Az előző részből:
-Midoriya nincs meg...-suttogta Kaminari.

Bakugou szemszöge:

Amikor Kaminari ezt kimondta, lesokkoltam. Nem látszott rajtam, de igen. Végig gondoltam az egészet. Nem kellett volna elsietni az egészet.

-Tch... biztos nem vigyázni magára.-dohogtam.

-De Bakubro... nem úgy volt, hogy-

-KUSS!-emeltem föl a hangom, majd besiettem a szobámba.

Magamra zártam az ajtót, majd ledobtam magam az ágyra. Fejemet a párnába temettem, és elkezdtem zokogni.

-Remélem, hogy nincs semmi bajod Deku...-suttogtam.-És kérlek, bocsáss meg nekem.

Még egy darabig sírdogáltam, majd elindultam zuhanyozni, azzal a tudtattal, hogy az majd segít.

~Time skip ~

Kicsit megkönnyebbülve léptem ki a zuhany alól, de még mindig szúrt a mellkasom. Vajon mi történhetett? Elrabolták a gonosztevők? De ők nem tudnak az One for All-ról! Ugye? Ugye?!

Midoriya szemszöge:

Lassan kezdtem magamhoz térni. Mi történt? És mégis hol vagyok? Fáradtan nyitogatni kezdtem a látókáimat, majd körül néztem.

A szoba falai téglából készültek, rajta néhány All might poszterrel, amik szét voltak karmolva. (?) A helyiség jobboldalán egy hosszú pult volt, előtte székekkel. A pult mögött egy nagyobb szekrényt lehetetett látni, ami tele volt rakva piával.

Nézelődtem egy darabig, majd elnyomott (megint) az álom.

Felébredtem. De nem a bárban, hanem egy réten. A fákat sárga csillagalakzatú égők kapcsolják össze, madarak csicseregnek... Nézelődésemet két izmos kar zavarja meg, ahogy a derekamat átöleli vele. Azt hittem Todoroki, de nem... a jól ismert szőke össze-vissza álló hajkorona jelenik meg a vállamon.

-K-kacchan?!-ugrottam meg ijedtemben.-T-te mit keresel itt?!-dadogtam.
-Téged Deku.-pöckölte meg az orromat.
-És m-már nem haragszol r-rám?
-Nem. Már nem. És bocsánat, hogy elsietettem a dolgokat.-mondta, majd belepuszilt a nyakamba.
Éreztem, hogy az arcom elkezdt lángolni, így a kezembe temettem őket. Mikor Kacchan ezt észre vette, felkuncogott, majd elvette a kezeimet az arcom elől.
-Deku... olyan aranyos vagy amikor zavarban vagy miattam.-nyomta meg az utolsó szót. Most annyira jó. Nem káromkodik, nem kiabál, és még bocsánatot is kér. Bárcsak mindig ilyen lenne...
-Lám,lám,lám...-szólalt meg valaki mögöttünk gúnyos hangon. Megfordultunk, és Todorokit pillantottuk meg.
-Bakugou Katsuki próbálja megszerezni más tulajdonát?-kérdezte tettetett meglepődéssel.-Ez nem vall rád "Kacchan".
-Hallgass el kétszínű...-sziszegett Katsuki. Jaj istenem, megint!
Kacchan a mellkasához préselt, hogy Todoroki tudtára adja, hogy az övé vagyok. Shoto nyugodt léptekkel felénk indult, majd harcipózba felállva {(nem úgy te kis perverz (ง ͠ ͠° ل͜ °)ง)} elkiáltotta magát.
-Küzdj meg velem Midoriyáért!
Igen, sajnos ez Kacchan gyenge pontja. Ha harcról van szó, akkor nem lehet leállítani.
A hónaljamnál fogva felemelt, majd egy gyors csókot lehelt a számra.
Én csak könnyekkel a szememben ültem és néztem ahogy harcolnak.
Egyszer csak Todoroki a balkezével megérintette Kacchan hátát, és az meg csak úgy elporladt.
-Kacchan... Kacchan...-csak ez a szó járt a fejemben.
-KACCHAN!

Zihálva ébredtem fel. Szerencsére csak álom volt. Remélem, Kacchan tényleg megbocsátana, és Todoroki is békén hagyna minket.

Körül néztem. Tudtam, hogy a Gonosztevők Szövetségének tagjai (ne értsd félre te perverz ＞ˍ＜) itt lesznek, de aki itt mellettem ül arról nem...

Bakugou szemszöge:

Az edzések után átmentem Kirishimáékhoz egy kicsit. Nem volt kedvem semmihez sem, csak kiakartam önteni valakinek a lelkem.

-Srácok, kérlek! Menjetek át Momoékhoz addig amíg Bakubroval beszélünk. Majd írok, ha jöhettek.-tessékelte ki Minát, Serot és Iidát.

-Na Bakubro...-mosolygott.-Hozzak valami nasit?-indult volna a konyha felé, de megráztam a fejem.

-Na azért ennyire rossz nem lehet.-veregette meg a vállam.-Menj addig be a szobába, amíg nem jövök.

Lassan elballagtam az imént említett helyiség felé. Ahogy beértem a szobába rávetettem magam az ágyra. (Rímelt 🤯)

Tudtam, hogy Dekut a Gonosztevők Szövetsége rabolta el, de azt hogy miért, már nem. Tudnak az One for allról? Nem az nem lehet. Arról csakis All might, Deku és én tudok. De hogyha mégis tudnak róla, akkor honnan a francból?!

-Bakubro? Itt vagy?-lengette meg a kezét az arcom előtt Kirishima.

-Igen Vulkánfejű. -morogtam.-Itt vagyok.

-Mi történt, hogy ennyire letört vagy?-ült le mellém az ágyba.

-Kezdjük a drogossal...-sóhajtottam, majd belekezdtem.

Már vagy 15 perce beszéltem, amikor megcsörrent Kirishima telefonja. Mina neve villogott rajta.

-Ennek az idiótának is most kell hívnia.-mérgelődtem.

-Lehet, hogy valami fontosabbról van most szó.-vonta meg a vállát a vörös, majd felvette.

-Halló Mina...-köszönt a vonal túlsó végén lévő személynek.-Igen, minden rendben... Mi... Hogyan..? Oké, azonnal mondom Bakubronak... Köszi... Szia!-fejezte be a csevegést, majd aggódóan rám tekintett.

-Oi, mit mondott a mosómedveszemű?-vontam fel az egyik szemöldököm.

-Azt, hogy Todoroki eltűnt...

Midoriya szemszöge:

-Úgy látom felébredt.-mért végig Dabi.
-Uuuu, Deku! Ritkán fordul elő, hogy ezt mondom de örülök, hogy életben vagy.-mondta az egyik széken ülő Toga, majd egy pszichopata vigyort villantott felém.-Nagyon jól fogok szórakozni a kínzásod közben.

-Toga, fogd már be azt a mocskos szádat, vagy porrá égetem veled együtt.-szólt oda Dabi, a késeivel szórakozó Himikonak.

-Naa Dabi-kuun ezt most miért?-vigyorgott betegesen.

-Fejezzétek már be!-sóhajtott Kurogiri.

Míg Dabi, Toga és Kurogiri veszekedtek, hogy miért kell állandóan a másik dolgába beleszólni, én addig a mellettem ülő TODOROKI SHOTOT figyeltem.

Arcán kisebb-nagyobb zúzódások díszelegtek. (nem az égési sérülésre gondolok🙂írói megj.) A karján itt-ott vágásokat véltem felfedezni. Haja kócosan állt minden fele.

Egyszer csak ajtó nyikorgásra lettünk figyelmesek. Shigaraki Tomura volt az illető, aki nyikorgatta meg a régi vas ajtót.

-Üdvözletem Midoriya Izuku, All might örököse!-tárta szét a karjait, majd Togára nézett.-Köszönöm szépen Toga.

-Ugyan már!-legyintett a kezében a késsel.-Semmiség volt.-mivel láthatták rajtam, hogy értetlenség van az arcomon, Shigaraki ennek hangot adott:

-Még nem mondtátok el neki?-sziszegett föl.

-Azt hittük nem akarod...-vonta meg a vállát Twice.

-Dehogynem! Dehogynem!-nevetett fel Tomura, de inkább röhögésnek mondanám.

-Légyszi Tomura, hadd mondjam el neki én!-ugrándozott Toga a kék hajú felé.

-Legyen...de ne húzd el sokáig. -vett egy mély levegőt Tomura, majd leült az egyik székre.

-Nos Deku...-ült le elém a szőke.-Az egész úgy kezdődött, hogy...

Toga mindent elmesélt. Még azt is, hogy-hogyan tudták meg a képességem titkát.

-És Todorokiról szólva.-bökött a kés hegyével a mellettem ülő fiú felé.-Emlékszel, hogy-hogyan zaklatott szexuálisan?-vigyorgott, mire én csak félve bólintottam.-Ebben az egészben nekem a legjobb.-suttogta, mire a torkomnak szegezte a kést.-Hogy mindvégig ÉN voltam.-majd olyan beteges röhögésben tört ki, hogy attól még Dabi hátán is futkosott a hideg.

-Most hagyjuk magára egy kicsit, hogy feldolgozza a dolgokat.-dünnyögte Shigaraki.-Toga, Twice és Dabi gyertek! Kurogiri kérlek nyiss egy portált!

-De Shigaraki Tomura-

-Mondom nyiss egy portált!-emelte fel a hangját, majd ott hagytak minket.

Minket. Őt és engem. És a megválaszolhatatlan kérdéseket...

Oiiii, Explosion friends! Bocsánat, hogy nem volt rész! Na meglepődtetek Mi?! Szerintetek Mire kell Shigarakiéknak Deku képessége? Kommentbe várom az elképzeléseket! (Lehet, hogy ötletet adtok.) Na mindegy. Ez a 1134 fejezet szavas. A következő részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! 💥
PLUS ULTRA!!