Kornélia őrjöngve szenvedett a fürdőszobába ahova tegnap este bezártam. Reggel felhívtam Szilvit miután anya értesített a razziáról. Véget kell ennek az egésznek vettem még időben. Valahogy ki kell csendben fektetni Békés Tamást mert ha ez így folytatódik valami ürüggyel a nyakamba varnak valamit és hűvösre zárnak. Végeredményében iszonyatosan csalódott voltam és dühös is. Nem tudtam elhinni, hogy Zsófi és Szilvi is hazudtak és kijátszottak. Leginkább Zsófiban csalódtam megbíztam benne és a magam mondóján még szeretem is. Az viszont, hogy Tamással a hátam mögött kavart azt jeleni, hogy megszegte az egyességünket.

-ERESZ KI ÁLLAT! - a fürdőszoba ajtaján Kornélia úgy dobolt elkezdtem kételkedni benne, hogy nem-e tudja áttörni. Felkeltem és kinyitottam az ajtót. Kornélia azonnal kiszaladt mellettem és a bejárai ajtót kezdte rángatni ami szintén zárva volt. Kócos volt és a kötött pulóver már nem volt rajta. Egy fehér csipkés body bujkált a kardigán alatt és meg kellet hagyni összefutott a nyál a számba amikor megláttam mit rejtett a pulóver. Kornélia minden volt csak nem vékony. Husis volt a maga módján esztétikusan pont ott ahol kellet. Mellei minden mozdulattal meglibbentek bármit csinált. A fenekén meg úgy feszült a nadrág, hogy szinte kiáltott valaki vegye le róla. Kornéli egyszer csak abba hagyta a kilincs rángatását és felém fordult. Ez volt a legostobább döntése. Ugyanis a body nem sokat takart a nagy dekoltázsból két szép kemény narancs szemezett velem. Erőt vettem magamon és a melléről Kornélia arcára emeltem a tekintetem. Fújtatott és zihált pont mint egy állat akit ketrecbe zártak. Tettem egy lépést felé ő pedig megemelte a kezeit.

-Ne gyere a közelembe! Te beteg állat legalább mond meg, hogy mit tettem! - ordít velem amit jelenleg egyáltalán nem veszek zokon. Megértem őt szó nélkül elcipeltettem a bárbor a hotelig majd bezárattam estig a szobába. Amikor pedig haza értem lezuhanyoztam és berángattam a fürdőbe és reggeli oda zártam be. Nem mondtam neki mért van itt nem mondtam mit tette, hogy ezt érdemli de tény kelepcébe tartottam mit egy állatott. Bár a kutyámmal nem bánék így de lássuk be az emberek rosszabbak mint az állatok. Van amelyik igazán megérdemli, hogy egy életere bezárják.

-Gyere ülj le rendeltem reggelit. - teljesen normálisan beszélek ami láthatóan Kornéliát összezavarja. Viszont szó nélkül a kanapéhoz sétál és tölt magának egy csésze kávét amit a dohányzó asztalra tettem az előbb. Amikor bele kortyol hümmög egyet lehunyt szemmel. Igazán kívánatos. Megdörzsölöm az arcom és próbálok elvonatkoztatni. Végül leülök vele szembe. Nagy zöld szemeivel bámul rám.

-Elárulod végre mi a picsa folyik itt? - kérdezi és őszintén nem tudom mi lenne a helyes ha megmondanám neki, hogy ha haza megyek addig velem majd Zsófi fejét míg be nem vallja a tettét. Vagy csak szimplán hazudjak? Nem az nem lenne úriemberhez méltó.

-Az unoka testvéred átvágott és kelepcébe csalt a szeretőjével...

-Ez egy baromság már megbocsáss!... - ordítja el magát Kornélia. -... Zsófi azon a reggelen amikor ide jöttél úgy hívott fel mintha az élete múlna rajta. Külön utasításba adta, hogy vegyek két dominós feltöltő kártyát hogy azon beszéljük. Nem akarta, hogy lenyomozzanak vagy mi a franc csak azokon a kártyákon beszélhettem vele rólad meg az üzletről. Utána pedig kikötötte, hogy égessem el őket. Komolyan agyrém, hogy milyen körülményes az unoka húgom. - Kornéli megforgatja a szemeit és érzem a hangjában, hogy egyrészt nem érti ezekre mért volt szükség másrészt pedig látom rajta. Paranoiásnak tartja Zsófit. Ami nem is olyan nagy probléma ezekben az időkben. El kell ismernem ha Kornélia igazat mond akkor Zsófi nagyon is alapos volt védekezés szempontjából.

