Ne is a rémület fogott el legelőször amikor szembe állt velem. Inkább a tudat, hogy ezért nagyon meg fogok fizetni. Bár én valahogy tisztában voltam vele, hogy sosem fogom tudni elkerülni. Kicsit odabent bent mégis reménykedtem, hogy nem kerül rá sor. Én felfrissülten a zuhanyzásból álltam a lakás bejárata előtt. Ő pedig ziláltan és teljesen szétcsúszva. Szokatlan volt, végül is mit gondoltam nem ismertem annyira, hogy tisztába legyek vele, hogyan szokott kinézni. Ott álltunk egymással szemben. Válasz a kérdésemre mégsem érkezett. Beletettem a borítékot a táskámba láttam, hogy felém mozdul.

-Szóval igaz. - összeráncolom a homlokom és kérdőn rá bámulok. Miről maradtam le?

-Szerintem ehhez semmi közöd sincsen. - azzal megpróbálok elsétálni mellette de elkapja a kezem és maga felé fordít. A barna szemei csak úgy villogtak a sötétben engem pedig elöntött a méreg. Megpróbálom kihúzni a kezem, de ő szorosabban próbát tartani. Nem értem ezt az egészet. Beharangozták egész Budapesten, hogy Miklóssy Zsófia pénzért kurválkodik vagy mi? Mi az, hogy számon kér? Végül feladom és leengedem a kezem. Elenged.

-Ne haragudj. - a mély hang csak dünnyög a fülemben miközben a szemem behunyom. Igen is haragszom.

-Feljössz? - rá pillantok és előveszem a kulcsomat. Bólint majd elindulunk fel a lakásba. Amikor beérünk ledobom a kulcsom majd a kabátom. A cipőmet fent hagyom és úgy vágok át a nappalin egészen a szobáig. Leteszem a táskám és kiveszem a köveket a fülemből és dobozba teszem. Vissza sétálok és látom hogy a nappali közepén áll és nézelődik.

-Otthonos. - nyomok egy halvány köszönöm-öt majd a hűtőhöz sétálok és kiveszem a bort ami akkor nyitottam meg mielőtt elmentem volna itthonról. Felé mutatom az üveget ő pedig meg rázza a fejét. Kiveszek a szekrényből egy borospoharat majd tele töltöm és bele iszok.

-Rendben hajnali három van. Mégis mit keresel a lakásom előtt? - ha már itt vádaskodunk akkor most én jövök. Rám néz és bólint. Rendben, előveszek még egy poharat és azt is megtöltöm. Oda sétálok és átnyújtom neki.

-Szexi vagy. - lehunyom a szemem majd elfordítom a fejem és bele iszok a pohárba. Úgy látszik nem kapok választ a kérdéseimre. Csendben állunk egymás mellet.

-Hozzád nyúlt? - ez valami kibaszott vicc? Felhorkantók.

-Iván mi a fasz folyik itt? - ordítom el magam. Nem válaszol.

-Rendben, akkor ne válaszolj. Igen igaz Flóra elvit, hogy felavassam magam. Gratulálok, hogy ezt az egész kibaszott világnak tudnia kell. Igen képzeld el hozzám nyúlt, és most mi lesz megölöd? Ja várjál, megteheted hiszen te is egy vagy a fejesek közül akik bármit meg tehetnek az olyan alacsony sorsú kis picsákkal mit én... - levegő után kapok majd realizálom, hogy épp most osztottam ki Budapest második legnagyobb maffiózóját. Iván szeme meg sem rebben. Leteszi a pultra a borospoharat és azzal megfordul és a bejárati ajtó felé veszi az irányt. Hangosan felnevetek.

-Hogy is mondtad? Nem ilyennek képzeltelek, hát én sem téged. - lágyabbra veszem a hangom ő pedig megáll és félig megfordulva zsebre rakott kézzel rám néz.

