Éjjel haza lopóztam ne, hogy keltsem fel anyámat. A szobámban levetkőztem és lezuhanyoztam és a mosdó előtt megállva megláttam az összehúzott amit Szilvi rá tette az orrnyergemre. Fájt de már egyáltalán nem éreztem. Vissza idéztem a szendergő barna lányt és kicsit azt éreztem hiba volt ott hagynom. Ahogy megemelte a fegyvert és kibiztosította. Elöntött a kíváncsiság vajon mi rejtőzhet még ebben az eleven nőstényben? Talán sosem tudom meg. Eltetteszem magam másnapra...

Reggelem keményen telet, korán keltem és máris üzenetekkel bombáztak. Végül a menekvést a reggeli gondolata ígérte kifelé a kertben megláttam anyámat egy hatalma lepedő szerű poncsóban és egy orbitális szalma kalapban.

-Anya nem túlzás ez egy kicsit? - kérdeztem és leültem vele szembe az asztalhoz. Éva már hozta is nekem a reggelit és a kávémat.

-Édesem tudod, hogy érzékeny a bőröm itt máshogy barnul az ember mint Olaszországban ott tudod a szél...

-Igen anya tudom a szél... - forgatom meg a szemem és bele iszok a jó erős fekete kávéba. Anya leveszi a napszemüvegét és kérdőn pillant rám. Mire meg szólalhatnák Kornél csatlakozik hozzánk. Kezet rázunk anyámhoz pedig oda sétál és kezet csókol, majd helyet foglal mellette. Rám néz és nevetni kezd.

-Csak nem szadomazó volt este és neked is kijutott egy kis verés? Klaudia mindig is egy vadállat volt. - anya lever egyet Kornél vállának. Most már nekem is jó kedvem van.

-Inkább édes keresztfiam mesélj nekem erről a szőke szukáról. - össze szűkülnek a szemeim és rácsapok az asztalra.

-Anya Zsófinak hívják és nem szuka. Nagyon jól dolgozik. - erélyesen beszélek anyám pedig egy flegma grimasszal visszafordul Kornélhoz. Ő próbál nagyon jókedvűnek látszani de lerí róla, hogy piszok fáradt. Amióta Ivánt eltűnt teljesen átvette a helyét és még igazodni kell az új felálláshoz.

-Fantasztikus, imádni való. Nem tudom mihez kezdenék ha most nem lenne itt. - Kornél totálisan bele szeretett Zsófiban de ezt már az elején is tudtam már amikor meglátta elvarázsolta Zsófi rátermettsége és ereje. A kis csajnak volt sütnivalója közénk tartozott. Hetek alatt olyan rendet tett a Szabóban amit még nem láttam. Rendben volt a könyvelés és fegyelem volt mindenki tudta a helyét és szót is fogadtak neki erőszak nélkül. A lányok pedig tisztelték és bármit meg tettek neki amit csak mondott.

-Kornél nem bízhatsz olyanban akinek pina van a lába között. Mind vérmes szuka aki csak is vesztedet hajtják. - anyám fintorgott. Tudtam mire céloz. Flórára. Az anyám már bőven a hatvanas éveiben járt és látott apám mellet egy két dolgot. Az, hogy a kitartottam volt Flóra majd Oszkár felesége lett nem vettet valami jó fényt rá. Anya kedves volt vele de a pokolra kívánta. Idézném " annak a cédának sohasem kellett volna beinnia magát a családba".

-Rózsa kérlek adj neki egy esélyt. Nagyon szerethető lány és sok rossz dolgon ment keresztül.Keményen dolgozik. - Kornél az örök optimista. Szerettem az unokatestvérem hihetetlenül jó ember volt talán ő volt az egyetlen akivel ténylegesen őszinte lehettem. A szülei halála után felkaroltam és látszott rajta, hogy élvez ezt az életet. Az elmélkedéseket Kornél ujj kopogása szakította meg. Értettem a célzást beszélnünk kell de nem anya előtt. Mindketten felálltunk bocsánatot kértünk anyától és a dolgozóba sétáltunk. Én rögtön rágyújtottam egy szivarra és megdörzsöltem az arcom. Kornél leült a fotelbe és hatalmasat sóhajtott.

-Kell valaki Győr élére ha már Jónást eltüntettük. Minél előbb nem hagyhatjuk, hogy bármilyen politikus rátegye a mancsát. Van egy két jelöltem... - még mielőtt folytatná meg állítom a kezemmel.

-Botondot akarom. - kifújom a füstöt és Kornél értetlenül mered rám.

-Botond nem olyan mint mi...