-Bízik benned? - kérdezem de a lány nem néz rám majd óvatosan felpillant.

-Ha megkapom a táskámból a gyógyszeremet akkor elmondom mindent. - a válasz rövid és tömör. Felkelek és a szobába a ruhás szekrényig sétálok és bepötyögöm a széfbe a kódot. Mindet ide tettem be ami Kornéli személyes tárgyait illeti. Kiveszem a táskáját és keresni kezdek benne. Kiveszem az üvegcsét és azonnal elolvasom. Xanax. Nyugtatót szed. Visszateszem a táskát becsukom a széfet és visszasétálok Kornéliához.

-Ezt még is mire szeded? - teszem fel a kérdést. Kornélia az üvegre pillantva megremeg. Függő. Ez még jól jöhet. A függők meg tesznek bármit, hogy hozzá jussnak az adott dologhoz. Gyógyszerhez droghoz alkoholhoz bármihez igazából ami sakkban tartja őket. Kornélia nem válaszol én pedig zsebre teszem az üveget. Ekkor felugrik a kanapéról de nem mozdul felém. Még őrjöngeni sem őrjöng. Lehet nem is függő csak néha szüksége van rá?

-Oké oké elmondom amit tudni akarsz csak egyet hagy kérjek. - láthatóan szenved. Kieszek egyet az üvegből és oda adom neki. Elveszi és azonnal bekapja le is nyeli rögtön. A xanax és a kávé nem jó megoldás de biztosra veszem nem először csinálja így a dolgokat. Gyanítom tudja mivel jár ha valami balul üt ki a szervezetében. Visszaül a kanapéra én pedig a karos székbe vele szembe. Megköszörüli a torkát.

-A helyzet az, hogy a családi állapotom jelenleg elég szar helyzetben van. Itt Győrben eléggé sok a függő vagy is drogoznak elég keményen. Zsófi tudja, hogy szar helyzetben vagyok és elég sokszor küld pénzt amikor megszorulok a szüleim miatt...

-Te is drogozol? - teszem fel a nyilvánvaló kérdést. Viszont ő megrázza a fejét.

-Nem én csak árulom. A szüleim alkoholisták a rosszabbik fajtából. Én tartom fent őket de amit keresek a munka helyemen pénz az nem elég. Húsz éves voltam amikor elkezdtem mellékest árulni esténként. Akkor még csak füvet. Most már drogot gyógyszert ekit amit csak tudok szerezni... -felemelem az üvegcsét ő pedig bólogat.

-Az sem az enyém. Most csak azért kellet mert kicsit bepánikoltam mert klausztrofóbiás vagyok. Egy csajszinak kell az egyetemen. Jóban vagyok a házi orvosommal és kértem, hogy írjon fel valamit mert nem tudok aludni. A csaj egy százat fizet érte ami fedezi az ehonapi rezsit.  - ahogy beszél tudom, hogy őszinte kelepcében érzi magát és tudja csak úgy szabadul ha kiadja magát. Dicséretes és okos tett de nem elég ahhoz, hogy eloszlassa bennem azt a kétséget.

-Ennek mi köze van Zsófihoz? - kérdezem mert örülök, hogy kiadta magát. Viszont jelen helyzetben ez nem segít nekem.

-Azt mondta segít munkát találni Pesten, hogy letudjak lépni. Valami Szabóról beszélt ahova keresnek most új pultost. Az volt a terv, hogy ha ezt a melót amit neked kelet csinálni utalt volna annyi pénzt, hogy le tudjak lépni de nagyon úgy fest nem megyek sehova... - Zsófi nem szólt nekem erről. Bár esélye sem volt és nagyon úgy tűnik annyira titkolózik, hogy az unoka testvérének sem árult el sokat. Ezért volt olyan Kornélia amikor először találkoztuk nem tudja ki vagyok. Ami nem rossz dolog. Tévedtem volna és Zsófi még is ártatlan lenne?

-Rendben! Rodolfo elvisz haza, hogy összeszed a holmid. Holnap reggel Pestre megyünk. Kikérdezem az unokatestvéred és segítek. Egy feltétellel. Nekem jelentesz nem Zsófinak. Megfigyeled a testvéred és minden infót nekem szállítasz le... - Kornélia felugrik és már is ellenkezne de visszalököm a kanapéra.

