Vasárnap a Szabó

Leérve az emeletről és az előbbi túlfűtött közjátékból kissé fellélegezve konstatáltam, hogy Zsófi már egészen összeszedte magát lent a nagyteremben. Tény nem festett a legjobban Dante jól helyben hagyta még így is, hogy közbe avatkoztam. Bár be kellet vallanom, hogy azért lehet az, hogy kétszer is elsütöttem a fegyvert kicsit túl lőttem a célon de lásuk be. Felmerült bennem a kétség, hogy Dante esetleg tényleg megöli Zsófit. A lány olyan hévvel szállt vele szembe, hogy még én is megtorpantam. Már nagyjából kezdet körvonalazódni az, hogy Flórián mennyire is kiszámíthatatlan ezt éreztem a saját bőrömön. Viszont az, hogy ez a lány szemrebbenés nélkül dacolva a halál gondolatával szembe ment vele dicséretes volt. Igen is azt éreztem, hogy nem baj ha egy kicsit helye billentik a fejét a kis nyikhajnak néha. Mind a négyen lejöttünk az emeltről Kornél és Flórán a bárhoz mentek én és Rózsa pedig Zsófival kezdtünk foglalkozni. Ria is felbukkant mellettem egy elsősegély tobozzal amit rögtön ki is vettem a kezéből és Zsófihoz sétálva leültünk egy asztalhoz és neki álltam ellátni a sebeket amit Dante keze nyoma hagyott és meg kellet hagyni sokat hagyott rajta. Zsófi bal szeme feldagadt és kezdett lilulni a szája széle felrepedt és a nyakán is istentelen kéz lenyomat ékeskedett. Hihetetlenek találtam a pusztítást amit ezen a törékeny női testen végeztek...

-Édes istenem Flórián én nem így neveltek... Rózsa felordít amikor közvetlen közel meglátja Zsófi összeroncsolt arcát. Viszont mintha ha nem is történt volna semmi a két fiú faképnél hagy minket a teremben. Megpróbálom Zsófi arcát letörölni, hogy legalább lássam van-e rajta olyan seb amit le kell kezelni mert jelenleg a száradt vér miatt nem látok semmit. 

-Ezért golyót érdemelne... - Rózsa rázza a fejét és újfent rágyújt egy cigire. 

-Nem az ő hibája én nem tudtam hol a helyem... - ahogy Zsófiból előbuknak a szavak nem érzek bánatot inkább csak is bűntudatot. 

-Ez akkor sem helyes egy jó vezetőnek nem csak az öklével kell tudnia rendet tartania. Néha a félelem nem a megfelelő megoldás egy ilyen üzlet vezetésére... - Rózsa hirtelen elhallgat ahogy ránézek elkapja rólam a tekintetét és a semmibe mered és jó mélyen bele szív a cigarettába. Töprengek Zsófi pedig rendre megszisszen ahogy az arcát mosom. "Egy vezető nem ilyen... " valahol mintha már hallottam volna ezt a mondatot. Hosszasan elmerengek a véres tálban és az ábrándozásból Zsófi keze zökkent ki ahogy ráteszi az enyémre. Felé fordulok és hallom ahogy halkan kimondja, hogy "köszönöm". Lágyan mosolygok tudom, hogy most nem a pátyolgatásra gondol. Hanem arra, hogy közbe léptem. Ria újfent csatlakozik egy nagy zacskó jéggel és Zsófi jajveszékelve rá teszi a feldagadt szemére. 

-Azt hiszem egy jó időre szabira kell majd menned ezek után mert rémesen festesz... - Ria nevetve néz Zsófira ki szintén megpróbál mosolyogni de amikor a szája felfelé kunkorodna a seb miatt összeszaladnak a ráncok az arcán látom, hogy  fájdalmai vannak. 

