Az előző fejezetből:
Na azt majd meglátjuk baromarc...

Bakugou szemszöge:

Miután Todoroki elsétált, én még gondolkoztam egy kicsit, majd elindultam a szobánkba.

Kaminari már ott várt.

-Szia Bakugou. Valami baj van?-mért végig a szőkehajú.
-Szia. Nincs semmi baj. Jól vagyok.-suttogtam.
-Pedig nem úgy néz ki.-vonta föl az egyik szemöldökét.
-Jaj, Pikachu kérlek!Tudod, hogy utálom ha sajnálnak.
-Igen, tudom. Na most inkább tegyük el magunkat holnapra.

                   ~Time skip ~

Mikor felkelkeltem egy alvó nyáladzó Kaminarival találtam magam szembe. És nem is akárhol. Hanem a kibaszott hasamon.
-Oi, Pikachu. Azonnal húzz le a hasamról.
-Bocsi Bakugou.-mondta, majd lemászott rólam.

Kaminarival kimentem a nappaliba. De amikor megláttam a felemást azonnal visszahúztam. Megakartam nézni mit csinál Dekuval. Deku éppen olvasott, Todoroki meg teát csinált magának meg a brokkolinak is.

Odament hozzá, belesúgott valamit a fülébe (szokásához híven). Én ezt egy szemforgatással díjaztam.

Majd magammal húztam Kamit a nappali felé. Denki kicsit meglepődött, de amikor a nappali és a konyha közötti részen voltunk, elengedtem.

Deku észrevette, hogy ott vagyunk és biccentett egyet. Mi is viszonoztuk ezt a gesztust.

-Kacchan, elmegyünk reggelizni csak ketten? -suttogta maga elé Deku.
-Miért ne?-nyilván megérezte a hangomban az izgalmat és a vidámságot, mert olyan aranyosan mosolygott, mint még soha.

-Asszem, akkor én hagylak is titeket.-kezdte Kaminari.-Majd elmegyek Kirishimáékkal-mire ezt kimondta rám kacsintott, én meg csak ciccegtem egyet.

Todoroki viszont Kaminarival ellentétben nem akarta, hogy Deku velem reggelizzen.

-Hát ha nem akarod annak következménye van.-és amikor az utolsó szót kiejtettem ezeket a szavakat, arcon robbantottam.

Mikor volt még egy kis füst, kirángattam Dekut a házból, és elrobbantottam magunkat a földtől.
Szó szerint berobbantunk a kajáldába.

MinDenki kikerekedett szemmel nézte, ahogy Dekut menyasszonypóz-
ba viszem oda egy asztalhoz.

-MIT NÉZTEK NYOMIK?-üvöltöttem rájuk, mire azok úgy megszeppentek, hogy szólni se tudtak.
-Tch... beszarik.-mormogtam az orrom alatt.

Elmentem Deku katsudonjáért meg az enyémért. Mikor elindultam az asztalunkhoz beleütköztem Todorokiba.

-Oi, Felemás barom! Mit jössz nekem?-firtattam, egy kis gúnnyal a hangomban.

-Te jöttél nekem...-vonta meg a vállát.-És...

Mikor Todoroki befejezte volna a mondandóját, én csak úgy magára hagytam.

-Szia Deku. Meghoztam a katsudonodat.-jelentettem ki, egy diadalittas mosoly közepette.
-Ohh... köszi Kacchan. De azért nem kellett volna.-pirult el. Ilyenkor olyan aranyos.

Elkezdtünk békésen enni, mikor Deku megtörte a csendet.
-Figyelj, Kacchan. Tudom, hogy bánt mert Todorokival vagyok egy szobában, de van egy jó hírem.-mikor az utolsó szót is befejezte, felcsillant a szemem.
-Mi az? Mondd már!-sürgettem egyre gyorsabban dobogó szívveréssel.
-Aizawa sensei felajánlotta, hogyha a gyakorlatokon megfelelünk az elvárásainak akkor lehetünk egy szobában.-darálta el csillogó íriszeivel.

Amint ezt kimondta rásimítottam az arcára, mire ő a piros minden árnyalatát vette fel. Mikor már hajoltam volna ajkaira, Todoroki jelent meg Deku mögött. Csak csettintettem a nyelvemmel majd elfordultam a kajám felé.

Már a sorban áldogáltam,hogy visszavigyem a tálcám, amikor Kirishima barátian belebokszolt a vállamba.
-Hagyál már Furahaj.-sóhajtottam egy nagyot.
-Jaj Bakubro! Ne legyél már ilyen.
Másodpercek kérdése volt, hogy a hangom felverje az épület csendjét.
-MÉGIS MILYEN, TE NYOMORÉK?!-üvöltöttem teli torokból.
-Hát nem is tudom...-kezdte.
-CSAK BOSSZANTANI AKARSZ MI?-képeztem kisebb robbanásokat a kezemben. (Már visszafelé mentek Dekuhoz csak a gyengébbek kedvéért 😅)

Még egy jó 5-6 percig veszekedtünk, majd én szokásomhoz híven, zsebre tett kézzel elindultam vissza a házunkhoz.

-Miért hagytad ott őket?-hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

-Semmi közöd hozzá.-sziszegtem.

-És Midoriyával mi van? Őt nem akartad magaddal hozni.-kérdezett újra.

-Semmi szükségem nincs most nyomik társaságára.-dühöngtem továbbra is.

-Oo! Nem úgy volt, hogy jártok.-mondta gúnytól csöpögő hangon.

Na itt szakadt el a cérna.

-Ahhoz sincs semmi közöd! Sőt hozzám sincs, meg Dekuhoz sincs! Inkább húzz el innen, mert a végén  sült csirkét csinálok belőled!-vágtam oda.

