A helyzethez képest estére határozottan összerázódót  a megszokott csapat. Zsófi mindenkire árgus szemekkel figyelt és próbált mindent kézben tartani amit csak lehetett. Kornélia is helyet kapott az egyik pultban mint felszolgáló és határozottan jól állt neki, a fehér ing és a feszülős fekete farmer. Szőke haját lófarokba kötötte és egy tálcát szorongatva állt Ria mellet és kémlelte a színpadot ahol a lányok többsége egy erotikus táncot adott elő. Mellé sétáltam és amikor oda értem Kornélia arcán kiült a kétség. Megfogtam a vállát vigasz képen amire ő megforgatta a szemeit és lehessegette a kezem a válláról. Arrébb sétált és a gondterhes arc újra előbukkant.

-Mi a gond kislány? - feltettem a kérdést mert tényleg érdekelt. Az ember egy idő után ha sok nővel dolgozik együtt rá jön már csak a testtartásukból ha valami nyomja a lelküket. 

-Hívogatnak a szüleim és fenyegetőznek. - mondja és gyorsan körbe néz halkan beszél, hogy a körülöttük sürgő forgó hölgyek még véletlenül se neszeljenek meg semmit. 

-És mi a fenyegetőzés tárgya? - kérdezem kicsit komolyabb hangvételben. Kornélia újra körbe néz majd közelebb lép.

-Hogy menyek vissza. Nincs most bevételük, hogy eljöttem mivel nem dolgoznak. Alkoholra sincsen pénzük és tudod a függök elég nehéz esetek amikor... 

-Visszaakarsz menni? - vágok a szavába mert pontosan tudom miről beszél nincs szükségem a hegyi beszédre. Tudni akarom mire számíthatok Kornéliával kapcsolatban. Nem azért hagytam, hogy itt maradjon a Szabóban, hogy az első adandó alkalommal meginogjon és visszasiessen az tróger szüleihez. 

-Eszem ágában sincsen! Viszont a szüleim és valamiért rossz érzetem van. Nem akarom, hogy bele rondítsanak abba ami majd most vár rám. Önző vagyok? - Kornélia szemeiben a kétely és szenvedés tükröződik de az őrlődése érthető. Megrázom a fejem.

-Kérem a telefont majd én elintézem és szolok Kornélnak, hogy szerezzen neked egy másik kártyát. - azzal Korlénia kiveszi a farzsebéből a készüléket és a kezembe nyomja. Jó kislány ezt már szeretem. Zsófi belép a terembe narancssárga estélyiben. Kifinomultan néz ki benne és felénk tart a szemeiben látom a gyilkos ösztönt azért amiért az unokatestvére közelében ólálkodok. Kecsesen lépked és amikor mellénk ér alaposan végig méri Kornéliát. 

-Tudod a dolgod? - kérdezi és megkel hagyni keményen szól a lányhoz akinek azonnal flegma mosoly jelenik meg az arcán. 

-Hát persze asszonyom. - felnevetek erre a megnevezésre. Zsófi megfogatja a szemét majd lazábbra veszi a figurát. Végig néz a termen és amikor meglátja az éppen beérkező Kornélt a vonásai kissé megkeserednek. 

-Valaha túl tesszük magunkat ezen? - kérdezi alig elhaló hangon. Zsófi fájdalma és a testvérem harca amit lefolytat azóta a nap óta, hogy kiderült Zsófi csalfa volt. Nem nehezítette a munkánkat de az ő életüket elég keményen ráncigálta minden egyes együtt töltött pillanata. 