-Azt hittem, amikor ott álltunk Budapest egyik legszebb helyén, hogy te vagy az aki majd engem megment a sötét múlttól. Hogy majd minden más lesz. Én hülye bolond. Most meg nézz rám. Azt se tudom mennyit fizetek azért, hogy széttettem a lábam... - a hangom meg csuklott és egy hajszál választott el attól, hogy sírva fakadjak. Iván gyors léptekkel vissza sétált és magához ölelt. Annyira jó volt érezni az erős testet ami ölelt. Egy fejjel volt magasabb nálam gond nélkül elfértem az álla alatt. A melegség ami áradt belőle teljesen beborította a darabokra tört szívem. Igaza volt Flórának száz százalékig rendben kellene lennem, hogy átvészeljem ezt az egészet, de nem voltam az. A szívem darabokban volt és bármennyire sem kaptam szeretetett az elmúlt években vágytam rá. Szükségem volt kedvességre, törődésre. Iván pedig csak ölelt és ölelt. Amikor Szabolcs lefordult rólam és végeztük, már akkor tudtam, ha hazaérek megtöltöm a kádat és kisírom magam. Kikellet adnom magamból a dühöt, hogy csak egy tárgy vagyok semmi más amit használnak. Flóra ezt is meg mondta az eleje rohadt nehéz lesz, de én még így is bele mentem vállalva a következményeket. Iván kicsit eltolt magától, hogy megnézhesse jól vagyok-e. Nem tudtam ránézni így elfordítottam a fejem. Ő pedig az államnál fogva visszafordított, hogy rá nézzek.

-Nem tudja egész Budapest. De ha Lindával újat húzol akkor tudni fogja egész Magyarország. - Linda? Kérdőn néztem Ivánra. Mi köze ehhez Lindának?

-Mi köze ehhez az egészhez Lindának? - kérdeztem és megfogtam Iván csuklóját még mindig az államat tartotta. Iván nagy levegőt vett.

-Gyere bújj az ágyba elmesélem ott. Késő van aludnod kéne. - vicces bezavar a szobába aludni. Végül tettem amit mondott. Elindultam a hálószoba felé kibújtam a cipőmből. A komódhoz sétáltam és kivettem a hálóingemet. Nem volt nagy szám de kényelmes volt és szerettem. Iván megállt az ajtóban és onnan figyelt engem. Levettem a felsőt és hangos sóhajra lettem figyelmes. Ránéztem és tudtam nehéz ezt neki ilyen távolságból végig nézni. Letoltam a nadrágom és ekkor már elfordulni készült, de megtorpant amikor a bugyihoz nyúltam.

-Komolyan elgondolkodtató, hogy mennyire szemtelenül szeretsz pucérkodni. - mosolyogtam és felvettem a fekete hálóinget majd mint egy kiscica lágy könnyedséggel bemásztam az ágyba. Végig rajtam tartotta a szemét majd amikor betakartam a combjaim besétált kibújt a cipőjéből és félig befeküdt mellém. Felkönyököltem és vártam az esti  mesét. Iván kényelembe helyezkedett és kigombolta az igének a felső gombjait.

-Ha gondolod levetkőzhetsz ígérem nem mászok rád. - próbáltam tök ártatlan fejet vági és amikor rám pillantott megvontam a vállam és az égnek emeltem a tekintetem.

-Persze mondod ezt úgy, hogy még bugyi sincs rajtad. Amúgy is minek vetkőzzek le? - igaza volt tényleg nem volt rajtam bugyi, de nem azért nem vettem fel, hogy őt ingereljem egyszerűen nem szerettem benne aludni.

-Iván lassan négy óra szerintem nem csak nekem kéne már aludnom. - ahogy kimondom Iván összeráncolja a szemöldökét.

-Azt akarod mondani, hogy aludjak veled? - ringatom a fejem és beharapom az alsó ajkam.

-Na látod pont ezért nem. - ezzel felugrik én pedig felvisítok és felülök. Zavartan néz felém.

