Az előző részből:
Egy új nap... Egy új kezdettel... És új veszélyekkel.

Bakugou szemszöge:

Reggel mikor felébredtem, egy nyáladzó Deku feküdt a hasamon. Mikor kiakartam kelni az ágyból, morgott egyet.

-Kacchan, ne menj.-mondta reggeli rekedtes hangján, majd visszahúzott magához. Belefúrta a képét az atlétámba, és úgy szuszogott tovább. Én csak mosolyogva néztem a kis jelenetet.

Mikor már elegem lett belőle, ellöktem magamtól. Nem tetszését morgolódással fejezte ki. Én csak csettintettem a nyelvemmel, és elhagytam a szobát.

Kint egy mogorva Todorokival találkoztam meg egy részeg Kaminarival.

-Hát ezt meg mi lelte?-kérdeztem felháborodva.

-Csak felzaklatta magát, és elkezdett inni.-vonta meg a vállát Todoroki.

Végig mértem mindkettejüket, majd elindultam reggelizni.

                        ~Time skip ~

Mikor az edzések is megvoltak mindkettő csoportnak, Aizawa odajött hozzám.

-Bakugou...-kezdte.
-Igen?

-Mióta vagytok Midoriyával ilyen jóbarátok?-tette fel a kérdést, majd hozzáfűzte.-Mert minden áron veled akar lenni egy szobában.

-Tudja... mi mindig is jóba voltunk csak...-magyarázgodtam.

-Csak?

-Csak nem akar Todorokival egy szobában lakni.-böktem ki végül.

-Hmm...-nézett végig rajtam.-Egy feltétellel lehettek egy szobában.

-Igeeeen? -nyújtottam meg a végét.

-Ha megküzdötök velem a szimulációs teremben. Ha ti győztök, akkor lehettek, de ha nem akkor minden úgy marad ahogy van. Elfogadod?

-Igen. És mikor küzdünk meg?

-A tábor második hetén hétfőn 19:00-kor? (Igazából a tábor 2 hetes.)

-Nekem jó. De Dekut megkérdezem. Köszönöm Deku nevében is.-majd elszáguldottam a főhadiszállásunkra. Mikor beértem nem túl szép látvány fogadott.

Midoriya szemszöge:

Mikor Kacchan elment Kaminari-kunnal az edzésre, két kar vont az ölelésébe.

-Mmmm, Midoriya. (Ez valami hümmögés akar lenni 🤣)-búgta Todoroki a fülembe.

-I-igen Todoroki-kun?-válaszoltam remegő hanggal.

-Először is hívj Shotonak, másodszor is történt valami tegnap este?-súgta, majd megnyalta a fülcimpámat.

-Se-semmi Todo... akarom mondani Shoto.-reszkedtem.

-Már becézgetsz? Ez tetszik...-morog-
ta, majd a pólómat kicsit feljebb húzta, hogy hozzáférhessen a kockáimhoz (még mindig a kocka hasról van szó🤓)

Elkezdte simogatni, majd csókokat hinteni rá. Néha-néha felnyögtem, és ő neki csak kacéran fülig ért a szája.

-Tetszik? Mert nekem nagyon.-mond-
ta kaján vigyorral a képén.

-Nhhem thhetszhhik.-nyögtem ki.

Már éppen az övemnel vacakolt amikor Kacchan suhant be a helyiségbe. (Ez mind a nappaliban volt)

Tekintetéből a düh sugárzott.

Bakugou szemszöge:

-Oi, Felemás! Kiengedte ezt meg neked?-kérdeztem dühösen.
-Miért kéne ehhez engedélyt kérnem?-válaszolt nyugodtan.

-Mert Deku az enyém.-jelentettem ki büszkén.

-Oo, igen?-húzta gúnyos mosolyra ajkait, majd odahajolt Deku nyakához, hogy megszívja. De gyorsan kapcsol-
tam, és robbantottam egyet. Elkaptam Dekut a felemás alól, majd megragadtam a csuklójánál fogva, és behurcibáltam a szobájába.

-Deku, mondj el mindent ami történt, amíg nem voltunk itthon.

Minden töviről hegyire elmondott, hogy mit művelt vele a félpofa. Mikor befejezte a mondadóját, Kirishima és Kaminari lépett be a szobába.

