Az előző részből:
Ezzel kezdetét vette Deku kimentésének előkészületei...

Midoriya szemszöge:

-És milyen terv Todoroki-kun?-kérdeztem meg a mellettem ülő fiút.

-Amikor engem elraboltak, egy titkos folyosón jöttünk ide. A csapóajtó ott van a bár asztal mögött.-bökött a fejével az említett hely felé.

-És hogy fogunk odáig eljutni?-gondolkodtam hangosan.

-Nagyon egyszerű. Az erő korlátozó bilincset levesszük.-vont vállat.-Látod azt a kis gombot? Azt kell megnyomni.

-Az enyémen nem látok gombot.-méregettem a kezeimet.

-Majd ha kiszabadítasz, akkor segítek neked is.- (rossz az, ki rosszra gondol 😏) mosolyodott el.

Kezeit felém nyújtotta, mire én az ujjaim segítségével megnyomtam a kikapcsolást jelző kapcsolót. A bilincs hangos koppantással, földet ért.

Miután Todoroki kiszabadult, jobb tenyerét, az én "karperecem"-re helyezte, ami egy még nagyobb koppantással landolt a földön.

Gyorsan a pult mögé szaladtunk, majd Shoto előkapott egy kis kulcsot.

-Ez mire kell?-suttogtam.

-Hogy kinyissuk ezt.-mondta, majd beleillesztette a kis fémtárgyat a lakatba.

Már épphogy másztunk volna lefelé, amikor meghallotunk egy ajtó csapódást és Toga dudorászását.

-Deku-kun hoztam neked egy kis...-fordult a szék felé ahol ültem, (a padló nyikorgásából ítélve) de csak a hűlt helyem találta.-Rament... Azonnal szólnom kell a többieknek!-gondolkodott hangosan majd kiszaladt a helyiségből.

                      ~Time skip ~

Nem sokkal később, Toga már Dabi és Twice társaságában tért vissza.

-...és amikor bejöttem már nem voltak itt.-darálta el a szöszke.

-És mi van a biztonsági kamerákkal, amiket felszereltünk?-tette az állához a hüvelyk és a mutatóujját Twice.

-Nézzük meg a felvételeket.-morgott unottan Dabi, majd megindult kifelé...

Bakugou szemszöge:

-Nos, a terv kb. ugyanaz lesz mint Bakugou megmentésekor... -erre csak megforgattam a szemem.-Az épületet körbe vesszük rendőrökkel, meg még néhány hős is kint marad.

-De sensei!-vagdosta a levegőt Iida.-Mi van ha már elmentek onnan?

-Biztos, hogy nem mentek el.-jelentette ki magabiztosan Mic sensei.-De ha mégis, akkor is csak egy helyre mehettek...

Ledöbbentünk, hogy Mic sensei milyen komoly is tud lenni. Eddig azt a "Mindig vidám vagyok" viselkedését láttuk, de most kicsit fura, hogy ilyen nyugodt.

-Nos gyerekek, azért kértünk meg pont titeket...-folytatta Mic sensei.- Mert ti olyan hősökkel álltatok szemben a félévi vizsgán, akik nagyon nehéz ellenfelek voltak. Mint például All might. Vagy mint Aizawa. Ott megtapasztalhattátok,hogy milyenek a "profi gonosztevők". Ugyan már nem egyszer találkoztatok a Gonosztevők Szövetségével, és majdnem minden alkalommal elbuktak. De most... Most megerősödtek. Nagyon sok értelemben.

-Ezt hogy érti, hogy nagyon sok értelemben?-nézett Mic senseire Momo.

-Több információt tudtak meg, mint kellett volna.-mondta álmosan Aizawa. Ő is tud Deku titkáról? Nem biztos, hogy nem.

-Nos, holnap kap minDenki egy papírt amit ki kell töltenie délig. A hősruháitokat hozzátok magatokkal. Holnapután 19:00-ra gyertek a tábor kapujához. Ennyit szerettünk volna mondani.-fejezte be a mondandóját Mic.

-Hai!-kellt föl minDenki a helyéről,majd az ajtó felé vettük az irányt.

Már éppen csuktam volna be az ajtót, amikor Aizawa megfogta a kilicset.

-Bakugou, még mindig szeretnél Midoryával egy szobában lenni?-kérdezte.

Erre a kérdésre megfagyott bennem a vér. Mi van ha Deku nem akar velem egy szobában lenni? Mi van ha már nem szeret? Ezekre a gondolatokra bevillant egy emlék a válasszal együtt;

"-Én mindig szeretni foglak Kacchan."

-Szeretnék.-jelentettem ki magabiztosan.-De...

-De?-vonta föl a szemöldökét a sensei.

-De mi lesz a harccal?-kérdeztem szín tiszta lelkesedéssel.

-Elhalasztjuk.-vont vállat.-Így több időm marad aludni. Na jó éjt Bakugou!-intett,majd becsukta az ajtót.

-Tch...-morogtam,majd elindultam a házunk felé.

Midorya szemszöge:

-A felvételek azt mutatják,hogy a bárpult mögött rejtőznek.-mondta, majd elkezdett felénk jönni.

Hiába húzódzkodtunk össze, akkor is megtalált minket.

-Ott vannak?-kérdezte Twice.

-Aha.-ahogy kimondta, Todoroki ösztönösen használni akarta a jobb oldalát, de Dabi kezében felcsaptak azok a jól ismert kék lángok.

-Ha ellen álltok végetek.-sziszegte.-Gyerünk vissza a helyetekre!

Akartuk,nem akartuk feltartott karokkal visszasomfordáltunk a székeinkhez.

Amikor leültünk Dabi odalépett Todorokihoz Twice meg hozzám.

Egy 2-3 perc múlva úgy nézhettünk ki mint Kacchan a Sportfesztiváli Díjkiosztón.

-Így most már biztos nem szöknek el.-mondta Twice. Fogadni mertem volna, hogy a maszkja alatt egy ördögi mosoly bujkál.

Miután megbilincseltek minket,Twice és Dabi kimentek a helyiségből, így csak Toga maradt bent.

-Na Deku-kun! Most már megeheted a rament amit készítettem csakis neked.-visongott,majd a villával felém nyújtott egy falatot.

Nagyon régen nem ettem már, úgyhogy kénytelen voltam elfogadni a tésztát. Remélem nincs megmérgezve,vagy valami ilyesmi!

-Na, finom?-nézett rám csillogó szemekkel, mire én csak félve bólintottam.

-Legalább te így gondolod...-sóhajtott.-Dabinak és Twice-nak nem annyira ízlett.-pásztázta a földet a szőke, majd Todoroki-kunra kapta a tekintetét.

-Te nem kérsz Todoroki-kun?-mosolygott.

Miért ilyen kedves Toga? Szerintem csak elakarnak csábítani vele, hiszen nem tudják, hogy nekem ott van Kacchan! De Toga igen... Mi van ha elmondta Shigarakiéknak?! Biztos, hogy elmondta, mert a UA-be is azért "járt", hogy kémkedjen...

-Midorya? Jól vagy?-ébresztett föl Todoroki aggódó hangja af motyogásból.

-Ö-öhm i-igen Todoroki-kun.-dadogtam. De jó! Ovis Izuki visszatér! Csak Kacchan közelében szoktam dadogni ennyit.

-Hova tűnt Toga?

-Nem tudom.-vont vállat a heterokrómiás (így kell írni?!😅írói megj.) fiú.-Azt hiszem valami akciót emlegetett Shigaraki.

-Lehet, hogy megmentenek minket?-kérdeztem izgatottan.

-Lehet.-ejtett egy lágy mosolyt Shoto.

Bakugou szemszöge:

                 ~2 nappal később~

Az ébresztőm kibaszott szörnyű hangjára keltem fel. 18:47 van. Még van időm összekészülődni.

Gyorsan magamra kaptam a hősruhámat, és már indultam is kifelé.

Menet közben benéztem Dekuék szobájába. A szögletes párnák között felfedeztem egy teljesen eltérő furmájút.

Ránéztem a telefonomra, hogy van-e még időm megnézni, hogy mi az. 18:53 mutatott.

Beosontam, majd felhajtottam a takarót. Nem hittem a szememnek! Én voltam rajta. Mellette egy ugyanolyan alakú Deku plüss is.

Megfogtam a brokkolit ábrázoló plüssöt, majd az engem ábrázolóra tettem. Muszáj volt megmosolyognom ezt kis jelenetet.

-Bakugou! Gyere!-hallottam meg Kaminari hangját a hátam mögül.

-Megyek már PikaDinka.-morogtam, majd visszahajtottam a takarót.

-Végre kiértél.-motyogott halkan Kaminari.

-OI, MEG AKARSZ HALNI?!-robbantottam piciket a kezemben,mire ő csak kétségbeesetten rázta a fejét.

-Tch... Gyere.-dünnyögtem, majd elindultam a gyülekező hely felé.

-M-megyek.-dadogta, majd mellém sietett.

-Oi, nem azt mondtam, hogy mellettem gyere.-morogtam, mire Denki kicsit lemaradt.

-Csakhogy megjötetek!-köszöntött minket All Might a hatalmas vigyorával.

All Might-on kívűl még ott volt egy csomó profi hős.

Midnight sensei, Aizawa sensei, Mic sensei, Cementoss, Gan Orca, Endeavor, Vasököl, Mt. Lady és ugye All might.

-2 busszal megyünk. Az első buszban utaznak a gyerekek Mic-al és Aizawával. A többiek a másik buszban!-adta ki az utasítást Nezu sensei, majd ránk mosolygott.-Gyere-
kek! Ügyesek legyetek!(rímelt🤯) Mi itt maradunk Recovery Girl-el a többiekre vigyázni.

-Irány a busz!-csapott egyet az ostorával Midnight sensei.

-Hai!-kiáltottuk egyszerre.

Jövök már Deku!

Ohayouu Explosion Friends!
Már gondolom mindenki tudja, hogy nem sokára vége ennek a könyvnek. 3-4 rész és érkezik az új! Szerintetek miért ilyen kedves Toga? Kövi részben kiderül! Na mindegy. Ez a fejezet 1172 szavas. A kövi részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power!PLUS ULTRA! BAKU-GOOO!💥💥🧡🧡