Az előző részből:
Meg kell védenem...

Midoriya szemszöge:

Rajtam állt meg az üveg. Amikor észbe kaptam Todoroki húzott a szoba felé. Mikor odaértünk belökött az ajtón, mire én hátraestem. Kattant a zár, majd Shoto a derekamra mászott rá, és ráhajolt ajkaimra.

Csókja teljesen más volt, mint Kacchané. Követelőző és önző. Csak úgy tépte ajkaimat. Próbáltam eltolni, de nem sikerült. Csak egy gúnymosoly kíséretében, odahajolt a fülemhez.

-Végre befejezhetjük, amit elkezdtünk. Nem fog megzavarni a kis Kacchanod, és más sem léphet közbe.-suttogta, majd elhajolt a fülemtől, és már pólóját rángatta le magáról.

Mikor kész volt vele, felém lépett, majd megfogott, és ledobott az ágyra. Elkezdett felém mászni, én megremegve hátráltam, amíg el nem értem az ágy fejtámlájához. Todoroki ajkaira gúnyos mosoly kúszott.

-Ne félj, Midoriya.-mondta lágyan, de epésen.-Mindkettőnknek fog tetszeni.

Bakugou szemszöge:

Már eltelt 2 perc a 7-ből. A többiek közben beszélgettek, hogy Todoroki mit művel Dekuval. Sajnos a többiek nem tudják, hogy mi történt a wc-ben. Nem tudják, mi történt a U.J.S.-ben. (amikor Todoroki úgy fagyasztotta le Dekut, hogy hozzáférhessen.🤓írói megj.) Nem tudják, mit csinált a szállásunkon. Ha ezeket mind tudnák, akkor nem engedték volna, hogy együtt menjenek be abba a kibaszott szobába.

Gondolatmenetem Kirishima szakította félbe.
-Bakubro, gyere egy kicsit.-intett a kezével, hogy kövessem.

Átmentünk a másik szobába, pont azzal volt szembe, ahol a felemás barom és a brokkoli voltak.

-Mit szeretnél?-kérdeztem flegmán.
-Csak annyit, hogy aggódsz Midoriya miatt?-kérdezte aggódó szemmekkel.
Csak lehajtottam a fejemet, és bólintással jeleztem, hogy igen.

A gyengébbik oldalam csakis Kirishima és Deku ismeri. Senki más.

-Jól van Bro. Semmi baj.-próbált nyugtatni. Én csak elmorzsoltam egy félmosolyt, és bólintottam.

Éppen átléptük volna a küszöböt, nem kellemes hangokat hallottunk...

Midoriya szemszöge:

Todoroki elkezdett mászni felém. Nagyon megijedtem, hogy mit fog velem csinálni.

-T-todoroki-kun, é-én ezt n-nem a-akarom.-néztem ijedtséggel a szememben.

-Pedig tudom, hogy akarod. Csak nem velem...-mosolyodott el.

Amint e szavak elhagyták ajkait, az övével kezdett el foglalkozni. Mikor lehámozta magáról a nadrágját, eldobta a szoba másik felébe. Egy szál bokszerben állt előttem. Majd lehajolt hozzám, és beleduruzsolt a fülembe.

-Hmmm.- (ez megint valami hümmögés akart lenni.😂írói megj.)morogta.-Most te jössz.

Megragadta a rövid nadrágomat, és egyszerűen lerántotta rólam. Most már én is csak egy szál bokszerben díszelegtem.

Todoroki tekintete végigszaladt a testemen, amitől fejembe szállt a vér. Csak végig nyalt az alsó ajkán, és fölém mászott.

-Kezdhetjük?-búgta vággyal teli hangon.

Én csak megráztam a fejem, és megpróbáltam legurulni az ágyról. De nem tudtam. Felnéztem a kezeimre, aztán a lábaimra. Meg voltam BILINCSELVE. Nyeltem egy akkorát, hogy még a nappaliba is hallani lehetett.

Todoroki csak gonoszan elmosolyodott, és már éreztem magamban az ujját. Lassan csatlakozott a második és a harmadik is. Én a fájdalomtól alsó ajkaimba haraptam, hogy ne nyögjek föl. Ezt észre vette Shoto is, majd rámarkolt arra, amitől akaratlanul is kicsúszott egy nyögés.

Egyszer csak kirobbant az ajtó,és  megláttam két embert az ajtóban...

Bakugou szemszöge:

-Te Kirishima...-lett egyre kisebb a pupillám.