-Akkor majd olyan lesz. Mit vagy úgy oda? Botond tökéletes három kibaszott nagy lakóparkot épített Győrben. Még a bőre alatt is pénz van és köszönhetően a barátnődnek minden vállalkozó őt akarja. - Kornél fintorog. A gondolat, hogy Zsófi és Botond együtt voltak majd együtt is dolgoztak nem könnyítette meg az unokatestvérem lelki világát. Bár Zsófi olyan odaadással szerette mégis a féltékenység zöld árnyéka el el borította Kornél fejét.

-Pénteken az estélyen beszélünk vele. Kell a támogatás. Lehet, hogy most mindenki beszart, hogy Ivánt eltűnt de mind a ketten tudjuk ha más valaki kerül porondra a hiányzó helyekre akkor a mi kis üzletünknek annyi. - a gondolatra kis összezörrenek ahogy vissza emlékszek Iván arcára amikor Zsófi rá fogta a fegyvert és lábon lőtte. Volt kurázsi a csajban. Jónásról meg ne is beszéljünk. Épp időben értünk oda Kornéllal. Zsófi így is kiborult és hónapokig lábadozott, de rendbe jött és saját fegyvert kért. Beitta magát a családba úgy mint még soha senki. Teljesen megbíztam benne. Mindent megbeszéltünk anyám persze nem díjazta. Szükségem volt az unokatestvéremen kívül valakire akiben megbízhattam és nem családtag. Zsófira még a életemet is rábíztam volna. Kornél felkelt és elbúcsúzott tudomásul vette és tudtam, hogy intézkedni fog. Nem vakíthatja most el a féltékenység. Az üzletről volt szó. Most kell elkapni Győrt, hogy már teljesen a miénk legyen. Megdörzsöltem az arcom amikor anya belibbent a szobába. Kezében egy margarítával körülnézett és bólogatott. Anyától ez egy hatalmas elismerés volt. A biliárd asztalhoz lépett és megsimogatta a vörös körmeivel a zöld anyagot.

-Apád imádott játszani. Ezt tőle örökölted. - halom az elkeseredettség a hangjában. Anya maradt egyedül a Pacol családból. A húga Kornél édesanya tíz éve egy autóbalesetben halt meg a férjével együtt. A nagybátyánk akit én szívből rühelltem Áron múlt évben Flórának köszönhetően. A húgunk Emola szintúgy ennek a csatának az áldozata lett bár ez egyáltalán nem viselte meg anyát. Na de apa halála öt évvel ezelőtt az egész családon nyomot hagyott. Anyán a legjobban főleg, hogy egy birodalmat kellet irányítani úgy, hogy fogalma sem volt, hogy kezelje. A bátyám lemondott a jogról tiszta életre vágyott így hát én maradtam és be kell valljam élveztem.

-Flórián hol voltál tegnap este? - a kérdés gyomron vág. Mégsem mondhatom, hogy Szilvinél akit részegen haza vittem és úgy orrba vágott, hogy lejött még a bőr is.

-Klaudiánál voltam és utána még leugrottam a Szabóba, hogy elellenőrizzem minden rendben van-e. - hazudtam a Szabó közelében sem jártam főleg mert Zsófi négy sms írt, hogy minden rendben. Nem szándékoztam a nyakára járni azt akartam, hogy érezze meg bízok benne.

-Nem bízol a lányban úgy ahogy én sem... - anya helyet foglalt ott ahol korábban Kornél ült. Én ezt nagyon utálom, megforgatom a szemem és komolyan mondom már várom a pillanatot, hogy anya visszamenjen Olaszországba. Pátyolgassa az olasz csődöre.

-Anya mikor szándékozol haza menni? - kérelem és látom anyámnak nem tetszik a kérdés. Cuppog majd bele iszik a poharába.

-Arra gondoltam maradnék míg az ügyeid el simulnak. Kellhet egy támasz aki tudja, hogy megy az élet ezekben a körökben, ha már a bátyád azzal a kurvával mászkál... -na ezt nem bírom tovább.

-Anya fékezd magad kérlek. Az a kurva ahogy te nevezed az unokádat hordja a szíve alatt. - anyának meg áll a kezében a pohár ahogy bele inna és rám pillant. Kérdő tekintettel. Tehát a bátyám még mindig haragszik az anyámra. Oszkár annyira kikelt magából a múltkor anyámmal szembe, hogy nekem kellett leállítani. Jogosan persze én sem tűrném ha a feleségemről így beszélnének bármit is tett a múltban.

-Igen anya nagymama leszel.