-Nem azt mondtam, hogy feküdj le velem az istenért. Vagy szégyenlős vagy? - vigyorogtam és kacéran oldalra billentem a fejem. Iván nagy levegőt vett és tudtam, hogy az idegeivel játszok jelenleg is. A kérdés csak az volt, hogy mikor szakad el nála a cérna. Hangosan sóhajtott és az övéért nyúlt, kicsatolta majd kihúzta a nadrágból. Letette az fotelba ami az ágy mellet volt. Kigombolta az ingét és az öv mellé tette. Ekkor én nyeltem egy nagyot. Iván bármennyi éves is volt és apám lehetett volna igazán kiváló kondinak örvendett. Ki volt edzve a felső teste amit fekete szőr borított. Kicsatolta a karóráját és a telefonjával, pénztárcájával együtt az éjjeliszekrényre tette. Vissza ült az ágyra nekem háttal én pedig az arcomhoz kaptam a kezem és hanyatt vágódtam. Hogy én mekkora egy hülye vagyok. Komolyan azt hittem, hogy ha levetkőzik az megoldás lesz bármire is? Zsófi ez egy szar lépés volt. Két órája szexeltem és levezettem azt a szexuális feszültséget amit a mellem lévő férfi okozott, most pedig befektettem az agyába úgy, hogy ő is lassan meztelen rajtam pedig még egy kurva bugyi sincs? Nem vagyok komplett az egyszer más fix. Elvettem a kezem az arcomról amikor Iván a könyökömhöz ért és felé fordítottam a fejem. Bent feküdt az ágyban mellettem és istenemre szóljon hálát adtam, hogy betakarózott és kevesebb dolog látszott belőle mit a fantáziámban.        

-Akkor most ezt azt jelenti, hogy itt alszol? - kérdeztem kislányos hangon. Iván megforgatta a szemeit és ő is hanyatt dőlt. Hangosan kuncogtam. Felkönyököltem és csak fürkészem a tökéletes testet mellettem. Nagy volt a kísértés bennem, hogy végig simítsak a mellkas szőrén, bele akartam futni az ujjaimat. Vissza fogtam magam amikor rám nézett. Az elindult kezemet visszatettem magam mellé.

-Linda este bejött a kaszinóba és durván leitta magát. Nem hagyhattam, hogy jelenetet rendezzen így bevittem az irodámba és felhívtam a férjét. Linda annyira el volt ázva, hogy mindenkire rámászott még engem is megpróbált becserkészni... - összeszorítottam a szemeim. A büdös ribanc. Azon kaptam magam, hogy ökölbe szorul a kezem és erősen tépem a takarót.

-Persze ez nálam nem játszott nem kezdek lecsúszott nőkkel. Amikor világossá tettem számára, hogy engem hidegen hagy sírva fakadt. Ekkor kezdett bele a monológjába miszerint mennyire utálja Flórát és, hogy mindig keresztbe tesz neki. Valami kiállításról hadovált és, hogy volt ott egy férfi akit ő már hónapok óta próbált megszerezni magának. Amit én nem értettem hiszen férje van. Flóra viszont magával hozott valami szőkét és lecsapta a kezéről a pasit. Mérges volt és lekurvázta majd Flórát szidta tovább és közölte hogy pokollá teszi az életét ha még egyszer keresztbe tesz neki. - rágalom igaz volt tényleg küzdött Linda Szabolcs figyelméért, de nem kellet sok ahhoz, hogy elcsavarjam a fejét. Látszott Lindán, hogy nem kedveli Flórát és csak jó pofizik, és én is megérdemlem a kurva jelzőt, mert az voltam fizettek érte. Végül is egy dolog maradt rejtély, hogy Flóra mért tenne mindig keresztbe neki. Jézus ha tudná, hogy csókolóztam Balázzsal kinyírna.

