Az előző fejezetből:
Örülök, hogy minden újra a régi...

Bakugou szemszöge:

-Kacchan...-szólított meg álmosan Deku.

-Hm?

-Aludhatok egy kicsit?-nyöszörögte,a-
mire én csak bólintottam.-Shigaraki-
éknál nem mertem elaludni. Hátha csinálnak valami olyasmit...

-Ha csináltak volna, akkor már rég halottak lennének.-húztam ki magam az ülésen,majd belehajoltam Deku aurájába.-Nem engedném, hogy bántsák azt, ami az enyém.-erre a mondatomra úgy elpirult, hogy egy paradicsommal versenyezhetne.

-A-akkor é-én alszom egy k-kicsit.-dadogta, majd ráhajtotta a fejét a vállamra, és rögtön el is aludt.

-Tch... Hülye Deku.-morogtam.

-Ez szép volt Bakubro!-suttogta Kirishima.-Nem gondoltam volna, hogy ilyeneket is tudsz mondani.

Az osztályunkból csak 2 ember tudja, hogy együtt vagyok a brokkoli fejűvel. Todoroki és Kirishima. A többiek még várhatnak.

                       ~Time skip~

-Everybody!-hallottuk meg Mic sensei hangját a mikrofonból.-Nem sokára megérkezünk. Kérlek titeket, hogy próbáljátok ne felébreszteni a többieket hiszen éjszaka van. Ahogy visszaértetek a szállásotokra, a hősruháitokat azonnal rakjátok el. Aki megsérült menjen Recovery Girl-hez. És ne felejtsétek! Ez a küldetés szigorúan titkos volt. Szóval lakat legyen a szátokon!

-Deku!-ráztam meg a vállánál fogva.-Ébresztő!

-Mgh, Kacchan... Hagyj még egy kicsit...

-MIT MONDTÁL NYOMI DEKU?! VISSZAMERSZ SZÓLNI?!-jelentek meg kis robbanások a kezemben, amire rögtön felkapta a fejét.

-B-bocsánat...-nyögdécselt.

-Tch. Gyere.-álltam fel, (nem úgy te kis perverz (¬_¬)ﾉ) majd Deku felé nyújtottam a kezem.

-Köszi Kacchan.-pirult el, majd a kezemet megfogva feltápászkodott.

Már minDenki leszállt a buszról, kivéve mi. Momo és Iida már el is mentek. Jirout és Kirishimát még láttuk ahogy a házuk felé ballagnak.

Deku elkezdte kipakolni a cuccait derékszögbe hajolva.

(Bocsánat, hogy megint ide pofátlankodom, de Deku cuccai alatt azt értettem, hogy a ruhái. Mert nem írtam, hogy Toga Deku elrablása közben felhúzta rá azt a szakadt pólót-Írói megj.)

Kirishima még visszafordult, és felmutatta a hüvelykujját mintha azt akarná mondani, hogy:

"-Nyugodj meg minden rendben lesz."

Én csak egy aprót bólintottam, majd visszafordultam Dekuhoz, aki még mindig ugyanabban a pózban volt. Nem tudtam magam kontrolállni, mert pont úgy volt elszakadva a póló, hogy kilátszott a boxere.

Már éppen indultam volna átölelni, és egy kicsit zavarba hozni, de Aizawa megakadályozott ebben.

-Bakugou.-tette a kezét a vállamra.

-Hm?

-Még mindig szeretnél Midoryával egy szobában lenni?

-Hát ha Ő is akarja...-vontam meg a vállam, mire a sensei odalépett Dekuhoz.

Mikor elhangzott a "szobatárs döntő" kérdés Deku azonnal hevesen bólogatni kezdett. Tehát akkor a PikaDinka és az IcyHot lesznek egy szobában. Remek! Érzitek a cinizmust?!

-Hallottad Kacchan? Lehetünk egy szobában!-ugrott a hátamra az én kis brokkolim.

-Ja.

-Te ennek nem örülsz?-fújta fel gyerekesen az arcát. De jó. Ovis Deku visszatért!

Ledobtan magamról a zöld hajút, majd a házunk felé vettem az irányt.

-Hé, Kacchan, várj meg!-kiáltott utánam, de nem lassítottam. Na jó, csak egy kicsit.

Végre valahára lihegve utolért. Utána csak csendben baktattunk egymás mellett, amíg Deku nem törte meg csendet;(rímelt🤯)

-Kacchan, felpróbálhatom a kesztyűdet?-kérdezte boci szemekkel.

-Tch. Igen. De nagyon vigyázz rá, különben...

-...meg fogok halni.-fejezte be a mondatomat, majd felvette az egyiket.

(Figyelem! Spoiler az eredeti műből!)

-Kacchan, emlékszel amikor a félévi vizsgán All Might ellen küzdöttünk?-nézett rám mire én csak bólintottam.-Akkor is kölcsön adtad az egyik kesztyűd.

-Hát, nem volt más választásom.-vontam meg a vállam.-Meg ígyis-úgyis le kellett győznünk.

