött seggnyalóvá. Nem szerettem az ilyen embereket két színű kígyók voltak. Az este viszont ment tovább még hozzá jó hangulatban így öten. Politikától művészetig mindenről eset szó. Még is a jó kedv megbomlott amikor Balázs és Jávor távoztak. Hárman maradtunk és folytattuk a csevegést.

-Édes istenem és képzeljétek nem elég, hogy hozzá mentem átvettük a cég egy részét de most elvárják, hogy unokát is adjak nekik nevetséges. - Gréta panaszkodott és látszott rajta, hogy a sokadik pohár pezsgő hatása alá került. A karót nyelt jól nevelt nő eltűnt és egy gátlások nélküli kedves még is szabados lány bujt ki belőle. Linda legyintett.

-Ne is emlegesd Balázs minden áron gyereket akar. Gondolj csak bele van egy tökéletes karrierünk amit fel kéne adnunk, és ők mit adnak fel? Semmit. Míg mi otthon szenvedünk a görcsöktől és a hányingertől ők a Szabóban múlatják majd az idejüket de tudod mit Gréta kapják be. - Linda ahogy kimondja a hely nevét összerezzenek. A témába nem akarok bele folyni de most kezd a dolog izgalmas lenni.

-Lányok mi az a Szabó? - kérdezem két ittas elázott nőt mellettem. Közben tudatlanságot színlelek.

-Az a mocskos fertő ahova az olyanok mint a mi férjeik járnak, hogy elköltsék a pénzüket. Tudod prostik drogok szerencse játék. Gusztustalan és mind annak a nyomoroncnak a kezében van, hogy is hívják...

-Dante. - vágja rá Linda összeszorított foggal. Frusztráltnak tűnik majd távozik köreinkből hirtelen. Gréta legyint egyet és megforgatja a szemét.

-Nem is értem minek vannak még együtt. Linda megérdemelné, hogy olyan mellet legyen aki mellett kitejesedhet. Balázs meg olyat aki igazán szereti és nem csak a pénzén lovagol. - Linda után nézek és érzem, hogy valami nagy szarviharba keveredtem bocsánatot kérek Grétától és ott hagyom én is egyedül. Egészen a liftig sétálok és hívom. Felhúztam magam és most pontot teszek a dolgok végére.

Egy órán belül a Szabó bejárata előtt állok. Az ajtó amit bevertem mintha soha meg sem történt volna gondolom azonnal kicserélték. Előveszem a táskámból az irattatot és kiveszem a plexi kártyát. Ha tényleg ez az a hely ahol Flóriánt meg találom akkor be kell jutnom. Belépek az előtérbe és felsétálok a lépcsőn.  A kidobok összenéznek mögöttem. Ahogy a terem bejáratához érek egy vékony férfi az utam állja.

-Elnézést hölgyem láthatnám a meghívóját. - kér udvariasan én pedig felemelem az orrom. A kártyát átnyújtom és a férfi láthatóan nem tudja zavarában mit tegyen.

-Talán gond van? - kérdezem és a férfi láthatóan nem érti a dolgot. Flórián kártyája van nálam biztos, hogy ezen van fent akadva.

-Nem én csak...

-Szigeti Flórián személyesen adta oda nekem, hogy használjam ha szükséges. - a férfi bólogat és azonnal visszaadja a kártyát. Félre lép és mutat a kezével, hogy fáradjak be, majd szép estét kíván. Ki engedem a hajam és meg rázom. Akkor csapjunk bele. Rengetegen vannak a helyen és mindenki álarcban. Megszeppenek ilyen gyorsan le fogok lepleződni. A legközelebbi pulthoz sétálok és rendelek egy konyakot magamnak. A pultos is furcsán néz rám. Úgy látszik nagyon kilógok ebből az érdekes helyből. Tetszik mellesleg. Hangulatos mintha vissza csöppentem volna a régi időkbe. Élő zene szól és táncolnak rá. Másik oldalt bokszok vannak beszélgetést lehet hallani. Végül a terem végben egy hatalmas rulett asztal. Igazi rejtek hely. A pultos átnyújtja az italt. Élöveszem a tárcám de akkor a férfi megrázza a fejét. Értetlenül nézek rá, majd biccent, hogy nézzek magam mögé. Ahogy meg fordulok egy bajszos magas ficsúr áll előttem. Mosolyog, én pedig összezavarodtam.

-Ha felhajtotta szabad egy táncra esetleg? - kérdezi kacéran a titokzatos fekete maszkos idegen.

-Mi ez a hely valami szadomazó klub? - kérdezzem fennhangon. Ő viszont nem válaszol csak közelebb lép és akaratos tekintette láttán összerándul mindenem. Megadom magam felhajtom az italt és kibújok a zakóból. A pultos elveszi tőlem a táskámmal együtt és a titokzatos idegennel a táncparkettre sétálok. Mindenki minket figyel. A zenekar rá kezd elfogadom a kezet és összeölelkezünk majd egymás után mintha keringőznék el kezdünk lépni. A lépések után megpörget és magához húz a hátam neki simul mellkasának. Végig simít rajtam majd újra megpördít. Elenged és egy másik kéz ragad meg. Felnézek és a maszk alatt két fekete szempár pillant vissza rám. Bele karolok és vele is könnyeden lépkedek.  Összesimulunk és a tömeg szét oszlik körülöttünk. A tánc akaratos és tüzes. Ő is meg pördít és egy harmadik kéz simít végig a hátamon. Kap el és teszi mind két kezem a nyaka köré. Megtáncoltat és ahogy rá nézek mintha ő is ismerős lenne. Felnéz és a fülemhez húzódik szorosan.