-Így amikor Balázs eljött érte azonnal autóba ültem és próbáltam rájönni, hogy találhatnálak meg. Felhívtam Flóra sofőrjét és meg adta a címet. Többször csöngettem de semmi úgy, hogy vártam. - felém fordul és a kezét a feje alá gyűri. Ránézek és látom rajta, hogy megakar érinteni, de nem teszi ellenáll nekem.

-Aggódtam érted... - a mondat gyomron vág. Megfordulok és felülök. Aggódott értem. Milyen kedves és mégis miért? Nevetséges amit csinálunk egyszerűbb lenne, ha hagytam volna magam gumi nélkül megdugatni és többet nem kéne ezt a macska egér játékot űzöm Örsi Ivánnal. Megdörzsöltem az arcomat és Iván keze a vállamhoz ért félig felé fordítottam az arcomat.

-Iván ez nem mehet így tovább. A lányod lehetnék és mégis itt vagy mellettem és közlöd, hogy aggódtál értem. Mi ez az egész? - jobban felé fordultam és akkor Iván és az én szám összeért. A szemem kitágult úgy meglepődtem. Iván közelebb próbált húzni így végigsimított az arcomon. Lehunytam a szemem és megadtam magam. A szánk szétnyílt és a nyelvünk egymásra talált. Lassan puhatolóztunk egymás szájában simogattuk egymás nyelvét. Beletúrtam a hajába majd végig simítottam a mellkasán és beletúrtam a szőrébe. Annyira jó  érzés volt megérinteni. Félre dobtam a takarót kettőnk közül míg egymást faltuk és fölé másztam. Iván engedelmes volt nem úgy mint a múltkor hagyta, hogy lovagló pózban fölé másszak és rá üljek. Csókolt és nem szakította meg ostoba monológokkal. Kint már javában virradt a szoba rózsaszínben úszott. Iván keze végig csúszott a combon és be a hálóingem alá. Lehúzódtam tőle és a nyakát kezdtem puszilgatni és amikor haraptam megszorította a combom. Felém fordította a fejét és lágy puszit nyomott a homlokomra. Éreztem ahogy a lábam között pulzál. Nem voltuk közömbösek egymásnak, de mégsem rohantuk le a másikat. Furcsa volt ez az egész számomra. Egy gumi volt az egész visszatartó ereje. Iván magához húzott én pedig ráfeküdtem a mellkasára.

-A fiaim nem nagyok. Peti még csak hétéves. Lénárd pedig tizenöt. Ne gondold azt, hogy az apád akarok lenni. A kor csak egy szám... - de én ennek már csak a töredékét hallottam ugyanis elszunyókáltam Iván szívverése hallatán... 

Nem tudtam mennyi lehet az idő amikor felébredtem. Viszont mikor kinyitottam a szemem elaléltam a látványtól a nap besütött és Iván kócos haja fogadott. Annyival másabb volt így, még aludt a szája félig nyitva volt ahogy szuszogott. Tökéletes látványt nyújtott. Felültem amikor hallottam bejárati ajtót. Azonnal oda kaptam a fejem és ugrottam is már ki az ágyból. Kirohantam a nappaliba és akkor megláttam Flórát két kávés pohárral és barna zacskóval a kezeiben ahogy porbálja becsukni az ajtót. Visszafordultam a szobába Iván ugyan úgy feküdt. Basszus Flóra élve megnyúz ha ezt megtudja. Behajtottam az ajtót de előtte az egyik plüssömet Ivánhoz vágtam aki kómásan megemelte a fejét. Én pedig már rohantam Flóra irányába, hogy mentsem a helyzetet.

-Jó reggelt. - Flóra ragyogó mosollyal támadt felém. Én pedig úgy érzetem, hogy arra a kávéra ami a kezében van már semmi szükségem.

