Vasárnap négy óra a Szabó

"A háború megnyerésének nem az a titka, hogy életünket adjuk, hanem az, hogy végignézzük, amint az ellenség életét adja!"

A lövedék úgy süvített el a fülem mellet, hogy centik kérdése volt, hogy betaláljon a fejembe. A kezem Zsófi nyakán volt aki már a szája színéből láthatóan nem sok levegőhöz jutott. Viszont ahogy feleszmélek a másodpercek töredéke alatt, hogy igazából leadtak rám egy lövést. Úgy hagyom ott Zsófit a falnak nyomva ahogy van. Lassan megfordulok és meglátom azt ami nem akarok. Nem hiszek a tulajdon két szememnek. Szilvi meredten feltett kézzel fogja a fegyvert rám. Az arcán habozás nyomát nem látom. Rám lőtt vagy is pontosabban mellém. Még is mi a picsa folyik itt? 

-Ezt még is... - a mondat feléhez sem érek és ekkor újfent hallom eldurranni a fegyvert. Második lövés.  Ez a golyó sem talál el. Mereven bámulunk egymásra Szilvi és én farkas szemet nézünk. Egy lépést előrébb lépek Szilvi viszont most a másik kezét is a fegyverre teszi. 

-Ha még egy lépést teszel esküszöm a két szemed közé küldöm a golyót és most nem fogok hibázni... -ahogy kimondja elképedek ki ez a nő aki velem szemben áll? Lépéseket hallok az előtér felől oda fordulok és meglátom ahogy anyám két őr társaságában szájában cigarettával belép. Ő is ahogy én is meglepődik és meg is áll a küszöbön majd a szemem először rám majd Szilvire siklik. 

-Gyerekek elmagyaráznátok, hogy még is mi az isten folyik itt? - szólal meg anyám én pedig ahogy Szilvire nézek ő leengedi a fegyvert és egy mélyen sóhajt. Szemlátomást az indulatok amik két golyót eredményeztek a Szabó falába most kicsit csillapodni látszanak. Bár tény, hogy lőttek már meg most az egyszer kissé komolyan vettem az ellem táplált haragot. 

-Most, hogy mindenki megnyugodott láthatóan. Dante beszélnünk kell azonnal. - anyám hangja parancsoló. 

-Mit láthatod kissé el vagyok foglalva... 

-Én csak azt látom, hogy egy lány eszméletlenül fekszik a sarokban a másik meg épp meggyilkolni készül amivel szerintem még ráér... - anyám hangja elhalkul és Szilvi homlokán összeszaladnak a ráncok és anyámra pillant. Anyám lassan felénk lépked és végig visszhangzik a cipője kopogása. Hosszasan bele szív a cigijébe majd kifújja a füstöt egyenesen az arcunkban... - az az érzésem fiam, hogy kissé elengedted az a bizonyos gyeplőt és most a tekintélyed oda lett...

-Anya kérlek...

-NE is folytasd! Az, amit itt látok és az, hogy felhívtak telefonon engem és megfenyegettek elégé azt sugallja, hogy nem vagy ura a helyzetnek! - az anyám ordít velem. Viszont időm sincsen felfogni amit mond mert mellettem suttogó hangon Szilvi csak kimondja azt a bizonyos nevet. "Klaudia" Az arcomhoz kapom a kezem és megdörzsölöm. 

-Úgy látszik a lánynak jobban forog az esze mint neked. Egyértelműen az apja vére... - anyám és Szilvi meredten bámulnak egymásra én pedig érzem, hogy most azonnal rendet kell tennem nem csak a fejemben de az életemben is mert abban igaza van anyámnak, hogy jelenleg nem vagyok a helyzet magaslatán. Miután eljöttem Szilvitől egyenesen ide jöttem és elkezdtem utána járni a dolgoknak. Végül sokra nem mentem mert az agyam folyamatosan ezen a nőn járt és a tudat körül, hogy épp egy gyilkosságra készül. Viszont megkellet hagyni mai mutatványa után kezdtem azt érezni, hogy felesleges féltenem.  

-Tehát... - anyám összecsapta a kezét és a fejével billentett, hogy igyekezek félre vonulni. Szilvire néztem aki elrakta a fegyvert majd elsétált mellettem és egyenesen Zsófihoz sietett. Én pedig tettem amit tennem kellet követtem anyámat egészen az irodámig ahol már Kornél várt ránk. Kezdtem úgy érzeni, hogy percek maradtak ki az életemből és az események úgy folynak el mellettem, hogy nekem fel sem tűnik. Az ajtót becsukom magam mögött és az unokatestvérem homlokán rögtön összeszaladnak a ráncok amit a véres kezemre sandít. Zsófi vére ott tetszelgett a kezemen és ez nekem fel sem tűnt.  

