Figyelem! Ebben a részben 18+ tartalom lesz. Különféle perverz dolgot találhattok benne. Csak saját felelősségre olvassátok! (Majd kirakok ahhoz a részhez egy kis figyelmeztetést, hogy az jön. Aki nem bírja az menjen le a "Time skip"-ig, mert meghatározó rész lehet)

Az előző részből:
-Nem nem. Nekem más terveim vannak...

Bakugou szemszöge:

-É-és milyen t-tervek Kacchan?-nézett rám ijedten.-mire felálltam (Nem úgy te kis perverz (￣^￣)) az ágyról, és a pólójánál fogva közelebb húztam magamhoz.

-Azt majd meglátod.-súgtam a fülébe, majd végig futattam a nyelvem az említett érzékszerven.

-Halihó srácok!-törte ránk az ajtót Denki.-Oo, megzavartam valamit?-húzogatta fel-le s szemöldökét.

-PikaDinka kifele!-parancsoltam rá a fiúra.

-Jó a beceneved Kaminari-kun!-mondta Deku a kifelé tartó osztálytársának.

-Köszi. De nem én találtam ki.-húzta egy keserű mosolyra ajkait, majd becsapta az ajtót.

⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠

-Hol is hagytuk abba?-gondolkodtam hangosan, de már a kezem Deku pólója alatt mutatott, aki csak sóhajtozott erre a tettemre.

Ajkaimat egy kaján vigyorra húztam, majd ráhajoltam Deku párnácskáira.

Deku azonnal viszonozta a csókot. Az én kezem meg még mindig a brokkoli
pólója alatt volt, így hát megint elkezdtem simogatni izmos felsőtestét.

"-Ahhoz képest, hogy ilyen kis Deku nagyon erős."-gondoltam.

A simogatástól elkezdett keményedni odalent. Majd újra egy csókért hajoltam.

Végig nyaltam alsó ajkán a bejutásért esedezve, amit rögtön meg is adott. Csókunkban egy csomó érzelem keveredett. A megbánás, a hiány és az öröm. A megbánás az én részem volt, amikor elsiettem a drogos dolgot. A hiány mindkettőnk része volt. Kibaszott sokáig nem láttuk egymást, az biztos. És az utolsó; az öröm. Ez is mindkettőnk része volt. Hogy újra éreztük, hogy itt vagyunk egymásnak.
Hogy újra érezhetjük egymás testét. És hogy már nem szólhat bele senki a kapcsolatunkba. Senki!

Még egy darabig nyaltuk-faltuk egymás ajkait, amikor Deku a pólóm aljával játszadozott. Több sem kellet, letéptem róla a pólóját.

-Naaaa Kacchan! Ez volt a kedvencem.-duzzogott, de elhallgatattam a szám segítségével.

-Shhh...-csitítottam el.-Csak élvezd.

Én is ledobtam a felsőtestemet takaró anyagot, majd elkezdtem a fiókomban kotorászni.

-Mit keresel Kacchan?-döntötte oldalra kíváncsian a fejét.

-Majd meglátod.-húztam selytelmes mosolyra ajkaimat.-Csukd be a szemed.

Miután megbizonyosodtam róla, hogy tényleg nem leskelődik, elővettem a síkosítót, az óvszert (Itt valamiért felröhögtem-Írói megj.) és a bilincseket. Nem gondoltam volna, hogy még egyszer használatba fognak kerülni. Nagyon tetszett az a védtelen, kiszolgáltatott Deku...

-Kinyithatod.-susogtam vágytól ködös hangon.

Lassan felült, és az éjjeliszekrényemre szegezte a tekintetét. Végig nézett a kipakolt tárgyakon,(itt megint felröhögtem.-Írói.megj) majd rám nézett.

-K-kacchan...E-ez k-komoly?-hebegett, mire csak egy kaján vigyorra húztam ajkaimat.

-Miért? Talán nem tetszik?

