Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

23.Részlet...(Szilvia)

Bárhogy is vesszük a dolgot amikor az ajtón kopogtattak Flórián még erősen bennem volt. A ruhám széttépve ő meg szinte meztelenül leszámítva a nadrágját ami a lábfején hevert. Egymást ölelve néztük mind a ketten az ajtó fele. Én rázni kezdtem a fejem majd meg próbáltam a hasam aljáról feltornázni a ruhámat aminek mind a két pántja elszakadt. Flórián pedig elengedett és azonnal felkapta a nadrágját és ahogy csatolta az övet újfent kopogtak. Rám nézet de ő továbbra is félmeztelenül állt előttem. Mellém lépett és a feltűrt szoknyámat fogta és visszaterítette a helyére. Félig be volt mindenem takarva leszámítva a szétszakadt ruhám amit próbáltam a mellem tartani úgy hogy keresztbe fontam a kezem. Majd Flórián hangosan ordibált a betolakodónak, hogy beléphet a szexszaggal átitatott szobába. Arról nem is beszélve, hogy Flórián nedves egyenest az asztalát áztatta ahogy kihúzódott belőlem. Ennek ellenére ő még is fogadta a faragatlan kopogtatót. A kilincs perceknek tűnő lassúsággal mozdult meg majd Kornél finoman és óvatosan lép be és amint ránk nézett láttam rajta egy finom megszeppenést. Megköszörülte a torkát és már fordult is meg szinte azonnal. Megadva a lehetőséget annak, hogy ez pillant ne legyen még inkább frusztrált mint amilyen.   

-Ajánlom azt mond, hogy megtaláltad és nem feleslegesen zavartál meg... - Dante a szavakat a fogai között préseli ki. A szenvedélynek már nyoma sem volt. Amit az előbb meglétünk az érzéki vágy és az egymás közötti megadás mintha meg sem történt. Frusztrálnia kellet volna még is arra gondoltam nem hiába van ez a nagy felhajtás. Hiszen fél lábban és is benne állok abba a bizonyos szaros pócsiójába. Bármit is akart Kornél le merném fogadni, hogy nyomos indoka volt arra, hogy megzavarja a mi kis heves légyottunkat.  

-A helyzet az, hogy eltűnt és nem csak ő... - ahogy Kornél kimondja lassan a szomorú szavakat elképedek Dante pedig újra mit az elmúlt pár órában dühbe gurul. Nem messze tőlünk egy antiknak látszó bőrhuzatos szék pihent. Dante elé sétált megfogta és egy az egybe elkezdte a földhöz csapkodni. A szoba parkettás részén a két fa összeütközött és olyan reccsenés hangot hallatott mint mikor egy fa spontán eltörik. Megugrottam amikor először oda vágta és rögtön a mellkasomhoz kaptam a kezem de másodjára már megfogadtam a szemem. Dante nem elég, hogy itt ott véres volt és félmeztelen de most már a hasát is sebhelyek borították ahogy a fa  megvágta. Ez a férfi ön és közveszélyes mért tetszik még is ennyire ezt a nyers düh?  Dante nagyot sóhajtott amikor végzet a bútor darab ripityára törésével.    

-Beszélj vagy kibelezlek... - Dante a fogait csikorgatja és fújtat mint egy állat. Kornél lassan megfordul és a szemét lesütve nyel egy nagyot. 

-A helyzet az... - Kornél a mondatba is alig kezdett bele de Dante a mellet lévő burás asztali lámpát felé hajítja. Szerencsére Kornél még időben elhajol előle még mielőtt komolyabb sérülést szenvedne. 

-MIT BASZTÁL MÉG EL A MA ESTE FOLYAMÁN? - Dante ordít és már teljesen összezavarodtam. Mi folyik itt? Dante ujjúbb tárgyért nyúlna de ekkor leugrok az aszatról természeten a ruhámat magamhoz szorítva és a szabad kezemmel elkapom Dante karját. 