-I-igen B-bakubro...-nézett rám, majd ugrott hátra.

-Ezek nyögések?-tűntek most már el azok a bizonyos pupillák.

-Sz-szerintem igen.-hebegett kemény barátom.

Már annyira ideges voltam, hogy kisebb fények jelezték, hogy robbanás következik. Odamentem az ajtóhoz, és intettem a hegyhajúnak, hogy menjen hátrébb. Mikor eleget tett a kérésemnek, berobbantam az ajtón, szó szerint.

Amit láttam, soha nem nem fogom elfelejteni. Deku lábai és kezei kikötve bilincsekkel, a félseggű barom (ezt én találtam ki🤣) meg az ujjaival ollózik benne.

Deku mikor meglátott könnyek gyűltek azokba a gyönyörű íriszeibe. Todoroki leakarta hüvelykujjával törölni, de az arcába robbantottam.

-El a kezekkel félseggű!-ordítottam rá, majd a kezemben kisebb robbanások jelentek meg.

-Lejárt!-rikácsolt Mina, a nappaliból.

Todoroki felvette ruháit, majd hozzám fordult.

-Következő alkalomadtán befogom fejezni amit elkezdtem Kacchan.-kuncogta el a végét.

-NE HÍVJ ÍGY VAGY...-már ugrottam volna neki, amikor Deku visszahúzott.

Miután Todoroki kuncogva visszasétált a nappaliba, Dekura ráadtam a ruháit, Kirishima meg a lábán való bilincsekkel babrált.

-Kacchan...-kezdte Deku.-Köszönöm.-mondta lehajtott fejjel.

-Nincs mit, te nyomi.-pöcköltem meg az orrát, de még mindig ugyanabban a pózban volt.
-Mi a baj Midoriya?-kérdezte Ejirou.

-Csak az...-szipogott a brokkoli.-Hogy... hogy...

-Mondjad már!-emeltem fel kicsit a hangom, amire kicsit megszeppent.

-Bakubro, most hagyd, hogy lenyugodjon.- próbált nyugtatni Kirishima.

-Tch...

-Midoriya, kérlek folytasd!-állt fel Kirishima, (nem úgy te kis perverz 😏) bilincsekkel a kezében.

-Hát, hogy Kacchannak kell megmenteni-e mindig Todorokitól. Éhn nhem thhudom meghhvéhhdeni mhhagam thőle!-bőgött most már.

-Na ne sírj.-nyugtattam, majd a karjaimba vontam. Elkezdtem simogatni a hátát, amitől látszólag lenyugodott.

-Mhilyen férhhfias!-kontrázott rá Kirishima is.

-Na még csak ez kellett.-sóhajtottam.

Deku elnevette magát, amitől Kirishima is felvidult. Én csak zsebre vágott kézzel álltam, és néztem a két idiótát.

Mikor kiröhögték magukat rendbe raktuk az ágyat, és elhagytuk a szobát.

Kint a többiek sokatmondó pillantásokat és perverz vigyorokat intéztek felénk. Egy valaki kivételével. Kaminari tudott mindenről, mert valaki elkotyogta neki. Én csak ciccegtem egyet, majd levágtam magam az egyik fotelbe.

-Midoriya, még nem járt le az, hogy Bakugounak az ölében kell ülnöd.-vigyorgott Sero.

Deku kicsit megszeppent, de azért beült az ölembe. Todoroki a szeme sarkából nézte, ahogy Deku fészkelődik egy kicsit, majd lehajtott fejjel üldögél.

                        ~Time skip ~

-Huh, ez jó volt!-nyújtózkodott Kaminari.-Ti Jól éreztétek magatokat?-kérdezte.

-Aha.-vágta rá Todoroki egyből.

Mi nem válaszoltunk Dekuval, hanem csak kullogtunk egymás mellett. Mikor átléptük a küszöböt, Kaminari rohant a hűtőszekrényhez, Todoroki zuhanyozni ment, Deku jegyzetelt. Levágtam magam a legközelebbi kanapéra, és Dekut kezdtem el bámulni.

Ezt Deku nem sokkal később észre is vette. A pírral küszködő pofiját a noteszébe rejtette. Közelebb kúsztam hozzá, két ujjammal megragadtam az állát, és arra kényszerítettem, hogy nézzen a szemembe.

-Na mi van Deku? Zavarban vagy?-kérdeztem gúnyosan, mire Ő belemászott a karjaimba. Kicsit meglepett, de olyan erősen magamhoz szorítottam, hogy nem kapott levegőt.

