Az előző fejezetből:
Ez állt rajta...

Midoriya szemszöge:
Ez állt rajta:
Kedves Midoriya!
Szeretnék ma veled találkozni a szobámban, 22:30-kor.
Gondoltam hogy, bocsánatot akar kérni a történtekért. Letettem a fecnit az íróasztalomra,és elindultam le vacsorázni. Útközben Kacchanba botlottam.
-Öhmm... szia Kacchan.-köszöntem neki.
-Szia Deku.-válaszolt vissza gyengéden.
-Kacchan, kérdezhetek valamit?-kérdem tőle.
-Igen Deku.
-Miért vagy ilyen kedves velem?-tört ki belőlem a sírás.
-Deku, erről majd még beszélni fogunk.-vakarta meg a tarkóját,és kilépett a liftből.

Vacsora közben néha-néha Bakugoura néztem és hogyha rám nézett rögtön elkaptam a tekintetem.
-Deku-kun, minden rendben?-kérdezte Uraraka.
-I-igen Uraraka-san.

Bakugou szemszöge:

Néha-néha rám nézett de ahogy belefúrtam tekintettem abba a gyöny... akarom mondani zöld színű szemébe, rögtön elkapta a tekintetét. Vacsora után bementem Kirishimával a liftbe, de egyszer csak kiáltást hallottam.
-Kacchan, várj meg!-hallottam meg a hátam mögül. (igen, mert Baku háttal volt a lift ajtónak írói megj.) Deku és... A FELEMÁS BAROM volt az! Deku miért jött azzal a kurvával? Végülis nekem mindegy. (Khm, khm Bakugou szedd össze magad 😏😏)
-Bakubro, megjöttünk!-ordított a fülembe Kirishima.
-Jól van na, Hegy hajú rohadék. Kussolj!-szóltam vissza neki.

Amikor mentünk a folyosón pont úgy volt Deku ajtaja, hogy betudtam nézni. Egy papír fecnit szorongatott. Vajon mi lehet benne? Majd megkérdezem tőle.
-Jó éjt Bakubro.-köszönt el Kirishima.
-Neked is.-vágtam oda neki.
Miután Kirishima elment kiosontam, mert Todoroki hangját hallottam meg. Telefonált. Visszamentem a szobámba és elaludtam.

Egyszer csak arra keltem, hogy Todoroki szobájából hangok szűrődtek ki. Ránéztem az órára. 22:29 van. Miért van még fönt az a barom?

Midoriya szemszöge:

22:26 van. Mindjárt indulnom kell Todoroki-kunhoz. Vajon miért pont este kell átmennem? Talán azért, mert hallanak minket beszélni? Mindjárt megtudjuk.
Elindultam Todoroki szobája felé. Mintha egy árnyat láttam volna. Biztos csak képzelődök. Bekopogtam.
-Öhmm... szia Todoroki-kun.-köszöntöttem.
-Szia Midoriya.-köszönt vissza, és ajakira kaján vigyor húzodott.
-Miről szerettél volna beszélni?-vitattam.
-Arról hogy...-kezdte el.
De ajtó csapódást hallottam.

Bakugou szemszöge:

Nem! Nem engedhetem meg neki, hogy az a half'n'half lesmárolja. De mégis bemegy abba a kibaszott szobába. Jaj istenem Deku! Hogy lehetsz ilyen hülye?! Elhatározztam, hogy berúgom az ajtót, és Dekut kihozom, aztán a szobámba viszem. (szaftos részek 😏😏😏 {írói megj.} Khm khm) Berúgtam az ajtót, és ráüvöltöttem mindkettejükre.
-Deku azonnal húzz el annak a kurvának a közeléből! Te félarcú barom, húzz el Deku közeléből vagy aláírtad a halálos ítéleted!
-Kacchan, miért vagy itt?-kérdezte meg Deku.
-Két dolog miatt. Egy; megakarlak védeni attól a ribanctól, a másik meg bekell vallanom valamit....

Sziasztok robbanó cukorkáim!
Bocsánat, hogyha rövid lett, de ez van! Köszönöm szépen mindenkinek aki támogat!