-Tudod őt úgy szeretni mit azt a másikat? - Kornélia kérdése jogos. De kapásból Zsófi elemébe talál be aki azonnal szomorúan összehúzza a száját és inkább tovább sétál. Én és Kornélia is végig nézzük ahogy Zsófi távozik. Majd szó nélkül én is ott hagyom Kornéliát és elindulok az irodámba. Az emeltről még visszanézek a lányokra és valahogy a ma estében nem érzem azt a felhőtlen vidámságot. Máskor a hétvégék hatalmas kacagással hülyéskedéssel kezdődnek. A lányok általában nem bírnak magukkal és helyére kell mindenkit igazítani. Most ez teljesen eltűnt minden és mindenki nagyon komolyan veszi a dolgát és rendezett az egész. Mondhatni minden tökéltessen a medrében tartja a dolgokat. Bemegyek az irodámba és kapásból az asztalomhoz sétálok. Kinyitom a kulcsra zárt fiókot és kiveszem belőle a laptopom majd a fekete dossziét. Át kell futnom rengeteg dolgon. A telefont is előveszem és már is tárcsázom a cégek közül az egyik fejest. A razziának köszönhetően és a Győrben történtek után muszáj rettenetesen óvatosnak lennie most mindenkinek nem csak nekem. Bárki bajba kerülhet akinek az üzlete most az enyémben is benne van. Így is teszek egyesével felhívom először a cégtársakat majd az összes klubot, kaszinót és bárt ami az én felügyeletem alatt áll. Mindenkinek elmondom a jelenlegi helyzetet és óva intem az összeset. Van akinek azt tanácsolom, hogy zárjon be pár napra vagy hétre míg én rendezem a sorokat. Ez csak annyiban nagy dolog, hogy általában Kornél az aki tartja velük a kapcsolatot nem én. Ezért is veszi ezt most mindenki teljes komolysággal hiszen ritka, hogy maga a nagy főnök telefonál körbe. Amikor végzek a telefont bedobom a fiók legmélyére és megdörzsölöm az arcom. Összekel szednem magam. Kell egy terv arra az esetre ha minden borulna és persze közben ki kell találnom ki lehet a tégla. Végig pörgetem az eseményeket a fejembe ahogy hátra dőlök a székben. Ekkor villan be Jávor küldött nekem egy mappát. Kutatni kezdek az íróasztalom környékén de sehol nem találom. Sem az zárt fiókokban sem a papírok és az irat tartok között. Felugrok és kezd egyre jobban elönteni a méreg. Majd ahogy ellépek az asztal mellet meg látom a sárga dokumentumot a lábamnál. Veszek egy mély levegőt és először kezdem magamon nagyon érezni, hogy egyre jobban aggasztanak a dolgok. Felveszem és kinyitom az íratott. Bele bele olvasok majd amikor a rendőrségi jegyzőkönyvhöz érek. Végig olvasom a rubrikát és újabb kérdések merülnek fel bennem. A kopogás zökkent ki a teljes elképedésből. 

-Szabad! - ordítok és tovább fixírozom a papírt ami talán a kulcs lehet a dolgokhoz amik most annyira meg nehezítik az életem. Még is közben feleszmélek és meghallom a cipő kopogást a parkettán. Amikor már nagyon közel jön felemelem a fejem és teljesen elképedek. A titokzatos nő egy vörös szatén estélyiben és egy tollaktól és csipkétől díszített maszkban díszeleg előttem mit egy páva. Nagyot sóhajtok és megérzem a jól ismert parfümöt.

-Na nem is tetszek? - teszi fel a kérdést és közben hátul kioldja a maszk szalagját. Szilvi arca felragyog előttem és a papírt olyan lendülettel dobom az asztalra hogy érezem magamban a megnyugvást az az gyorsan. A papír landol az aszalton és Szilvi követi a szemével. Ekkor a mosoly ami végig kísérte a pillantásaimat elillan. Összeszaladnak a ráncok az arcomon ahogy látom a nő elkeseredett arcát. Szilvi leteszi a maszkot az asztalra és felveszi a jegyző könyvet kérdés nélkül. Én pedig valahogy nem érzem, hogy utána kellene kapjak vagy rá kellene szóljak, hogy ne folyón bele a magánéletembe. Ha köze van mind ehhez ami történik velem ki fogja magát forrni és talán a jegyző könyv segít a sötétből kicsalogatni a hazug embert. Szilvi ahogy olvassa a papírt ráncolni kezdi a homlokát majd rám pillant. Majd felém fordítja. 

-Ez a rendőrség belső részlegének a jegyzőkönyvéből van. Hogy az istenbe kerül ez hozzád? - teszi fel a kérdést és kissé meglep, hogy ilyen jól tudja milyen íratott is tart a kezében.

-Jól látod. Érdekes, hogy milyen jól tudod. - mondom és megkeményedik a hangom akaratlanul is. Szilvi újra elolvassa a papírt majd visszapillant rám. 

-Dante rémlik, hogy bírónak tanultam? Nap mint nap láttam ilyen íratott mit bizonyíték. Bár ez semmit nem támaszt soha sem alá ha egy nagyobb volumenű ügyről van szó. Viszont tele van információval így álltálban az ügyvédek mindig ez kérik be elsőnek... - Szilvi jobban megvizsgálja a papírt és lépkedi kezd a szobában fel és alá. Én pedig csak figyelem ahogy elemezi az íratott. Egyszerre vagyok ideges és még is az az érzés fog el, hogy meg kell bízzak benne mert segíthet nekem. Hirtelen meg áll felnéz majd vissza a papírra. -... mi történt Győrben? - kérdezi egyszerűen.

-Razziát tartottak és egy rendőrt meglőttek. Névtelen telefonáló bejelentést tett, hogy a bárban drogot árulnak. Így kiküldtek egy egységet és bele botlottak olyan civilekben akiknek a vérégben találtak is drogot. Ők támadtak a rendőrre. Természetesen a báron belül... -nem folytatom mert már annyira lerágott csont ez az egész. Leszeretném zárni mert igazából jó lett a vége az egésznek mivel mindent rendben találtak. 

-Ez az a jegyzőkönyv... - veti a szemere amit én is tudok bólogatok. -...de ez a Pesti kapitányságról van nem a Győriből. - ahogy mondja Szilvi összeráncolom a homlokom. Szilvi az az asztal elé sétál és a papírt velem szembe leteszi és a manikűrözött körmével mutogatni kezd.

-Látod a fejlécet itt? Ezen a Győri főkapitányság címének és számának kellene lennie hiszen a telefonos bejelentéseknél mindig az adott körzethez kacsolja a diszpécser amikor bűntényt jelzetesbe hiszen a segély hívó országos szinten ugyan az... -kezdek bele zavarodni de Szilvi nem hagyja annyiban. -... ezt nem egy betelefonáló volt. Hanem a kapitányságon hamisítottak egy bejelentést amit tovább küldtek Győrbe. Nézd csak meg semmi nem stimmel. A cím a telefonszám  még a név sem és ez a legjobb. - elveszi a papírt előlel és hangosan olvasni kezdi. 

-"Az este folyamán kilenc óra magasságában kaptuk egy beérkező telefon hívást egy harmincas telefonszámról mi szerint egy bűntényt szeretnének bejelenteni. Győr megyében a Figaro bárban drogot és egyéb kábítószert árusítanak. A betelefonáló kihangsúlyozta, hogy anonim szeretne maradi így a további adatait nem rögzítettük. A hívás végeztével értesítettük a Győri főkapitányságot és meg tettük a kellő intézkedéseket..." Ott bukott meg a dolog, hogy hivatalosan Pesten ennek a jegyző könyvnek létezni sem kellene hiszen rögtön át kellet volna kapcsolni a diszpécsernek Győrbe. Ez az egyik része a másik pedig ha anonim is akar maradni a telefonáló akkor is kötelesek valamennyi adatott rögzíteni. Ez egy kreált indok volt és valaki nagyon a körmödre akart nézni. - ezzel Szilvi a papírt visszahajítja az asztalra és ránehezedik az asztalomra hosszasan fürkészi az arcomat. 

-A Győri rendőr azt mondta, hogy benne vagyok a testvéred bögyébe. Egy nyomozó adta le a fülest. A mákom az volt, hogy a fiókban hagytam egy vastag borítékot és így jobban utána néztek a dolognak. - mondom határozottan és várom, hogy mi fog még ma kisülni az estéből. 

-Mi baja van Tamásnak veled? Persze fura ez az egész főleg, hogy még a múltkor itt is razziáztak engedély nélkül... - Szilvi ekkor elhallgat. -... ki tudta a belső körön kívül, hogy Győrben vagytok?  

-Az anyám. Ez mért fontos? - teszem fel a kérdést és most már kezdek teljesen mértékben ködösen látni mindent a dolgok olyan kuszák lettek, hogy már kissé érthetetlen minden. Szilvi válaszolna de ekkor Kornél kopogás nélkül feltépi az ajtót. Felugrok a székből Szilvi is hátra kapja a fejét és megszeppenve néz felváltva ránk. 

-Gond van főnök. - Kornél csak ennyit mond. Azonnal kisétálok az asztal mögül és Szilvit se szó se beszéd faképnél hagyom. Viszont amikor kiérnék az ajtón a nevemen szólít. Felé fordulok. 