-Ha csak le nem csukat Tamás előtte. - Ria arcáról lefagy a mosoly és inkább a bárba sétál és elkezd italokat készíteni. Rózsa még mindig felettünk áll és már szerintem nem is ég a cigaretta a kezében de még mindig tartja az ujjai között és mered a semmibe. Zsófia pillantok és tudom nincs jogom ezt mondai de még is kimondom amit gondolok. 

-Nem fogom hagyni, hogy a testvérem csak azért, hogy kapjon még egy kurva előléptetés tönkre tegye az életeteket. - vetem oda szárazon és megdörzsölöm az arcom. Ekkor Rózsa felhorkant és rám mered. 

-Pedig lehet jobb lenne ha végre a Szigeti birodalom a süllyesztőbe kerülne.

-Mért mondod ezt? Hiszen van egy jól menő üzlet hálózatosok és addig míg Tamás nem lépet képbe tudtommal nagyon is jól elevickéltetek a tengerben. - mondom és ekkor Rózsa arcán meglátom azt amit sose gondoltam, hogy megfogok szomorúságot. 

-Ez igaz. De ez csak is Flórán érdeme, hogy felhozta a családot a mocsokból. Ha az apján múlt volna most mi mind... - Rózsa elhallgat és látom rajta, hogy küszködik az emlékek súlya alatt. Nem tudom pontosan mi is történt a Szigeti családban Miklós halála után vagy az idő alatt míg élt. Végeredményében én csak annyit tudtam amit apa elmondott az pedig az volt anyámmal nagyjából egy időben haltak meg és, hogy Rózsa azonnal visszautazott Olaszországba amit eltemette a férjét. Nem éreztem volna helyesnek rá kérdezni, hogy mi a történt pontosan inkább hagytam elszállni a mondatott a levegőben jelezve ezzel hogy nem szándékozok sebeket tépkedni. Mér is tépkedném félőket mi jogom lenne rá?  Azért mert Flórián állítólagos barátnője vagyok? Nevezhetem-e még magam annak, hogy rá lőttem, hogy összevesztünk? A jelenlegi helyzet azt mutatta, hogy én most ide ebbe a helyzetebe csak becsöppentem és valahogy itt ragadtam tudatlanul.                   

A szemem sarkából megpillantom Jávort aki felénk igyekszik Rózsa csak rázza a fejét és látom, hogy a düh kiül az arcára Jávor még mellénk sem ért de már is ostromolni kezdni...

-Te még is hol a picsában voltál? Látod ezt? - ordítva mutat Zsófia. Jávor pedig megemeli a kezét jelezve, hogy higgadjon le. 

-Tudja jól, hogy én ebbe nem szól hatok bele...

-Hogy tudsz úgy biztonsági céget vezetni, hogy még meg sem véded az embereket? - Rózsa köp egyet a cipője elé. - az apád most forog a sírjában remélem tudod... - Rózsa bele mászik Jávor arcába ki elfordítja a fejét előle. A nő pedig nagy léptekkel távozik a köreikből. Zsófi pedig ahogy Rózsa eltűnik a távolban felsóhajt és végre lazán hátra dől. Ránézek és csak megrázza a fejét. 

-Azt hittem már sosem lép le. Egyszerűen feltudnám képelni annyira arrogáns... - ahogy kimondja Zsófi mosolyognom kell. Igaza van Rózsa is csak állt és nézte hogy a fia bántalmaz egy nőt majd prédikál, hogy ez mennyire nem helyes. Kissé képmutatás de úgy látszik egy Szigeti Rózsa szexepilje. Ekkor veszem csak észre viszont, hogy Jávor a telefonomat tartja a kezében rá meredek a készülékre majd kérdőn Jávor szemébe nézek. 

-Dénes megérkezett Pestre és találkozni szeretne vele kettesben... 

-Ezt te még is... - feltenném a kérdést de nem mondom végig megrázom a fejem. -... mikor és hol? - szólalok meg már kicsit összeszedettebben. Jávor átnyújtja a készüléket és látom az arcán a nem tetszését. Megnyitom és látom, hogy sms formájában jött az üzenet. 

