....Nincs is a világon fájdalmasabb látvány talán mint az, hogy aki iránt érzel valamit éppen a teljes összeomlás szélén van miattad! Mert ezt láttam jelenleg, hogy az egész estés kalamajka ami relatív az életem és egy normális hétköznapom mert sajnos van amikor ezek kedden vagy akár hétfőn is megtörtének. Az, hogy a gyilkolás nekem természetes az nem jelenti azt, hogy másnak is. Kezdtem érezi azt amit Zsófi mondott. Tönkre fogom tenni Szilvit ha itt maradok vele és ez csak is azért lesz mert úgy élek ahogy... 

Jávor leült a kanapéval szembe a karosszékbe ahol én ültem amikor először beléptem a lakásba. Szilvi csak fogta a fejét és minimális szipogást lehetett hallani tőle. Sírt. Miattam sírt mert kitettem mind ennek. Sajnáltam de én sem voltam fényesen. A biztonsága érdekében egész úton a csomagtartóban utaztam, hogy ha lesifotósok lennének a háznál. Majd amikor Jávor kiengedett Szilvi eszméletlen volt. Jávor hozta a be a lakásba és vitte a fürdőbe. Lesokkoltam. A látvány, hogy Szilvi eszméletlen és olyan mint egy rongybaba teljesen lefagyasztott... és ez mind miattam volt. Megdörzsöltem az arcom...

-Szilvi... - szólalt meg Jávor ekkor felemelte a fejét a szemei egy merő könny volt és láttam a mérhetetlen elkeseredettséget az arcán. Szilvi felkapta a díszpárnát a kanapéról és hozzá vágta Jávorhoz. Majd felugrott és fellökve az dohányzó asztalt neki indult. Azonnal oda ugrottam és elkaptam. Erősen szorítottam ő pedig ordított és kapálózott. 

-Engedj el! Engedj el te rohadék! - ordibált kapart rugdosott harapdált de én erősen tartottam nem érdekelt egyetlen fájdalmas mozzanata sem. Tudtam, hogy most ezt nem hagyhatom ennyiben meg kell nyugtatni valahogy. Én bírom egy darabig majd csak elfárad gondoltam magamban.  Jávor meg sem mozdult csak a széttört poharat és a kiömlött colát figyelte amit az előbb Szilvi nagy hévvel odavert az asztallal együtt. Felkelt és Szilvi szemébe nézett aki még mindig ordibált és vergődött a kezeim között. 

-Dénes azért jön Pestre meg ki akar semmizni és megakarja zsarolni az apádat mert nincs semmi a kezében... - ahogy Jávor kimondja a mondatott Szilvi szeme kikerekedik és lenyugszik. 

-Honnan tudod? - kérdezi teljesen összetört hangon. 

-A leendő feleségének a barátnőjétől. Vannak Amerikában kapcsolataim és magán nyomozóim. Apád megkért, hogy szedjek össze mindent ami csak ütőkártya lehet. De nem találtam semmit csak azt, hogy Dénes apádat akarja használni arra, hogy megtörjön... - Szilvi összerogy egy kicsit még szerencse, hogy fogom mert lehet elesne. Segítek neki leülni és én is mellé helyezkedek a kanapén. Jávorra pillantok és látom szemeiben, hogy igazat mond. Jávor nem hazudik vagy ha igen nagyon rosszul általában. Ez az egész agyrém már. Nem vagyok elég teher Szilvinek én még az exférje is keményen oda ver neki. 

-Meg kell halnia... -ahogy a hang elhagyja Szilvi száját rá kapom a tekintetem és összeszaladnak a ráncok a homlokomon. Ez lenne az a nő akit én megismertem? Jávor értetlenül bámul rá és én is hasonló képen érzek. 

-Most mi az mért néztek rám így? Pokollá tette az életemet. Az apám gyűlöl miatta... 

-Az apán nem gyűlöl Szilvi... - Jávor bele vág a szavába. 

-O dehogy nem hiszen Dénes a tökéletes! Az igazi úri ember és még farka is van úgy ahogy Tamásnak. Mindig is azt kívánta bárcsak fia lett volna és nem egy mihaszna lánya aki még egy unokát sem tud neki összehozni. Szégyen! - azzal Szilvi felugrott és ott hagyott minket magunkra Jávorral.  

