Az előző részből:
És egy nem várt személlyel találtam magam szembe...

-DEKU TE MEG MI A F*SZT KERESEL ITT?!-őrjöngtem.
-Se-semit. Cs-csak Todoroki éppen fürdik, és azt mondta, hogy jöjjek át ide, mert itt nincsen senki, ti már úgyis alszotok.-fejezte be a magyarázkodást.

-Oh, értem. DE MOST MENNY KI, MERT ITT ÉN FÜRDÖM-tért vissza az igazi énem.

-O-oké Kacchan.-majd kisuhant a helyiségből.

-Végre sehol egy nyomi.-sóhajtottam. Magamra engedtem a langyos vízet, ami kifejezetten jólesett a testemnek. Miután kész lettem, a derekamra csavartam egy törölközőt, majd felvettem egy boxert. (Sorry de lányként elééég nehéz ezt megfogalmazni 😂) Kaminarival helyet cseréltünk. Ő ment zuhanyozni, én meg az ágyon fetrengeni.

Mikor már egy jó pár perce fetrengtem az alvóhelyünkön, egyszer csak Todorokit láttam meg a konyhában. Gondoltam, megnézem mi a picsát csinálhat ilyen este.

Amikor kimentem, Todoroki a hűtőszekrényben kotorászott. Annyit láttam, hogy kivesz KÉT joghurtot. Igen KÉT joghurtot, jól hallottátok. Nem is foglalkoztam vele, amíg meg nem világosodtam hogy KÉT KIBASZOTT JOGHURTOT VITT BE A KIBASZOTT SZOBÁBA. Akkor az egyiket Dekunak viszi.

Ó,ilyen nincs. 20:34 van. Mi lesz itt éjszaka. Csak nem...

Midoriya szemszöge:

Miután Kacchan kiüldözött a fürdőjükből, visszamentem a mi szobánkba. Mikor visszaérkeztem, lefeküdtem az ágyba, és elmerültem a gondolataimban.

Igazából Todoroki nem mondott olyat, hogy menjek át Kacchanék fürdőjébe. Még mit nem! Azt akarta, hogy vele fürödjek. Gondolatvilágomból Kacchan sóhajtozása ébresztett fel. Még egy darabig Kacchan sóhajtozását hallgattam, majd elővettem a jegyzetfüzetem, és elkezdtem bele írogatni, rajzolgatni.

Egyszer csak két izmos kar fonódott össze a derekamon.
-Szia... Midoriya.-suttogta a fülembe az illető.
-Sz-szia T-todoroki-kun-miután e szavakat kimondtam, elkezdett kuncogni.
-Ugye tudod, hogy valamit még nem fejeztünk be?-mire a mondat végére ért, már gombóc volt a torkomban. Ezt valahogy érzékelte, és megint kuncogni kezdett.
-T-todoroki- próbáltam eltolni magamtól, de sikertelenül. Odahajolt a nyakamhoz, és rásuttogott.
-Midoriya... én megmondtam. Kívánlak. És nem érdekel a te kis Kacchanod, akkor is az enyém leszel. Örökre. És nem tudsz majd elmenekülni.-duruzsolta, majd felállt, és elindult a konyhába.

Bakugou szemszöge:

Felálltam, hogy utána eredjek a felemásnak, de végül letettem róla. Mi van ha csak kaját visz neki? Lehet, hogy ő kérte meg? A kérdések csak úgy halmozódtak a fejemben, mire Kaminari rácsapott a vállamra.

-Hé haver! Gyere már, mindjárt jön Iida, aztán itt fog nekünk karattyolni.

-Tch...-csak ezt az egy szót tudtam kipréselni magamból.
-Majd ha nyögdécselést hallok, akkor lerobbantom a fejét annak a rohadt felemásnak.-terveztem el.

~Time skip ~

Másnap reggel:

-Áh, jó reggelt Bakugou!-köszönt Kaminari.
- 'reggelt Pikachu.-mormoltam.
-Jó reggelt Kacchan!-ugrándozott ki Deku a konyhába.

Szóval még tud járni. Szerencsére.

-Jó reggelt.-battyogott Deku után Todoroki. Ahogy megláttam egy "ugyenemcsináltálsemmitvele" nézéssel meredtem rá.
Ő meg egy "nemmégnem" pillantással válaszolt.

-Nem megyünk reggelizni?-kérdezte Kaminari már csorgó nyállal.

-Tch... zabagép.-dünnyögtem.

Mikor odaértünk az épület elé, Deku ránézett a telójára.
-A reggeli 9:00-tól van. Még van 2 percünk.
Azt követően lépteket hallotunk mögülünk.

-Sziasztok srácok!-sipítozott Mina.
-Jó reggelt!-közeledett felénk Uraraka.
-Kero.-brekegett egyet Tsuyu.

Míg a többiek beszélgettek, addig én elmentem mosdóba. Mikor végeztem, elmentem kezet mosni. Amikor fura hangok ütötték meg a fülem.

-Ugye nem...-gondoltam, és lélekszakadva rohantam a fülkék felé. Mikor berobbantottam az ajtót leesett az állam.

