2. rész
15 éves vagyok. Éjfekete hajam és üvegkék szemem van . Amit az emberek irigyelnek. Bár egy szálat sem érdekelnek.
Még csak 15 éves vagyok de az életem csupán szenvedés . Az apám elhagyott minket 6 éves koromban és azóta nem hallottam felőle . Nagyon megviselt hisz szerettem de jobb ,hogy elhagyott minket. Apám egy alkoholista volt és többször megütte anyát. Sokat sírtam miatta. A rohadék miatt. Mien férfi aki megüt egy nőt ?! 5 évesen kellett végignéznem ,hogy üti anyát. A bátyám 7 éves volt akkor akit Krisztiánnak hívnak. Fekete haja és sötét barna szeme van . De visszatérve anya mindig felzavart minket ,de mindig elbújtunk az emeleten és végignéztük. Még mindig látom magam előtt az "apám" dühös és pszichopata fejét ,ahogy anyámra ordít. Aki mindezt csak tűrte. Ezzel csak minket akart védeni mert félt , hogy ha visszaszól minket is bántana.
A 17 éves bátyám Krisztián. Sokan azt gondolnák hogy van kire támaszkodnom . Pontosabban volt. Amióta "apám" elhagyott elkezdett kábítószerezni és inni. Felkel ,elmegy itthonról majd este 12 felé hazaér. Ez nála a mindennapi rutin. Régen sokszor aggódtam érte ,de ma már megszokott.
Visszatérve "apámra" semmit sem hallottam felőle amióta 6 éves koromban elhagyott minket , majd nem sokra rá börtönbe került . 2 éve szabadult állitólag . De nem is akarok hallani róla, ha eddig nem érdekeltem most se érdekeljem. Jól megvagyok nélküle. De anyut annál inkább megviselte, hogy elhagyott minket és azóta háát...
Megváltozott . Nagyon is. Rá sem ismerek.
Elég a kertelésből a kedves védelmező ölelő anyukámból akit mindennél jobban szerettem egy idióta kurva aki minden nap mással khmm... 😑 . Igen . Az anyám egy prosti aki mit sem törődik ,hogy én mit érzek . De ez már mind1.
Összefoglalva a prosti anyámmal és az alkoholista drogfüggő bátyámmal élek . Az iskoláról nem is beszélve .
Elbaszott egy élet. De már megszokott.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro