Fél órával korábban...

Ottmaradtam egyedül az irodában és  valamijét azt éreztem, hogy nem vagyok a legjobb helyen. Nem mondanám, hogy féltem vagy, hogy elfogott volna a pánik viszont nem éreztem a helyet komfortosnak. Az éreztem mint apám dolgozószobájában. Ridegséget és a kemény akaratot. A szóba maga szépen berendezett volna igazán Flórián stílusa. Régies bútorokkal még is a modern hatást keltette. Sok bőr és sötét tölgy bútorok. Mire feleszméltem volna az ajtó kinyílt és Zsófi lépet be rajta. Kezében a táskájával. Felé fordultam és mosolyogtam ő viszont ezt cseppet sem viszonozta. Megpróbáltam meg szólalni de ő is akkor akart bele kendi a mondandójába. Így csendben maradtam és intettem neki, hogy nyugodtan. Becsukja maga mögött az ajtót majd ledobja a táskáját a bőrkanáéra majd az italos szekrényhez siet és ezzel a gyorsasággal tölt is magának majd lehúzza egy az egybe. Kis köhögésben tör ki majd tölt még egyet és felém fordul. 

-Bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt. - ahogy kimondja és azzal az arckifejezéssel. Előtör belőlem a nevetés. 

-Komolyan ehhez tömény kell? - kérdezem és az előbbi merev énem mintha tova tűnt volna. Zsófi összeráncolja a homlokát és végig figyel míg én is az italos szekrényhez lépek elveszek egy poharat majd felé emelem, hogy töltsön nekem is egyet. Így is tesz majd oda koccintom a poharam az övéhez. 

-Sajnálom ha bunkó voltam veled... - mondom ki és bele iszok a poharamba. 

-Lekurváztál... - mondja és horkant egyet. 

-Ahogy te is... - vetem a szemére és újra kortyolok egyet. Majd mind a ketten nevetésben tőrünk ki. Akkor ezt most ennyivel le is rendeztük volna?

-Igazából elcseszegetem, hogy akkor az nap este amikor ránk nyitottál nem voltam rendes. Bár lásuk be te sem indítottál túlzottan jól be dobtad a bejárati ajtót egy térkővel... - veti fel és van benne valami amit mond. Nagyon mérges volt az nap és tény nem vet rám jó fényt az akkori tettem. Meg az sem ahogy utána beszéltünk egymással. Viszont nincs kedvem mondani magam ilyen vagyok és már megtörtént. Vagy túl lépünk rajta vagy elfogadjuk, hogy nem leszünk sem barátok de még jó ismerősök sem. Újfent egyetértés képen oda koccintom a poharam. Bele kortyolok majd Zsófi felé fordulok, hogy szemtől szembe legyünk egymással. 

-A bátyám emlegettet valami bűntársat aki segített neki leleplezni a maffiózó hálózatot. Tudom nem az én dolgom de kezdem azt érzeni, hogy nyakig benne vagyok ebben a szarban. Te voltál az igaz? - teszem fel a kérdést mert tudnom kell az igazat. Zsófi tölt magának és most színig tölti a poharat. Oda sétál a kanapéra és elül majd rám néz és megrázza a fejét. 

-Hogy értetted azt, hogy tudsz segíteni? - kérdezi és kezd a beszélgetés olyan lenni mintha valami összeesküvés elméletet tervezgetnék. 

-Azt mondtam, hogy nem kell eleségeknek lennünk egy szóval sem említettem segítséget. - ahogy pontosítok Zsófi félre néz és nagyot nyel. 

-Te rettegsz... -válaszolom és ekkor jövök rá a viselkedési formára amit Zsófi tanúsít irányomba. Fél és ezt csak is úgy tudja a legjobban leplezni ha keménység és agresszió mögé rejti. Mellé sétálok és leülök vele szembe a karos székbe. 

-Bajba kerültem az Dante előző jobb keze miatt. A bátyád is megfenyegetett meg Dante is. Egyedül maradtam és csak úgy tudtam kiszabadulni a szorításokból, hogy mind a kettőnek segítettem. Tamásnak adtam azt a noteszt amiben a kapcsolat tartok voltak. Viszont Dante nyomait eltüntettem belőle. Tamás lekapcsolta az összeset akit megtalált a noteszből. Viszont kiderült kiszivárogtatót neki így hajtó vadászt indult a fejem után. Így kötöttem egy egyességet amit örökre ide láncol... -Zsófi csendben marad és nagyot kortyol az amúgy is erős konyakból. 