Sms Feladó: Füles Dénes

Megérkeztem Budapestre remélem nyugodt hangvételeben esetleg megtudnák ejteni holnap délután egy késői ebédet. Annak érdekében, hogy ezt a helyzetet tisztán le tudjuk zárni. Természetesen kettesben... Ha ez megfelel neked a Cortella Grand Hotel Budapestben szálltam meg az étteremeben négykor ne késs!

 Ahogy végig olvasom az Sms-t rájövök mennyire is nagy még mindig benne a gyűlölet a volt férjem iránt. Ledobom a telefont az asztalra és hátra dőlök a széken. Jávor mond valamit de annyira bele mélyedek a gondolataimba, hogy egyáltalán nem hallom csak azt érzékelem, hogy beszél... 

Hétfő délután fél négy...   

A taxiban ültem a hotel előtt és vártam. Nem tudom pontosan mire is. Egy isteni jelre? Vagy csak szimplán arra, hogy esetleg megjelenjen a jó tündére és tökké változtasson? Nem nem, nem vártam én már semmi jóra. A taxis hátra fordult mosolyogva én pedig megkérdeztem mennyivel tartozok és kifizettem a fuvart. Kiszálltam a kocsiból és rögtön kihalásztam a telefonom a táskából. Nem volt hívásom sem egy nyomorult sms sem. Tegnap miután Jávortól megtudtam, hogy Dénes itt van Flórián és Kornél se beszéd se pát mondva távoztak a Szabóból én is úgy éreztem ennek tudatában, hogy itt az ideje nekem is haza mennem. Így is tettem haza mentem és felhívtam Balázst és tájékoztattam a helyzettel kapcsolatban. Nem őrölt neki túlzottan, hogy fontolóra vettem azt, hogy elüljek a volt férjemmel kettesben úgy, hogy nemsokára perre megyünk a válás miatt. Túl nagy felhajtás lenne ha még jobban felidegesítenék a másikat. Viszont úgy voltam vele kell nekem ez az utolsó találkozó, hogy pontot tudjak tenni a végére a történetnek. Így hát nem törődve senkivel összeszedtem minden bátorságom felöltöztem és elindultam...

Beérve az épültbe már is eszembe jut az a bizonyos éjszaka. Ahogy pakolom a holmim. Dénes otthon sem volt valószínűleg a nővel volt. Így konkrétan egyedül pakoltam be az összes holmimat a dobozokba és készítem ki őket az előtérbe, hogy másnap reggel egyenesen a reptére vigyenek mindent. Nem volt ott, hogy megkérdezze, hogy jól döntök-e? Nem volt ott, hogy visszatartson, hogy elbizonytalanítson. Azt akarta, hogy minél hamarabb takarodjak onnan... 

-Elnézést hölgyem segíthetek? - egy londiner ábrándít ki a szörnyű látképből. Édesen mosolyog rám és roppant illedelmesen beszél és is visszamosolygok és halkan bocsánatot kérek. Gyanítom besétáltam és rögtön belerévedtem a gondolataimba és már percek óta ácsorogtam itt magamban.  

