Csend áll be köztük az előbbi hangos levegő kapkodás és a sikolyaim még is ott lüktettek a fülembe. Letámadtam és igen nagyon akartam. Az sem érdekelt, hogy a táskámat ott hagytam a színházba. Azt éreztem, hogy szükségem van rá kellet nekem. Viszont egy részem még mindig mérges volt Dantéra nem pedig Flóriánra. Eldöntöttem elnevezem. Különbséget akartam tenni magamban. Flóriánnak két énje volt valójában. A kedves törődő és szerethető amit gyanítom nem sokan láttak ez volt Flórán magában. Dante volt pedig a dühöngő állat aki uralkodni akart és pusztítani még talán gyilkolni is. Ez a két én folyamat harcban állt egymással és néha kezdtem azt érezni egy skizofrénnel hozott össze a sors. Közben pedig Flórián teljesen észnél volt mind két állapotban. Nem tudtam mit tegyek. Amint oda értünk a gyors étteremhez Flórián már is az autós ablakhoz fordult. A hölgy a hangos bemondom keresztül kezdett hozzánk beszélni.

-Mit kérsz? - kapom az arcomba a kérdést. Most ha azt mondom a szokásost akkor Flórián nem fogja érteni. Ezért kicsatolom az övem és bemászok az ölébe és elkezdek kibeszélni az ablakon, hogy a nő megértse amit mondok.

-Szeretnék két dupla húsos hamburgert egy nagy hasábbal kólával és mellé egy hatos csirke nuggetett. Te kérsz valamit? - fordulok Flórián irányába aki mélyeket lélegzik csukott szemmel.

-Ugyan azt amit te. - sziszegi a száját összeszorítva. Közlöm a nővel, hogy ugyan ezt még egyszer és visszamászok a helyemre. Flórián feszült és teljes mértékben megértem. Mindenre számítottam csak arra nem hogy ma este vele leszek. Amíg a Flórián fizetett majd lassan begurult ahhoz az ablakhoz ahol átvehetjük az ételt az agyam rendre ide oda cikázott. Ahogy ott álltuk a színházban Dante keze a torkomon. Folyamat éreztem a lüktetést a lábam között. Nem éreztem magam veszélybe pedig biztosra vettem, hogy jelenleg nem viccel. Még is inkább beindultam a dologtól mit, hogy rettegjek. Amint Jávor olajra lépet mintha Dante elhagyta volna az épületet. Egy összetört lelkű férfi állt előttem tele kérdőjelekkel. Hosszan lehunyom a szeme amikor visszagondolok az adott mondatra "...Mert nekem nem csak egy éjszaka volt, hogy tudd. Majd bele sajdul a szívem a gondoltra, hogy átbasztad a fejem..."  Mélyen beszívom a levegőt nem csak egy éjszaka lett volna? Flórián megköszöni az ételt és akkor eszmélek fel amikor a kajás zacskó az ölemben köt ki. Elindul az autóval ki a parkolóból és látom, hogy már indexel is Aquincum irányába.

-Nem hozzám megyünk! - szolok rá szint azonnal. Rám néz értetlenül és visszasorol a másik sávba.

-A Citadellához menyünk. -mondom szárazon és kérdés vagy válasz nélkül Flórián már fordul is  rakpart irányába. Éjjel lehet mert az autó utak elégé kihaltak. Egy egy autót vélek csak felfedezni. A kivilágított Budapest igazi gyönyör. Főleg itt a Budai oldalon. Flórián felé fordulok kissé amikor a túlparton meglátom a parlamentet. Magát az épületet mindig is csodáltam, hiszen egy építészeti remekmű. Viszont a funkcióját gyűlöltem kezdettől fogva. Apám álmát képezte, hogy bekerülhessen és ezért mindent félre tette még szerintem a faját lényét is azért, hogy megfeleljen a kibaszott elvárásoknak. Nehéz egy politikus apukával úgy szemlélni egy gyerek kort, hogy minden négyzet centiméteren lesifotósok vagy kamerák vannak az arcodban. Végeredményben anyám mindig is kiállt mellettem apámmal szemben. Megvédett és sokszor apám fejéhez vágta, hogy egy gyermeknek nyugalomra és térre van szüksége nem pedig  kirakatban díszelegni szép ruhában amit soha sem koszolhat össze. Ahogy felnőttem döntöttem és tudtam az én gyereke minden megkap amit én talán soha. Rengeteg figyelmet és velem töltőt időt. Tény anyám keményen helyt állt amennyire tudott de egy politikus felesége két neki is rengeteg feladat nyomta a vállát így én inkább dadusokkal voltam míg ő is dolgozott. Ahogy az erődhöz érünk Flórián felkanyarodik a mellék útra amire kihelyezték a "a területere csak engedéllyel lehet behajtani táblát" de mintha Flóriánnak ez fel sem tűnne. Vagy én lennék túl paranoiás? Leparkol az erőd bejárata előtt és leálltja a motort.