Erre már nem tudott válaszolt semmit. Egy darabig még csendben nézett maga elé, majd a kezeit felém tartotta.

-Csináljuk Kacchan.-jelentette ki magabiztosan, mire csak elmosolyodtam.

-Okos fiú.-vigyorogtam, majd megragadtam a két karját, és ráhelyeztem a bilincseket.

Deku először a hasamat lepte el kisebb csókokkal, majd egyre lejjebb haladt.

Két ujját a boxerem szélébe akasztotta, de hirtelen elbizonytalanodott. Kérdő pillantással rám nézett, mire csak biccentettem egyet, hogy nyugodtan csinálja.

Majd egy határozott mozdulattal-de a bilincsek miatt elég nehézkesen, de valahogy-sikerült lerántania rólam az anyagot.

Először csak csókkal hintette be a férfiasságom, majd végig nyalt rajta. Még számomra is ismeretlen torokhangot adtam ki. Látszólag Dekunak is tetszett, és direkt úgy hajolt, hogy lássam ahogy megnyalja a száját.

-Ne nyaldost ilyen szexin a szád, mert nem tudom mit csinálok veled.-morogtam.

Ő csak elmosolyodott, majd visszahajolt a tevékenységéhez. Csak egy csókot hintett a makkomra, (Itt megint felröhögtem.-Írói megj.) majd hirtelen lemélytorkozta.

Olyan hirtelen ért e tette, hogy  felnyögni sem volt időm. Kipattantak a szemeim, az élvézet bizsergése végig szaladt a testemen.

De amilyen hirtelen elkezdte, olyan hirtelen fejezte is be.

-Nem fejezted be.-morrantam rá, mire csak egy pimasz mosoly kíséretében ennyit mondott;

-Nem akarom, hogy a számba menj el.

-Okos fiú.-hajoltam a füléhez, majd rám markoltam arra.

Derekánál fogva húztam az ölembe, majd leszedtem róla az egyik "bilincskarikát", (Van ilyen szó?!😂-Írói megj.) amit az ágykorláthoz erősítettem. A síkosítóért nyúltam, de közben Deku felé nyújtottam ujjaimat, kérvén, hogy nyálazza be őket.(Itt megint felröhögtem.-Írói megj.)

Deku kétségesen meg is tette, amit kértem tőle. Amikor kész volt e tevékenységével, bólintott, hogy csináljam amit kell.

Kinyomtam a tubusból egy kis adagot az ujjaimra. Rögtön KÉT ujjal kezdtem. Deku kéjesen felnyögött, mire elvigyorodtam.

-Khhacchhan... Mhhiérhht vhagy ihhlyen... khhöhnyörhtehlen?-nyögdé-
cselt a brokkoli.

-Ó, majd megtudod mikor vagyok könyörtelen.-vigyorogtam továbbra is, miközben a harmadik ujjam is csatlakozott.

-Khhachhan...

-Mi az Deku?-suttogtam vágytól ködös hangon.

-Thhedd mhhár bhhe!-követelőzött, mint valami kisgyerek.

-De kis követelőző lett valaki.-mondtam, miközben fogammal feltéptem a "védelem" csomagolását. Aztán ráhúztam ágaskodó tagomra, majd Deku bejáratához illesztettem.

-Szeretlek Deku!-majd belé hatoltam.

-Éhhn ihhs Khhacchhan!

            ~Time skip /mert már nem akarom tovább húzni/~

A délutáni napfénye bevilágított az ablak résén keresztül. Fáradtan nyitogattam a szemeimet, majd a mellettem fekvőre néztem.

Milyen régen vártam erre a pillanatra. Itt fekszik mellettem életem szerelme, akivel 1-2 órával ezelőtt azt csináltuk.

Gondolkodásomból Deku álmos hangja ébresztett fel.

-Mgh... Szia Kacchan.-mosolyodott el.

-Jó délutánt nyomikám.-köszöntem vissza.

-Éhes vagyok.-hunyorgott.

