Másnap reggel hatalmas nagy fényre ébredtem. A szoba csak úgy úszott a napsütésben. Megpróbáltam felülni, de a tegnap bevitt alkohol megtette a hatását szétrobban a fejem. Jajgatva felültem végül és ahogy körbenéztem felugrottam. A pasi aki itt volt. Sehol senki megdörzsöltem az arcom biztos álmodtam az egészet. Elindultam a konyhába főzni egy kávét. Amikor kész lett neki dőltem a pultnak és akkor megláttam a zakót hirtelen kiköptem a forró keserű fekete löttyöt, és semmit nem kímélve a fürdőben rohantam. A vécé elé térdeltem és azt a kevés gyomortartalmat is beletettem a porcelánba. Amikor végeztem megmosakodtam és akkor bevillant nem tettem el tegnap a golyókat.

-Jaj ne... - az arcomhoz kaptam a kezem és éreztem, hogy a fejfájás mellé a szégyen érzetem is csatlakozott. Biztos, hogy látta. Ha csak tényleg nem álmodtam. Vissza sétáltam és összetakarítottam a konyhába. A zakó még mindig ott volt de a tulajdonos sehol. Végül úgy döntöttem ott hagyom majd vissza jön érte ha akar. Nem tudtam vele mit kezdeni, amúgy sem értem rá egy óra múlva találkozóm volt apámmal.

Mire össze készültem a taxi már lent várt. Egy hónapja jöttem haza ha nevezhetem így Amerikából. Apa és én még sem találkoztuk. Telefonáltunk de az apám elfoglalt ember én meg pont abban a gyász fázisban voltam, hogy pont nem az ő kioktatására voltam kíváncsi. Amikor felajánlja az ebédet olyan volt mint érzéstelenítő nélkül ha húzzák a fogát az embernek. Tudod, hogy nincs mi csillapítja rá görcsölsz, mert tudod, hogy fájni fog és ezért még jobban fáj. A taxi megállt az étterem előtt kifizettem és ahogy kiszálltam kicsit "kivégzésre megyek" hangulatom támadt. Hogy miért? Hát akkor soroljuk csak fel, hogy mindenki tisztába legyen vele. Először is az apám egy befolyásos képviselő aki megint polgármester szeretne lenni most már harmadjára. Az az igazi politikus fajta akinek olyan kirakat család kell aminek makulátlan a múltja. Ami eddig működött is míg az anyám meg nem halt szívinfarktusban öt éve, miután apa megnyerte a választást. A média felkapta és még jobban ajnározták feljebb került egészen a parlamentbe. Másodszor én vagyok az egyetlen gyermeke akit a legjobb iskolákba járatott és mindent finanszírozott, hogy nekem jobb életem lehessen. Persze csak is olyan amit ő megálmodott így lettem igazságügybíró Amerikában. Férjhez mentem és a család vállaláskor elbuktam. Amit apa nem nézet jó szemmel. Arról meg ne is beszéljünk, hogy fél éve beadtam a válókeresetet és ő ez már nem hagyhatta szó nélkül. Besétálok és apa természetesen a legjobb asztalnál ül. Oda sétálok és szívélyesen köszönök.

-Késtél. - igen tudom. Baszd meg apa. Leülök vele szembe és mosolyt erőltetek az arcomra. A pincér megjelenik egy étlappal és italnak vizet kérek.

-Nagyon helyes. A tegnap esti kicsapongás után jobb is ha csak vízzel mérgezed magad. - az étlapot fixírozza miközben szid. Harmincegy éves vagyok, és tényleg el kell nekem ezt viselnem?

-És, hogy vagy apa? - kérdezem hát ha a szapulás helyett jobb témát is találunk.

-Borzasztóan. Megírták a válást az újságok. Szégyen. - megdörzsölöm az arcom próbálok nyugodt maradni. Apa nem tud mindent csak azt, hogy eljöttem és el akarok válni attól az embertől akit ő kiválasztott nekem hét évvel ezelőtt. Tény Dénes nagyon jó választásnak tűnt akkor és sokáig működött is. De valljuk be az ilyen házasságok a mai világban nem tartanak örökké. Ha nem én adom be a válópert megtette volna ő.