-Elég már! Ne törj és zúzzál. Nincs értelem hallgasd már végig. - hangosan szinte majdnem kiabálva állok Dante elé háttal Kornélnak. Viszont Flórán nincs abban az állapotban jelenleg, hogy és bár, hogy is te tudjam nyugtatni. A nagy hadonászásban elfeledkezek magamról és egy az egyben elengedem a szakadt vörös ruhámat. A ruha anyaga halkan gyűrődik össze a lábamnál. Még is ekkor csoda történik. Flórián egy percre megfagy mondahanti ez előbbi hadonászás közepedet megáll abban a testhelyzetben mikor észre veszi, hogy meztelenül állok előtte. Nem látom Kornél reakcióját hiszen háttal állok neki és konkrétan a szebbik felemet mutogatom. Felszisszenek és konstatálom, hogy most öntöttem egy benzines kanányi olajat a tűzre azzal, hogy meztelen lettem. Éreztem, hogy pillanatokon belül ki tör a vulkán Dantéból és itt mindenkinek vége lesz. Egy valamivel nem számoltam...

A csukott ajtó mögül üvöltözés hallatszott. Majd Zsófi rohant be az ajtón egy kabáttal a kezébe. Ahogy beért rögtön kulcsra zárta az ajtót. Felé fordultam ő pedig összeráncolta a homlokát. Mire bárki is meg szólalt volna kopogtak az ajtón: Zsófi rögtön kinyitotta és rényire kinézett rajta. Ekkor kinyitotta és Jávor lépet be szmokingban. Ő viszont fülig vörös lett amit meg látta a csupasz fenekem és ekkor megéreztem. Flórián magához húzott és szorosan ölelte, hogy mindent mi látványos rajtam kivéve a fenekemet természetesen takarja. Melegség öntött el az érzéstől, hogy átölt meg kicsit tettszett is, hogy féltette a nemesebbik felem. 

-Mi folyik kint? - a kérdés Kornél szájából bukott ki először. Zsófi pedig megdörzsölte az arcát. Majd mély levegőt vett és egyszerűen ki mondta. 

-Itt van Tamás. - nem tudom, hogy a többiek mit éreztek amikor Zsófi kimondta a bizonyos nevet de én teljesen összezuhantam magamban. Tudom most az kellene éreznem, hogy amúgy is benne vagyok mit szégyenkezek. Még is volt bennem valahol mélyen bent egy érzés, hogy itt állok egy igazán kellemetlen helyzetben. Nem elég, hogy meztelenül de még egy maffiózó karjaiban is vagyok. Ha ezt a testvérem megtudja nekem lőttek. Vagy is már így is úgyis lőttek mit dilemmázok nekem igaz? 

-Jávor kérem a zakód. - mondta lágyan Flórián amire meglepődtem. Jávor tette is levette a zakót és Flórián nyújtott kezébe dobta.  A fekete zakó rögtön a testemre került és Flórán segített felvenni. Jó alaposan az utolsó gombig begombolta, hogy minél kevesebb részlet legyen kint a testemből. Szerencsére Jávor nagy termetet miatt a zakó a fenekem aljáig ért így pont betakart. Elől összehúztam. 

-Elintézem! - mondta Kornél és Zsófi rögtön elé állt. Feszült volt köztük a levegő és most a pillantások tömkelege amit percek alatt is váltottak izzót konkrétan. 

-Nem majd én elintézem. Te gondoskodj róla, hogy a pincében lévő kis csomag rejtve maradjon ha már hagytad besétálni. - Zsófi utasítóan beszélt Kornélhoz és megbőgte a mellkasát. Kornél majd szét durrant az idegtől. De feléjük fordultam és nem hagyhattam, hogy most ez az egész tönkre tegyen mindent. 

-ELÉG! - ordítottam el magam. Amire mindenki rám kapta a fejét. - Elég legyen. Ha Tamás itt van az azt jelenit, hogy valami félre siklott a tervben. Vagyis kell egy elterelés... - senki nem szolt egy szót sem. -... édes istenem! - megdörzsöltem a fejem és akkor meg láttam a bugyim a földön oda sétáltam és felvettem persze diszkréten. 

-Mit akar? - teszi fel a kérdést Dante Zsófinak. 

-Nem tudom egyedül jött és besétált... 