-Nem ettél még eleget?-fogtam meg az állát a hüvelyk és mutatóujjammal, miközben perverzen vigyorogtam, mire Ő a piros minden árnyalatában pompázott. Már éppen hajoltam volna ajkaira, amikor valaki bekopogott.

-Faszom!-szitkozódtam hangosan.-Ki vagy Dinka?!

-K-kaminari.-hebegett az ajtón túl lévő.

-Mindig a legjobb pillanatokat kell elrontania valamelyik nyomoréknak.-zsörtölődtem.

-Nyugi Kacchan.-tette a hátamra Deku a kezét.-Mit szeretnél Kaminari-kun?-mosolygott a Pikachu-
ra.

-Csak gyertek ki a sensei-ék háza elé.-kezdte.-De amúgy... Ti miért vagytok meztelenül?-kérdezte félénken.

-NEKED AHHOZ SEMMI KÖZÖD POWER-BANK! NA HÚZZ MOST EL ANYÁDBA!-ordítottam, mire Kaminari behúzott nyakkal távozott.

-Nyugodj meg Kacchan.-simogatta a hátamat a zöld hajú.-Nincs semmi-

Nem tudta folytatni, mert elhallgatattam a szám segítségével.

-...baj.-fejezte be elkezdett mondatát.

-De igenis van baj. Mindig megszakítják a legjobb pillanatokat, amikor lecsaphatnék rád.-magyaráztam.

-"Lecsaphatnék"?-idézte full vörösen Deku.

-Igen. Lecsaphatnék.-ismételtem, majd egy puszit nyomtam ajkaira.

Már épp ült volna bele az ölembe, amikor hirtelen felálltam.(Nem úgy te kis perverz (¬_¬)ﾉ)

-Inkább öltözz föl, mert nem fogom magam türtőztetni.-mondtam, majd elindultam ruhát keresni.

                        ~Time skip~

Dekuval, a Pikachuval és a Felemással elindultunk a sensei-ék háza elé. A Pikachu a Felemás mellett baktatott, miközben a lányokról beszéltek. A Félarcú nem tudja a PikaDinka mocskos kis titkát, hogy együtt vannak a Hegyhajú rohadékkal. Todorokinak meg elvileg Inasa tetszik, akivel a vizsgán még vérbeli riválisok voltak.

Deku mellettem sétált bámészkodva. Most megfoghatnám a kezét...

-Halihó srácok!-csapott a vállunkra Mina.

-M-mina-san! Megijesztettél.-próbálta elhessegetni az ijedtséget Deku.

-Mosómedve! Ne ijeszgessél.-hurrog-
tam le a rózsaszín hajút.

-Jól van, jól van! De nagyon viccesek voltatok, amikor megijedtetek!-kuncogott  továbbra is.

-Fogd be!-oltottam le ismét.

Amikor odaértünk sensei-ék szállása elé, egy nagy csapatban már ott tébláboltak már. Még Mic sensei és Aizawa sensei is kint ültek a többiekkel együtt.

-Okay everybody! Mostmár, hogy Bakugouék is megjöttek kezdjük el a  záróbulit!-kiáltotta Present Mic, majd elővett egy gitárt, és elkezdtünk énekelni.

A dal után néhányan elkezdtek sírni, azzal az okkal, hogy meghatódtak. Majd Hagakure megszólalt;

-Felelsz vagy mersz-ezünk!

MinDenki jónak tartotta az ötletet, így leültünk egy nagy körbe.

-Kezdjük!-dörzsölte össze a tenyereit Mina.-Kirishima felelsz vagy mersz?

-Merek! Egy igazi férfi mindig mer!-húzta ki mosolyogva magát a vörös hajú.

-Menj oda a kiszemeltedhez és  csókold meg!-csapta össze a kezeit Ashido. Na itt lehervadt Kirishima szájáról a mosoly. Rám nézett, hogy nem-e az én kezem van a dologba, mire én csak szem forgatva ráztam a fejem.