-Én arra gondoltam, hogy hogy megy az üzlet vagy a politika. Ne mindig minden csak körülöttem forog. - nevetést erőltettem és derűt. Próbáltam nagyon kedves lenni hiszen az apám és egyetlen lánya ként sajnos hozzá tartozok hiányában kutya kötelességem volt vele foglalkozni. Hiszen, hogy néznének rám ha épp egy ilyen nagymenő politikus lánya elutasító lenne a saját apjával. Tudtam, hogy még jelenetet sem rendezhetek biztosra vettem, hogy van egy két újságíró a közelben és lesifotós.

-Ha ezt szeretnéd menj vissza a férjedhez Amerikába. Neked ott a helyed nem kell itt a perpatvar. - én megpróbáltam. Rendeltük közben és mellé még kértem egy jó erős konyakot is. Apa keserű viselkedése mellé kellett valami ami enyhíti a hányingert. Ahogy mondani szokták ha másnapos vagy igyál csak rá nyugodtan már úgysem számít. A pincér kihozott egy üveget kitöltötte és megkértem hagyja csak itt majd én töltök még ha szükség lenne rá.

-Na most már alkoholista is vagy? - azonnal a pohár fenekére néztem éhgyomorra elküldtem egy finom konyakot. A tekintete még jobban megvető lett és éreztem, hogy itt az idő a távozásra. Felálltam megköszöntem az ebédet és azzal elindultam kifelé.

-Ugye tudod, hogy te vagy életem legnagyobb kudarca? - visszafordultam de ő még rám se volt hajlandó nézni. Sírnom kellet volna erre a megjegyzésre de csak horkantottam egyet. Azzal kiléptem és ott hagytam. Egyenesen haza vettem az irányt. A kapualjban kinyitottam a postaládát és kivettem a két nagy borítékot. Felsétáltam és amikor beértem neki dőltem az ajtónak. Bezártam és lerúgtam a cipőm. Ledobtam a felsőm és a szoknyám is. A hűtőből kihalásztam a bort és kinyitottam pohár nélkül meghúztam. Előhalásztam az eldugott cigim és rágyújtottam. Nekidőltem a pultnak és jó alaposan bele szívtam. Kitártam a teraszajtót és nekiálltam megkeresni a bakelit lemezeket és a lejátszót...

Két órával és két üveg borral később már a dobozok felét kipakoltam dühömben. Melltartóban és bugyiban táncikáltam a Queen egyik számára. Végre jól éreztem magam. A pszichológusom ezt önpusztító mechanizmusnak hívná és tuti kapnék antidepresszánst. De leszartam mint mindet jelenleg. Táncoltam és hangosan üvöltöttem a szöveget. A szám végén leroskadtam a kanapéra és kiittam az utolsó kortyokat.

-Baszódjon meg mindenki. - és azzal elnyúltam a kanapén és énekeltem tovább. Ahogy leért a fejem fejjel lefelé megláttam a zakót. Lassan megfordultam és elgondolkoztam a tegnapi idegenen. Fiatal sármos igazi macsó volt. A lábammal hadonásztam. A zöld szemek felnyársaltak a szakadó esőben mint egy macska úgy csillogtatta őket. Fekete haja egybe állt a víz miatt. Nem volt túl bőszavú de a fegyver. Vissza fordulok a hátamra és a plafont bámulom. Tetováltak voltak az ujjai. Maffiózó volt. Elmosolyogtam és megdörzsöltem az arcom.

-Teljesen elment az eszed Szilvi. - azzal felnevettem. Bizony, hogy elment. Felkeltem és levettem a melltartóm és a bugyim csak úgy el dobáltam őket szanaszét a lakásban. Majd a székhez sétáltam és végig húztam az kezem a finom drága anyagon. Levettem a székről és bele bújtam. Tökéletes volt a szabása. A lemez lejátszóhoz sétáltam és lecseréltem a lemezt. Még hozzá Elvis tökéletes hangja szólalt meg, felküldtem a hangerőt. Besétáltam a szobába és megnéztem a pucér testemet takaró zakót. Simogatni kezdtem magam és végül befeküdtem az ágyba. Az ujjait szagolgattam erős menta és jázmin keverékű parfüm fogadott. Isteni volt. Elvarázsolt. Benyálaztam az ujjam és benyúltam a két lábam közé. Simogattam, cirógattam magam majd bedugtam az ujjam és elképzeltem magamban a tegnapi idegent. Két éve nem nyúlt hozzám férfi és sajnos a maszturbálás maradt csak nekem. Percek alatt elmegyek és már nem is olyan izgalmas magamban a dolog. Kótyagos vagyok. Felkelek és a nappaliban lehalkítom a zenét. Mit is képzeltem? Nem Szilvi nem zuhanhatsz most össze. Végül lenyelem a békát leveszem a zakót a fotelba dobom és rendelek egy pizzát. A nap második fel azzal telik, hogy lassan kijózanodok és beköltözök a kanapéra...