-Nem értettél meg rendesen úgy látszik. Én vezetem a Szabót és Pest nagy részét. Ha én segítek neked akkor elvárom, hogy te is tegyél valamit ezért cserébe. Különbem golyót kapsz a szép kis buksidba és lásuk be kár lenne érted... - cuppantok egyet a számmal és konstatálom, hogy amikor a halárról beszélek Kornélia szeme meg sem rebben. Kimegyek a szobából és közlöm Rodolfóval, az infókat. Visszaadom Kornéliának a táskáját és a holmijait. Kihangsúlyozom neki, hogy semmi ugrálás mert nem ússza meg élve majd hagyom, hogy elmenjen Rodolfóval. Én pedig addig lefekszek aludni.  

Késő délután már a kocsiban ülünk és az autópályán haladunk. Kornélia mellettem nézelődik ki az ablakon én pedig intézem a maradék telefonokat. Ahogy leteszem a kagylót anya száma villan meg a képernyőn. Azonnal felveszem.

-Ide jött! Nem akárhogy... - anya fújtat egyet a telefonba. Kissé összezavarodok. Már ma egyszer beszéltünk és akkor azt mondta semmit nem találtak a razzia közben és ahogy jöttök jó gyorsan úgy is távoztak.

-Miről beszélsz? -kérdezek vissza. Anya sóhajt.

-Nem mondtam el mindent, hogy ne aggodalmaskodj... - megfeszülök és a kezem ökölbe szorul.

-Szilvi ide jött amikor Tamás és az emberei itt voltak. Kérdőre vonta a testvérét, hogy mért keverte őt bele. A pasas folyamtanosan az harsogta, hogy semmi köze hozzá és mennyen innen... - anya szaggatottan mesél és ez az idegeimet szedi szét. Meghallom ahogy a füstöt fúja ki a száján. Dohányzik tehát ideges és frusztrált. Kellemetlen neki ez a téma. -... Majd Szilvi előjött a törvénykezéssel és mindenkit jól helyre rakott még a testvérét is. Végül utasította Igort, hogy dobja ki Tamást...

-Hogy mit csinált? - kissé megemelem a hangom.

-Úgy ahogy mondom édes. Szilvi Igor felé fordult és közölte, hogy vezesse ki Tamást és Igor tette amit mondott. Lesokkoltam és annyira ideges lettem, hogy én pedig kirakattam Szilvit. Folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő meg lett vádolva és nem ért semmit. Mi az ördög folyik itt fiam? - ahogy anya beszél teljesen ledöbbenek. Valami felet nagyon elsiklottam. Azonnal Szilvi képe van előttem ahogy határozottan mindenkinek megmondja a magjáét a törvénykezésről és kioktatja a testvérét. Imádom ezt a nőt és ezért fogja a vesztemet okozni.

-Akkor gondolom a pénteki vacsorát is lemondtad...

-Nem, csak azt mondtam Szilvinek, hogy nem akarom meglátni a házamban sem a Szabóban többet. Az apja felhívott délután és azt mondta egyedül jön mert a lányának jegye van az operába... - anya nem folytatja és pedig összezavarodok. Operába menne Szilvi? Lehet csak egy jó hazugság amivel kimentette magát.

- Egy óra múlva otthon vagyok próbálj megnyugodni. Köszönöm, hogy elmondtad. -válaszolom anyának és hallom ahogy hangosan kifújja a levegőt.

-Mio dolce figlio legyél nagyon óvatos. Ez a nő a vesztedet akarja vagy ha nem is azt akkor a szívedet...           (Mio dolce figlio = Édes fiam)

- Ti amo mama. - és ezzel bontom a vonalat. Ritkán beszélek olaszul de ha még is megteszem annak nagy jelentősége van és ezt az anyám pontosan tudja.       (Ti amo mama = Szeretlek anya)

Amint  visszaértünk Pestre a Szabóba mentünk. Elmagyaráztam Kornéliának, hogy ez most nem az a pillant amikor ugrálni kell. Kértem, hogy ne csináljon hülyeséget. Ahogy beléptem az épületbe anyám már várt minket. Kornéliát Igorra bíztam és oda sétáltam Kornél és anyámhoz. Kornél még mindig dühös volt és sértett ami teljesen érthető.

-Hol van? - tettem fel a kérdést anyámnak de mire válaszolt volna Kornél rá kontrázott.

-Ott ahova kérted, hogy tegyék. Viszont én is megyek hallani akarom... - nem tartottam jó ötletnek Kornél szereti Zsófit és ha szerelméről van szó az ember mindig elfogult de bele mentem. Együtt indultunk el az udvarra és mentünk le a pincébe a szűk folyóson át. Szerettem, hogy a Szabó olyan udvarral rendelkezett aminek vallató pincéje volt. Nem voltam oda a történelemért de amikor megláttam a pincét háta adtam az AVÓ-nak. Leérve bementem az ajtón és Zsófit a székhez bilincselve találtam a szája fel volt szakadva és az egyik öröm őrizte. Pont ahogy kértem, bár valószínűleg tartottam, hogy Zsófi ellen állt a száján lévő sebből kifolyólag. Megemelte a fejét amikor beléptük és azonnal vergődni kezdett a széken és fújtatott. Ideges volt és dühös. Zsófiban tombolt a harag és ezért bármire képes volt amikor elborult az agya. Imádtam ez miatt, hogy szemrebbenés nélkül tud ilyenkor még gyilkolni is.

-Te rohadék! - ordította felém és leköpte a cipőmet. A véres nyál szépen folyt le a lakkcipőmön. Elé sétáltam és megemeltem a fejét. A szemembe nézet amennyire a lámpa fénye engedte.

-Na mi lesz üss meg! Nem félek tőled te nyomorult szadista állat! - teljesen kiborult. Imádtam amikor ilyen teljesen önmaga. Elengedtem mert tudom itt nincs szükség verésre. Zsófi elfogja mondani amit tudni akarok. Elhúztam egy széket a sarokból és leültem elé majd rágyújtottam.

-Mesélj nekem a razziáról. - mondom neki és bele fújom a füstöt az aracárba. Megrázza a fejét majd rám mered.

-Milyen razziáról? Nem tudok semmiféle razziáról. - flegma velem tehát igazat mond. Ismerem ha hazudni akarna nem lenne velem lekezelő.

-Ma reggel a kedves kis barátod ide jött és drog razziát tartott. Az egész Szabót felforgatták addig míg én Győrben vakartam ki a szarból a másik helyet. Tudsz erről valamit? - kérdezem és újra bele fújom az arcába a füstöt de Zsófi most nem hajol el csak meredten néz előre. Nem mond semmit még azt sem látom rajta, hogy gondolkozna. Végül Kornélra emeli a fejét a harag az arcáról bűntudatba vált.

-Az estélyen Tamás beszélni akart velem. Küldött egy üzenetet Jávorral. Ezért nem akartam menni tudtam, hogy ha oda megyek akkor majd baj lesz belőle. A könyvtárban találkoztuk Tamás örült nekem megcsókolt és én hagytam... - Zsófinak könnybe lábad a szeme. - Hagytam mert én is akartam. De aztán rá eszméltem, hogy mit csinálok és ellöktem és pofán vágtam. Engem akar és ezért a végletekig képes el menni. Megakarja bosszulni...

-Elmondtad neki? - kérdezem. Zsófi Kornélra néz és még mindig könnyes a szeme.

-Nem. Megígértem, neked hogy soha senkinek nem fogom elmondani. - nagyot sóhajt a végén. Zsófi ártatlan annak ellenére, hogy csókolózott. Ha ő lenne a tégla én már sitten lennék. Felállok és kioldom a bilincset. Zsófi megdörzsöli a csuklóit majd megtörli a szemét.

-Kornél én... - Zsófi mire bele kezdene a testévem már rég ott hagyott minket. Zsófi újra sírásban tör ki.

-Dante én ez nem bírom el kell neki mondanunk. - fordul felém és tudom igaza van. Viszont most még nem lehet. Az érzelmek elvakítják az ember nem is olyan nagy baj ha most egy kicsit Kornél ideges Tamásra legalább komolyabban veszi a bosszú dolgot.

-Ha ennek vége én fogom elmondani neki ígérem...

-És ha már késő lesz? - Zsófi ártatlan kék szemi a szívemig hatolnak.

-Sosincs késő ha szerelemről van szó. -mondom és megsimogatom az arcát.

-Te már tudtad. Szilvi igaz? - kérdezi és mosolyosra húzódik a szám. Bólogatok.

-Felajánlotta az nap este, hogy segít én pedig elküldtem. Lehet, hogy hiba volt...