-Tudtam, hogy Tamás mit tervez. Megakarja bosszulni Dantén, hogy elvett tőle...

-De csak így menekülhettél meg. - ahogy kimondom Zsófi bólogat és könnyek szöknek a szemébe. Ez egy igazán fura és sakk matt helyzet szerencsétlen lánynak. Hiszen a szíve visszahúzza a testvéremhez a az esze tudja, hogy abba bele is halhat. Nem Zsófi volt a tégla nem kockáztatná meg azt, hogy Tamásnak vagy Danténak bármi baja is essen. Ezért sírt a fogadáson az elvesztegetett szerelem miatt. Kicsit irigyeltem. Azért ahogy szeretni tudott és azért is, hogy ennyire erős maradt annak ellenére, hogy eleveztette mindenét. 

-Mért ment most el Dante? - kérdezem és Zsófi zavartan emeli rám a szemét. Megtörli az arcát. 

-Egy hete történt egy incidens az egyik lánnyal akit Győrbe szántunk és most épp helyre állítják  a rendet a fiúk. - mondja szárazon Zsófi. Elkezd valami motoszkálni bennem. Olyan fura ez az egész. Ez a Győri razzia meg az itteni is. Meg a papír az asztalra pillantok. Dante megvádolt mind a kettőnek mert kapcsoltuk van Tamással. De Tamás nem tudta, hogy Dante Győrben marad. 

-Zsófi ki volt Dantéval Győrben? - teszem fel a teljesen abszurd és légből kapott kérdést. Zsófi összeráncolja a homlokát. 

-Kornél Botod és Klaudia meg az unokatestvérem de ő csak futólag. - ahogy ki mondja Kornélt és Botondot kihúzom a listáról már rögtön. Kornélia meg nem hiszem, hogy sok vizet zavart volna főleg, hogy a reggelinél kijelentette, hogy nem önszántából van itt. 

-Klaudia volt az a lány aki miatt most megy lent a nem is tudom minek nevezzem? - kérdezem már csak úgy általánosan meg mert semmire nem jutottam az előző elmefuttatásommal.

-Nem ő Dante kitartottja volt már egy ide és csak tűz oltás képen küldte Botonddal Dante... -ahogy ezt Zsófi kimondja valami átsuhan az agyamon. 

-Hol vannak most a fiúk? - Zsófi hitetlenkedve néz rám majd halkan annyit mond, hogy a pincében. Felugrok és elindulok kifelé az ajtón. Zsófi ordibál utánam de nem fogat meg az őrökkel vagy rendez jelenetet utánam siet. Lent a fogadótérben keresek a kijáratott de nem látok sehol ekkor ér utol Zsófi. 

-Elárulnád még is mit művelsz? - kérdezi és közben liheg. 

-Lehet, hogy nem véletlen állították félre a kislányt... -mondom nemes egyszerűséggel de ahogy Zsófi válaszolna megcsörren a telefonja a táskában. Kiveszi a készüléket és látom, hogy Botond neve virít a kijelzőn. Zsófi rám néz és int az egyik őrnek. 

-Vidd Szilvit Dantéhoz. Akkor is ha azt mondta ne zavarják. - mondja az előtte álló hegyomlásnak aki bólint és rám néz majd biccent a fejével. Elindulunk és egy szűk sötét folyosó vezet ki a fogadó térből. Ahogy kiérünk az ajtón egy hatalmas macskaköves udvart látok meg. Nagy kocsi bejáróval és egy régi társas házzal benne. Az őr sietett ahogy megállok körbe pillantani. Megyek utána ekkor meg hallom a lépcső tetején az ordítás majd pár jó erős püfölés hangját. Valahogy érzem, hogy mire kell számítanom. Ahogy a lépcső aljához érek Kornélt pillantom meg aki épp hosszasan szívja a cigijét. 

-Beszélnem kell vele most! - mondom és nyomatékosítom, hogy rá teszem a kilincsre a kezem.  

-Nem lehet! - vágja rá Kornél én pedig kezdek egyre paprikásabb lenni ettől a nyikhaj seggfejtől. Nem törődve az ellentmondásnak meglököm Kornélt és benyitok a szobába. Ő rögtön a felkarom után kap de ekkor kinyitom a szám... 