-Igen. De vége az lett, hogy nekem kellett téged kicipelnem a pályáról, mert elájultál.-kuncogott Deku.-Túl erőltetted magad.

-Harcból sosem elég.-ejettem egy apró mosolyt.

(Spoiler vége!)

Eme kis beszélgetésünk után egy jó darabig nem szóltunk egymáshoz.

Amikor odaértünk a szállásunkhoz, elkezdtem keresgélni a kulcsomat. Pechemre az ablakon keresztül láthattam, hogy ott pihen a konyhaasztalon.

-Kurva jó...-morogtam, mire Dekuból kitört a röhögés.-NE RÖHÖGJ SZAROS KOCKA!

-Wow Midorya! Új beceneved van.-hallottuk meg a két lábon járó power bank hangját.

-Ó, már csak ti hiányoztatok.-sóhajtot-
tam drámaian.

-Majd én akkor kinyitom. Engedj Bakugou.-mondta Todoroki, akinek a kulcsa már a kezében pihent.

-ENGEM NE UTASÍTGASSÁL FELEMÁS!

-Kacchan! Nyugodj meg! Éjszaka van.-csitítgatott a zöldike.

-KUSSOLJ SZAROS DE--már nem tudtam befejezni, mert Kaminari egy nagy lendülettel betolt szó szerint az ajtón. De csak azért, hogy minél előbb ehessen valamit.

Én csak ciccegtem egyet, majd elindultam a szobánk felé. Deku már bent volt, és éppen a szekrénybe pakolta be a különböző ruhadarabokat.

Én az ágy alatti titkos rekeszbe raktam a hősruhám dobozát, (Help nem tom mi az a lapos szarság-Írói megj.) mert ugye azt titkos helyre kell rakni.

Amikor megvoltam vele ledobtam magam az ágyra, és néztem ahogy Deku pakolászik. Vártam azt a pillanatot, ahol ugyanabban a pózban lesz, mint a busznál.

Ez nem sokára be is következett. Hangtalanul mögé osontam,majd éledező tagomat neki súroltam a hátsó részéhez. Erre összerezzent, de csak folytatta az előbbi tevékenységét. Nem tetszésemet egy morgással jeleztem, majd odahajoltam a füléhez;

-Nem gondolod, hogy felkéne avatnunk a szobát?-susogtam, vágytól rekedt hangon.

-D-de Kacchan...-kezdett el dadogni.-M-már egyszer megcsináltuk...

-De akkor még nem volt teljesen a miénk.-emeltem föl a hangomat.-Tehát? Mi a válaszod?

-H-holnap e-este n-nem jó?-kérdezte itt-ott elcsukló hanggal.

-Nekem megfelel.- vigyorogtam,majd fogaim közé vettem a fülcimpáját, és gyengéden megharaptam.

-K-kacchan, úgy zavarba tudsz ejteni.-temette az arcát a tenyereibe.

-Én ezt szeretem benned Deku.-mondtam.-De most vegyél fel egy rendes pizsamát, vagy különben ma is lesz egy menet.-nyaltam meg a számat,mire ő csak nyelt egyet.

-O-oké.-hebegte,majd előkotort egy piros pólót és egy zöld rövid nadrágot. Miután felhúzta, befeküdt mellém,és csak ennyit mondott;

-Jó éjt Kacchan! Szép álmokat.

-Jó éjt.-mormogtam,majd hátat fordítottam neki.

                      ~Time skip ~

Az ébresztőm kibaszott hangjára ébredtem fel.

-PUSZTULJ!-ordítottam, majd akkorát rávágtam, hogy leesett a komódról.

-Neked is jó reggelt Kacchan!-jelent meg az ajtóban Deku.

-Te meg mióta vagy fönt?-vontam föl az egyik szemöldököm.

-Már régóta.-mosolygott.-Ja és amúgy nézd meg, mennyi az idő.-bökött ujjával a telefonom felé. Gyorsan feloldottam a készüléket, és ahogy rápillantottam az órára, gondolatban meghaltam.

-Jézusom! Lemaradtam a reggeliről és még az edzésről is.-csaptam homlokon magam.

-Hát, nem maradtál le semmiről sem.-ült le az ágyszélére Deku.-Aizawa sensei azt mondta, hogy akik a mentőakción részt vettek annak egy teljes szabad napjuk van. Nem úgy volt?-döntötte oldalra a fejét a göndörhajú.

-De.-dőltem vissza az ágyba.-Francba kellett neked megijesztened. De akkor egy egész napig azt csinálunk amit akarunk.

-Menjünk át Iida-kunékhoz!-ugrándozott izgatottan a párom.

-Nem nem. Nekem más terveim vannak...

Ohayouu Explosion Friends!
Na ez is elérkezett. Az első Wattpados könyvem utolsó előtti fejezetéhez.(De nem biztos.) Azt tervezem, hogy a legutolsó rész lesz a leghosszabb. Utána pedig írok egy epiológust, amiben Bakugou és Deku jövőjéről írok. Na mindegy. Ez a fejezet 1139 szavas. A következő részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! PLUS ULTRA! BAKU-GOOO💥💥💥!