-Kérd meg Zsófit, hogy jöjjön fel beszélni szeretnék vele. - Kornél felhorkant. 

-Azt hiszed mert a barátnője lettél már is utasítgathatod? - teszi fel a testvérem meglehetősen flegmán a kérdést Szilvinek. Aki erre elmosolyodik neki dől az íróasztalnak és keresztbe fonja a kezeit. 

-Nem de lehet tudok segíteni a problémátokon. - veti oda Szilvi szárazon. Kornél rám néz én pedig bólintok. Azzal elhagyom a szobát és Kornélt előre engedem több őr is velük tart. A Szabó már nagyjából elkezdett megtelni így az, hogy örök társaságában vonulunk okoz némi kis zavargást. Még mielőtt a hosszú folyosóra fordulnák. Kornél szol Zsófinak aki értetlenül mered rám de azonnal teszi amit kértünk és elindul a felső irodába. Mi pedig az udvarig meg sem állunk...

Ahogy kiérünk az épületből meglátom a problémát. A pasas képéből már folyik a vér. Két őröm már kezelésbe vette a nyomorultat. Megdörzsölöm az orrnyergem.

-Vigyétek a pincébe. - adom ki az utasítást és közben előhalászom a cigis dobozom. Rágyújtok majd végig nézem ahogy a pasast a két őröm felrángatja és jajveszékelve a pince felé cibálja. A lányok egy része a teraszról figyeli az események felnézek és hirtelen mindenki tovább indul a dolgára. Ezt már szeretem. Még pár slukkot szívok majd eldobom a cigim és eltaposom. Megforgatom a nyakam és én is megindulok a pincébe. Kornél a szoba előtt áll és engem vár. 

-Hogy a faszba kerül ez ide? - teszem fel a kérdést. A testérem feszülten kimerevedik majd hangosan sóhajt. 

-Úgy, hogy elcsesztem... - válaszolja engem pedig elkap az ideg és egy határozott mozdulattal Kornél mellé bele vágom az öklöm a falba és ordítok egyet. Nem elég nekem az, hogy a rendőrség a nyomóban van még a megbízható embereim sem figyelnek amikor a legnagyobb szar van. Megrázom az öklöm mert fáj és az ujjperceim is felszakadtak. Nem mondok semmit csak fogom magam és megyek a szobába. A pasast már a székhez bilincselték és csak rám vártak. 

-Azok után még volt képed ide visszajönni amit tettél? Ki a faszomnak képzeld te magad, hogy az én portékámat rongálod... - és még a választ sem várom meg már is lendületből bemosok a férfinak. Az arca eltorzul és egyből köpködni kezdi a vért. Ez egyáltalán nem hat meg annyira eltorzul az agyam, hogy még kétszer bemosok ennek a szárrágónak. Amikor leállok lenézek és akkor tűnik fel, hogy nem foglalkozva semmivel véres vagyok. Leveszem a zakóm és feltűröm a már így is véres fehér ingem. Újabb ütésbe lendülnék amikor...

-Dante állj meg! - hallom Szilvi hangját a hátam mögött. Megfordulok és ahogy a szeretett nőre nézek teljesen szét zilált állapotban még a szeme sem rebben meg. Közelebb sétál mindenki őt figyeli a teremben. Kornél is besétál. Szilvi egészen a férfiig sétál majd elfordítja a véres arcát, hogy a szemébe nézzen.

-Ki bérelt fel? - hangzik el a kérdés ami teljesen megfagyasztja a levegőt a szobában. A pasas nyelni próbál folyik ki a száján a vér. Szilvi kezén is már a szarrágó vére van. Nagy nehezen rá néz Szilvire aki újra felteszi a kérdést de most kissé hangosabban. A férfi erőlködik és küszködik. 

-Egy fekete hajú nő... - nagy nehezen jön a válasz. Szilvi elengedi az arcát és felegyenesedik. Ekkor fút be az ajtón Zsófi telefonnal a kezében. 

-Klaudia eltűnt... -Zsófi kapkodja a levegőt a futástól és megtámaszkodik a szabad kezével az ajtó félfába. Ordítok egyet majd arra leszek figyelmes, hogy Szilvi az ingembe törli a véres kezét majd rám pillant. 

-Azt hiszem meg van a téglád...