-Ma kaptam egy telefonhívást egy rejtett számról miszerint ötven millió forintot és védelmet kért egy hölgy... - itt anyám megáll és rám néz mérgesen... - valami jegyzőkönyvért cserébe. 

-Miféle jegyzőkönyv? - teszi fel a kérdést Kornél. 

-Nem jegyzőkönyv hanem szállítási napolót... - Kornél szeme rám szegeződik és kikerekedik. 

-Az ott a kezeden Zsófi vére? - meg sem kell szólalnom az testvérem azonnal felugrik a kényelmes kanapéról és őrjöngve káromkodni kezd. Az egész jelenet sort hangos kopogás majd az ajtónak a nyíló hangja szakítja félbe. Szilvi lép be és istenemre mondom most ez nem a legjobb pillanat. Szilvi besétál mellém és anyámat kémleli. 

-Ha azt mondta nekik amire gondolok akkor azt javaslom, hogy ne csináljatok semmit. Lehet, hogy ez Tamás egyik kis csapdája. Ő is keresi Klaudiát és nem kételkednék ha összejátszana vele vagy őt is megzsarolná... 

-Klaudia nem ennyire okos... - mondja Kornél... - mi van ha nem Dantét akarja? - mindannyian Kornélra nézünk és várjuk, hogy kifejtse a gondolat menetet. 

-A szállítási naplót Zsófi tartja nyilván persze összefüggésben hozhatnak vele de az csak az bizonyítja, hogy Zsófi korruptan könyvel és némi drog is csurran cseppen néha. Ami persze visszavezethető a Szabóhoz szóval nyakig szarban vagyunk ha rendőrséghez kerül. - Kornél magyarázata teljesen világos volt nekem eddig is. Tudtam, hogy nekem mindenhogy végem van csak idő kérdése. Feltéve ha nem állítjuk meg Klaudiát. Viszont Szilvi elméletében is láttam relációt. Klaudia nem okos lány régóta dolgozik prostituáltként. Még is úgy sejtem a rendőrség nem ajánlott olyat amivel megelégedett volna ezért hívta fel anyámat, hogy engem konkrétan a tökömnél szorongasson. Nem anyám a cég feje de nagyon régóta űzi a szakmát és tudja, hogy ilyen esetben két választásod van. Vagy elhallgattatod vagy megkened. Klaudia ha megkapja a pénzt szó nélkül tovább áll és nem lesz többet rá gondom igen ez lesz a kisebbik rossz. 

-Tamásnak édes mindegy melyiket kapja el előbb bosszút akar állni minden, hogy Zsófin és Dantén... - Szilvi ahogy kimondja a mondatott. Mindig meg tud lepni, hogy ennyire jól tájékozott és, hogy rettenetesen korruptan is tud gondolkozni ahhoz képeset, hogy évekig az igazságszolgáltatás mellet állt.    

-Tamás mért is vadászna Zsófira? Hiszen szerelmes belé nem? - teszi fel a kérdést az unokatestvérem és erre összehúzom a szeme. Zsófi és én sok mindent nem osztottunk meg Kornéllal főleg azért mert nem szerettem volna, hogy a testvérem is Iván sorsára jusson vagy ép a rendőrség kezébe kerüljön. Zsófi és az én esetem kissé más szituáció volt. Szilvi rám nézet és értetlenül megrázta a fejét. 

-Nem tudja igaz? - alig hallhatóan teszi fel irányomba a kérdést. Viszont ekkor Kornél keze ökölbe szorul és nekem indul. Mire lendíteném a kezem Szilvi közénk áll és mind a kettőnket próbál keményen vissza tartani. 

-Még is mi a fenére jó ez? - kérdezi Szilvi miközben eltol minket egymástól. 

-Miről kamuztál még baszki? - Kornél ordít az arcomba.

-Végig tudtad, hogy ezek dugnak és még pluszba el is hallgatsz előlem mindent? Mi a fasznak vagyok itt Flórián? Az unoka testvéred vagyok itt voltam végig minden szart elintézek és ennyit nem érdemelek meg, hogy őszinte elegyél vele bassza meg? - anyám kényelmesen leül a kanapéra kitágult szemekkel és csendben figyeli az eseményeket. Szilvi pedig próbálja Kornélt a mellkasánál eltolni előlem megakadályozva, hogy teljesen az arcomba nyomuljon. Ami tudunk jól, hogy rettenetesen ki tud hozni a sodromból. Mély levegőt veszek és ahogy a közöttünk lévő nőre nézek kezdem azt érezni, hogy ezt a játékot most nem fogom megnyerni ha nem támaszkodok másra is mit saját magam. Kelleni fog hozzá most mindenki Kornél Zsófi és még talán anyám is. Szilvit nem szeretném bele vonni a játékba hiszen az elmúlt huszonnégy órában dugtunk, őszinteségi rohamunk volt majd veszekedtünk ennyi érzelem ég egy normális jó állapotban lévő elmének is kihívás lenne feldolgozni. Még is azt éreztem helyesnek ha most kiadom magam. Kornél továbbra is fújtatott majd amikor nem mondtam semmi újra rám ordított. 