-Azonnal le kell innen lépned. - Balázs hangja megfagyasztja bennem a vért. Mi a picsa folyik itt? Elenged és biccent az ajtó felé. Na már csak azt nem. Nem távozok innen addig míg meg nem kapom azt amiért jöttem. Mire bármit is mondhatnék egy szemüveges magas öltönyös jelenik meg. Ő maszk nélkül és zsebre dugott kézzel megáll mellettünk. Balázs hátrébb lép egyet.

-Velem kell jönnie most. - utasít engem a férfi.

-Azt kétlem. - mondom szárazon ő pedig nyel egy nagyot. Mögötte egy szőke nő jelenik meg. Megfogja a vállát a férfinak és oda súg neki valamit. Rám néz azokkal a ragyogó kék szemeivel. A férfi távozik és a nő és én maradunk. Raja sincs maszk.

-Sajnálom a modort, de kérem jöjjön utánam. - illedelmes és látom, hogy csak a dolgát szeretné végezni. Nekem pedig kezd ez az egész az agyamra menni. Érzem ahogy elönt az ideg és megadom magam a másik énemnek.

-Nem megyek sehova. Ma kidobtak innen úgy, hogy jó szándék vezérelt és ne vagyok hajlandó távozni míg meg nem kapom amiért jöttem. - a lány láthatóan meglepődik. 

-Vagy aki miatt jött. - megszeppenek. A nő a kezét nyújtja én pedig elfogadom. Legyen hát. Vele megyek elkéri a pultból a zakót. Balázs végig nézi ahogy a szőkével kézen fogva távozok. A terem egy eldugottam hátsó részébe megyünk majd végig felfelé egy lépcsőn. A terem felet sétálunk egy teraszos részen. Az egészet termet belátni a korlát mellől innen fentről. Egy ajtóhoz érünk kinyitja kártyával és beinvitál. A szoba sötét csak középen egy lámpa világit meg egy póker kör asztalt. Üres a helység. A nő rádobja a zakót az asztalra a táskámmal együtt és felém fordul.

-Te nem lehetnél itt. Megsértesz minden szabályt azzal, hogy így mutatkozol. Mi vagy te? Dante valamelyik elfuserált kapcsolati darabja? - ahogy kimondja a szavakat érzem benne az arroganciát és, hogy lenéz engem. Pedig annyira fiatal még ahogy jobban szemügyre veszem. Mit merészel velem nem beszélhet így egy taknyos.

-Na ide figyelj... -megemeli a kezét, hogy maradjak csendben. Azt várhatod anyukám. -... te velem így nem beszélsz. A zakó tulajdonosát keresem. Visszaszeretnék neki valamit adni vagy segítesz vagy nem. A döntés a tied, de te engem ne merészelj egy szakadt kurvához hasonlítani. - ahogy beszélek közelebb megyek hozzá és mélyen bele nézek a szemeibe. A szemei se rebbenek nem ijed meg tőlem.

-Megint kidobathatlak...

-Nem tudod ki vagyok szóval próbáljuk meg... - ahogy folytatnám már egymás arcába vagyunk és érzem ahogy mindjárt kitépem a haját ennek az anyaszomorítónak. Megállok amikor hallom az ajtót nyitódni a lány felnéz és elsápad. Nem fordulok meg. A levegőnek a fújtatását hallom csak.

-ZSÓFIA KIFELÉ... - ordít az ismerős férfi hang mögöttem. Megfordulok és Flórián áll az ajtóban a szemüveges férfival mögötte. Zsófi viszont nem mozdul csak haragosan rájuk pillant. Végig mér rajtam és ellép mellőlem. Oda sétál hozzájuk.

-Neveld jó modorra a kurvádat. - jegyzi meg szárazon Flóriánnak. Aki akkorát ránt a lányon, hogy még én is összerezzenek. Az arcát egy kezében összenyomja és egészen közel húzza az arcához.

-Ő nem a kurvám és kibaszott gyorsan bocsánatot kérsz vagy megzabáltatlak a kutyáimmal. - bele üvölti az arcába, csodálatomra a lány állja a kegyetlen bánás módot és a szeme sem rebben. A másik férfi közéjük áll és rám pillant majd Flóriánra.

-Zsófi nem úgy gondolta Dante... - majd rám néz. - Sajnálom Szilvi. - kimondja a nevem és kifut az arcomból a vér. Honnan vagy hogyan? Zsófi is meg lepődik és rá néz a férfira. Flórián vagy is Dante értetlenül zsebre dugja a kezét. A férfi és Zsófi távoznak és ketten maradunk a feszült légkörű helyiségbe.