Az előző fejezetből:
Jövök már Deku!

Bakugou szemszöge:

A buszok elindultak úticélunk felé. Igazából nem láttuk, hogy merre megyünk, mert az ablakok levoltak sötétítve. Gondolom azért, hogy ne lássák kik vagyunk.

-Bakugou?-lengette meg a kezét közvetlen az arcom előtt Denki.-Föld hívja Bakugout!

-Tch... Mit akarsz?-morrantam rá.

-Csak elbambultál, és gondoltam visszahívlak az anyaföldre.-kuncogott.

-CSAK EZT AKARTAD MONDANI?!-háborodtam fel.-KINYÍRLAK!

-Bakubro! Nyugodj le.-próbált le csitítani Kirishima.

-KUSSOLJ HEGYHAJÚ!

Még egy darabig veszekedtünk, amíg Aizawa tanár úr nem jött hátra.

-Viselkedjetek már rendesen.-csak ennyit mondott, majd visszahuppant a sofőr melletti ülésre.

Midorya szemszöge:

(Nos,rakok ide egy kis emlékeztetőt, hogy mi volt, mert nagyon régen volt Deku szemszöge-Írói megj.)

[Emlékeztető]
-Lehet,hogy megmentenek?-kérdeztem izgatottan.
-Lehet.-ejtett egy lágy mosolyt Shoto.
[Emlékeztető vége]

Egyszer csak ajtó nyikorgásra lettünk figyelmesek. Valaki résnyire kinyitotta az ajtót. Csillogó szemmekkel figyeltük, hogy hátha valamelyik hős keze, de amint megláttuk a markában pihenő kést, rögtön lemondtunk erről a gondolatról. Hiszen melyik hős használ kést?!

-...és nagyon figyelj rájuk Toga.-hallo-
tuk meg Shigaraki tipikus morgolódós hangját. Ajajj, rossz előérzetem van...

-Oké, oké. Értettem Tomura.-válaszolt a lány unottan, majd felénk indult meg.

-Bocsi Todoroki-kun. Bocsi Deku-kun de most muszáj, hogy elaludjatok.-vigyorgott, majd rátapasztotta ajkait Todorokiéra, aki csodálatos módon visszacsókolt.

Akkor tényleg csak próbált minket  elcsábítani! Akkor valami lehetett a Ramenben.

Todoroki szemei úgy kidűlledtek, mintha Jézus Krisztust látta volna a felhők között énekelni. Egy olyan 1-2 percig még egymás ajkait falták, amikor Todoroki csak úgy elaludt.

-Most te jössz Deku-kun!-húzta kaján vigyorra ajkait. Pontosan úgy mosolygott, mint amikor Minetáéknál, megakart erőszakolni.

Gondolkodásomból Toga párnácskái ébresztettek fel. Valami vágyfokozó vagy szerelmi drog biztos, hogy volt benne, mert akaratlanul is visszacsókoltam.

1-2 perc után ugyanaz a sors várt rám, mint Todorokira. Az utolsó amire emlékszem, hogy Himiko betegesen felröhög, majd csak a sötétség vesz körül...

Bakugou szemszöge:

Mikor a busz megállt, minDenki ösztönösen felállt, (nem úgy te kis perverz (¬_¬)ﾉ) hogy leszálljon.

-Ne szálljatok még le!-utasított minekt Mic sensei.-Nem tudhatják meg kik vagyunk és miért jöttünk.

-Hai.-suttogták, mire én csak megforgattam a szemem.

Nekem nincs időm szarakodni! Nekem csak egy fontos, hogy megmentsük Dekut. Semmi több.

Az ablakokon keresztül látthatuk,(ez úgy van /aki nem tudná/ hogy kívülről nem lehet belátni, de belülről igen-Írói megj.) hogy Eptoplazma tanár úr egy klónt állít elő a képességével, amit aztán egy Netpincéres kiszállítónak öltöztetnek fel. Még kapott egy táskát is, amibe raktak egy csomó katsudont.

Eközben már a rendőrség is megérkezett. Körül vették a bárszerűséget Endeavorral és még jó  néhány hőssel egyetemben.

A futárnak álcázott klónt pedig odaállították az ajtó elé, kezében a katsudonos táskával.

-Megjött a rendelésük!-kiabált be, miközben hevesen kopogtatott az ajtón.

-Milyen rendelés?-szűrődött ki egy zsörtölődő hang az ajtó mögül.-Ki rendelt katsudont?!

-Ami azt illeti...-kezdte Magne.(Aki nem tudná, az a pasas akinek mágnes a képessége, és piros haja van-Írói megj.)-Senki...

-Tch... Idióták.-morogtam, de Kirishima a szája elé tette a mutatóujját, hogy maradjak csöndben.

-Ha már valaki megrendelte, akkor vegyük már át.-mondta Twice.-Én úgy is éhes vagyok.

-Pontosan olyan, mint Kaminari.-suttogta Yaoyorozou, mire csak egy bólintással jeleztük egyet értésünket.

-Akkor tessék! Itt vannak a katsudonjaitok!-kiáltott Mic, mire kitárta az ajtót, és szó szerint beüvöltött rajta.

A gonosztevők fülüket befogva akarták tompítani a hangerőt, és ezt az alkalmat kihasználva Fatörzs Kamui "őrizetbe vette" őket.

Midnight mutatta nekünk, hogy tegyük föl a maszkjainkat, hogy ne szívjuk be az ő általa csinált "mesterséges" levegőt.

Nekünk 6-nak voltak külön edzéseink, ahol külön féle jeleket és harci módokat tanultunk. Például most így értettük meg a tanárnőt.

Amikor minDenki elaludt (kivéve Twice-ot) Aizawa odaszólt Kaminarinak.

-Kaminari! Gyere ide!-mire a Pikachu csak biccentett, és elindult a tanárunkal Twice-hoz.

-Gondolom, most kikényszerítik belőle, hogy hol van Midorya és Todoroki.-tette az állához a mutató és a hüvelykujját Iida.-Logikus gondolkodás.

-Yaoyorozou! Gyere kérlek egy kicsit!-szólította meg Midnight a fekete hajú lányt.

-Máris! Majd jövök!-majd elszaladt.

Még egy jó darabig üldögéltünk, amíg furcsa hangokat hallottunk meg.

-Ti is halljátok?-kérdezte Kyoka.

-Igen.-bólintott Ejirou.-De mi adja ki ezeket a hangokat?

-Majd Jirou megnézi. Igaz?-kérdeztem unottan.

-I-igen. De nem kéne szólni a tanároknak?-nézett rám.

-Majd akkor én szólok valamelyikőjüknek.-forgattam a szemem, majd elindultam Present Mic felé.

-Sensei!-ordítottam, mire felém fordult.-Valamit hallottunk a föld alól.

-Oh, tényleg?-lepődött meg.-Ez esetben, akkor menjünk!

Mikor visszaértünk Kyokáékhoz, már Iida és Momo is ott voltak.

-Tanár úr!-kezdte Jirou.-Elvileg 2 ember van, pontosan itt a föld alatt.

-Köszönöm Kyoka! Kirishima, szólnál légyszíves Mt. Ladynek, hogy lenne szíves idejönni?

-Persze!-majd olyan gyorsasággal ment el, mint akit puskából lőttek volna ki.

-És először milyen hangokat hallottatok?-vonta fel a szemöldökét Mic.

-Azt hiszem, ilyen nyöszörgést... Bár szerintem olyan volt, mintha valaki nem rég kelt volna fel.

-Na hova is kell a segítség?-hallottuk meg Mt. Lady hangját a magasból.

-Mt. Lady!-kiáltottuk egyszerre.

-Kérlek taposs bele itt a földbe.-jelentette ki Mic magabiztosan.

-Öhm... Csak egy baj van... Nem férek ide be.-nézett végig a viszonylag tényleg keskeny utcán.

-Akkor mit tegyünk?-roskadt össze Momo,mire Kyoka átölelte.

-Nem lesz semmi baj, mert kifogjuk őket hozni!-nyugatta barátnőjét a lila hajú.

-De hogyan?-zokogott YaoMomo.-Nincs senki aki megtudná tenni.

-De van...-mondtam leszegett fejjel.

-B-bakugou?-dadogta az egész társulat.

-De Bakubro, mi van akkor, ha-

-Kussolsz, Hegyhajú! Mondtam, hogy megcsinálom.-jelentettem ki, majd felemeltem a kezemet, és megragadtam a kesztyűmön lévő kis fémkapcsot.

-Álljatok hátrébb!-üvöltöttem, majd elsütöttem.(Rímelt🤯)

A füsttől semmit sem lehetett látni. Próbáltam elhessegetni, de nem sikerült.

Hallottam, ahogy az osztálytársaim köhögnek. Ahogy a tanáraim tüsszögnek.(Megint rímelt🤯) És ahogy a hősök ordítoznak.

Végre valahára eloszlott a füst. Egy bazi nagy lyukat láttam magam előtt. A lyuk túloldalán Kirishima, Jirou és Iida voltak.

Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.

-Ezt nagyon jól csináltad!-mutatta fel Kaminari a hüvelykujját,és rám kacsintott.

-Bakugou...-lépett oda hozzánk Aizawa.-Itt van valaki akinek nagyon örülni fogsz.-majd a háta mögé mutatott.

-Deku...-mosolyodtam el.

-K-kacchan...-nyögte ki.-Én hősöm...

Egy fehér póló volt rajta amit még elrablásakor viselhetett. Itt-ott elvolt szakadva, sőt a hasrésznél egy bazi nagy lyuk volt. Haja kócosan állt minden felé.

-K-köszönöm, h-hogy m-megmentetettél!-majd sírva magához ölelt.

-Semmiség Deku. Hiszen az első számú hős akarok lenni.-mondtam vigyorogva.

-De előbb ahhoz meg kell küzdened velem.-szólalt meg valaki a hátunk mögött.

-Half'n'half rég találkoztunk.-keltem ki Deku öleléséből, majd ujjaimat tördelve elé álltam.

-Ne Kacchan! Na akarj vele harcolni!-állt közénk Deku.

-Mert?-vontam föl az egyik szemöldököm.

-Mindent elmesélek a buszon...-sóhajtott, majd elindult a járgány felé.

-Tch... Szaros Deku.-ciccegtem.

                     ~Time skip~

Deku mindent elmesélt. Nagy nehezen de megbocsátottam FÉLIG Todorokinak.

-Megyek, és magatokra hagylak bennetek.-mosolygott.-Nagyon régen láthattátok egymást. És még egyszer köszönöm Bakugou.

-Tch... Hülye felemás barom.-morogtam, mire Deku a fejét a vállamra hajtotta.

-Szeretlek.-suttogta,majd a normál hangerőn megkérdezte.-Hiányoztam?

-Ühüm.-biccentettem.-Nem mintha nem lett volna kit legyőzni... De igen.

-Kacchaaaaan.-fújta fel az arcát,mire homlokon csókoltam.

-Szeretlek.-suttogtam ajkaira.

-Én is...-majd heves csókcsatába kezdtünk.

Örülök, hogy újra minden a régi...

Hewwo Minna!

Jó reggelt/estét!

Na ez is kész! Kyaaaaaa az egészet végig fangörcsöltem. Na mindegy. Ez a rész 1237 szavas. A következő részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥💥💥