-Ebédre jöttem az egyik vendégükhöz. Füles Déneshez. De kérem ne kérdezze melyik szóba mert ezt az információt nem osztotta meg vele a férjem... - ahogy kimondom a férjem szót elkap a hányinger. A londiner bólint és mutat a kezével, hogy kövessem. Az éteremhez sétálva teljesen elképedek, hogy ez a hely mennyire gyönyörű és világos. A legtöbb hotel éterem része zsúfolt és nincs sok ablaka. Viszont ez felül múlt mindent elképesztő volt. Tágas galériás és tele volt üveg ablakokkal amik tény az utcára néztek de annyira jól megadta neki még így is a varázslatát a helynek.  Dénes már az egyik asztalnál ült és egy pincérrel vitatta meg épp a bor kínálatot. A szokásos precedens ment végbe. Dénes kiválasztotta az éttermet nem kérdezett meg, hogy nekem melyik tetszene majd amikor elmentünk helyet foglat ő elsőnek és rögtön kérte a bor lapot majd hosszasan diskurálni kezedet a pincérrel, hogy melyik a legkivallóbb boruk végig hallgattat a pincér seggnyalását majd kiválasztotta azt amit már ő akkor akart mikor leültünk. Így volt ez most is hallom a nevetését és, hogy udvariasan visszautasítja az ajánlatot és azt kéri amit ő kiválasztott. Megköszönöm a londinernek a segítséget és egyedül maradok. Dénes nem vesz észre tovább fürkészi az étlapot majd amint közelebb sétálok és a cipőm sarka visszhangzik a teremben, hiszen egyedül vagyunk akkor felpillant és hirtelen leteszi azt ami a kezében van. Ahogy ránézek látom azt amit mindig is próbál tökéletesnek látszani. Az inge makulátlan ahogy a zakója is a nyakkendője színbe hozzá passzolva a barna haja és a szakálla frissen vágva. Még mindig vonzó a maga módján egyáltalán nem látszik, hogy pár év és betölti a negyvenet. Hozzá képest én teljesen az elemtétje vagyok jelenleg felvettem egy barna kosztüm nadrágot egy inggel amire rá vettem egy kötött krém pulóvert a hajamat pedig csak kifésültem és szabadon hagytam. Leteszem az asztalra a táskám és helyet foglalok vele szembe. Szemtől szembe ezt a játékot játsszuk most. Dénes hátradől amikor a pincér megérkezik a kiválasztott borral. Nem szólunk egymáshoz. Felém fodrul a pincér én pedig széles mosolyt intézek hozzá.      

-Ha esetleg van húszéves skót whiskyből szeretnék egy pohárral és egy sajt tálat köszönöm. - meg sem várom, hogy átnyújtsa az étlapot tudom, hogy mit szeretnék a pincér mosolyogva felírja a rendelésem majd Dénes felé fordul akinek teljesen lefagy az arca és a szája vonallá egyenesedik. Nem szereti ha beelőzik de ez van szokjon hozzá. Ő is rendel olyan arccal mint aki egy citromot szopogat majd ahogy kettesben maradunk mély lélegzett vesz és ahogy bele kezdene megszólalok...  

-A szállodát is velem akarod majd kifizettetni vagy van annyi pénzed, hogy teljen ilyen luxusra mert ha igen akkor igazából a házra is lesz... - vetem oda a szemére és mind a ketten tudjuk jól mire célzok. Dénes cége haldoklik már nagyjából egy éve és több befektetése is bedőlt. Én voltam mindig is aki a család fenntartó szerepét játszotta ő pedig mindig eljátszotta, hogy ez nem igaz. Fogalmam sincsen honnan van annyi pénze, hogy még azt a kegyetlen ügyvédet is kifizesse. 

-Egész végig ilyen lekezelő és bunkó szeretnél lenni? Én azért jöttem, hogy megegyezünk és szépen a médiát kihagyva elsimítjuk a dolgokat... 

-Még is miről szeretnél megegyezni? Arról, hogy kifizeted a házat és csendben elkullogva visszamész a kurvádhoz és éled az életedet? -  kérdezem és összekulcsolom a kezem a mellemen. 

-Miért kell mindig ilyen alpárian viselkednek? Te sosem fogsz megváltozni... - Dénes grimaszol rám sem néz úgy iszik bele a poharába. - de mit is várok tőled olyan vagy mint az apád egy gőgös paraszt aki átgázol mindenkin nem törődve mások érzelmeivel... - felhorkanok ahogy kimondja. 