-Van a táskában egy pulóver vedd fel azt is eléggé hűvös van. - ahogy beszél hátra fordul és a szövet pulóvert húz elő ami vörös színű. Odaadja és reflex szerűen bele szagolok és az orromhoz nyom. Iszonyatosan puha az anyaga és érzem Flórián parfümjét. Ahogy felnézek észre veszem, hogy a zöld szemek rám merednek és a mosolya egészen a füléig ér. Tetszik neki amit lát. Hát legyen bele bújok a két számmal nagyobb pulcsiba és kinyitom a kocsi ajtót. Visszabújok a magassarkúba és a kajás zacskóval kiszállok a kocsiból. Ő hasonló képen tesz a kezében a telefonjával és a két üdítővel kezében csatlakozik hozzám. Elkezdünk a szobor irányába sétálni. Többször hátra pillantok de senkit nem veszek észre. Ekkor Flórián a hátamhoz nyúl és átkarolja a derekam ezzel magához húz. Egészen a szobor alá sétálunk és a lépcsőn Flórián megpihen én leteszem mellé a kajás zacsit és még kisétálok a korlátig. A szabadság híd látványa tárul elém teljes kivilágított pompájában. Lélegzet elállító látvány. Romantikus pillanat ide vagy oda hosszú idők óta először érzem magam teljese önmagamnak. Lehunyom a szemem és veszek egy mély levegőt érzem ahogy az kora őszi hideg szél fújja a hajamat. A nyugalom mi átjár most már a tökélyt súrolja. Ekkor viszont Flórián megzörgetni a mekis zacskót és a kinyitom a szemem. Szép volt Szilvi kettő percig gyönyörű volt. Felé fordulok és látom ahogy pakolja ki a barna zacsi tartalmát. Mint egy kisgyerek aki épp keresi a menühöz adott ajándékot. Még is ahogy végig nézek rajta a karja megfeszül a tetoválások mentén. Az inge még mindig félig kigombolva a haj kócosan ő pedig mit se sejtve bekap egy krumplit és tovább turkál a zacskóban. Vissza sétálok mellé és én is letelepedek a lépcsőre. Pont a szobor jobb keze alatt ülünk és ahogy felnézek az ég teljesen tiszta. A csillagok élénken világítanak még így a fény szennyezettség mellet is jól kivehetők a csillag képek. Flórián zörög továbbra is majd felém tartja a papír dobozt ami a vacsorámat rejti. Ahogy rá pillantotok, hogy meg köszönjem látom, hogy több sült krumpli is kilóg a szájából felnevetek ő pedig kérdőn rám néz majd megdob egy krumplival. Tovább kacagok ő pedig betömi a maradékot a szájába és mosolyogva kibontja a dobozát. Én is hasonló képen teszek és ahogy bele harapok a buciba hümmög egyet. Felém pillant és hosszasan kémlel.

-Tudod Amerikában kemény diétára voltam fogva az elmúlt években és a hamburger eléggé tiltó listás volt. A barátnőm Gia sokszor elvitt kocsikázni abban az időben és hát néha egyszer egyszer megálltuk egy gyorsétteremnél. Előtte felvetők a napszemüvegünk és egy sapkát mintha inkognitóban lennék és vettük hamburgert. Vicces volt az egész egészen gyermeki. Felkapva a szajrét kimentünk a város legmagasabb pontjához kocsival és motorháztetőn ettük meg a bűnös bizonyítékot. Felért mindig egy kisebb orgazmussal... - Flóriánra pillantok aki a hamburgerét kémleli és látom az arcán, hogy szomorú. Rám pillant és mosolyt erőltetett magára majd nagyot harap a zsömlébe.

