Anya halála óta nem aludtam szerintem ennyire jót. Tegnap elhoztam Lilitől a bőröndömet is végre ezzel hivatalosan is bevettem Flóra lakását. Szerencsére Flóra nagyon segítőkész volt segített nekem fuvarozó céget találni akik a dobozaimat mar a beköltözés előtt felhozták. Bár, hogy is nézem nem volt sok de még is szükséges volt a segítség. Arról nem is beszélve, hogy a lakás fel volt mindennel szerelve ami az élethez kellet de a poharak tányérok és evőeszközök hiányoztak. A fürdőben is a törölköző meg hát ágyneműk is. Így tegnap még a maradék félre tett pénzemet el vertem az IKEA-ban, hogy beszerezzek pár dolgot. Flóra ajánlata, hogy menyek hoszteszkedni nem is volt rossz ötlet beszéltem a szervezővel akinek meg adta a telefonszámat. Szombaton már kezdhettem is egy Royal partin amit Flóra cége szervezet. Jótékonykodás ide vagy oda szép pénzt kínáltak azért, hogy egész este felszolgáljak. Most nagy szükségem volt minden garasra, hogy itt tudjak maradni Pesten és végre talpra álljak. Ezzel a kevés gyakorlattal és a huszonöt évemmel amivel sokra nem mentem. Marketinget tanultam a Győri egyetemen de hát minek? Kilenc nagyobb céghez adtam be a jelentkezésem mindhiába még gyakornoknak sem vettek fel pedig tudom, hogy király kávét főzök. Flóra szerint ez átmeneti és ne adjam fel. Nehéz itt kapcsolatok nélkül jó helyre bekerülni. Az pedig szoba sem jöhetett, hogy esetleg haza mennyek.

Az egész nap a pakolásról szólt. A Deák téri lakás körül csak úgy hemzsegett az élet. Egy napja sem, hogy beköltöztem de már is szerelmes lettem. Jobban ereztem magam. Kipakoltam a dobozokat és rá jöttem, hogy az egész életem el fért tíz darab súlyos dobozban. Végül a bőröndöm következett fel tettem az agyra amin csak a paplan és egy párna hevet csupaszon, mert tegnap este mar nem volt erőm felhúzni a frissen vett húzatott. Kitártam a szekrény ajtót és akkor hirtelen meg torpantam. A szekrényben felakasztva egy igen mutatós szőrme kabát lógott. Még az ötlettől is kirázott a hideg hogy én ilyesmiben bújjak bele annyira nem volt az én stílusom. A telefonomért sétáltam és küldtem egy Sms-t Flórának hogy itt maradt egy kabát. Visszasétáltam de nem vettem ki csak a másik végébe toltam a kabátot ekkor egy hangos koppanásra lettem figyelmes, ahogy lehajtottam a fejem egy fekete kis dobozt láttam rajta egy cetlivel. Nem akartam tapintatlan lenni, hogy meg nézem de hat a kíváncsiságom nagyobb volt. Leguggoltam és felvettem a dobozt. A cetlin csak annyi állt "A következőnek". Összeszaladtak a ráncok a homlokomon majd amikor felnyitottam a dobozt teljesen el képedtem. Kettő akkora gyémánt kacsintott vissza rám, hogy meg a szavam is elállt. Hirtelen meg ráztam a fejem és gyorsan becsuktam a dobozt majd vissza tettem a kabát belső zsebébe, hogy ne akarjon újra kiesni a doboz, és esetleg meg kisérteni, hogy felpróbáljam.
Szép lassan bepakoltam a szekrénybe az össze ruhám. Nyugtáztam magamban, hogy még mindig nagyon kevés az élethez szükséges holmim. Végül legyintettem és becsuktam az ajtót. A telefon nem jelzet, hogy Flóra írt volna barmit is az Sms-re viszont apa annál többször keresett. Nem beszeltem vele azóta, hogy 2 hete megérkeztem Pestre...