-Hogy tudott besétálni amikor a kártya kötelező? - felordít Dante mint egy kislány értetlenségébe.  

-Nem tudom Dante. Fogalmam sincsen de úgy látszik ma ide mindenki be tud jönni még az is akinek nem kellene. - Zsófi szarkasztikusan szúrós tekintette intéz Kornélra aki csak fújtat egyet és megrázza a fejét. Dante megvakarja a tarkóját és megáll a szeme a véres ingen a földön. Én is követtem a szememmel és ekkor megdörzsölöm az arcom. Az egy dolog, hogy Tamás itt van és gyanítom feltérképezi a helyet és mindet ami gyenge pont lehet és ekkor összeáll a fejembe... 

-Dante van az irodából kivezető út vagy hátsó ajtó? - teszem fel a kérdést rám néz és ekkor mintha ő is megvilágosodna. Csettint egyet. 

-Zsófi meny ki és foglald le Tamást. Vidd az irodádba vagy táncoljatok kurvára mindegy de tered el a figyelmét alaposan... - Zsófi szóra nyitná a száját de Dante megállítja. - Kornél tüntessétek el a fickót innen de úgy, hogy ne maradjon még egy kibaszott szőrszál se utána majd biztosíts mindent és kapd össze magad. Csak kérlek Tamáshoz ne nyúlj. Na jó ha nagyon akaratos akkor dobasd ki... - Kornél bólogat és Zsófira néz aki azóta is maga elé mered. Oda lép hozzá és végig simít az arcán. 

-Nem lesz baj. - Zsófi felnéz Kornélra és egy könnycsepp végig csorog az arcán. Jézusom ennyi érzelmet megszakad a szívem. Viszont Flórán pakolni kezd az asztala mögött és előkap egy tiszta inget és felveszi. Előveszi egy laptopot egy telefont és egy fekete noteszt. Majd Jávorra pillant. 

-Mi pedig lehúzunk innen a picsába. Ki tudsz minket vinni? - a kérdés egyértelmű. Jávor bólogat és Zsófi távozik majd Kornél is. Hárman maradunk. 

-Szed össze magad édes aztán nyomás. - mondja nekem édes csiripelő hangon. Teszem is amit tennem kell gyorsan felhúzom a bugyim bele bújok a cipőmbe és felteszem a maszkot amiben jöttem. Dante és Jávor már az ajtóban kémlelik az eseményeket. Én viszont visszarohanok és amikor senki sem figyel leveszem a zakót és bele bújok Dante vére ingébe és mellényébe majd visszaveszem a zakót. Istenemre mondom ennél undorítóbbat is láttam már de az érzés ahogy a hideg ragacsos véres ing hozzá ért a testemhez felfordult a gyomrom. Imádkoztam, hogy ne dobjam ki a taccsot vagy kezdjek el öklendezni. A fiuk mellé érve Jávor és én sétáltunk elől Flórán kulcsra zárta az ajtót és sietett utánunk. Nem mentünk le a lépcsőn végig sétáltul az emeleten a vészkijáratig és ott roham tempóban lerohantunk a lépcsőn. Az udvarra érve pedig megláttam ahogy két nagydarab őr vonszol egy hatalmas kukás zsákot és behelyezi egy fekete autó csomag tartójába. Szegény flótás ő húzta a rövidebbet. Kissé megfagyott bennem a vér ahogy láttam a testet amit a fekete anyag eltakart. Bár a látvány nem volt borzasztó de még is a tudat, hogy pár órája az az ember még lélegzett nem segítette a hányingeremet. Sűrűn kapkodtam a levegőt és imádkoztam, hogy minél hamarabb biztonságba érjünk. Jávor kocsija bent áll az udvarban egy fekete erdész kocsi vagy is kis terepjáró ami meg kellet hagyni jó sáros volt. Jávor rögtön az anyósüléshez vezetett Dante pedig hátra sétált és kinyitotta a csomag tartót. Beszálltam de forgolódtam nem láttam a fiukat majd egy hangos ajtó csapódás és Jávor beszállt mellém és még mielőtt kérdezhettem volna bármit is indított és gyors tempóval kihajtott az udvarol...