Reggel a kanapén ébredek. A telefonom nagyjából harmadjára csörren meg. Nagyon kitartó az illető. Elkúszok a fotelig négykézláb és előhalászom a zajforrást. A képernyőre nézve csak számokat látok.

-Igen tessék itt Bartos Szilvia. - beleszólok és egy ismeretlen férfi hang szól vissza.

-Na csak utol értem kedves. Ürömi Balázs vagyok. Az édesapja azt mondta, hogy válóperes ügyvédet keres... - kettőig nem látok kávé hiányában. Nagyokat pislogok.

-Igen tényleg válni szándékozom. - mondom egyszerűen. Mi folyik itt?

-Esetleg tudnánk találkozni? - megpróbálok felkelni de ahogy megtámaszkodom lerántom a zakót és hangosan koppan valami a padlómon.

-Igen persze. - mondom és nem is figyelek a telefonra csak megemelgetem fél kézzel az anyagot, hogy mi eshetett le.

-Két óra múlva meg felelne önnek? A Royal hotelben?

-Tökéletes akkor két óra múlva. Igazán lekötelez Balázs. - megtorpanok amikor fel nevet a telefonban. Végül bontja a vonalat furcsa fejet vágok a telefonra. Ez meg mi volt? Felkapom a zakót és meglátom a kis huncutot. Egy fekete irat tartó eshetett ki a belső zsebből. Két nap telt el és nem is hiányzott a tulajnak. Ott ültem a földön bámultam a parkettán heverő irat tömböt. Bele nézzek? Nem az nem lenne helyes. De mi van akkor ha hiányzik neki? Az lenne az okos döntés, hogy vissza juttatom a jogos tulajnak. Felveszem és széthajtom. Jogosítvány személyi igazolvány két bankkártya és egy névjegykártya plusz egy beléptető. A név Szigeti Flórián. Mindenhol. A névjegykártyát megvizsgálva találok egy telefonszámot. Felveszem a telefont és tárcsázom. Hosszan kicseng majd egy gépi hang. Négy próbálkozás alatt lefőzök egy kávét és tovább próbálkozom. Végül sikerül.

-Tessék? - szól bele egy női hang a telefonba.

-Jó napot Szigeti Flóriánnal szeretnék beszélni. - hosszú csend, majd egy hangos sóhaj.

-Figyelj kislány nem tudom honnan szedted a számot de ha fontos lennél neki akkor a sajátját adta volna meg...

-Félreért én azért keresem mert...

-Mert kurva jó estét töltöttél vele és azt mondta szeret, értem én de megkímélek. Neki csak egy patron voltál és engedd el. Legyen szép napod. - azzal rárakja a telefont. A hosszú sípolás után leteszem a telefont és lefagyok. Majd az órára pillantok és rohanni kezdek a fürdőben készülni.

Egy óra elteltével a Royal hotel recepcióján ácsorgok. Balázs még nem érkezett meg. A zakót viszont magammal hoztam. A kártya egy címet is rejtett magán így arra a gondoltam ha telefonon leráztak akkor majd személyesen oda tudom valakinek adni. Aki esetleg eljuttatja a tulajdonosához. Jó kicsit reménykedtem titokban, hogy láthatom a fiatalembert, de ha nem akkor a lelki világom nyugodtabb lesz. Amikor felnéztem egy magas sármos mosolygós férfi sétált felém.

-Szilvia igaz? - szélesen mosolyogtam és azonnal a kezemet nyújtottam. Balázs volt az, de meg kellet hagyni ügyvéd létére igazán lazára vette a figurát. Sötét feszülős farmert viselt v kivágású pólóval és egy sportzakót. Zavarodott voltam kicsit. Balázs pedig rögtön intett, hogy menjünk akkor ebédelni. Az éterem csendes volt alig volt valaki rajtuk kívül. Középen foglaltunk helyet. Mind a ketten fehér bort kértünk és amikor kettesben maradtunk Balázs azonnal a közepébe vágott.