Apa és én nem szépen váltunk el amikor eljöttem. Anya halálakor még csak tizenhét voltam így apa lehet a gondviselőm. A szüleim soha se voltak jóban elváltak mikor én hat éves lehettem. Apa nem volt kifejezetten apa figura szerencse játékozott és ott csalt ahol csak lehetett. Három évet éltem vele csak szerencsére de az is elég volt ahogy, hogy tudjam menekülni kell onnan. Így a mozdulatsor is, hogy rányomtam a "Híváslista törlése gombra" érthetőnek bizonyult. Tiszta lapra vágytam és nem hagyom, hogy tönkre tegye...

Az idő ellenem dolgozik szombat négy óra van és eltévedtem Budán. Hát nem is én lennék. Kiöltözve ahogy kértek fehér ingeben fekete nadrágban ami nekem csak bőrben volt feszült a fenekemen. A tűsarkú csak úgy kopogott azon az istenverte macska kövön. Én pedig idegesen próbáltam a Google térképen eligazodni, hogy hol is vagyok és merre kéne mennem. Elfogok késni! Huszonöt perccel később útba igazított két idősebb hölgy aki kutyát sétáltatott. Kiderült, hogy egy utcával lejjebb kellett mennem. Hát ilyen az én formám egy utca. Még pont fél óra volt az kezdésig időben beértem. Kaptunk egy részletes eligazítást, hogy kinek mi lesz a dolga. Nagyjából harmincan dolgoztuk csoportokra bontva én a felszolgálók között kötöttem ki ugyanis közölték hogy csinosabbra vettem a figurát ami jó pontnak számított így jobb ha a vendégek között maradok hagy fogyjon az ital. Egyáltalán nem volt szexista a kijelentés nem dehogy. Lenyeltem a mérgem, hogy kirakati eszköz leszek felvettem egy kötényt és magamhoz vettem a tálcámat. A hely hatalmas volt rengeteg asztallal és két bárral. Ekkor döbbentem rá, mert is mondtak hogy csinosabbra vettem a figurát. Egész Budapest elitje itt lesz ma este. Nyeltem egy nagyot idegességembe. Gyerünk Zsófi ezek csak sznob milliárdosok menni fog!

Egy óra elteltével már az emberek között szlalomoztam az italokkal. Ment a zene és mindenki bájcsevegett. Voltak roppant taplók is köztük akik fintorogva kertek italt és amikor kihoztam úgy vettek le a tálcáról mintha az életük múlna rajta. Voltak kedves emberek is. Két óra elteltével a főnököm oda sétált hozzám és közölte, hogy vegyem le a kötényt és kövessem. Bukfencet hányt a gyomrom a gondolatra, hogy ennyi volt valamit elrontottam. Ki leszek téve. Amikor viszont a terembe vettük az irányt mar teljesen összezavarodtam. Mentem utána majd amikor meg állt a szívem majd ki ugrott. Flóra állt velem szemben. A haja kontyba tűzve élek rúzzsal és egy olyan elképesztő kék szatén ruhában ami tényleg csak annyit takart, hogy ízlésesen ne legyen kint semmije. Amikor meg látott két férfival beszélgetett. A főnököm szólt Flórának majd felém fordult és közölte hogy húsz percet kapok aztán vissza a munkához. Értetlenül álltam majd Flóra elképesztő mosolya megnyugtatott kicsit.

-Hát itt vagy drágaságom. -üdvözölt és szorosan magához ölelte. Majd meg igazított egy tincset ami kiszabadult a lófarkamból. Mosolyogtam anya is mindig ezt csinálta. A két férfi Flóra mellett önfeledten a választásokról diskurált. Flóra mellett egy igen termetes jól borotvált úr állt. Igazán fess volt a rászabott öltönyében. A másik férfi pedig na hát az nem volt semmi! A pasi olyan volt mint egy igazi hím példány sötét haj szépen vakszolva, méz barna szemek. Látszott az öltönyön keresztül is hogy izmos. Sármos volt frissen borotvált na és a cipője na az volt igazan a nagy szám ekkora láb mértet szerintem életemben nem láttam. Annyira elkalandoztam, hogy fel sem tűnt hogy Flóra már az urakkal társalog, majd rám néz és mosolyog.