-Hoztam kávét ahogy szereted meg reggelit biztos elfáradtál tegnap. Szabolcs felhívott és te én még életemben nem hallottam ezt az embert így hálálkodni nem tudom mit tettél vele. - azzal lepakolt a pultra és a szekrény felé vette az irányt én pedig amikor Flóra hátat fordított és tányért kereset bekukucskáltam a szobába. Iván már öltözött.

-Zsófi minden rendben? - Flóra fura mosolyt intézett felém miközben a fánkot és a croissant pakolta a tányérra.

-Persze csak elgondolkoztam. - vágtam rá tudtam, hogy nagyon átlátszó vagyok.

-Akkor ülj le reggelizzünk és mesélj el mindent. - felkönyökölt én pedig helyet foglaltam az egyik bárszéken. A szám elé tettem a kezem ahogy könyököltem és próbáltam a legtermészetesebb módon viselkedni. Flóra arcáról lefagyott a mosoly és kiegyenesedett. Tudtam Iván kijött a szobából. Lehunytam a szemem.

-Flóra meg tudom magyarázni... - azzal Flóra rávágott a pultra, a tányér meg ugrott.

-KILENCES SZABÁLY! - ordította el magát Iván pedig nevetni kezdett. Már dörzsöltem a homlokom. Ezzel nem segít a helyzeten.

-Most mit vagy úgy oda? Mit ha te nem aludtál volna együtt Áronnal úgy hogy nem volt a kuncsaftod. Nem is értem mit erőlködsz a szabályokkal amikor te is megszegted őket. - kikerekedtek a szemeim és megfordultam, hogy Ivánra nézzek. Kezdett leesni, hogy itt kicsit többről van szó mit ismeretségről. Elöntött az ideg így reggelre már másodjára. Flórára pillantottam ő pedig mereven és dühösen állt és meredt Ivánra.

-Jaj ez nem mesélted el neki? Évekig kitartott voltál, és hogy megszegted a nagy szabályt? Te prédikálsz itt neki amikor mind a ketten tudjuk, hogy jobbat érdemel ennél. Mindig is csak egy mézes mázas önző picsa voltál aki csak a saját helyzetét mentette. - Flóra szemei könnybe lábadtak. Én pedig ott ültem köztük és már teljesen elvesztettem a fonalat.

-Inkább örülj neki, hogy én vagyok mellette és nem Flórián. A kis kan hörcsög rögtön rá vetette magát ahogy meglátta. Kíváncsi lennék ellene is ilyen hévvel tudnál fellépni? - Flóra hallgatott mint a sír. Végül megadta magát és lehajtotta a fejét.

-Én csak jót akarok neki...

-Ha jót akarnál nem hagytad volna, hogy kurvának álljon... - ekkor felugrottam.

-Az, hogy nekem mi a jó majd én eldöntöm. Nem vagyok ötéves, hogy dönteni kelljen helyettem.  Értékelem, hogy féltetek de elég ebből nem vagytok a szüleim. Flóra ne okold magad nem kell minden részletet tudnom. Iván te pedig ne szólj bele abba amiről nem tudsz semmit. - azzal közelebb mentem hozzá és a helyzet komikuma volt, hogy fel kellet rá nézek mert kisebb voltam mit ő.

-Ez az egész az én döntésem volt. Ahogy az is meg-e szegem az ötös szabályt miattad. Itt már nem Flóra irányít. Elég ebből a hegyi beszédből és most kérlek menj el. - a szívem kettéhasadt, hogy kikellet osztanom Ivánt. Viszont rá kellet ébrednem ha nem állok a sarkamra akkor csak egy paraszt leszek a sakktáblán akit bárki letud ütni. Iván bólintott majd lehajolt és nyomot egy puszit a hajamba. Így csak még nehezebb volt az egész. Végül addig ott álltam amíg nem hallottam a bejárati ajtót becsapódni. Kattant a zár én pedig sírásban törtem ki. Flóra oda rohant és átkarolta a vállam.

-Annyira sajnálom Zsófi...