-Gondolom nem tudott róla, hogy az édesapja beszélt velem és megkért, hogy képviseljem önt a bíróságon? -  apának mániája a kezében tartani az éltemet de ezt Balázsnak csak nem vallhatom be.

-Nem igazán apa hajlamos túlzásokba esni. De az a tény, hogy ügyvédre van szükségem  és apának csak hálás lehetek, mert ahogy ismerem őt csakis legjobban bízik. Ha magát kérte meg akkor maga csakis a legjobb lehet. - olyan mézes mázas nyálasra vettem a figurát, hogy még én is éreztem ennek "nagyon be akarok nyalni apának" szaga van. Balázs nevetett és éreztem, hogy átlát rajtam.

-Utálom az apját Szilvia. - mondja olyan nyugodtan széles mosollyal, hogy visszaköpöm a bort a pohárba mit épp meg akartam inni. Pislogok és kérdőn rá meredek.

-Az igazság az, hogy a cég ahol dolgozom rendszeresen dolgozik a maga apjának. Az egyik velem egy rangon lévő ügyvéd intézi az ügyeit. A dosszié mégis az én asztalomra került valahogy. És sajnálom de nem tudtam kihagyni, hogy fel ne hívjam. Csak hogy az apját kicsit felbosszantsam. - ahogy Balázs elmondja a monológot felnevetek. Megnyertem a lottó ötöst. Végre vissza vághatok apának.

-Ha mást szeretne ezek után nyugodtan mondja meg és sajnálom... - nem hagyom, hogy végig mondja felemelem a kezem, még mindig nevetek.

-Maga tökéletes. Értékelem ha valaki őszinte és ha fele annyira utálja az apámat mint én már nyert ügye van nálam. - Balázs meglepődik és kicsit értetlen mosolyt vág. Átnyújtom a díszijét és miközben Balázs lapozza rendelünk. Percekig csak hallgat majd megemeli a szemöldökét és füttyent.

-Ha jól értem az itt leírt összegre tart igényt? Kicsit ez most zavaros bocsánat. - Balázs sűrű elnézést kér én pedig megfogom a kezét az asztalon.

-Elvállalja ? - kérdezem és egyenesen a szemébe nézek.

-Ez egyértelmű volt még a papírok előtt is. - szélesen mosolyog.

-Rendben. Akkor lássuk csak amit tudnia kell, hogy öt évet éltem kint Amerikában és kettős állampolgár vagyok így választhatok a válással kapcsolatban. Magyar válást szeretnék tehát nem szeretnék asszony tartást stb-t... - lapozom egyet és rá mutatok. - Amit szeretnék az ez. A ház az én nevemen van én fizettem érte ott van a szerződés és az utalás is. Azt akarom, hogy a férjem fizesse ki a ház teljes értékét. Az autóra és minden másra nem tartok igényt az övé lehet. - válaszolom szárazon.

-Ha jól értem akkor azt szeretné, hogy a férje a felbecsült ingatlan rátát fizesse ki az az megvegye magától? Miből gondolja, hogy ő igényt tart a házra? - kérdez vissza Balázs jogosan. Mély levegőt veszek.

-A házat ő építette hozzá van nőve. Ha lapoz a következő oldalon ott a felbecsülés, hogy mennyit ér a ház. - Balázs lapoz és a szemöldöke felszaladt a homlokán.

-Ez nem lesz könnyű ügye tudja? - teljesen tisztában vagyok a helyzetemmel. Tudom mit akarok. Azt akarom, hogy az a rohadék ki legyen semmizve.

-Ha ez nem felel meg neki tíz nap haladékot kap kiköltözni. Majd a bankom eladja a házat egy reálisan alacsonyabb összegért. - mondom és Balázs zavartam meg rázza a fejét.

-Ezt nem értem. Miért adná el olcsóbban? - kérdez vissza Balázs az összegre mutatva.

