Ez a rész Kacchanék jövőéről szól! Nem lesz olyan hosszú, mint az eddigi fejezetek!Jó olvasást!

Bakugou szemszöge:

Már 6 éve együtt vagyok Dekuval, és boldogan éljük az életünket. Ő a az első számú hős, én a második, a felemás barom a harmadik, és így tovább. Még vettünk egy tágas lakást is.

-Jó reggelt Kacchan.-fontam körbe a karjaimat párom körül, aki éppen a reggelivel ügyeskedett.

-Jó reggelt.-morogtam a nyakhajlatába.

-Ma szeretnél valahova elmenni?-kérdezte, mire én ledobtam magam az asztalhoz.

-Tudtommal be-

-Kanos Kacchan.-kuncogott Deku, majd visszahajolt a hűtőhöz.-De amúgy ma jönnek a volt osztálytársaink.

-És akkor ma nem csináljuk?-húztam el a számat.

-Ma kivételesen nem.-mondta, még mindig a hűtőszekrényben kotorászó brokkolim.

                      ~Time skip~

Olyan délután 3 óra fele csöngettek. Deku sietve ajtót nyitott, majd betessékelte a kis csapatot.

Először Kaminari, Kirishima, Jirou és Momo jöttek. Aztán Iida, Uraraka, Tsuyu és Tokoyami így tovább szép sorjában.

-Szia Deku-kun!-ugrott Uraraka Deku nyakába, mire ezt egy gyilkos pillantással illettem, és rögtön leszállt róla.

-Szia Bakubro!-csapott a vállamra Kirishima.

-Szia Furahaj.-morogtam, majd ejtettem egy lágy mosolyt, úgy, hogy senki se lássa.

-Hogy mennek a dolgok Midoryával?-hallottam meg Kaminari hangját a hátam mögül.

-Tch. Már csak te hiányoztál Pikachu.-sóhajtottam drámaian.-És miért nutellás a szád széle?

-Öhm... A-az n-nem nutella, h-hanem...

-Hanem?-kérdeztük Ejirouval szinkronban.

-É-és hogyha m-mégis n-nutella?-mosolyodott el kínosan.

-Akkor most büntetést kapsz.-vonta meg a vállát a Hegyhajú, majd elkapta a PikaDinka csuklóját és behúzta a hálónkba.

-Utána ti takarítjátok fel a mocskot, amit hagytatok!-ordítottam utánuk, mire csak a Furahajú bólintott.

Mikor kiértem a nappaliba, a lányok Dekuval beszélgettek, hogy-hogy bírja még mindig mellettem. Odamentem Dekuhoz, és a nyakánál átkaroltam.

-Ilyen jó pasi mellett mindig meglehet maradni.-vigyorogtam, mire Deku megszégyenítette Kirishima haját a pofijával.

-Egoista.-mondta unottan Jirou.

-HOGY MIT MONDTÁL, FÜLHALLGATÓ?! KINYÍRLAK!

-Kacchan nyugi-nyugtatott le Deku. Amúgy hol vannak Kirishimá--de nem tudta befejezni, mert az ujjaimmal mutattam, hogy szeretkeznek.

-Hali srácok!-köszönt a többieknek Kiri.

-Jézusom Kirishima! Csak nem lázas vagy?-kérdezte kétségbeesetten YaoMomo.

-Nem. De Denkinek kéne egy kis segítség. Nem tud kijönni.-nézett a hálószoba felé a vöröshajú.

Yaoyorozou és Jirou sóhajtva elindultak Kaminariért, mire szóltam, (vagyis ordítottam) hogy jöjjenek a nappaliba beszélgetni.

-MinDenki itt van?-kérdezte Deku, majd végig nézett a kis társaságon.-Hol van Todoroki?

-Elvileg ő Inasával van együtt. Lehet, hogy más dolga akadt...-válaszolt Denki egy perverz mosollyal az arcán, mire Kiri adott neki egy nyaklevest.

-Na ezt most miért?-siránkozott a Pikachu copy.

Kirishima nem válaszolt, csak szúrósan ránézett a párjára, majd terelte a témát.

-Emlékeztek arra a nyaralásunkra?-kérdezte, mire minDenki bólintott egyet, majd felidéztük azt a bizonyos nyaralást.

~Time skip (képzeljétek el  magatoknak hogy-hogyan beszélget-
tek este 6-ig)

-Én elfáradtam szerintem megyek!-ásított Mina.-Sziasztok! Majd tali!

-Mi is megyünk! Sziasztok!

-Hát Bakubro. Szerintem mi is megyünk.-mondta Kirishima.-De ne felejtsd el!

-Nem fogom! Ma kérdezem meg. Na csá Furahaj!

-Sziasztok!!-üvöltöttek Denkivel együtt.

-Dekuuu!-ordítottam úgy, mint kiskorunkban.-Gyere le most!

-M-megyek Kacchan!-szaladt oda hozzám.

-Elmegyünk sétálni?-kérdeztem lágyan, majd bólintott egyet beleegyezésül.

Kiléptünk a lépcsőházból a szabad, friss levegőre. Az emberek amikor megláttak minket, integettek vagy köszöntek egyet. Amikor odaértünk ahhoz a játszótérhez ahol először vertem meg Dekut megálltunk.

-Deku... Emlékszel arra, ami itt történt?-vitattam, mire szomorúan bólintott.

Kivettem a zsebemből a kis bíbor dobozt, és letérdeltem a brokkoli elé.

-Én ezt szeretném jóvá tenni, ezért... Deku... Hozzám jössz?-nyitottam fel a gyűrűt rejtő dobozkát.

Deku az örömkönnyekkel a nyakamba borult, és kimondta a választ.

-Igen!-sírta, majd összeforassztottam ajkainkat.

Ott a naplementében csak egyre tudtam gondolni;

              Ő már csak az enyém.
                       Senki másé.

Ohayouu Explosion Friends!
Én sírok gyerekek! Emlékszem arra, hogy-hogy publikáltam remegő kézzel  az 1. Fejezetet és hogy-hogy ugráltam a 100-as nézettségnél! Most itt a köszönő lista;

A lelkitámogatásért:
@11picúr44 @dekugramm

A támogatásért:
@kovkata

És minden kedves olvasómnak a sok nézettséget, voteot és commentet! Nélkületek nem sikerült volna!

A kövi Oneshotos könyvemig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! PLUS ULRTA ÉS BAKU-GOOO!💥💥💥