 Négy utcára voltunk a Szabótól én pedig egyre rosszabbul lettem.  A gyomrom teljesen felfordult az izzadság és a vér szaga sem segített a dolgon.  Folyamatosan hol jobbra hol balra kaptam fejem vagy éppen hátra. Percek teletek el és mintha én...

-Szilvi... szilvi... szilvi jól vagy? - hallottam a hangot de nem eszméltem fel, hogy mi történik csak bámultam hátra az üres ülésekre. Hol van Flórán? Itt kellene lennie? Mi ez az egész? 


-Mi történt? - amikor újra feleszméltem már két erős kéz szorongatott és éreztem, hogy lép a test ami megtart. Minden olyan ködös volt. 

-Nem tudom egyszer csak fogta magát és elájult...

-Nyisd az ajtót inkább az ablaknál a kék kaspóban van kulcs. 

-És ezt te még is honnan tudod? 

-Dante pont leszarom most ezt nyisd az ajtót...

 Dobogás fények és az illat. Ismerem ezt az illatot levendula. Hol vagyok? Anya? 

...Nem tudom mennyi idő telet el de végre láttam kitisztult a kép és a sötét grafit szürke csempémet bámultam a falón. A testemen folyt a víz ki volt nyitva a zuhany. Felnéztem és elzártam majd feltápászkodtam egyedül voltam és kintről csak a fiúk veszekedését halottam. Magamra tekertem egy törölközött és ahogy indultam volna ki. Már fordultam és a vécé irányába mindent kiadtam magamból még az ebédre megvett tésztát is. Mindent nem tudom mennyire voltam hagos de amit lehúztam a felesleget a porcelánba csend lett. Felkeltem és megmosakodtam majd a törölköző helyett bele bújtam a fekete köntösömbe és kisétáltam a nappaliba. Rettenetesen éreztem magam. Fájt az összes végtagom és a gyomrom még mindig nem volt a helyzet magaslatán. Flórán és Jávor a nappalin közepén ácsorogtak és mind a ketten rám néztek.  

-Édes jobban... -felemeltem a kezem ahogy Flórán bele kezdett. Nekem most csendre vagy egyedüllétre van szükségem? Nem tudtam mi is kell nekem pontosan. Annyit tudtam biztosra, hogy csoki kell és egy pohár cola. Flórán elhallgatott és végig nézte ahogy a konyhába sétálok és kiveszem a hűtőből a colát kitöltöm egy pohárba majd az egyik alsó szekrényből előhalásztam egy táblás fekete csokit. Mind a kettőt felmarkolva oda sétáltam a kanapéhoz leültem lepakoltam a dohányzó asztalra és hátra dőltem és kifújtam a levegőt. 

-Tudni akarom mi a fasz folyik itt... - mondtam egyesszerűen és rá néztem a két fiúra. 

-És elég a hazugságból vagy, hogy nem osztok meg velem valami. Elvileg te egy biztonsági cég feje vagy de dolgozol a politikusoknak is meg a maffiózóknak is? "Elintézem!" Teljes aktát csinálsz a férjemről és a magán ügyeiről.  Mi ki vagy te? - fordulok Jávorhoz és értetlenkedve bámulok rá. 

-Te pedig be engedtelek az ágyamba az életembe relatív harcolok a testvéremmel és mindennel ami eddig szent volt nekem. Az este folyamán kétszer ütöttem ki magam csak azért mert poszttraumás stressz helyzetbe kerültem. Először mert véres lettem majd a kurva ingtől amit nem akartam ott hagyni mert féltem, hogy bizonyíték lenne aztán az udvaron a hulla. Mi ez az egész? - a mondandóm elején még akaratosan hadonászva faggatóztam de a végére minden erőm elhagyott és könnyek szöktek a szemembe. Rég sírtam és akkor megfogadtam, hogy többet nem fogok. Most még is azt érzem, hogy boldog lehetnék de még is millió darabra hullik az életem. Mi lesz most velem? Az arcomhoz kapom kezem és bele zokogok a tenyerembe...               


                                  

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro