Kedd este...

Én sem értettem pontosan mit is kerestem a Szigeti ház előtt. Ott ültem a kocsi hátsó ülésén amit Jávor biztosított a számomra, hogy eljussak biztonságosan egyik helyről a másikra. A Dénessel való találkozásom után haza érve őrjöngve vertem szét a lakásomat. Persze ez csak ilyen női túlzás pár vázának egy két tányérnak és pohárnak esett csak baja. Na jó széttéptem egy díszpárnát is. De ott lihegtem a nappaliban a üveg és cserép darabok között és azon gondolkoztam milyen irdatlan nagy szarba keveredtem már megint bele. Nem igazán tudtam komolyan venni Dénes szavait. Apám meg a maffiózók na ne nevettessük egymást. Az apám minden volt csak ennyire bátor nem. Apa mindig is biztonsági játékos volt ezét is volt sokszor az, hogy elbukott mert nem akart korrupt lenni mindene a hülye tiszta játék elmélete. Mert ha tisztán játszol nem lehet rajtad fogást találni. Ez vonatkozott a hazugságra is ha nem hazudsz nem tudnak tetten érni. Millió egyszer a fejemre olvasta, hogy az életem akkor a legbiztonságosabb ha mindig helyesen és tisztán járok el. A becsületesség szobrát akarta apám kiharcolni az állandó jótéteivel. Sose követne el apám ekkora hibát. Dénes hazudik! Na és én sem vagyok teljesen komplett. Három nap vagy három golyó tényleg Szilvi? Ekkora maffiózó lettél csak mert Szigetivel kefélsz? Édes jó istenem mibe keveredtem. Mire összeszedtem magam összetakarítottam a lakásban és egész éjjel azon agyaltam, hogy vajon most mi lesz. Késő volt nem akartam sem Balázst sem Jávort zaklatni. Biztosra vettem amúgy is, hogy Jávor apámmal volt elfoglalva. Balázs meg hát szóval, hogy mondod meg az egyetlen normális ügyvédnek aki szóba állt veled, hogy bocsi de halálosan megfenyegettem az ex férjem mert felbaszta az agyam? Ma reggel kialvatlanul a kávé felet is csak a történtek jártak a fejemben és az, hogy ez az egész egy hatalmas nagy átverés nem lehet Dénesnek semmi a kezében. Pontról pontra pörgettem a fejemben az eseményeket és próbáltam a kirakós darabjait kitenni de semmi. A telefonomat többször megnéztem és Flórián nem hívott de még egy nyomorult sms-t sem küldött. Vége lenne ennek a fejezetnek is?  Átlépte volna azt a bizonyos határt? Végül megpróbáltam felhívni hangpostára kapcsolt rögtön. Egymás után ötször a Szabót is hívtam de süket fülekre találtam. Végül írtam egy sms-t, hogy beszélni szeretnék vele és találkozunk. Ez volt reggel nyolc körül. Este hét után sem kaptam választ. Így hát felszívtam magam és kényelmes ruhában neki indultam az estének és itt voltam. Itt ülök fél órája ebben a kurva kocsiban és várok egy kibaszott jelre, hogy most mit tegyek. És ha nem akar látni? Ha direkt kerül engem? Azzal, hogy ide jöttem csak még jobban felidegesítem. A sofőröm csendben és türelmesen vár én én pedig a fém kerítést nézem a sötétben ahogy megvilágítják az utcai lámpák. Tisztázni kell a helyzetet igen ezt kell tennem annak érdekében, hogy csak is egy célra tudjak teljesen koncentrálni. Ami jelenleg Dénes kicsinálása volt. Mert ennek kellet lennie a fő célomnak, hogy végre le tudjam zárni ezt a fejezettet az életembe azt majd jöhet a romantika meg a verekedés. Le kell ezt először zárni!       

Ahogy a végszót kimondtam a fejemben mély levegőt vettem felszívtam magam és kivágódtam a kocsiból. A kertkaput is mondhatni feltéptem ahogy beléptem az előkertbe és igazából csak a bejárati ajtó előtt kezdtem el újra kételkedni magamban de még így is megnyomtam a csengőt a falon. Pár perc múlva lépteket hallva újra levegőt vettem remélve, hogy Flórián fogja kinyitni és akkor gyorsan elhadarom amiért jöttem és angolosan felemelt fejjel távozok. Azt tegye abba a zsebébe a monológomat amelyikbe akarja. Viszont most mért is vagyok én mérges? Hiszen én lőttem rá nem pedig fordítva minden oka meg van rá, hogy ő legyen mérges rám nem pedig én rá. Megdörzsöltem az arcomat és kezdett ez az egész már teljesen zavaros elenni. Tisztázni kell a helyzetet Szilvi tisztázni! Éva ragyogó mosollyal nyitotta ki az ajtót én pedig ahogy felé fordultam gondolkodás nélkül besétáltam az előtérbe. Éva először meglepődött majd láttam az arcán a bele törődést és inkább becsukta az ajtót majd hátra tett kézzel megállt előttem és várt. 

-Én... - ahogy elkezdtem volna a mondatott bele sültem. Mi történt percek alatt? Megnémultam vagy még sem vagyok olyan tökös mint ahogy én azt a fejemben elképzeltem? 

-Szilvi hát te még is, hogy kerülsz ide? - a nő hang irányába fordultam és ahogy a dolgozó szoba mélyéről Rózsa teljese pizsama szettben elő lépett whiskys pohárral a kezében majdnem felnevettem. A tekintélyt parancsoló nő akitől mindenkinek futkosott a hátán a szőr. Szőrös kis papucsban szatén köntösben felcsavart hajjal ácsorgott nem messze tőlem. Tudom tudom ő is ember, de vajuk be a fő ellenségedet sem tudod elképzelni állat mintás overallban. Vagy még is?   

-Én Flóriánnal szeretnék beszélni. Többször hívtam és kerestem de...

-A fiam fontos ügyeket intéz most nem fog rá érni a ti kis szerelemi melodrámátokra. - Rózsa hangja karcos volt és kemény még így a hajcsavarok alatt is. Bármennyire is röhejesen nézet ki a hangja még is helyre parancsoló volt.  

-Rózsa tisztáznom kell a fiaddal egy két dolgot és muszáj beszélnem vele... - az arrogáns dáma  felemeli a kezét ezzel belém folytja a szót és int hogy mennyek utána. Hátat fordít nekem és felemelt fejjel besétál Flórián dolgozó szobájába. Rá nézek Évára aki egy vállrendítéssel elintézi a dolog és a ház másik végébe sétál engem ezzel egyedül hagyva. Mondhatni kullogva Rózsa után sétálok és ahogy beérek a sötét dolgozó szobába elönt a múltkori reggel érzése. Ahogy a teraszon ültünk és bizonyos percig ön feledetten mint ha nem is mi lennénk élveztük a reggeli adta örömöket. Kinéztem a nagy ablakon ami egyenesen a teraszra nézet amit most a teljes sötétség öleltet körbe. Eltudnám képzelni az életemet így minden reggel együtt reggelizni Flórás vajas arcát törölgetni a kávém mellet... Az öngyújtó kattanása ránt vissza a szépnek tűnő idilli álomképből és ahogy Rózsára emelem a tekintetem a cigi már füstöl is a szájában. 

-Tehát mi az a fontos dolog ami nem várhat? - szegezi nekem a kérdést. Összeszűkülnek a szemeim. 

-Ezt inkább...

-Szilvi jelen helyzetben a fiam nem ura önmagának és úgy látszik kell neki a támogató kéz. Tehát ami Flóriánra tartozik az jelenleg rám is. Én is ugyan úgy a család fejének számítok még akkor is ha pár éve a fiam átvette a céget. Tehát hallgatlak... - ahogy Rózsa magyaráz felém emeli többször a cigiét és elkap a megcsapó füstöl a hányinger. Erőt veszek magamon és hátrébb lépek. 

-Sok olyan dolog történt mostanában ami kicsit megkavarta az életünket... - Rózsa elismerően hümmög és bele szív a cigibe. -...jelenleg nekem ez nem fér bele a kialakult helyzet miatt. Értem én, hogy a féltestvérem és Flórián nincsenek túlzottan barátságos viszonyban, de jelenleg a válásomra kell koncentráljak úgy érzem... - megállok újfent és megdörzsölöm az arcom majd mély lélegezett veszek és én sem értem mér de kiborulok. -... elegem van már abból, hogy mindenikek meg kell feleljek tény nem gondoltam ezt az egészet át rendesen csak egy jó is figyelem elterelő kalandnak indult az nézd meg rá lőttem a fiadra. Arról nem is beszélve, hogy az ex-férjem a fejemet akarja és az apámon keresztül szándékozik ez megtenni és persze ki az akinek ezt mind nyelnie és tűrnie kell hát nekem. Azért, hogy az apám tökéletes hírnevén nehogy csorba essen. Arról nem is beszélve, hogy meglett az apám vádolva azzal, hogy korrupt és kitálal Dénes a médiának én pedig egy helyben totyorgok mit egy...

-Mit mondtál az előbb? - Rózsa bele vág a nagy érzelmi kirohanásomba és akkor eszmélek fel, hogy csak dőlt belőlem az amit eddig nem igen mondtam ki hangosan.

-Hogy az ex-férjem a fejébe vette, hogy az apámon keresztül zsarol mert elvileg az apám összejátszik a maffiával és ha nem teszem amit mond szétkürtöli a médiában. - Rózsa arcáról végképp lefagy minden érzelem és még a cigijét sem hamuzza le úgy esik a földre az elégett papír. Összeszaladnak a ráncok a homlokomon és értetlenül meredek rá. Rózsa megdörzsöli az arcát és ekkor látom meg rajta az aggodalom elő jeleit. Rettenetesen jó színésznő meg kell hagyni de úgy látszik ő is elfáradt. 

-Az apád tudja már mind ezt? - kérdezi teljesen közömbösséggel. 

-Nem. Úgy voltam vele, hogy megpróbálom nagy kislány módjára elintézni egyedül hiszen az én férjem... 

-Az lehet de az apád nyakig sáros. - ahogy Rózsa kimondja a mondatott elképedek. Szóra nyitnám a számat de nem jön ki a torkomból hang. Mi az isten folyik itt? Rózsa mély levegőt vesz.

-Az apád már vagy tíz éve befektet a bizniszünkbe. A legutóbbi polgármesteri címet is így húzta be. Fizetett a fiam vállalkozásába, hogy a képviselő körökben ő is nagykutya legyen. Arról nem is beszélve, hogy mióta ismerem a drogot úgy csempésztetti az elit osztálynak, hogy senkinek sem tűnik fel. Nem az erényessége és a makulátlansága vitte eddig sem előre az apádat... - ahogy Rózsa beszél megszédülök a mellettem lévő kanapéra lerogyok. Mi ez az egész? Ez nem lehetséges!

-De az anyám... 

-Az édesanyád rettenetesen kitartó volt az apád mellet és ez a legbecsületesebb dolog a világon. Viszont tudom, hogy a végére már ő is bele fáradt az örökös hazudozásba és képmutatásba. Sosem értettem, hogy bírja a terhet és amikor megtudtam, hogy meghalt szinte biztos voltam benne, hogy úgy érezte ezt a mázsás sújt le kell tennie... - ott ültem egy kanapén egy vadidegen házban és egy nekem vadidegen nővel beszélgetem aki sokkal többet tudott az életemről mint én magam. Bár rettenetesen mérgesnek kellet volna lennem, hogy Rózsa szájára veszi az anyámat még is úgy éreztem, hogy együtt érez vele és sajnálta őt. 

-Flórián mióta tud a dologról? - kérdezem és ekkor egy kicsit elönt a méreg hiszen ő sem mondott el nekem semmit. 