-Nem én voltam... -mondom szinte suttogva és érzem, hogy most valami megváltozik. Ahogy itt ülünk a kövön a citadella kellős közepén a levelet tartó nőci alatt valahogy máshogy érzem magam.

-Mért nem mondtad, hogy a testvéred? - kérdezi én pedig kicsit azt érzem, hogy nem tartozok magyarázkodással még is szeretném tisztázni a dolgokat. Nem hazudtam neki semmiben mert nem is volt szó róla. Még is a  helyzet most úgy adja ki magát mintha ezer éve együtt lennék és titkolóztam volna előtte.

-Mert nem az. Tamás az unoka testvérem igazából. A szülei halál után apa úgy gondolta tartozik a testvérének annyival, hogy magához veszi egy szem gyerekét. Tamás bentlakásos iskolába járt nem sok időt töltöttünk együtt nincs meg köztük a kötelék nagyon. Amikor serdültünk akkor lett jobb a viszony valamennyire. Beszélünk ami napig de nem szoros a kapcsolatunk... - csendben maradok mert ez az igazság és ahogy Flórián felé fordulok ő nem néz rám egyáltalán csak előre mered. -...bármit is gondolsz nem tudod, hogy ki vagyok. - fejezem be a mondatott miközben őt nézem és a végére rám néz.

-Épp ez a baj nem tudom kivagy. Vagy hogy mik a szándékaid. Amikor találkoztuk nem is akartam tudni. Sőt még most is kétségeim vannak veled kapcsoltban...

-Még is itt ülsz velem és utánam jöttél. Megzavarva egy igen vad csókolózást. - vágok a mondatába ő pedig felnevet. Nem érzem a haragot egymás között sem a szikrát a levegőben, hogy ez most egy flörtölős szexuális töltetű valami lenne. Szimplán beszélgetünk előítéletek nélkül.

-Mi történt a térdeddel? - kérdezi és feljebb húzza a nadrág szárát amit viselek. Végig simitja a térdem alatti vágás nyomát és összerezzenek az érintés alatt. Kihúzom magam és mély levegőt veszek. Flórián elveszi a kezét és az arcomhoz nyúl. Kisimít egy tincset a hajamból. Őrlődök, hogy mit tegyek. Végül döntök.

-Most elmondok valamit és eldöntheted, hogy mit szeretnél. Megbízol-e bennem vagy sem. Csak, hogy tudd senki nem tud róla csak azok akik ott voltak... - megállok és lehunyom a szeme. Megpróbálom visszaidézni az emléket ami már nagyon régóta kísért engem. - A helyzet az, hogy rettenetesen szerettem lőni. Hetente kétszer jártam a lőrére jó érzés volt kiengedi a gőzt. Nekem is van saját fegyverem. Ugyan úgy indult az este mint általában Gia felszedett a ház előtt beszélgettük a kocsiba felszedtük a zsákmányt majd kihajtottuk egy olyan helyre ahol előtte nem jártuk. Kivettem a táskámat a kocsiból. Még a kajának sem álltuk neki amikor mozgást hallottam. Három rossz arcú férfi közeledett felénk. Ordítottak és kés volt náluk... -megállok és mély lélegzettet veszek és lehunyom a szeme. Megérzem Flórián kezét a térdemen simogat a hüvelyk ujjával.

-Ránk támadtak Giat lenyomták rögtön a földre én viszont pofán vágtam az egyiket a táskámmal. Bele akartam túrni amikor az egyik bele vágta a lábamba a kést. Már mindegy volt akkor mert a kezemben volt a pisztoly és ahogy felemeltem lelőttem... - kinyitom a szeme és Flóriánra meredek akinek a szeme sem rebben. -... fejbe lőttem. Farkas szemet néztem vele és bűntudat nélkül meghúztam a ravaszt. Majd leadtam még két három lövést. Egyikük meghalt a másik kettő könnyeben sérült. Gia viszont... - az arcomhoz kapom a kezem és megdőzsölőm. Kihúzom magam mély levegőt veszek és gyorsan kimondom amit nem akarok. -... a lábamban egy késsel véresen teli gázzal hajtottam a legközelebbi kórházig de már mindegy volt. Félúton a saját kocsijában vérzett el. Ennyi ennyi a történet. - befejezem és felugrok. Sétálok egykét lépést és összekulcsolom a mellemen a kezemet. Hirtelen visszazökkennek...

"Egy lövés, két lövés ordítás sikítás amikor nagy nehezen megkerülöm a kocsit leadom az utolsó lövést Gia támadójára. Gia ordít és már látom, hogy a szájából folyik a vér ahogy szikit. A férfi összecsuklik én pedig oda rohanok Giahoz és elkapom ahogy dől el.

-Minden rendben lesz tarts ki kérlek! -ordítok vele miközben nagy nehezen kinyitom a kocsi ajtaját és beemelem a testét ahogy csak tudom. Becsapom az ajtót és hatalmas fájdalmak között a vezető oldalra sietek. Beülök indítok és közben tárcsázom a segély hívót. Ordítok végig és közeben a könnyeimet nyelem a fájdalom és a sokk miatt. Annyira fáj a lábam, hogy alig bírom nyomni a pedált de nem állok meg. Érzem ahogy a nadrágom átázik és hideg lesz a vér miatt. Gia beszélni próbál megsimítom a kezét hogy ott vagyok.

-Ne ne beszélj csak a hangomra figyelj! Nem vesztheted el az eszméltedet hallod. Gvendolin hallod amit mondok? - elfordítom a fejem közben kanyarodok a kórház felé de késő. Gia kimerevedve bámul a szeme teljesen sötét nem látszik a szeme színe a teste elernyedt és ennyi volt. A sürgéségiről rohannak ki és már tépik is fel az ajtót. Beszélnek hozzám de én semmit nem érzékelek belőle. Az események nagy része teljesen homály. Dénest sem veszem észre amikor belép mellém és beszél az orvossal. Végül csak akkor eszmélek fel amikor a rendőrök belépnek a szobába, hogy kikérdezzenek. Gia meghalt én pedig megöltem egy embert. Gyilkos vagyok..."                                                                         

A meleg érintés a vállamon ránt vissza a múltból a jelenbe. Megfordulok és Flórián áll mögöttem ránézek ő pedig a két tenyerét ráteszi az arcomra és megcsókol. Lágyan és puhán. Megkapaszkodok a csípőjébe és utat engedek neki  a számba. Körözünk simogatjuk egymást majd elhúzódozik.

-Tudom, hogy min mentél keresztül. Tudom milyen érzés elveszíteni az akit a leginkább szeretsz. Tudom milyen amikor tehetetlen vagy és megörülsz és azt hiszed a te hibád. Azt is tudom milyen amikor meghúzod a ravaszt és kioltasz egy életet. Viszont tudom, hogy tedd túl magad rajta...

-Flórián ez nem fog működni túl bonyolult és nem akarom, hogy később... - nem engedi befejezni a mondatott puszit nyom a számra. Nyitva van a szeme végig nézem ahogy ő lehunyja és az ajkamra tapad majd elhúzódik és újra a zöld szempár fogad.

-Nem kell semmi nekem csak az, hogy ne hazudj soha többet és mondj el mindent... - mély levegőt veszek.

-Nem szedek fogamzás gátlót mert nem is lehet amúgy sem gyerekem. - mondom ki nyíltan azt ami tényleg hazugság volt köztünk. Ő pedig bólogat és finoman masszírozni kezdi a tarkóm.

-Hiszek neked és sajnálom amit  korábban a fejedhez vágtam. Nagyon sajnálom... -most én fojtom belé a mondatott és csókolom meg. Elég volt a beszédből és minden másból is. Most csak azt akarom, hogy csókolj meg és öleljen át. Ő pedig ezt is teszi magához húz és fali kezdjük  egymást. Köröket írunk el egymás szájában és érzem ahogy a belsőmben az újabb sóvárgás elindul. Mohóbban és erőszakosabban csókolok vissza és megharapom Flórián száját. Felszisszen de mosolyogva bele markol a hátsómba és hozzám dörzsöli magát. Igen ezt akarom. Azt, hogy vegyen birtokba és rontson meg tépjen szét mint az autóban. Őt akarom...