-Beszéltem az ügyvédemmel és megegyeztünk abban, hogy megbeszélem veled azt, hogy közös megegyezéssel elválunk te nem követelsz semmit minden ami Amerikában van az az enyém marad én pedig cserébe nem nyom fel az apádat. - ahogy kimondja először felnevetek majd összeszaladnak a ráncok a homlokomon. Még is miről beszél és, hogy jön ide most apa? 

-Tényleg akkora gerinctelen féreg vagy, hogy azt hiszed az apámmal megtudsz zsarolni? Szerinted mennyire érdekel az apám vagy a kibaszott politikai helyzete,hogy ezzel megtudsz engem akadályozni? - megérkezik a pincér az italommal és az ételeinkkel. Addig csendben feszülten méregetjük a másikat. Amint távozik Dénes közelebb hajol az asztalhoz és kissé halkabbra veszi a figurát.  

-Ezek szerit nem tudsz róla, hogy fog apád posztra jutni igaz? - a kérdést sem értem nem válaszolok csak tovább bámulok majd önelégült vigyor jelenik meg az arcán. 

-Ez annyira apádra vall, hogy még ezt sem osztotta meg a kislányával hiszen sosem szeretett igazán úgy mit Tamást. Az apád befektetett egy igen csak piszkos üzletbe, hogy újra megnyerje a választást és természetesen ha nyer akkor kamatoztatni is fogja és támogatni ezt a bizonyos kis üzletet... - ahogy kimondja a "kis üzletet" szót kezdek igazán összezavarodni. Valamiért nem áll össze a fejemben a kép pedig mindig nagyon résen vagyok és általában gyorsan összerakom a dolgokat. 

-Biztosra veszem, hogy ha kiderülne a média által, hogy apád maffiózókkal üzletel és támogatja őket. A tökéletes "Bartos majd tisztára mossa Budapestet és társai" eléggé csorbát szenvednének. Szegény mennyi szavazat menne a kukába...  

-Úgy, hogy most szépen... -azzal maga mellé nyúl és ledobja a papír tömkeleget az asztalra elém. -...azt javaslom írd szépen alá a válást és mindenki mehet a saját dolgára. - ahogy beszél még a tollat is kiveszi a zsebéből és rá dobja. Én pedig meredten bámulom a papír tömkeleget és teljesen elvesztenek érzem magam. 

-Nincs min gondolkozni Szilvi ha kiderül abból botrány lesz és látom a szalagcímeket. "A korrupt politikus aki maffiózókkal seftel. Vége van apádnak egy pillant alatt és lásuk be a te karriernek is lőttek hiszen ki alkalmazna egy olyan igazságügybírót akinek az apja maffiózókkal hetyeg? - Dénes csak beszél és beszél én pedig ülök és próbálom összelegózni a darabokat. De nem megy így hát úgy döntök ahogy nem lenne szabad és ezzel mindenkit bajba sodrok ha Dénes tényleg nem blöfföl. Felkelek az asztaltól ledobom a szalvétát felveszem a táskám és Dénes mellé sétálok és az arcát megfogom, hogy rám nézzen. 

-Köpök a papírjaidra. Három kibaszott napot kapsz, hogy kifizesd amit kérek és aláírd a kurva válási papírokat ha ez nem jönne össze jobb lesz ha végrendeleted is csatolod postán a kurvádnak és megírod benne, hogy mivel meghaltál így az enyém minden... - ahogy mondom erélyes vagyok de nem ordítok még a hangom sem emelem fel.  -... kibaszottul nem tudod mibe tenyereltél most bele és jobb ha tisztába vagy azzal, hogy nem jó emberrel szórakozol. - azzal elengedem az arcát és elindulok kifelé az éteremből. Viszont még mielőtt távoznék még visszafordulok. Dénes meredten bámul rám. 

-Három nap vagy három golyó én elgondolkoznék. Szép napot! - és azzal ott hagyom Dénest.