Hogy is mondjam... Nehéz volt az egész hétvégét megemésztenem. A kellemes beszélgetésünk után Flórán és én is jobbnak láttuk ha haza megy és kicsit egyedül maradunk a gondolatainkkal. Tény nem volt egyszerű mindent megemészteni. A vasárnapi napomat azután, hogy Flórián elment igazából az ágyban töltöttem és vártam valami jelre. Jelre, hogy igen Szilvi most már ideje felemelned a seggel és tenned is valamit. Ez a jel még is olyan volt mintha messzire elkerült volna. Merengtem azon, hogy mibe is csöppentem bele konkrétan. Minden erőmmel azon voltam, hogy összelegózzam a darabokat amik jelenleg az életem jelentették. Csődtömeg voltam és ahogy feküdtem és bámultam a plafont rájöttem, hogy ez már jobb úgy sem lesz. Felkeltem az ágyból és nappaliba sétálva kivettem a vitrines szekrényemből egy üveg jó erős konyakot és ahogy volt meghúztam a száját. Tudom tudom ez már lassan az alkoholizmust súrolja. Igen egyet értek de mocskosul leszarom. Az üveg társaságában elhuppantam a kanapéra és egy gombnyomással elindítottam a zenét. Hátradőltem és csak hallgattam a kegyetlen rep-et ami valószínűleg valami trágárságról szólt. Na de ilyen állapotban ki a szart érdekel. 

"-Ki vagy te?   -Egy gyilkos..." 

Visszhangzott a fejemben mint egy mantra. Gyilkos? Én is az volnék? Hiszen ölni akarok nem is akárkit a volt férjemet. Mért is borultam ennyire ki ezen? Hiszen én is öltem. Jó nem szándékosan de az most nem számít. Ki oltottam egy ember életét. Önvédelem volt Szilvi önvédelem. A nagy lószart! Bele iszok újfent az üvegbe. A keserű folyadék éget és mardos belül de még sem annyira mit a bűntudat amit érzek. Hirtelen elfordítom a fejem amikor kopogást hallok. Csendben várok abba marad. A fejemben lenne a hang? A számhoz emelném az üveget és újra kopogtatnak. Az ajtó felé bámulok majd a konyhai órára. Délután három van. Én fel nem kelek. 

-Ki az? - ordítom el magam a kényelmes díszpárnák és puha kanapém biztonságos környezetéből. Bárki is legyen az nem ér annyit, hogy megemeljem a seggem. Főleg, hogy fel sem kell állnom és tudom már most a fejembe szált a pia. Erős konyak nagyon erős. Válasz nem érkezik de meghallom ahogy az ajtóba bele dugják a kulcsot és kinyitják a zárat. Annyira le vagyok lazulva, hogy akár késsel is jöhetnének rosszabb már úgy sem lesz nem?  A léptek lassan közelednek majd meglátom a testvérem. Tamás kócosan kukucskál be az előszobából. Hangosan sóhajtok és komolyan mondom, hogy egyedül ő nem hiányzott az életemből. Meghúzom az üveget két nagy kortyot is leerőszakolok a torkomon majd előre dőlök és rá könyökölök a térdeimre. Az üveget a dohányzó asztalra teszem és Tamásra emelem a tekintetem. 

-Megint iszol? - kérdezi és hallom a hangjában az aggodalmat. Ó, hogy akadna a torkodon valami. 

-És ha igen akkor mi van? - vettem oda jó szárazon és érzem ahogy nem csak a mondat száraz de a torkom is. Rásandítok az üvegre és inkább iszok a biztonság kedvéjért még egyet. Ártani már csak nem árt nem? Tamás beljebb jön és alaposan körbenéz a lakásban. Szembe velem a könyves polcot firtatja és leveszi a képet amin ketten vagyunk egy felfújhatós gumi medencében. Hat éves voltam amikor készült a kép Tamás pedig kilenc. Szerettem azt a képet. Tamás szája szélén egy halvány mosoly húzódik de nem tart sokáig. 

-Mit akarsz? - teszem fel a kegyelten flegma kérdést. 

-Nem vagyok az ellenséged. Segíteni akarok. - mondja és még mindig a kezében tartót képet figyeli nem néz rám. 

-Ezt kifejtenéd? Nem érzem, hogy segítségre szorulnék. - mondom és felnevetek közben. Tamás rám néz és a rácok összeszaladnak a homlokán. Útóljára akkor láttam a testvérem amikor a Szabóban veszekedünk és be kellet vallanom ő sem nézet ki túl fényesen. A szemei alatt fekete hatalmas táskák terültek el. A haja bár kócosan de egybeállt a zsírtól és a borostája is nagyjából egy hetes lehetett. Az ing amit viselt a barna kabát alatt gyűrötten pihent a testén. Úgy nézet ki mit aki három napja nem aludt és komoly depresszióval küzd. Visszateszi a képet és elindul felém majd megáll előttem és leül velem szembe a fotelba. 

-Veszélyben vagy. - ennyi? Komolyan? Mély lélegzettet veszek és tudom, hogy a szemeim vérben forognak mert Tamás kissé megfeszül. 

-Ezek szerit nem olyan nagy a baj. Hiszen egy mondattal elintézted. - vetem a szemére. Tamás megdörzsöli az orrnyergét majd rám néz és hangosan kifújja a levegőt. 

-Mért voltál a Szabóban az nap? - kikerül és érzem a hangjában a vallatás és a rendőri zsargont. Felhorkantok. Na ezt a játékot most nem játsszuk. 

-Te mért voltál a Szabóban? - kérdezek vissza  reflexből és Tamás felhúzza az orr nyergét hátradől és felteszi az egyik lábát a térdére.  

-Bejelentést kaptunk drog ügyben. Tudod jól, hogy ezt nagyon komolyan vesszük itt Magyarországon. - röhög a nem létező vakbelem. Nagyon komolyan veszik ha még a miniszter elnök is így szívja a kokaint mint más a porcukrot. Amit meg lefoglalnak azt frankon elszívják elseftelik vagy idézőjelesen jó célra adományozzák a gazdagok zsebébe. Ekkor eszembe jut a papír Dante asztalnál a hamis jegyzőkönyv. 

-Tényleg? És mostanában hamis jegyzőkönyveket is gyártotok a komoly ügyek érdekében? - teszem fel a kérdést és Tamás homlokán összeszaladnak a ráncok. Hirtelen meginog bennem a kétely. Tamás arcán azt olvasom le, hogy semmilyen tudomása sincs az egészről. Hát próbáljuk egy még egyszer...

-Tudod elég fura, hogy ugyan annak a tulajnak egy azon napon két különböző bárjában jelentenek be drog kereskedelmet. Egyiknél sincs házkutatási parancs csak úgy bemennek és körbe néznek. Ez jogilag eléggé etikátlan na meg törvénybe ütköző. Várj várj, te is hallod? A hangok... Azt súgják, hogy egy korrupt fasz vagy! -  a mondat végére már ordítok. Tamásnak szeme sem rebben csak azt látom rajta mit az előbb is a nagy semmit. 

-Nem egészséges, hogy ennyit iszol. - teljesen eltért az előző beszélgetéstől és érzem, hogy megpróbál manipulálni. Bűntudatot próbál bennem kelteni  de ezt most nem fog sikerülni. 

-Azt még valahogy megértem, hogy frusztrál mert elvesztetted a nőt akit elvileg szeretsz. Segített neked...

-Átbaszta a fejem. - bele vág a mondandómba. Összeszűkülnek a szemeim és az asztalra csapok. 

-Miatta vagy ott ahol most vagy! - ordítok újfent. Ő pedig elfordítja a fejét és annyit suttog csak "Ezt te nem értheted" .

-Mit nem érthetek Tamás? Eljött a kurva kinevezésedre kockáztatta az életét vele. Megtesz mindent, hogy életben maradjon te pedig eldöntötted, hogy bosszút állsz? - teszem fel a kérdést és már mondhatni olyan ideges vagyok, hogy a fülemben érzem a szívdobogásom. Viszont ekkor Tamásban valami eltörik és felugrik a helyéről. 

-Átbaszta a fejem azért a mocsokért. Nem érted mert nem voltál itt. Az a lány egy gyilkos ugyan úgy ahogy a többi is akik a Szabót vezetik. Azt kértem, hogy adjon át mindent. Viszont őt nem adta ki... 

-Flóriánt... - ahogy kimondom a nevet Tamás elhallgat és fal fehér lesz. 

-Ha Zsófi nem is adta ki neked Klaudia megtette. Mióta is dugod? Egy két hónapja? Gyanítom nem kellet sok, hogy megeredjen a nyelve. Azzal viszont nem számoltál, hogy rájövök... - vetem oda szárazon. Tamás teljesen elképed és hirtelen kapkodva elkezd fel alá mászkálni. 

-Te nem tudod mibe keveredtél bele. Megfog ölni ha már nem kellesz neki... - ahogy kimondja a szavakat érzem a lelkemben felgyülemlő frusztrációt ami évek óta mardos és érezem, hogy most fog kiszakadni. Felállok és ökölbe szorítom mind két kezem és úgy kezdek ordítani. 

-Te nem tudod, hogy én min mentem keresztül. Megölték a legjobb barátnőmet és fejbe lőttem tettest ott a helyszínen.  A férjem évek óta csal a lakberendezővel akit fel is csinált és most ki akar semmizni abból amiért megdolgoztam. Egész kibaszott életemben megmondták, hogy mint és hogyan csináljak főleg az apám elég volt Tamás. Azt teszek az éltemmel amit csak akarok és most ez a jó ezt érzem helyesnek. Flórián mellet érezem, hogy még létezem és van értelem annak, hogy élek. Bár alig ismerem de százszorta többet kaptam tőle mint bármelyikőtöktől eddig. Úgy, hogy üzenem Klaudiának, hogy ha megtalálok és fogom a saját két kezemmel kinyírni... - ordítok és érzem, hogy teljesen elborult az agyam és tudom, hogy ez most nem az ital műve. Betelt az a bizonyos pohár ahol kirakat feleség és lány voltam. Ahol a tökéletes erkölcsös ladyt kellet játszani. Végre önmagam vagyok és ha ez azt jelenti, hogy ölnöm kell újra és újra és átmegyek szociopatába hát isten áldása velem. Nem érdekel már az elfojtott dühöm annyira átveszi felettem a hatalmat amennyire csak akarja elengedtem a gyeplőt. Vigyél ahová akarsz már nem számít nekem. Én sem számítottam soha senkinek akinek meg igen azok hallottak. Tamás rezzenéstelen arccal figyel még mindig fehér mint a fal. 

-Tudod akkor, hogy hol van? - teszi fel a kérdést. Hirtelen összerezzenek és zavartan megrázom a fejem. 

-Ki? 

-Klaudia. - hátrahőkölök kicsit.  Itt valami félre siklott. Tamás látja az arcomon az értetlenséget és beletúr a hajába. 

-Két napja Klaudia felhívott, hogy megtalálta Dante irodájában az eredeti noteszt. Megbeszéltük, hogy elhozza nekem és ő szabadon elmehet védelmet kapva. Viszont eltűnt nem veszi fel a telefont nem reagál nincs otthon. Ezek szerit még él ha így reagálsz... -Tamás a mondat végére inkább már magához beszél mit sem hozzám. Szóra nyitnám a számat de nem várja meg ugyanis kirohan a lakásból még az ajtót sem csukja be maga után. Én pedig csak állok pizsamában ittasan és a nappalimból bámulom a nyitott bejárati ajtómat. Bassza meg. Ahogy feleszmélek a homárból kapkodva feltúrom a kanapét a telefonomat keresve. Amint megtalálom tárcsázom Jávor és miközben kicseng berohanok a hálószobámba és magamra kapok valamit. Hosszas csengés után a kedves jókedvű férfi hang fogad. Megmelengeti a szívem de erre nincs időm. 

-S.O.S van azonnal értem kell gyere könyörgöm. - mondom határozottan és már a táskámat kutatom alkásban és próbálom magam egyenesben tartani. 

-Gyere a parkolóba. - mire visszakérdeznék, hogy mi a francot keres itt már csak a telefon kisípoló hangja fogad. Rábámulok a kijelzőre majd megrázom magam és roham tempóban bele bújok a strand papucsomba. Az ajtómat be sem zárom és amikor leérek a lépcső aljára megtorpanok. Ez így nem lesz jó. Felakasztom a táskám a korlátra és visszaszaladok a lakásba. Azonnal a könyves polchoz sétálok és kiveszem az áll könyveket amik a széfet rejtik. Beütöm a kódot és kiveszem a fegyverem és némi készpénzt. Zsebre vágom a kabátomba és ahogy jöttem távozok is csak most visszafordulok és bezárom az ajtót. Lefele menet felkapom a táskámat és már az utcára lépve meglátom a sötét zöld Alfa Romeo-t. Rögtön beszállok az anyósülésre nem várom meg, hogy Jávor kiszálljon. 

-A Szabóba most! - utasítom ő pedig teljesen összerezzent arccal értetlenül bámul rám. 

-Elmagyaráznád... 

-Nem! Nincs időnk erre Tamás ellőt kell oda érnünk indíts... - Jávor nem kérdez csak sóhajt egy nagyot majd ráindít a motorra. Sokan vannak az utakon a legtöbben most indulnak haza. Ezt nem hiszem el. Jávor többször rám pillant amikor halkan káromkodni kezdek. 

-Szilvi el kell mondanod mi a baj... 

-Majd ha oda értünk elmagyarázom. - vágom rá egyből. 

Nagyából fél óra alatt verekedjük át magunkat a csúcs forgalmon mire a Szabóhoz értünk. Jávor még szinte le sem parkolt amikor kiugrok a kocsiból és berohanok az üvegajtón. Ez sosincs zárva? Megrázom a fejem és befele menet bele ütközök egy őrbe. 

-Azonnal beszélnem kell Zsófival élet halál kérdése. - az őr összehúzott szemmel néz rám majd félre áll az utamból és pedig mondhatni szaladva érek be a terembe és Zsófi nevét ordítom. Jávor ekkor már az ajtóban van. Forgolódok majd az emeletről meghallom a nevem. Felkapom a fejem és meglátom szatén kimonóban feltűzött hajjal. Az arcáról süt a méreg. 

-Klaudia elvitte a fekete noteszt. - ordítom el magam. Zsófi pedig megrázza a fejét. Elindul lefelé én pedig egy helyben állok tovább. 

-Klaudia nem vitt el semmit. - mondja amit leért az emeltről és felém sétál végig néz rajtam és elmosolyodik. 

-Te pizsamában vagy? - teszi fel a kérdést és felnevet. 

-Nem ez a lényeg! Tamás nálam járt... - Zsófi megmerevedik és kicsit felpillant az emelet felé majd újra rám néz. 

-Mért volt nálad Tamás? - hatalmas levegőt veszek és úgy érzem, hogy bolondak néznek. 

-Zsófi Klaudia elvitte a noteszt felhívta Tamást, hogy nála van és köddé vált... 

-Hogy mit csinált? - meghallom a mély férfi hangot a hátam mögött és nem kell megfordulnom, hogy tudjam ki van mögöttem. A léptei erőteljesek és pár lépés után megérzem a teste melegét a hátamon. Zsófi kicsit megkomorodik majd keresztbe fonja a kezét a mellén. Védekező állás bajban lennénk?  Oldalra fordítom a fejem és a zöld szempár felnyársal. Dante szemei teljesen sötétbe váltottak felbosszantottam. 

-Elvitte a noteszt. - mondom egyszerűen és határozottan. - Kínaiul beszélek vagy mit nem értetek? - ordítom el magam. Dante Zsófira emeli a tekintetét ő pedig megemeli a kezeit. 

-Amikor utoljára megnéztem ott volt ahova tettem. - válaszolja.

-Mikor nézted meg? 

-Ma reggel amikor kivettem a működtetési engedélyeket. Ott volt a helyén. - Zsófi meggyőzően érvel és határozottan. Dante hümmög egyet majd végig futtatja rajtam a szemét. 

-Ez egy csapda! - mondja és látom, hogy nekem fog jönni. Ó az istenit. 

-Ha az is Tamás is gondban van. Klaudia állítólag felhívta, hogy nála a notesz majd eltűnt sehol nem találja. Azt hitte, hogy... 

-Hogy mit hitt Szilvi? - kérdezi én pedig nyelek egy nagyot. 

-Hogy megölted. 

-Meg is fogom mert a szállítási naplót vitte el az asztalomról. - mondja szárazon Dante. 

-Hogy mi van? És ezt csak most mondod? - Zsófi felordít és hadonászni kezd. Majd pillantok töredéke alatt nekiront Danténak. Elkapja a nyakát és ráncigálni kezdni majd a jobb kezével bever neki és Dante arca oldalra torzul. Kissé sokkosnak érzem magam a látottaktól. Zsófi megragadja az ingénél fogva és belemászik az arcába. 

-MOST SZÓLSZ? AZ ÉN KÉZÍRÁSOM ÉS AZ ÉN ALÁÍRÁSOM VAN BENNE BAZD MEG! - Zsófi úgy ordít, hogy közben még az arca is eltorzul ahogy Dante arca is és visszakézből lever egyet Zsófinak.  Zsófi elkapja az orrát amiből kapásból kifolyik a vér és szaggatottan gyorsan kezdi kapkodni a levegőt. Hátrálni kezd Dante viszont újra neki ront. Lehunyom a szeme és olyat teszek amire nem vagyok büszke. Kiveszem a pisztolyt a zsebeböl és kibiztosítom hallom ahogy Zsófi felsikít. Kinyitom a szeme és leadok egy lövést...