-Keresik Zsófit! - mondom ki egyszerűen. Kornél hirtelen megtorpan és hátrál egy lépést Szilvi végre kényelmesen megrázza magát de ott marad előttem ha Kornél újra nekem indulna. 

-Lecsukták a notesz miatt a Hoffmann családfőt. Vér díjat tűztek ki a téglára aki kiadta a naplót. Nem tudja egyenlőre senki, hogy pont egy nő és pont Zsófi az de idők kérdése, hogy rájöjjenek... -elhallgatok és az unoka testvérem hosszasan lehunnya a szemét és hatalmas levegőt vesz.

-Nem is miattam maradt itt... - Kornél alig hallhatóan kimondja a szavakat és tudom, hogy szerencsétlen újra a poklok poklát élni meg azzal, hogy felvilágosítom a tényekről. 

-Én ezzel nem értek egyet... - ejti ki a szavakat lassan a száján Szilvi és hirtelen rám néz. Kornél felhorkant és egyenesen Szilvi felé fordul várva, hogy kifejtse a gondolatatit. 

-Én... Nos én... - Szilvi habozik majd megrázza magát és egyenesen a testvérem arcába mondja -...Tény keresik Zsófit és igen Tamás bosszúra szomjazik. De a notesz óta eltelt egy év. Ne mond nekem azt hogy a ti kapcsolataitokkal és minden mással ne tudtátok volna elintézni, hogy új személyit kapjon másik országba mennyen vagy bármi. Szimplán Zsófi nem akar sehova sem menni. Nem tudom közted meg közte mi van vagy, hogy testvérem és közte mi van de abban biztos vagyok és ezt garantálni is tudom. A testvérem semmit nem szert jobban mint azt, hogy ha ő van a legmagasabban és még a szerelem sem akadályozhatja meg abban, hogy még magasabbra törjön. Zsófit ha szereti ha nem a hivatása mindig is fontosabb lesz mit egy nő és ha kell simán át gázol rajta szemrebbenés nélkül. Nem érdekelte most sem a cél az volt legyen egy tégla Zsófi nem adta be a derekát mert védet titeket de Klaudia igen. Igen értem most nagyon rossz és szenvedünk az érzelmek miatt de a seggetek forog kockán nem csak Dantéjé a tied is Kornél... -Szilvi vesz egy mély levegőt és megdörzsöli az arcát. -...Meg kell még Tamás előtt találni Klaudiát és eltüntetni. 

-Jól beszél a kislány... - anyám végre becsatlakozik a beszélgetésbe és mind rá meredünk. Kezében a cigivel kémlel minket és bólogat. Igaza van Szilvinek teljes mértékben és azt érzem, hogy most az egyszer lehet ehhez az egészhez már kevés vagyok én egyedül. Ahogy ránézek a nőre aki most teljesen ügy fest mint egy örült a nagy kabátban alatta egy pizsamával és egy papucsában. Még is azt látom, hogy tűzben menne értem és értünk úgy, hogy alig két hete csöppent bele ebben a kegyetlen világba. 

-Ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból. - mondom és elsétálok az íróasztalomig és kihalászom a telefont a zárt fiókból. Végig pörgetem a névjegyzéket és tárcsázok. Hosszas csengés után bele szól a már régi de jó cimborám és én kimondom a varázs szavakat... 

Pár órával később...

-Édes istenem Flórián én nem így neveltek... - anyám és Szilvi Zsófit kanalazták épp össze lent az előtérben míg én és Kornél vártuk a telefon hívást. Zsófi rendre felszisszent ahogy Szilvi oda nyomta a arcához a fertőtlenítős rongyot és próbálta lemosni a vért róla. Kornél nem volt hajlandó rá nézni én pedig valahogy azt éreztem könnyítenem kell a lelkén. Fájdalmat okoztam mindenkinek. Intetem a fejemmel neki, hogy vonuljunk be az alsó irodába míg várakozunk. Kornél követett és amint beértünk rögtön kitöltöttem két nagy pohár whiskyt magunknak majd átnyújtottam neki és leültem az egyik bör fotelbe. Kornél csak nézegette a löttyöt és nem mozdult. 

-Tudom, hogy most mérges vagy... 

-Nem Flórián, nem tudod mennyire tele van tököm... - ismertem és tudtam Kornél nem a szavak embere de ha egyszer megszólal akkor kőkövön nem marad. -...azt hittem amikor megbíztál azzal, hogy vegye át Igor szerepét és legyen a jobb kezed, hogy nincsenek titkaink egymás előtt. Most még is azt érzem, hogy Zsófit többre tartottad mit engem. Szólhattál volna, hogy gond van de nem kihagytatok belőle és eltitkoltátok. Mért? 

-Már akkor amikor választás elé állítottam Zsófit tudtam, hogy Tamás nem fog leállni. Így jobbnak láttam, hogy Zsófi maradjon és szemmel tudjam tartani nem akartam megölni. Szemebe mert velem szállni érted Kornél? Az első nő volt aki szemrebbenés nélkül hagyta volna, hogy megöljem és nem érdekelte. Zsófi nem fél a haláltól és nekem ez kell, hogy tűzbe mennyen értem...

-Flórián és is tűzbe mennék érted és az egész kibaszott családért... -ordít velem és az arca teljesen eltorzul. 

-De te értékes vagy... - ahogy kimondom Kornél arca kifehéredik. 

-Ezt most úgy érted, hogy őt simán beáldoznád? - a kérdés kicsit sem lep meg. Valahol mélyen érzem, hogy nem helyes ez a dolog de igaz a család az család és nem kockáztatjuk meg a családunk épségét. Az apám ebbe halt bele megkockáztatta a család épségét és agyon lőtték érte. Az nap amikor az apámat eltemették és ott állt a Magyarország négy maffiózó családja és lettem az eskümet, hogy tovább viszem az apám örökségét megfogadtam, hogy bárkit beáldozok de a családomat soha és ehhez az utolsó lélegzetvételemig ragaszkodni fogok. 

-Mért nem te? Mért engedted nekem át? Zsófi most veled is lehetne... 

-Néz rám testvér. Az előbb majdnem megöltem a múltkor Szilvit is fojtogattam. Nem birok uralkodni magamon és évről évre egyre rosszabb. Zsófi megérdemli a boldog életet még akkor is ha a sötétségben kell élnie azért amit tett. És amúgy is szeret téged véled élt és ott volt a lehetősége a friss papírokkal, hogy lelépjen és téged választott az nap amikor bedobta őket a tűzbe. - Kornél nagyot kortyol és egybe leküldi az italt és még mielőtt ott hagyna még visszafordul a ajtóból. 

-Te sokkal jobb vagy mint az apád és te soha sem tennéd meg azt amit ő. De szükséged van valakire aki ezt segít áthidalni... - ahogy kimondja tudom mire gondol és már most bánom, hogy az nap este kiszálltam a kocsiból. Megcsörren a telefonom és Kornél visszasétál a folyosóról. Felveszem és ahogy végig hallgatom az üzentet rögtön szó nélkül leteszem a telefont. Majd rá nézek a testvéremre. 

-Szólj Igornak, hogy hozza a kocsit randik lesz... 

Hétfő hajnali két óra...

Ahogy leparkoltuk a kocsival és kiszálltam rögtön rágyújtottam. A kezemen még mindig Zsófi vére ékeskedett viszont ez már cseppet sem érdekelt. Dobogókő egyik elhagyatottabb lehajtónál álltunk a korom sötétbe csak a kocsi fényszórója világított. Amint a másik autó megérkezett Igor már villantott is. A kocsit leállították és kiszállt a férfi akit soha életemben többet nem akartam látni most még is talán ő segíthet a problémámon a legtöbbet. A kocsi elejéhez sétáltam csak én voltam és ő. Kornél és Igor a kocsiban maradt. Rágyújtott ő is majd közelebb jött és horkantott egyet. 

-Azt hittem már soha sem fogsz felhívni... -én is azt hittem, hogy egy életre elfejethetem még a nevét is de a sors fintora, hogy nem. 

-Lógsz egy szívességgel. 

-Téves az anyádnak lógok eggyel nem neked... - ahogy kimondja érezem, hogy ez fájdalmasabb mint gondoltam. 

-Anya is baja keveredhet... - préselem ki a fogaim között annyira nem füllik a fogam a dologhoz.

-Rendben mi kell? - a kérdés villámként hasít bele a tudatomba. 

-Révész Károly. - mondom ki a nevet. A férfi felnevet majd újra mélyen beleszí a dohányba. 

-És mégis mért kapnád meg Révészt aranytálcán? Értem anyád a jó barátom de azért az, hogy én oda adjam azt az embert... 

-Lehet, hogy a lányodnak is szüksége lesz rá... - ahogy kimondom Bartos szájából kifordul a cigaretta. Nem szerettem volna ezt a kártyát még egy jó idegig kihúzni a pakliból de Szilvi mai lőgyakorlata után kétségeim voltak arról, hogy biztonságban van-e. Bartos nem szólalt meg csak bólintott egyet. 

-Ő nem tudhatja meg soha megértetted? 

-Melyiket? Azt, hogy miattam leszel polgármester vagy azt, hogy évek óta bedolgozol a maffiának?