-Dante állj meg! - ordítom el magam. Kornél megmerevedik mellettem és lehunyja a szemét és összehúzza a száját. Viszont elenged és hagyja, hogy belépjek a szobába. Flóriánnak mint ha hűlt hely lenne és csak Dante lenne jelen. A helység konkrétan egy sőrét szűk szoba. Ez az érzésem támad mit amikor tízen évesen a töri tanárom elvitt minket a terrorházába és lent a pincében jártunk. Kicsi szűk sötét helyiség összefolyóval a közepén. Két őr egy a sarokban a vallatni való személy középen egy székhez kötve és a vallató. Akit most Dante képviselt véresen. Az egész jobb keze vérben úszott. Fehér ingén is a szétférőcsenő vér ékeskedett. Annak ellenére, hogy volt rajta egy mellény még ugyan úgy véres volt. Közelebb sétálok a férfihez akinek az arca már mondhatni a felismerhetetlenségig volt verve. Finoman megpróbálom magam elé fordítani az arcát de egy merő vér.     

-Ki bérelt fel? - teszem fel a kérdést lágy hangon hát ha ettől kissé észleli, hogy megmenekülhet ha együtt működik. Nyelni próbál de nem sikerül neki és kifolyik a száján a vér rá a kezemre. Gondolom Dante ökle nem egy fogát kiverte ami helyét most a vér tölti be szerencsétlen embernek. Nagy nehezen rám néz a feldagadt szemhéja alatt ekkor újra megpróbálkozok kicsit hangosabban meg ismételem a kérdést.   

-Egy fekete hajú nő... - nagy nehezen de kimondja a szavakat amiket hallani akarok. Elengedem az arcát nyöszörög szerencsétlen ember. Ránézek Dantéra aki fújtat mit egy veszett állat. Hallom a gyors lépteket és az ajtó felé fordulok ahol már Kornél áll egy ideje. Lihegés közepedet pedig Zsófi fut be az ajtón telefonnal a kezében. 

-Klaudia eltűnt... -Zsófi kapkodja a levegőt és megtámaszkodik a szabad kezével az ajtó félfába. Dante ordít egyet ekkor mindenki össze rezzen egy kicsit kivéve engem. Elé lépkedek és a kitűrt ingébe elkezdem bele törölni a véres kezem. Felpillantok rá és látom, hogy a szemei újra világos zöldek meg nyugodtot kissé.

-Azt hiszem meg van a téglád...- ahogy ki mondom Kornél felhorkant. Dante homlokán összeszaladnak a rácok. 

-Gyanítom Klaudiának hosszú fekete haja van. - mondom nemes egyszerűséggel majd Zsófi a homlokára csap. Mindenki rá emeli a tekintetét. 

-Az a nyomorult... -mondja Zsófi és ekkor újra a telefont a füléhez emeli és kimegy beszélni kezd kint hallom bár nem értem amit mondani akar. Ekkor viszont Dante előveszi a fegyvert és kibiztosítja majd rá emeli a már így is elégé helyben hagyott férfira. Én viszont ez nem hagyhatom megfogom és kifordítom a kezéből majd félre hajítom. Dante megmerevedik és mindenki más is a szobában. Dante elkapja a nyakam és el kezd szorítani de nem pattogok. Kornél felénk mozdul de Dante megálltja.

-Hogy merészelted ezt? -teszi fel a kérdést a fogai között kipréselve. Az ideg ami az előbb eltűnt a szeméből most újra lángra gyúlt és most miattam. 

-Mert ha megölöd a Tamás lecsukat. - mondom két levegő vétel között ahogy próbálkozok a nyakamon lévő kéz miatt. Dante zavartan megránt és elenged. A torkomhoz kapom a kezem majd amikor Dante újra rám néz pofán vágom. Ahogy a kezem az arcát éri a szoba visszhangzik a csattanás hangjától. Kornél elképedve lép mellém én pedig állom továbbra is Dante szúrós tekintetét. Amikor feleszmél, hogy mit is követem el bele mászik az arcomba. Kornél már épp közénk állna de nem hagyom neki. Ezt a mecset le kell játszanunk ha együtt akarunk lenni. Tisztelnünk és bíznunk kell a másikban ha ehhez szét kell vernünk egymást hát ám legyen. 