FIGYELEM! SPOILER AZ EREDETI MŰBŐL!

-Na mi van Deku? Elkapott az iszapszörny?-nevettem.

SPOILER VÉGE!

Még egy darabig, szorítottam, de amikor már nem kapott levegőt, elengedtem.

-Huh, Kacchan.-lihegett.-Ezt miért?-fújta fel a pofiját,a sértődött ovis Dekut játszva.

-Csak ehhez volt kedvem.-vontam meg a vállam, majd visszamásztam a helyemre.

Deku kiment vízért a konyhába, és az asztalon hagyta a füzetét. Megfogtam, és elkezdtem lapozgatni benne. Egyszer csak egy rólam szóló oldalt találtam. Minden adatom, a képességem kielemzése és a harcitechnikám volt leírva.

Mikor vissza akartam tenni a füzetet, egy szégyenkező Deku nézett rám a fotelből. Én csak odadobtam neki a noteszét, majd elindultam zuhanyozni.

Kaminari az ágyon egy tál chipsel nézte a híreket. (a szobákban van egy-egy TV írói megj.) Én csak rápillantottam a képernyőre, majd fogtam egy boxert, meg egy rövid nadrágot, aztán elindultam tusolni.

                       ~Time skip ~

Mikor kifele jöttem, a felemás éppen Dekura akart mászni, de ahogy meglátott inkább elnapolta e tervét.
Odacammogtam a hűtőhöz, hogy egyek egy kis Tayakit. Amint megtaláltam kivittem a ház elé, és felrobbantottam.

Mikor bementem Deku kikerekedett szemmekkel nézett rám, mire megvontam a vállam.

-Nem volt kedvem használni a mikrót.

Deku csak nevetett. De akkor már nem, amikor betömtem a száját egy Tayakival. Leültem mellé, mire Ő a vállamra döntötte a fejét.

-Deku, képzeld. A narkolepsziás hernyó megengedte, hogy egy szobában legyünk.

Amint e szavak elhangzottak, Deku felugrott.

-Tényleg? Akkor már költözhetsz is át! Megyek szólok Todoroki-kunnak, és-

-MÉG NEM FEJEZTEM BE!-dörrentem rá.-Na szóval. Meg kell küzdenünk a sensei-el. Ha legyőzzük, akkor lehetünk, ha nem, akkor minden marad régi.

Erre még jobban kikerekedett a szeme.

-Csak nem félsz Deku?-húztam egy kaján vigyorra ajkaimat.
-N-nem én nem félek, Kacchan.-ahogy ezt kimondta, közelebb hajoltam hozzá.
-Biztos, Deku?-kuncogtam.
-I-igen Kacchan. Biztos.
-Akkor jó.

Visszatértem a telefonom csesztetéséhez. A Banya írt, hogy miért nem hívom vagy írok nekik.

Egyszer csak, arra lettem figyelmes, hogy Deku a fejéhez kap, és beletúr a hajába.

-Fáj a fejed?-kérdeztem aggódva, mire Ő bólintott.-Megyek hozok neked fájdalomcsillapítót.-keltem fel, majd elslattyogtam a konyhába. Miközben mentem, azon morfondíroztam, hogy mikor lettem ilyen gondoskodó.

A konyhában már volt egy személy. Todoroki a gyógyszerek között kutakodott, de amint meglátott, bement a szobájukba, egy gőgös mosollyal. Vajon mi a f*szért mosolygott?

-Deku! Nem találok itt fájdalomcsillapítót!-süvöltöttem.

-A táskámból hozok már! Hány szemet kell bevenni?

-Asszem négyet!

-Oksi! Köszi Kacchan!-kiabált ki a szobából.

                    ~Time skip ~

-Bakugou!-kiáltott Kaminari.
-Igen Pikachu?-vontam föl az egyik szemöldököm.
-Midoriya nem fájdalomcsillapítót vett be!-mondta idegesen.
-HÁÁÁ? AKKOR MI A K*RVA ÉLETET?-keltem ki magamból.

-Hanem szerelmi drogot...

Ohayouu explosion friends!
Huh holnap Kacchan drága szülinapja! A kis 17 éves drága 😍💥! Azt terveztem először lesz a történettől különálló rész, utána meg egy... majd meglátjátok! Amúgy így a részekben legyenek képek? Kommentbe várom a válaszokat! Na mindegy. Ez a fejezet 1469 szavas. A következő részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! PLUS ULTRA!