Kaminariról és Kirishimáról lehámozva a póló, épp hogy nem dugnak.
-TI MEG MI A JÓ ÉDES KURVA ÉLETET CSINÁLTOK?-harsogtam, de azért a hangomban ott volt a meglepettség.
-Hát... tudod...-kezdte Kirishima a magyarázkodást, miközben vakarta a tarkóját.
Még jó bő tíz percet győzködtem őket, hogy mondják már el, mikor Kaminari végre kinyögte.
-Mi együtt vagyunk.
-Na nem is volt olyan bonyolult ugye?-húztam gúnyos vigyorra ajkaimat.
-Jaj Bakubro...-nevetett Kirishima. -Na gyertek menjünk, mert már biztos kinyitott a kajálda.

Kirishimának igaza volt. A kajálda rég kinyitott. Mikor beléptünk a létesítménybe annyit láttam, hogy Mineta basztatja Mináékat. Inkább elkezdtem keresni Dekut a szememel.

Mikor megtaláltam, gyorsan elkaptam a fejem, mert úgy rám mosolygott, hogy úgy néztem ki, mint egy paradicsom.

Dekuék asztalánál még ott ült Iida, Uraraka és Todoroki. Ki gondolta volna? Miután végig néztem a kis csapatukon, elindultam Kirishimával és Kaminarival helyet foglalni. Nem messze ültünk le Dekuéktól.

Mikor elfoglaltuk a helyünket, magunk elé vettük a katsudonunkat, és elkezdtük belapátolni. Néha-néha Deku rám nézett, de ahogy belefúrtam íriszeimet az övéibe, azonnal elkapta a tekintetét rólam.

Egy idő után Todoroki észre vette, eme kis akciónkat, amit vérben forgó szemekkel tüntette ki. Mintha Deku az övé lenne.

Mikor Todoroki újra rám nézett én csak megforgattam a szemeimet.

Mikor végeztünk az evéssel visszavittük a tálcáinkat, mire Kirishima megszólalt.

-Na skacok, én megyek is! Sziasztok!-hallotuk már a távolból a hangját.

-Kacchan várj...-hallottam meg Deku lihegését a hátam mögül.-Várj...
-Hova mész Midoriya?-kapta el a csuklóját Todoroki.-Oh látom már. Most Midoriya velem jön.-aztán tett egy 180 fokos fordulatot Dekuval együtt.

Még felénk sugárzott egy győztes mosolyt, majd eltűntek a házunk felé.

-Pikachu, azonnal Dekuék után kell mennünk!-jelentettem ki.
-Nyugi, Bakugou. Nem lesz baj, mert nem fog semmit se csinálni.

-De akkor is menjünk vissza.-mondtam ziháltan.

Midoriya szemszöge:

Mikor megettem a sobámat (amit Todoroki erőltetett rám, hogy azt egyek) megláttam Kacchant, hogy már végzett a reggelivel. Én is elvittem a tálcámat, és Kacchanék után siettem.

-Midoriya, gyere vissza!-hallottam meg Todoroki hangját.

Én nem foglalkoztam vele, és elfutottam Kacchanék után.

-Kacchan várj...-lihegtem-Várj...
Mikor meghallotta a hangomat megfordult.

Mikor már indultam volna feléjük, valaki megragadta a csuklómat.

-Hova mész Midoriya?-duruzsolt a fülembe, amitől a hideg futkosott a hátamon.-Oh látom már.-hajolt el a fülemtől.-Most Midoriya velem jön.

Majd megfordult, és elkezdett húzni maga után.

Láttam, hogy Denkiék felé küld egy diadalittas mosolyt.

-Most még nem csinálok veled semmit.-mondta monoton hangon.

Kezdtem félni az estéktől...

Bakugou szemszöge:

Denkivel gyorsan elsprinteltünk a szállásunkra.

Miután átléptünk a küszöbön, úgy csináltunk mintha mi sem történt volna.

~Time skip ~

Az edzés után visszamentünk Denkivel a házunkhoz.
Todoroki kint kávézott, Deku meg a tv-t nézte.

Gondoltam, megyek aztán letusolok. Mikor ezzel a tevékenységgel is végeztem, Kaminari felváltotta a helyemet.

Kimentem Deku mellé a kanapéra.
-Szia Deku.-köszöntem neki.
-Szia Kacchan.

Miközben néztük a híradót, átkaroltam Dekut. Először meglepődött, de utána már mosolyogva elkezdett játszani a tincseimmel.

Én először felmordultam, amitől picit megijedt. Miután megunta a hajammal való játszadozást, odanyúlt a távírányítóért, és kikapcsolta a készüléket.

Mikor leakartam húzni egy csókra, Todoroki közbe szólt.

-Midoriya, mehetsz fürdeni.-mondta, (mert ő időközben elment fürdeni) majd gúnyos vigyorral elsétált a szobájuk felé.

Mintha a tekintete ezt sugározta volna:
"Midoriya soha nem lesz a tiéd. Soha. Mert ő csakis az enyém."

Na azt majd meglátjuk baromarc...

Ohayouu explosion friends!
Megint itt kellett abbahagyni...
Tudom. De kell az izgalom. Első ezer feletti fejezet! ÖSSZESEN 1130 szó van benne. Na a kövi fejezetig legyen veletek Bakugou és a Baku-power!
PLUS ULTRA!