-Végül is igazad van Kacchan.- a végét direkt elkuncogta, majd elsétált.

-ENGEM NE NEVEZZ ÍGY, HALLOD?-ordítottam utána, de már nem hallotta.

Eközben az étkezdében:
Midoriya szemszöge:

-Hali Midoriya! Ideülhetünk?-kérdezte meg Kirishima, egy huncut félmosoly kíséretében.
-Öhmm i-igen Kirishima-kun.-dadogtam.
-Hagyuk ezt a "-kun"-ozást! Nem szeretem.-jelentette ki.-Csak egy dolog miatt ültünk ide.
-És miért?-vontam föl az egyik szemöldököm.
-Bakugou miatt.-vágta rá Kaminari.
-Mi van Kacchannal?-kérdeztem, enyhe pírral az arcomon.
-Uuu, Midoriya láttuk ám, hogy elpirulsz.-miután ezt is kimondta Kaminari, egy paradicsommal versenyezhettem volna.

-Csak annyit szerettünk volna kérdezni, hogy...-itt tartott egy kis szünetet.-Hogy ti jártok-e Bakubroval?-már-már suttogva mondta ezt.

-Hát... mi... izé.-vakargattam a tarkómat, amikor egy kezet éreztem magamon.

-Midoriya velem van.-jelentette ki érzelemmentesen, majd rám nézett.-Igaz?

-Most mi van?-kérdezte Kaminari értetlenül.-Teljes összezavartok.

A többit már nem hallottam, mert kiszáguldottam az ajtón, és célba vettem a házunkat.

Már láttam a házunkat, de megtorpantam.

Egy nagyon ideges Kacchannal találtam szembe magamat.

Bakugou szemszöge:

Mikor Todoroki elsétált, a házunk felé vettem az irányt. Nagyon ideges voltam, ezért a házunk előtt lévő üres területen elkezdten kiadni magamból a dühöt.

Már-már a legnagyobb robbanásra készültem fel, amikor megláttam Dekut. Az arcán a döbbenet jelent meg, a lába földbe gyökerezett. (Rímelt 🤯)

-Szia Deku.-mogyogtam halkan.

-Kacchan, ez mégis mire volt jó?-kérdezte könnyekkel küszködve.-Ha valami bánt téged azt nyugodtan elmondthatod.

Sajnálatosan nekem is elkezdtek az arcomról lefolyni a meleg, sós cseppek.

Rádöntöttük egymás vállára a fejünket, és úgy sírtunk. Deku MIATTAM sírt, én meg MIATTA. Milyen jó volt ott együtt sírni. Mikor bőgtünk 10-10 litert, megkérdeztem.
-Jobban érzed már magad?

-Sokkal jobban.-mondta csillogó szemmel, és az arcára a megkönnyebbülés költözött ki.

-De csak egy dolog miatt.-mondta alig hallhatóan.-Te miattad.

Most én döbbentem meg. Mikor látta az értetlenséget eláruló fejemet, még hozzáfűzte.

-Mert nálad senkit sem szeretek Kacchan.-és megint sírni kezdett.

Én kuncogtam egy kicsit rajta, majd ennyit mondtam neki.

-Én sem szeretek mást nálad jobban.

                     ~Time skip ~

A mai edzés sem volt könnyű. Fáradtan dobtam le magam az ágyra.

Elszundítottam egy olyan 1-2 órát, majd alra ébredtem, hogy valaki megcsiklandoz.

-Ki a f*szom volt ez? ?!-nyöszörögtem még félálmomban.

-Jó estét Kacchan.-kuncogott Deku az ágy végében.

-Ezért még meglakolsz nyomikám...-morogtam.-Hány óra van?

- Fél nyolc.

-Bassza meg! Lemaradtam a vacsoráról.-szűrtem ki a fogaim közt.-És ti fel sem ébresztettetek.

-Csak azért nem, mert aranyosan alszol.-viháncolt Deku.

-Na ezért jár majd a büntetés.-mondtam neki, egy kaján vigyorral a képemen.

Látszólag kicsit meglepődött, majd mondta, hogy a hűtőben van még egy kis soba. Majd ezután kiment.

Kint ültem a konyhában, és vígan ettem a sobámat. Amikor ezek a szavak megszólaltak a fejemben.

-Midoriya nem lesz a tiéd soha. Soha. Mert ő az enyém és senki másé.

A gondolatmenetemet Todoroki epés hangja zavarta meg.

-Menj aludni. Holnap Minetáéknál "felelsz vagy mersz"-ezni fogunk. Felkell készülnöd. Na mindegy igazából szólok, hogy EGYSZERI alkalomból Midoriya a te szobádban fog aludni.-miután e szavak elhagyták ajkait, felcsillant a szemem. Nyilván észre vette, majd közel hajolt az arcomhoz. Épphogy pár centi választott el ajkaitól.

-Elmondtam. EGYSZERI alkalom.-suttogta, majd e tette után elindult a szobája felé.

Mikor kész lettem a kajával, visszaindultam a szobámba. Mikor odaértem, Deku a nyakamba ugrott.

-Végre itt vagy Kacchan.-örvendezett.-Igaz egyszeri alkalom, de én mégis örülök.-mosolygott rám.

-Én is örülök.-mosolyogtam vissza.-De amiért megcsikiztél jár a büntetés!

Ohayouu explosion friends!
Na ez is kész. Gondolom, tudjátok mi fog történni. Előre is mondom életem első 18+-os részét fogom megírni. Ez a fejezet 1243 szóból áll. Jesus Chirst! Na mindegy! A kövi részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! 💥💥
PLUS ULTRA!