-O te szent ég, hogy én mekkora egy ökör vagyok. - anya a fejéhez kapja a kezét és látom, hogy kezdi magát szégyellni Flóra miatt. Megcsörren a telefon felveszem és Zsófi helyzetjelentést ad. Hála égnek nem kell ma be mennyek. Pihenni szeretnék rengeteg a stressz mostanában. Így is teszek anyámat hátra hagyva bevetem magam a kerti medencébe majd napozok a nap hátralevő részében...

Másnap már nem ilyen nyugtot a napom reggel Zsófi zaklatottan hívott fel, hogy az egyik lányt jól helyben hagyták tegnap este megígértem neki, hogy bemegyek még délelőtt a Szabóba. Anya is hajtatalanka bizonyult velem akart jönni látni akarta a helyet amit olyan gondosan vezetek. Reggel tíz sem volt és már három nővel kellett foglalkozzak minek nekem feleség. A kocsiban ülve anya megint kiöltözve próbált velem cseverészni amihez nekem jelen helyzetben semmi kedvem nem volt. Megérkezve kiszálltunk és a belső zsebemben kerestem a kártyám ami az irattartóban volt. Nem találtam. A hátsó ajtó pedig csak azzal nyílt. Ez a nap határozottan nem indul jól. Megcsörgettem Zsófit aki azonnal a segítségemre sietett és hatalmas mosollyal kitárta előttünk a hátsó ajtót. Szívélyes volt mint mindig anyának nagyon udvariasan köszönt és bemutatkozott. Ahogy a terembe sétáltunk a lány ott ücsörgött az egyik asztalnál mellette papír zsebkendők tömkelege.

-Olyan kettő körül jött le zokogva egy merő zúzódással. A pasast felvették a kamerák Igor szerint ismered ezért hívnak. Kápéban fizetett és rögtön távozott is. - valószínűleg valaki a vip-ek közül lehetett. Azok ilyen degeneráltak. Oda sétáltam a lányhoz ott hagyva Zsófit és anyát. Panka volt az új lány. Szipogott. Leguggoltam elé és próbáltam csitítani. Felemeltem a fejét és megláttam a nyakát. Mindenhol zúzódások voltak. A lány egy dalmatára hasonlítót annyira tele volt kék lila néhol már zöldülő foltokkal. Lépéseket hallottam és Ria jelent meg mellettünk Panka szobatársa.

-Kérlek vidd fel a szobájába. Nem lesz semmi baj Panka. Mindent elrendezek te csak pihenj és kend krémmel a sebeket. - mondtam és Ria bólintott és szívélyesén a lányt oltalmába vette. Én pedig a pulthoz sétáltam ahol anya és Zsófi csevegtek.

-Flórián nem is mondtad, hogy Zsófi ilyen jó koktélt tud keverni. A szobalányodat is megtaníthatnád erre. - anya kedvesből flegmára váltott ahogy meg említette Évát. Vettem egy nagy levegőt, hogy ne szóljak vissza.

-Zsófi be mehetnék az irodába. - bólintott és már ott is hagytam anyát egyedül. Amint be értük becsuktam az ajtót és az íróasztal mögé sétáltam leültem Kornél helyére és vártam, hogy Zsófi ötleteljen a helyzetre való tekintettel.

-Nem rúghatod ki nagyon jó. Szét dicsérik és keményen dolgozik... -megemeltem a kezem, hogy elhallgasson.

-Azzal tisztában vagyok mennyire jók az adottságai életemben nem szoptak még úgy le mint ő a múltkor. - Zsófi szélesen mosolyog és ellágyul a lelkem. Leveszem róla a tekintetem.

-Ne csináld ezt!

-Mégis mit főnök úr? - soha semmi nem volt köztönk Zsófival de nem tagadhattam le, hogy vonzódtam hozzá. Mégis Kornélnak átengedtem Zsófit meg érdemi, hogy olyan életet élhessen ami relatív gondtalan.

-Rendben! Hívd az orvost diszkréten ha lehet. Mondja meg nagyjából mennyi idő kell neki a felépülésre és adjon ki fájdalomcsillapítót. Ha kell szerez agyturfászt is. Addig a pincérnői alapbérét kapja. Pihenjen csak. Segítsen a lányoknak készülni de ne küldd emberek közé. - Zsófi bólogatott majd felkeltem és elindultam kifelé. Sétáltunk a folyosón.

-Amúgy volt ma reggel egy hívásod. Jó lenne ha nem adnád meg nőcskéknek a Szabó telefonszámát még baj lehet belőle. - mondja Zsófi aggódva. Elkezd járni az agyam ki az istenek adhattam én meg telefonszámot. Amikor fejből még én sem tudom a céges vezetékes telefont.

-Mit akart?