-Sziasztok! Akkor megyünk együtt Mineta partyjára?-nézett kérdőn ránk Kirishima.

-Aha.-feleltünk egyszerre Dekuval, majd elpirultunk.

-Ne most romantikázzatok!-szólt ránk türelmetlenül Denki.

-Igen. Indulni kéne már.-toporgott Mina idegesen.

-Na ez a vattacukorfejű mikor került ide?-kérdeztem szikrázó szemmel.
-Hát úgy, hogy láttam, ahogy Kirishimáék bejönnek ide, így én is követtem a példájukat.-mosolygott.

Elindultunk Minetáék szállása felé. Kirishimáék előre mentek, csak mi maradtunk le a brokkolival.

Én szokásosan zsebre dugott kézzel bandukoltam a macskaköves úton, míg Deku kezeit maga mellett lóbálva bóklászott.

Hirtelen Deku megfogta a vállámat, és a szemembe nézett.

-Kacchan, ígérj meg nekem valamit.-mondta halál komolyan.

-És mit, te nyomi?-amint ezt kimondtam, rátapasztottam ajkaimat az övéire. Lassan mozgatni kezdtem őket, Deku közben  megpróbálta felvenni a ritmust, de nem sikerült neki. Nyilván érezte, hogy belemosolyogtam a csókba, és rögtön elpirult.

Ezt az alkalmat kihasználva nyelvemet átdugtam a szájába, és lassú táncba hívtam érzékszervét. Heves csókcsatánknak a levegőhiány vetett véget.

-Ígérd meg nekem, hogy mindig szeretni fogsz.-folytatta.

-Megígérem.-mondtam, majd nyomtam egy puszit a homlokára.

Mikor Minetáék szállása elé értünk, már hallani lehetett, hogy vannak bent jó néhányan.
Deku csengetett, de semmi válasz. Majd amikor én csengettem, végre Jiro kinyitotta az ajtót.

-Oh, sziasztok. Bocsánat, hogy az előbb nem engedtünk be titeket.-mondta, majd betessékelt minket a nappaliba.

Kb minDenki ott volt, csak néhányan hiányoztak.

Dekuval letelepedtünk a kanapéra, és néztünk ki a fejünkből.
Mások előtt nem mutathatjuk ki az érzéseinket. Váratlanul Mineta felkiáltott.

-Gyertek 'felelsz vagy mersz'-ezni!-a-
hogy ezt kimondta elkezdett folyni a nyála. Momo és Jiro undorodva ültek le a lépcső két pontjára.

-Akkor ki kezd?-érdeklődött Uraraka. Ahogy elhangzott a kérdés, minden szempár rámeredt. Ettől kicsit meg-
ijedt, és behúzta a nyakát. (Én amúgy utálom a csajt. Ti hogy vagytok vele? Írói megj.)

-Na akkor Ochako-chan.-kezdte Tsuyu.-Felelsz vagy mersz?

-Felelek.

-Voltál már kapcsolatban?-mosolyogott rejtélyesen Tsuyu-chan.

-N-nem.-mondta full vörösen.

-Jaj, Kerekarc! Ne nézz minket hülyének.-mondtam unottan, mire ő elpirult.

Következőnek Uraraka kérdezett Dekutól.

-Deku-kun felelsz vagy mersz?-kérdezte vigyorogva.

-Merek.-jelentette ki magabiztosan.

-Ülj be Bakugou-kun ölébe a játék végéig.

Most azt gondolnátok, hogy ezt nagy örömmel fogadtam. Igen, de csak belülről. Kívülről ugyanolyan utálatosnak kell lennem, amilyen vagyok.

Deku tudta ezt. Ugyanúgy fél tőlem. Még mindig. Amikor odaért hozzám csak leült elém.

-Midoriya, az ölébe ülj. Ne elé!-sipított Mina.

Remegve, mégis beült az ölembe. (Megint rímelt 🤯) 

Én szúrósan méregettem, amíg ő a földet pásztázta. Voltak, akik fangörcsöltek, voltak akik engem nézegettek, hogy mikor fogom elverni Dekut.

-Midoriya-chan te jössz.-mondta Tsuyu, és a megszólított zavartan felkapta a fejét.