-Pontosan én sem tudom. Az biztos, hogy az apád még a férjemmel kötött egyességet és vele tárgyalt azt viszont pontosan nem tudom, hogy Flórián és az apád kooperáltak-e már együtt... - felhorkanok és érzem ahogy a tarkóm el kezd bizseregni. Mindenki hazudik! Egyre jobban kezdtem érezni, hogy a feltörekvő hányinger úrrá lesz rajtam undorodtam mindenkitől már. A kirakós kezdett összeállni és nagyon nem tetszett a kép. A feszültség ami eddig mélyen szunnyadt bennem kezdette elönteni az agyamat. 

-Hol van most? - kérdeztem sőt inkább már követeltem nem nagyon figyeltem már az ideg miatt a hanglejtésre se az illemre. 

-Nem mondhatom meg... 

-De igen megmondhatod mert kurva nagy szarban vagyok! - felugrok és egyenesen Rózsa arcába mászok aki láthatóan eldöbben a viselkedésemen. Feltudnék robbanni olyan mérges vagyok és szívem szerint szétverném az egész kibaszott világot most helyben, hogy ilyen szar helyzetbe kerültem a családom és a szeretőm miatt is. Megérdemelnék, hogy puszta kézzel megfojtsam apát és Dantét szemrebbenés nélkül. Rózsa mélyen sóhajt... 

Kerületekkel odébb és percekkel később...     

Fújtattam az idegtől és olyan gyorsan szedtem a lábam ahogy a vérnyomásom a fülembe nyomta a vért és lüktette az egész testem. Talán életem során még sosem voltam olyan pipa mint ma este. Kész voltam az egész kibaszott életemet a kukába dobni és lehúzni azért, hogy megbosszuljam mind azt amit vele tettek. A hazudozást és átverést és hülyének nézést. Ki tudja lehet nekem is vannak offshore számlák a nevem alatt apám jóvoltából amiről nem is tudok és én is tudtomon kívül sáros vagyok. Arról nem is beszélve, hogy a férjem egy életre tönkre tud tenni én pedig nagy hanggal fenyegetőzök istenverte ökör vagyok. Persze most mosdathatnám magam, hogy mit sem tudtam az egészről de nőjünk már fel annyira elvoltam foglalva apával szembeli gyűlöletemmel, hogy fel sem tűnt a simliskedés. Fogalmam sem volt arról merre is tartok pontosan a sötétben de egy dologban biztos voltam, hogy meg kell találnom egy hazug embert. Aki nem csak elhallgatott előlem mindet az apámról körbecsalt és elcsábított de még meg is vádolt annak ellenére, hogy pontosan tudta, hogy a családom nyakig sáros. A mérgem néhol már kicsit alább hagyott és felváltotta a szomorúság és a szégyen. Szégyelltem magam, hogy ennyire naiv voltam és, hogy palira vettek mélységes szomoriság vette körül a szívem. Még is tudtam, hogy annak, hogy elkezdjem nyaldosni a sebeimet még nincs itt az ideje. Először még a szaros lepedőt rá kellet húznom két olyan emberre akit most jelen helyzetben a pokolra kívántam. Nem volt nehéz alapjáraton még a gyár épülte közelében sem jártam és messzire lehetett hallani az üvöltözést amit egy vékony hang adott ki. Megfogadtam bármit is találok most nem fogom vissza magam ha szét kell Dante mocskos fejét is vernem nem fogok meghátrálni. Perceken belül csöppentem bele egy olyan melodrámába amire nem igazán gondoltam. Oldalasan sikerült megközelíteni Dantét és a sötét női alakot aki istentelen ordított, hogy még a holtak is kikeltek csendes álmukból ezen az elhagyatott sivár helyen.                                            

-Ne szórakozz velem azt mondtam dobd ide az a kurva táskát! - nem mentem túlzottan közzel nehogy észre vegyenek. Napok óta a kabát zsebemben pihent a megtöltött fegyverem. Biztonságosabbnak érzetem magammal cipelni mindenhova. Nem éreztem magam feltétlen biztonságban a történtek után... 

-Csak hallgass meg kérlek... - Dante hangja olyan nyugodt volt és meg mertem volna esküdni, hogy nem akarja bántani a lányt.  

-NEM! Eleget hallgattalak titeket, téged meg azt az elkényeztettet zsarut. Ígérgettek fűt fát megdugtok kihasználtok aztán basztok az ember fejére. Egyikőtök még meg is ver ha kedve tartja hát a nagy szart... - kicsit együtt éreztem vele ahogy már majdnem sírás közepedet ordította a szavakat de az cseppet sem volt ínyemre, hogy egy fegyvert szorongat. Dante nem tudom, hogy mérlegelte-e  a helyzetet lassan lopni kezdte a távolságot. Ahogy én is hiszen az ordítások közepedet az egykori csarnok úgy visszhangzott, hogy a saját lépteimet alig hallottam az ordítástól.  

-Dante én most nem játszok az életem a tét és nem félek a tiedet kioltani azért, hogy én megléphessek...

-Elárultál engem. Mért? - ezen a ponton már Dante is felemeli a hangját és késztetést érzek, hogy közbe szóljak de még is a lábam kissé földbe gyökerezik. 

-Még van pofád megkérdezni tényleg? - Ahogy a lány felkérdez Dante eldobja a táskát és neki indul a fekete ruhás embernek. A nő rá ordít többször, hogy álljon meg. Látom az eltökéltséget ahogy rányúl a ravaszra teszek két lépést oldalra gyorsan és hirtelen előrántom a fegyverem kibiztosítom és eladok egy lövést... 

A gyárépület megvicceli az embert az ordítások közepedet hirtelen beáll a csend és csak a pisztolyból kilökődő golyónak a durranó hangja tölti be az egész helyet. Nem szándékoztam ölni szimplán rá mondhatnám, hogy önvédelem volt vagy is lett volna ha én állok egy megtöltött fegyverrel szemben. De hát nem így volt! A durranás után a csendet hangos sikoly majd ordítás és a puffanó test hangja töri meg ami éppen földre zuhan. Azonnal Dantéra kapom a fejem aki láthatóan lefagyva áll egy helyben amit kissé megértek. Én viszont nem tétlenkedek és egyenesen besétálok a látó mezőbe és a fekete ruhás nő mellé sétálok. Ordít és jajveszékelve fogja a bal vállát. Ez akkor betalált. A lány arca egyáltalán nem ismerős de ha tippelnem kellene Klaudia feküdt előttem. A cipőmmel rá léptem a vállára ahol meglőttem és még jobban ordítani kezdett.        

-Mi a jó büdös... 

-Maradj ott ahol vagy! - kiáltottam Dantéra és közben a bal kezemben át tettem a fegyvert és rá szegeztem. Ő pedig megállt és egy lépést hátrébb lépett. 

-Hol van a napló? - teszem fel a már így is üvöltő Klaudiának. Nem válaszol majd újfent ránehezedek a lábammal és ő újra és újra sikoltozik és sírásban tör ki. Még sem érzem azt, hogy meg kellene szánnom vagy, hogy egyáltalán bűntudatom lenne azért, hogy bántok valakit. 

-Te... büdös...kurva...

-Nem hallottam kristály tisztán hát megkérdezem újra. Hol van a szállítási napló? - ordít velem én pedig újra kezdtem elveszíteni a türelmem és ekkor nem csak rá nehezedek a lábammal a golyót ért vállára hanem rátaposok és megmozgatom a lábfejem. Klaudia minden erejével próbálja ellőkni de nem hagyom és még nagyobb erőt fejtek ki rá. Könyörög és patakokban folynak a könnyei, hogy hagyjam abba viszont még mindig nem kaptam meg amit akarok. 

-A lakáson... a lakáson aaa... - na még egy kicsit újabb ordítás. - ...AZ ÉJJELI SZEKRÉNYEMBEN! - felém ordítja és ekkor engedem a lábammal ő pedig amennyire tud a fájdalomtól össze gömbölyödik zokogva. Édes istenem mi lett belőlem? Már én magam sem tudom de arra az útra léptem amire nem kellet volna... 

Átveszem a jobbomba a fegyvert és még mielőtt meghúznám Klaudia meredten bámulva rám néz én pedig a mutató ujjammal meghúzom a ravaszt...