-Vele beszélni gondolom a teljesen neveden... - ekkor Zsófi és én is felkapjuk a fejünk az üveg csörömpölésre. Elindulok kifelé anyát keresve. Aki meglepődötten fordul meg az ajtó irányába a bárszéken. Két őr rohan az előtérbe és én is sietve oda megyek. A külső ajtót bedobták egy térkővel? Megszeppenek.

-Mi a picsa? - Zsófi hatalmas szemekkel nézi az ajtót majd a térkövet és jajgat. Előveszi a telefonját.

-Szia Zoli? Igen Zsófi vagyok a Szabónál betört az egyik ajtó... - és azzal el is tűnik vissza megy a terembe. Én pedig kisétálok és körbe nézek az utcán egy lelket nem látok. Felnézek és mosolyog a kültéri kamerára. Bárki is tette elkapom. Először a bántalmazás most ez. Valakinek nagyon a bögyében lehetek. Vissza sétálok anyához.

-Hát kis fiam nem vagyok elragadtatva a nő ügyeiden. - értetlenül öntök magamnak egy konyakot.

-Minek mondod meg ezeknek a cafkáknak, hogy hol vagy? - kérdez én pedig összezavarodok.

-Miről beszélsz? - kérdezek vissza felé fordulva.

-Hát a lányról aki bedobta az ajtót még jó, hogy kidobódtam. - kidobott valakit az anyám? Na most lett tele a poharam a mai nappal. Rávágok a pultra Zsófi meg is ugrik ijedtében amikor besétál mellém. Anya szemrebbenés kénül tovább kémlel.

-Anya ezt mégis, hogy merészeled? - teszem fel a kérdést anyám meg forgatja a szemeit mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-Csak egy volt a lotyóid közül...

-Azt te honnan tudod? - anya szava elakadt. Zsófi is fura arcot vág majd a kezét a szájához kapja.

-Asszonyom a lány mit mondott? - kérdez Zsófi anyám pedig szúrós tekintettel néz rá. Nincs oda azért ha beleszólnak a családi vitákba.

-Nem mutatkozott be csak besétált és közölte, hogy Szigeti Flóriánt keresi. Én pedig kidobódtam még hadakozott egy kicsit. Valószínűleg nem volt épelméjű ha bevágta az ajtót. - anya előveszi a cigis dobot és rá gyújt olyan önelégül arcot vág mintha megváltozott volna a világot.

-Szerintem ez az a lány volt aki reggel kereset telefonon. - mondja Zsófi kitágult szemekkel. Közben a Szabóban elindul az élet és a lányok elkezdenek mocorogni. Ahogy a felszolgálók is. Ria viszont kicsit zaklatottan felbukkant.

-Dante beszélhetek veled? - félve kérdezte meg tőlem és intetem, hogy mondja. Ria félve anyámra nézet majd Zsófira végül rám.

-Ma hazafelé egy hölgy útba igazítást kért, a Szabó plexi kártyája volt nála és egy férfi zakó. Hezitáltam, hogy megmondjam neki hova menjen. De arra gondoltam mivel olyan kártya volt nála és a nő is úgy nézett ki...

-Hogy nézett ki Ria? - ordítottam.

-Fekete göndör hosszú haja volt nagy barna szemei és kosztümben volt. - Ria teljesen elsápadt és folyamatosan bocsánatokat kért. Én pedig már fogtam a fejemet Szilvia volt és ott hagytam az irataimat nála este. Zsófi és anya is értetlenül néztek rám.

-Rendben nincs gond Ria menny csak vissza a dolgodra. - Ria szégyenkezve el sétált. Én pedig éreztem, hogy a tarkóm lüktetni kezdet. Elfelejtettem a zakót annyira gyorsan léptem le Szilvitől. Kész rájöttem, hogy ha én ezzel a nővel egy légtérben vagyok akkor a határozottságot a kukába dobhatom. A helyzeten mit sem segített, hogy anyám és Zsófi is magyarázatot várt tőlem. Szilvit pedig leszámítva, hogy valószínűleg bedobta az ajtó üvegét csak vissza akarta juttatni a zakót a papírjaimmal. Édes istenem mibe keveredtem. Ráadásul a belépőkártyám is abban volt. Senkit nem hibáztam hiszen az én butaságom volt, hogy ott hagytam. Most már csak a kérdés az volt, hogy találom meg Szilvit.

-Zsófi van Aquincumban ismerősöd? - kérdeztem. Zsófi homlokán összeszaladtak a ráncok majd hossza csönd után félve bólogatott.

-Remek leírok egy címert megkérnéd persze nem ingyen, hogy derítse ki nekem ki lakik itt? - Zsófi bólogatott én pedig anyára rá sem néztem és távoztam az épületből el kellett jöjjek, hogy gondolkozzak egy kicsit...