-Fogd fel, hogy éppen próbálom megmenteni a seggen a kurva börtöntől. Úgy, hogy ne merészelj még egyszer hozzám érni. - sziszegem a fogam alatt teljesen bele mászva Dante arcába. Ahogy kimondom elhúzódok és otthagyom egészen felsétálok a fogadó terembe. Az egész hely hemzseg az emberektől nekem pedig véres a jobb kezem. Ahogy lenézek visszajönnek az emlékek. Elkezd remegni a kezem és újra ott vagyok. Gia vére a kezemen ahogy vezetek az enyém ami szivárog a térdemből. A férfié akit lelőttem. Remegek és mintha minden... 

-Gyere most! Szilvi gyere már! - hallom a hangot és érzem az erős férfi kezet de mintha megállt volna körülöttem minden. Sétálok érzem de nem eszmélek fel rá, hogy mit mondok a vagy cselekszek...

Amikor újra feleszmélek egy vörös fényben úszó szobában találom magam. Egy ágyon fekszem és a lepedő jesszusom ez selyem? Ahogy megemelkedek egy férfi sétálgat fel és alá. Nem igazán tudom kivenni az arcát ebben a rettenetes fényben. Majd meg áll amikor látja, hogy simán felülök. 

-Hála égnek hogy jól vagy. - ismerős a hang hunyorgok de még így sem bírom kivenni, hogy ki van előttem. 

-Hol vagyok? - teszem fel hezitálva a kérdést. Ő viszont nem válaszol csak megdörzsöli az arcát és kicsit olyan mint ha gondolkozna valamin nagyon. Mi az isten folyik itt. Felállok és elindulok az ajtó irányába. Ekkor megállít a férfi rá nézek és ahogy jobban megnézem közelebbről akkor látom meg Zalán arcát. Kiveszem a kezem az övéből és kimegyek az ajtón. Újra egy szűk folyóson találom magam ami szintén vörös színben úszik és az ajtókon keresztül mély nyögdécselések szűrödnek ki. Hol a picsában vagyok? Visszafordulok és visszamegyek Zalánhoz.  Aki ezalatt az idő alatt leült az ágyra és a kezeibe temette az arcát. 

-Zalán hol a faszban vagyok? - kérdezem és kissé megemelem a hangom. Kezdek frusztrált lenni mint egy vadállat amit ketrecbe zártak. 

-Még a Szabóban. - egyszerű választ kapok és meg is elégszek vele. Ha a Szabóban vagyunk akkor gyanítom valamerre ki is lehet jutni. Elindulok kifelé de Zalán a nevemen szólít felé fordulok.

-Ha rájön, hogy  ide hoztalak engem élve megnyúz. - összeszűkülnek a szemeim mért is vagyok én most itt? 

-Mért is vagyunk itt pontosan? -kérdezem és ekkor már kezd ez az egész piros fény nyögdécselés frusztrálni. 

-Olyan voltál mint aki sokkot kapott elkezdtél remegni és a véres kezedet bámultad és valami hadováltál. Egyre többen kezdek bámulni elhoztalak onnan de nem volt jobb ötletem hova tudnálak vinni megnyugodni. Ezt a helyet ismerem és itt letudtalak fektetni, hogy megnyugodj...- kezd rémleni, hogy beakadt a lemez fent. Francba. 

-Hozzám nyúltál? - bár semmi változást nem érzek magamon a fejfájáson kívül de jobb biztosa menni. 

-Hülye vagy nem szexelek ájult nőkkel. - ha és még neki áll feljebb na most jött el az idő a távozásra. Kivonulok a szobából és azonnal a kijárat felé veszem az irányt ami természetesen nem nyílik mert kell hozzá a mágnes kártya. Mélyet sóhajtok és elindulok a másik irányba. Ahogy leérek a lépcsőn rögtön az épület közép pontjába érkezek mondhatni a tánctérre. Felnézek és meglátom Zsófit aki a belső teraszrészen fel és alá sétálgat. Elsétálok a megfelelő lépcsőig és találkozik a tekintetünk. 

-Hol a büdös francban voltál? - és ahogy beszél bele omlik a nyakamba. Ölel én pedig félig feltartott kézzel állok tovább nem ölelem vissza majd elhúzódok. 

-Rosszul lettem és levegőznöm kellet. - válaszolom röviden.

-Levegőzni? Már mindent felforgatott érted! Épp az irodában őrjöng. - Zsófi kicsit flegma de mondjuk érthető ha Flórián dühűbe gurult mert eltűntem. Mély levegőt veszek elsétálok Zsófi mellet és benyitok az irodába...