-Jobb ha most megyek. - mondja nekem Jávor és fel kell majd halkan távozik a lakásból. Megdörzsölöm az arcom amikor hallom az ajtó zárját kattanni. Felkelek és a konyhában keresek egy rongyot, hogy feltakarítsak. Szilvi csendben van azóta és kezd aggasztani de jobbnak látom most kicsit egyedül hagyni. Felitatom a colát és szépen lassan összeszedem az üvegdarabokat. Majd jó alaposan feltörlők. A fürdőszoba felé veszem az irányt hát ha találok valahol felmosott vagy tisztítószer, hogy ne ragadjon a parketta. Ahogy belépnék Szilvit találom a vécé felett könyököl a deszkán és fogja a félig vizes haját. 

-Ne haragudj nem tudom mi történt velem... - leguggolok hozzá és megsimogatom az arcát. Látom rajta, hogy teljesen kimerült. 

-Gyere elviszlek zuhanyozni mit szólsz? - halványan mosolyog és hosszasan becsukja a szemeit. Felkelek és kinyitom a zuhanyozóban a vizet. Segítek Szilvinek feltápászkodni majd leveszi a köntöst és remegve belép a zuhanyzóba de a kezem nem engedi el. A szemébe nézek és még mindig ott van az arcán az a fáradt félmosoly. 

-Gyere te is. - kérésnek hangzik félig. Elenged én pedig elkezdek levetkőzni és ahogy veszem le az ingem meglátom a magam a tükörbe. Szörnyen festetem. Felfordult a gyomrom magamtól. Gyorsan a gatyámat is leveszem és belépek Szilvi mellé aki már percek óta mossa az arcát a vízsugárba. Amikor észre vesz kilép alóla és megnézi a hasam ahol megkarcolt a szék és megrázza a fejét. Mögé nyúlok és elveszem a tusfürdőt nyomok a kezembe és finoman el kezdem a vállánál be kenni. Végig simogatom kicsi még masszírozom is. Szilvi lehunyt szemmel hümmög és hagyja, hogy megmossam. Megfogom a nyakánál lágyan és oda érintem az ajkához az enyémet és bele suttogom, hogy sajnálom. Eltávolodok és leguggolva megmosom a combjait és a láb fejét amire hangosan felnevet. Felnézek és látom, hogy vigyorog. 

-Csikis vagy? - teszem fel a gyermeki ártatlansággal a kérdést. Ő pedig bólogat. Ekkor még jobban megcsiklandozom egyre hangosabban nevet majd finoman lecsúszik a zuhanyzó aljában mert nem tud rendesen megállni a lábán. Végig kacag és ez annyira tetszik. Most boldognak látom önfeledtnek. Erre vágyom leginkább csak most látom. Szilvi ahogy élete végéig mosolyog. Percek telnek el és Szilvi arcáról a mosoly lassan eltűnik. 

-Tudod három hónapos terhes voltam amikor elvesztettem... - a víz csak folyt és a fürdő kezdet átváltozni egy gőz kabinná úgy, hogy nem igazán fáztunk. Finoman folytattam Szilvi fürdetését lemostam a habot a bőréről. Én is gyorsan megfürödtem majd amikor végeztük kiléptünk mind a ketten törölközőbe csavartuk magunkat. Szilvi fogat mosott és csak állt a bepárásodott tükörrel szembe. Nem tudtam mit mondjak érdekelt mi megy a fejébe de nem szerettem volna feltépni a sebeit. Beérve a hálóba Szilvi ledobta a törölközőt a földre és bemászott meztelenül az ágyba. Ezt most valahogy nem érzetem helyesnek. A mai nap történései után nyugodtan bemászni mellé és a karjaimban vele aludni. Felnézett miközben betakarta magát. 

-Jobb lesz ha én haza megyek... - mondom egyszerűen és ahogy megfordulnék megérzem a hátamon a párnát amit hozzám vágott.

-Minden probléma elöl elmenekülsz? - teszi fel a kérdést elég flegmán. Ez sértő.

-Ez meg milyen kérdés? Kiborultál gondoltam jobb ha egyedül hagylak... - vetem oda szárazon és őszintén amikor kimondom már meg is bánom. Megdörzsölöm az arcomat. Akkora egy barom vagyok. 

-Flórián nézd. Nem ez volt életem legjobb napja de nem akarom, hogy elmenj. Azt mondtad, hogy próbáljuk meg. Én pedig... - elhallgat és nem néz rám. Összeszorítja a szemeit majd az egyiket kinyitva rám néz. -... lehet, hogy kicsit többet érzek mit kellene. - a szemöldököm a homlokom tetejéig szalad. Ennél a pillanatnál szoktam egy hátra arcot nyomni lecserélni a telefonszámom és örökre elütni a nők életéből. Most viszont ahogy Szilvi kimondta a mondatot kicsit jobban meg dobbant bent az a szív amiről azt hittem már nem igazán dobog vagy érez. Ledobom a törölközőt én is és bemászok mellé az ágyba még mind a ketten ülünk az ágyon megsimogatom az arcát. Ő pedig neki nyomja a homlokát a kulcsontómnak.  

-Nem vagyok egy egyszerű esett és az életem romokban van... - ahogy motyog elmosolyodom. Megemelem a fejét, hogy a szemebe nézzen. 

-Hát én sem vagyok épp egy matyó hímzés. - mondom és mosolyogni kezd. Végig húzom az ujjam a szájánál. 

-Akkor vagy a legszebb ha mosolyogsz tudtad? - kérdezem ő  pedig elkapja a fejét és még szélesebb lesz az a vigyor. Puszit nyomok az arcára és lerántom. Elfekszünk mind a ketten és csak nézzük egymást. 

-Akarnál még gyereket? - teszem fel a feszült kérdést de valahogy úgy érzem meg kell kérdeznem. Mert én valahogy ebbe a káoszos életbe nem tudnám elképzelni. Lássuk be ha igen akkor nem én vagyok az az ember aki a legnagyobb vigaszt fogja neki nyújtani. Hosszas a csend és Szilvi csak kémleli az arcom. 

-Az előzőt sem akartam... - félsóhát és hanyatt dől. -... Szörnyű ezt ki mondani... - megdörzsöli az arcát. Megsimítom a haját. Felém fordul. 

-Tényleg érdekel? - teszi fel az egyszerű kérdést. Bólogatok ő pedig mély levegőt vesz. 

-Akkor már lassan két éve próbálkoztunk nehéz volt mert akkor még szerettem volna és minden egyes menstruáció felért egy pokollal. A pokolra kívántam magam, hogy képtelen vagyok megfoganni. Aztán egy hosszú veszekedéssekkel teli hónap után kezdtem úgy érezni, hogy nem akarok már Dénessel élni. Akkor egyik reggel megcsináltam egy tesztet, hogy tudjam negatív és nyugodt szível elhagyhassam. A teszt pozitív lett. Ekkor szokták azt mondai, hogy mindig akkor jön amikor nem akarod. Sokáig titkoltam és egy héttel azelőtt, hogy elment volna Dénes megtalálta a tesztet. Az egész házasságunk alatt nem láttam olyan boldognak mint az nap, hogy kiderült. Én pedig nem tudtam neki örülni. Benne maradni egy szar házasságba csak azért mert terhes vagyok az nem én lettem volna. Még is az utolsó két napban többször a pocakomhoz kaptam és elöntött melegség, hogy ott bent valaki élni szeretne... - Szilvi megáll egy kicsit és újra a plafont bámulja lehunyja a szemét és folytatja. -... Péntek este nyugodtan aludtuk én pedig már másodjára keltem fel mert pisilnem kellet és akkor megláttam az ágyat. Véres volt mindenem azonnal mentőt hívtunk. Bevittek és pár óra és sok vizsgált után kiderült, hogy nem volt élet képes. Még a nemét sem tudták meg mondani annyira pici volt. Rá fél évre nem jött meg a menstruációm úgy, hogy elkezdtük a hormon kezelést majd a beültetést de nem maradt meg egyik sem. Még mielőtt eljöttem derült ki Dénes a lakberendezőn kell csal már elég régóta és a nő terhes. Nem volt elég megalázó még ez is... - Szilvi csendben marad. Összeszorítom a szemem és nagyot nyelek tudom, hogy ez számár fájdalmasabb mint bármi. Nehéz erre bármit is mondani a sajnálómon kívül. Felém fordul. -... a kérdésedre a válasz az, hogy igen. De egy éve nem menstruálok az orvosom szerint nincs is már tüszőérésem. Ha egy százalék esélyem van rá, hogy sikerül is semmi nem garantálja, hogy megmarad. Így nem az lenne a legjobb ha nem lenne soha... - kimondja és lefolyik egy könny csepp a szeméből. Közelebb húzom magamhoz és szorosan átölelem. Érezi akarom őt. Azt akarom, hogy tudja nincs egyedül és, hogy megvédem. Szilvi bekucorodik az ölembe elhelyezkedik és hosszas percek után elkezdem hallani ahogy lassan szuszogva veszi a levegőt és nem mocorog. Én is pillanatok alatt elalszok...