-Latom drágám még nagyon ujj ez a helyzet neked. - Flóra megértően meg simogatta a vállam. Mosolyogtam zavaromban főleg, hogy mind a két férfi úgy méregetett mint keselyűk a döglött tetemet.

-Nem is mondtad Flóra, hogy van egy lányod. - poénkodott a nagylábujj pasi.

-Azért ennyire öreg nem vagyok. Ő itt Zsófi a bérlőm nem rég jött Győrből és segítek neki kicsit. - Flóra igazán lazára vette a figurát. A férfi szeme pedig csillogni kezdett ahogy rám pillantott. Aj-aj bajban vagyok.

-Ürömi Balázs kedves hölgyem. Ügyvéd vagyok szóval ha bajba kerül csak egy telefon. - nyújtotta a kezét felém és közben kacsintott. Hát ha lehet ilyet mondani, hogy azt éreztem szemmel dugnak akkor ez bizony nem egy könnyű előjáték volt.  Arról nem is beszélve, hogy amikor viszonoztam a kézfogást érzem, hogy a teszem is meg mozdult a dolog kapcsán. Forduljon a fel az ilyen nagy menő aki még érdekel is kicsit.

-Miklóssy Zsófi. - megpróbáltam nagyon higgadt maradni.

-Zsófia milyen szép név. - szólalt meg Flóra mellet a nagy termetű pasi. Flóra édesen mosolygott rá majd közelebb lépet és a férfi lazán a Flóra fenekére tette a kezét.

-Oszkár Zsófi nem szereti ha a teljes nevét hívják. - Oszkár megforgatta a szemét majd lazán mosolygott rám.

-Ha bármire szükséged van míg Pesten vagy szólj nyugodtan nekem vagy Flórának. Szívesen segéltük bármiben. - Oszkár hangja nagyon mély volt de kedves volt tőle a gesztus és nyilvánvalóvá vált, hogy ők egy pár Flórával. Viszont Balázs mar rendesen fixírozott mikor egy ujjúbb tag csatlakozott a hármas fogathoz. Még hozzá egy nő. Rövid szőke haj, harsány sárga kosztüm de látszik, hogy kifogyott belőle. Hatalmas logók a fülébe majd amikor rám pillant a sötét barna szemek úgy nézek rám mintha valami utolsó mocsadék lennék. Lenyelem és bocsánatot kérek Flórától majd vissza indulok dolgozni. Elég volt ebből az úri népből.

Az este hátralévő részében az emberek oldottabbak lettek és kedvesebbek főleg a férfiak. Lavíroztam az asztalok körül szedtem a mosatlant majd ha valaki kért kiszolgáltam. Az este sikeresnek bizonyult, mert több millió ment jótékony célokra és, hogy az aukció véget ért a nép is elkezdett szivárogni. Maradtak így is jó néhányan akik beszélgettek és ittak tovább. A negyedik kört tettem meg a mosatlannal épp amikor egy kéz bele akadt a tálcám alsó részébe és megborultam. A tálcán lévő három pohár hangosan csattant a kövön és egy ripityára tört. Basszus... azonnal utána nyúltam, hogy neki álljak össze szedni.

-Istenem Zalán. Megmondtam hogy ne igyál többet. - fiatal női hang mérgelődött felettem. Neki álltam a poharakat összeszedni majd a szilánkokat, ekkor egy kéz rá nyúlt a kezemre. Az érintésétől a hideg futkosott a hátamon. Óvatosan oldalra nézetem és egy férfi arccal találtam magam szembe nagyon közel. A férfi zöld szemei igézőek voltak és a lusta ittas mosolya annál vonzóbb. A lélegzetem is elállt, ahogy kivette a kezemből a törött poharat. Nem volt sok időm hogy még ki élvezzem a mámort, mert a főnököm úton volt felénk. A nő megragadta a karomat és óvatosan felsegített a férfi pedig összeszedte a tálcára a nagyobb szilánkokat és felegyenesedett a tálcámmal a kezében.