-Azért hogy szenvedjen az a rohadék. - azzal Balázs becsukja a dossziét és közben megérkezik az étel. Evés közben Amerikáról faggat én pedig, hogy milyen Pest mióta nem voltam itthon. Egy óra múlva azt veszem észre, hogy már önfeledten nevettük és beszélgetünk. Balázs igazán kedves és egy kibaszott úriember. De be kell valljam jól esik valakivel beszélgetni. Egy hónapja vagyok itthon és senkivel nem találkoztam apán kívül ez alatt. Amerikában meg voltak a barátaim és a kiépített kör amiben mászkáltam. Viszont itt Magyarországon csak olyanok voltak akik apához is közel álltak. Senki sem volt igazi barát. Így mikor vissza jöttem senki nem nyitotta rám az ajtót, " Szia jaj de jó hogy itt vagy".

-Szilvi figyelj lesz egy képkiállítás a feleségem szervezi nincs kedved eljönni? Holnap este lesz. - Balázs olyan nyugodtan kérdez rá mintha ezer éve ismernék egymást.

-Köszi de inkább...

-Ne csináld nem ismersz senkit és jó buli lesz főleg ha eljössz mert gyűlölöm az ilyen összejöveteleket. - nevetek és bólogatok. Azzal még tovább beszélgetünk és a végére Balázs elbúcsúzik én pedig rendezem a számlát titokban. Ki érve újra kezet rázunk és elbúcsúzunk. Fogok egy taxit és előveszem a igazolványtartót.

-Kérem a Kálmán Imre utcába. - mondom a címet és máris hasítunk. Nyüzsög a város és kezd megint igazán meleg lenni az őszi időhöz képest. Lassan eltűnnek a meleg esték és a nyarat felváltják a kemény őszi hideg. Tíz perc alatt meg is érkeztünk. Kiszállok és csak állok az utcán. Mivel házszám nincs megadva a kártyán. Így csak az utcát tudtam meg mondani. Előveszem az irattartót újfent és keresek valami nyomot. De nem találok semmit. Egy feketés barna hajú hölgyet leszólítok aki épp akkor arra sétál.

-Szia ne haragudj nem vagyok idevalósi ezt a címet keresem de sajnos a névjegyen nem szerepel házszám. - kedvesen próbálkozok. A lány a füle mögé tűr egy tincset és meg nézi a kártyát furán pillant rám.

-Hát ő biztos ez a cím ? - kérdez vissza esetlenül.

-Igen, tudod vissza kell adjak valamit egy bizonyos férfinak, próbálkoztam telefonon de leráztak. - a lány mosolyog és kuncog.

-Oké, itt végig mész és az Igazságügyi hivatalnál kell balra fordulni az első ház tömb. - többször meg köszönöm majd a lány tovább megy én pedig előhalászom a telefonom és rákeresek a térképen. Elindulok és nagy nehezen megtalálom. Az ajtót nyitva találom így besétálok. Az előtér úgy néz ki mint az operaházak előtere. Síri csend van. Végig sétálok egy folyosón és egy hatalmas termet találok. Pár ember nyüzsög.

-Elnézést. - ahogy meg szólalok egy közép korabeli nő fordul meg a bárszéken épp dohányzik. Kalapban fekete kosztümbe, olyan lenéző tekintettel amit még talán soha nem láttam.

-Dobják ki. - int és azzal két biztonsági őr indul felém.

-Elnézést de én Szigeti Flóriánt keresem. - ekkor a két kolosszus megáll és a nőre néz. Aki leszáll a székről és közelebb sétál jól szemügyre vesz és még két slukkot beleszív a cigibe.

-Drágám nem vagy a súlycsoportja. - mondja olyan lenézően, hogy egészen a szívemig hatol. A két szekrény könyökön ragad és nyugtatnak, hogy ne pattogjak.

-Félreért én csak...

-Drágám felesleges... - és azzal elfordul engem pedig elkezdenek kifelé rángatni nem hagyom magam. Majd amikor erősebben rángatom magam kint megbotlok és a fenekemen landolok. A két őr megvetően a zakót utánam dobja és otthagynak. Mi a picsa volt ez? Ideges leszek és egy kilazult térkővel bevágom az üveg ajtót ami ripityára törik.

-Baszódon meg. - ordítok majd belebújok a zakóba és elindulok a metró felé. Ezt a kibaszást. Annyira ideges vagyok, hogy fel sem fogtam mit tettem...