-Tokoyami-kun felelsz vagy mersz?-kérdezte halkan.

-Merek.-jelentette ki.

-Menj oda a kiszemeltedhez, és csókold meg.-mondta nyugodtan.

Tokoyami felállt (nem úgy te kis perverz>// < írói megj.) és odasétált Tsuyuhoz,és paradicsom cosplayben (mármint elpirulva) nyomott egy puszit az szájára.

Még kérdeztek jó pár embert, amikor én voltam a soron.

-Bakubro! Felelsz vagy mersz?-kérdezte sunyin mosolyogva.

-PERSZE HOGY MEREK FURAHAJ! MÉGIS KI OLYAN BESZARI, HOGY NEM?-üvöltöttem el magam, Deku füle mellett, aki csak összerezzent.

-Ez nem volt férfias! Na mindegy. Akkor Midoriyával egyetek meg egy pockyt.-mondta fülig érő mosollyal.

-NA AZT MÁR NEM! NEM FOGOK A SZAROS DEKUVAL ILYENEKET CSINÁLNI.-emeltem meg még jobban a hangom.

-Ha nem csinálod lekell venned a pólódat.-mondta Shoji. Én csak morogva ledobtam magamról az anyagot.

-Jaj srácok! Én már unom a ,, felelsz vagy mersz ''-ezést.-Nyavajgott Mina.

-Játszunk inkább ,, 7 perc a mennyországban ''-csillant fel Kaminari szeme. Mivel a többieknek is tetszett az ötlet, így üvegezéssel döntöttük el a sorsunkat.

Először Mineta és Momo mentek be az egyik szobába. A szőlőfejű rohadtul örült, de Momo az ellenére volt. Mikor a 7 perc letelte után kijöttek, jobban meggondolva, Minetát kihúzni kellett, mert meg volt kötözve. Meg egy tenyérnyom volt a pofáján.

Utánuk Mina ment be Kaminarival, aztán Iida és Uraraka. Majd utánuk Tokoyami és Tsuyu.

Már javában benne voltak a játékban a többiek, amíg én csak néztem ki a fejemből. Mikor Kirishima pörgetett rajtam állt meg az üveg. (Megint rímelt🤯😅)

Bementünk a szobába. Én elnyúltam az ágyon,  Kirishima meg az ágy végén leült.

-Hé haver! Figyelj. Tudom, hogy ez nem lesz férfias amit teszek, de megkérdezem. Amikor ránézel Todorokira a mindig megszokott gyűlölettel most keveredik egy kis féltékenység is. Mi az oka ennek?-kérdezte, de itt-ott elcsuklott a hangja.

-Hát tudod Furahaj, én megbízok benned, hogy senkinek sem mondod el, de...-halkultam el a végén.

-De?

-De megesküdsz rá, hogy tényleg nem mondod el senkinek se?-vitattam.

-Hát persze hogy nem Bro.-majd nevetve belebokszolt a vállamba.

-Akkor az úgy kezdődött...-kezdtem a mi kis történetünket.

Mindent töviről hegyire elmondtam. Csak a lefekvést nem. Azért annyira nem bízok meg benne.

Éppen végeztem a storyval, és Kirishimával még beszéltünk egy kicsit, amikor kintről csipogást hallottunk.

-Kijöhettek.-ordított Momo.
-Tch... Jól van.-mormoltam az orrom alatt.

A játék közben folytatódott. Én visszahuppantam a kanapéra, majd Dekura néztem. Remegett. Félt. Már ebben a játékban velem nem lehet. Hanem csak...

-Deku-kun! Menjetek Todorokival a hátsó szobába.-mosolygott Ochako.

Todoroki rám nézett diadalittasan, én csak sziszegtem rá. Kirishima aggódó tekintete fúródott a szemembe. Dekuék után néztem.

Meg kell védenem...

Ohayouu explosion friends!
Huh ez is kész! Amúgy Baku drága szülinapja alkalmából szeretnétek egy külön részt? Ha igen szavazzatok!
😏💕:18+
👊💥:harcolós, randizós

Az emojikat kommentbe várom!

Amúgy ez a fejezet 1362 szavas. A következő részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! PLUS ULTRA!