-Annyira sajnálom jól vagy? - a nő olyan aggódó tekintettel nézett rám, hogy el sem hittem. Bólogattam majd amikor a főnököm oda ért már nyitottam a számat hogy bocsánatot kérjek, de a nő közbe vágott.

-Tamás annyira sajnálom Zalán megint túl lőtt a célon és szegény lányt fellökte. Az egész a mi hibánk. Írd kérlek a számlánkhoz a poharat és a kellemetlenséget. - a főnököm hangosan kifújta a levegőt megkönnyebbült majd elvette a tálcát a férfitól. A nő megsimogatta a hátamat.

-Nagyon köszönöm de erre semmi szükség nem volt én nem figyeltem. - próbáltam menteni az a maradék kis önbecsülésem.

-Ne butáskodj. Mi itt a felső rétegben azt hisszük mindent megtehettük de ez nem igaz. Nem a te hibád volt Zalán már többször átesett a ló túloldalára. Tamással ne foglalkozz majd beszélek vele volt ezen az estén nagyobb baklövés is mint ez a kis pohár törés. - ahogy magyarázza előveszi a kis táskáját és egy húszezrest húz ki belőle. Majd felém nyújtja.

-Én ezt nem fogadhatom el. - mondom és teszek egy lépést hátrébb.

-Ma egész este az én kedvemért szolgáltál fel. Megérdemeled a plusz pénzt a kemény munkáért és a férjem kellemetlen viselkedéséjért. - a kezembe nyomja. Ekkor tudatosult bennem, hogy kivel is állok szembe. Mester Gréta maga állt velem szemben az este szervezője. A nő gyönyörű volt a világos szürke estéiben. A barna göndör fürtjei hullámokban pihentek a vállán. A kék szeme pedig csak úgy ragyogott a félhomályos fényben ami beterítette a termet. Gyönyörű nő volt. Nagy nehezen elvettem a pénzt és meg köszöntem meg simította az arcomat és mosolygott.

Ahogy a kis baleset meg történt és Gréta egy húszast nyomott a kezembe rohantam vissza a főnökömhöz aki már szedte össze a kötényeket. Rám nézett és megrázta a fejét. Tudtam, hogy végem van.

-Egy nagy szerencséd van, hogy Mester úr már sokadjára játssza el ezt. - mondta Tamás majd elkérte a kötényem és egy borítékot nyomott a kezembe.

-Jövő héten hétvégére kellene nekem meg egy ember szombatra és vasárnapra rád gondoltam. - elképedtem de azonnal bólogattam. Elismerően bólintott

-Akkor majd hívlak, szép estét Zsófi. - ezzel elköszönt én pedig elindultam átöltözni.

A nap egész jól eltelt már csak egy valamit nem tudtam hogy az éjszaka közepén hogy fogok hazajutni. Erősen kettő óra volt metrónak villamosnak se híre se hamva. Azt hogy Budán, hogy közlekednek a taxik na arról meg még jobban dunsztom sem volt. Egy órát utaztam eddig tömegközlekedéssel. A haza sétálás esélyt is így elvetettem. A helyzet még is tudott rosszabbra fordulni. Ürömi Balázs jelent meg a láthatáron és egyenesen felém tartott. Amikor már csak egy méter volt köztük megállt zsebre tett kézzel. A nyakkendője meg volt már lazítva és az ingén is a felső gombok kigombolva. A haja össze túrva.

-Tippre nem tudod, hogy juss haza. - nagy levegőt vettem és felkészítettem magam a legrosszabbra. Megráztam a fejem.

-Én is Pestre megyek vissza elvihetlek ha gondolod. - nem volt önelégült mosoly sem pedig kéjes kérlelés csak egy egyszerű felajánlás.

-Nem akarok kellemetlenkedni a felesége biztos zokon venné. - mondtam egyszerűen és előhalásztam a telefonom a zsebemből. Hat nem fogadott hívás "apa". Nem fogja feladni.

-Linda már rég hazament. De ha nem akkor...

-Rendben. De csak mert tényleg nem tudom, hogy jussak vissza. - vágtam rá majd láttam rajta kicsit mintha meg nyugodott volna. Beszálltunk a kocsiba és Balázs beindította a motort...