Reggel komásan és egyedül ébredek az ágyban. Felülök és az éjjeli szekrényre nézek ahol a telefonom és a pénztárcám fogad. Negyed hét van és két nem fogadott hívásom. Az egyik Zsófi a másik Kornél. Visszateszem a telefont a szekrényre és hangosan Szilvi nevét kimondom. Majd felkelek és kisétálok a fürdőben nem látom tovább haladva a nappali végében látom meg háttal nekem. Meghallom a kattanó hangot ahogy kibiztosítják a fegyvert. Szilvi mellet észre veszek egy kis széfet és akkor tudatósul bennem. 

-Szilvi csak nyugatom ne csinálj semmi hülyeséget... - mondom és már bánom, hogy nem vettem fel a levetett gatyám a fürdőben. Be vallom nem vagyok olyan tökös töltött fegyverrel szemben Ádám kosztümben. Szilvi felém fordul és látom az ártatlanságot az arcában. Majd lenéz a fegyverre és kioldja majd szét szedni. 

-Nehéz? - kérdezi sejtem mire gondol. 

-Attól függ... - mondom röviden. 

-Mitől? - újra rám néz és ismét összeszereli és kibiztosítja. 

-Attól, hogy miről vagy kiről van szó. - a válaszom egyszerű és félig igaz. Szilvi már egyszer ölt nem szándékosan de máshogy, hogy magyarázzam el azt, hogy még élvezni is lehet ha valakire nagyon haragszol. Tele nyomni ólommal a fejét miközben ki ordítod az összes haragod? Szilvi hosszan lehunyja a szemét majd ismételten szétszedi a fegyvert ami nem túl nagy de egy jól célzott lövéssel valakit simán átküld a másvilágra. Elteszi vissza a helyére és egy könnyed mozdulattal vissza csukja a széfet. 

-Kész egy kávét? - kérdezi és közben szemkontaktust kerülve a konyhába sétál. Nem tetszik nekem ez a viselkedési forma. Ez nagyon új és roppantul nincs ínyemre. 

-Szilvi... - szolok hozzá ő pedig csak hümmög. -... Szilvi... - újra megszólítom és ekkor leteszi a kávéfőzőt és rá nehezedik a pultra. 

-Ha arra készülsz amire gondolok nem jó ötlet. Neked nem kell ilyeneket tenned...

-Mért Flórán akkor ki teszi meg helyettem? - visszakérdez úgy, hogy meg sem várja míg a mondatott befejezem. Felém fordul és az arca teljesen komor. 

-Majd te? Mert te úgy is kiszámíthatatlan vagy ha felidegesíted magad? 

-Ne támadj! - utasítom. 

-Mert mi lesz? Engem is szétversz? Vagy megint fojtogatni fogsz? - mély levegőt veszek. Ignorál és ez nem tetszik. Most nem tudom eldönteni mire megy ki a játék. 

-Megérdemli, hogy meghaljon megérdemli azok után amit velem tett és amit készül. Az egész családomra veszélyt jelent és apa a politikai helyzet miatt nem sározódhat be. Én... - ahogy kimondja és elhallgat. 

-Te sem fogsz! 

-De ha megölöm börtönbe kerülök. - mondja kissé keserűen. 

-Ha kiderül. - felhorkan amikor meghallja a szavaimat. 

-Ha kiderül? Mi vagy te szakértő? - kérdezi és összefonja a kezeit a szatén köntösön. 

-Tedd fel a kérdést amit tegnap feltettél újra. - mondom neki a szemébe. Kicsit megszeppen és mocorogni kezd. 

-Ki vagy te? - felteszi a kérdést én pedig neki dőlök az ajtófélfának. 

-Egy gyilkos...