-Hát jó...-majd odalépett full vörösen Denkihez, és a szájára adott egy puszit.

-Oo! Kawaii!-sikantott fel Uraraka, Hagakure és Ashido, majd szóltak Kirishimának, hogy ő választ.

-Todoroki felelsz vagy mersz?

Így ment ez körökön át. Amíg Dekura nem került a sor.

-Midorya-chan felelsz vagy mersz?-fordult Tsuyu Dekuhoz.

-Merek.-jelentette ki magabiztos hangnemmel.

-Menj oda Bakugou-chanhoz, ülj az ölébe és csókold meg.-mosolyodott el selytelmesen.

Deku rám nézett, hogy mit szólok ehhez, én csak bólintottam, hogy itt az idő, hogy az osztálytársaink is megtudják.(Meg két tanárunk.)

Félve felém lépkedett, majd megállt előttem. Én rajtakapva az alkalmon derekánál fogva az ölembe húztam és rátapadtam ajkaira. Belemarkoltam a fenekébe, mire belenyögött a csókba, mire áttuszkoltam a nyelvem a szájába.

A többiek csak meglepetten néztek, majd ujjongva, tapsolva gratuláltak.

-Ti most együtt vagytok?-kérdezte a Szőlőfürt Fejű Kanos Törpe.

-Ja.-válaszoltam unottan.

Dekut lerohanták a lányok, hogy mikortól, hogy viseli, és miért pont én.

-Hadjátok már békén.-vetettem rájuk egy szúrós pillantást, mire az ölelésembe vontam.

-Holnap indulunk visszafelé. MinDenkit várunk holnap a bejáratnál. Lehetőleg ne hadjatok itt semmit. Na mehettek.-fejezte be Aizawa, majd megfogta Mic csuklóját, és behúzta a házba. Mi csak röhögve néztünk utánuk, majd mi is visszafele vettük az irányt.

                       ~Time skip~

-Kaminari! Pakolj már ki a hűtőből!-hallottam meg a felemás barom hangját.

-Jól van, jól van!-mondta durcásan Denki, majd elkezdett a hűtőtáskájába
pakolni.

-Kacchan nem találom a piros pólómat!-szólt ki Deku a szobánkból.

-Azt szaggatam le rólad, nem emlékszel?-mondtam kicsit gúnyosan, mire Kaminari kuncogni kezdett.

-Oi, PikaDinka! Inkább pakoljál!-szóltam rá, majd a Dekuval közös kis helyiség felé vettem az irányt.

-Kacchan mindent elraktál?-döntötte oldalra a fejét szerelmem.

-Még a fiókban lévő dolgokat nem.-rántottam meg a vállam. Érthette mikre célzom, mert rögtön fülig pirult.
   
                      ~Time skip~

Már minDenki a bejárat előtt állt a bőröndjeikkel. (Rossz az, aki rossza gondol😉😏) Már csak Aizawa sensei és a busz hiányoztak.

Aizawa egy olyan 3-4 perc múlva meg is érkezett. A buszra még egy kicsit várni kellett.

-Deku egymás mellett ülünk.

-Ez kérdés volt Kacchan?!

-Nem ez kijelentés. Nem engedném, hogy más mellé ülj.-gördült az arcomra egy győztes mosoly, mire Deku rákvörösen betette a bőröndjét a busz aljába.

-MinDenki felszállt?-hallottuk meg Mic sensei hangját, mire ordítottunk egy igent, elindult a busz.

-Deku szeretsz?-kérdeztem a mellettem ülőtől.

-Szeretlek Kacchan.-majd ráhajoltam ajkaira.

Így ért véget a rémes nyaralásunk...

Ohayouu Explosion Friends!
Hát igen ez is eljött. Az utolsó rendes rész ebben a könyvben. Még írok egy epiológust és befejezetté nyilvánítom ezt a könyvet. Ez a fejezet 1726 szavas. A leghosszabb. Az epiológus után fogok majd egy köszönet részt kirakni. Az epiológusig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥💥