Mondhatni ilyen gyorsan sem csesztem el még semmit. Azzal, hogy Balázs és én egymásba fonódtunk. Megszegtük az első és legfontosabb szabályt. "1.Nincs csókolózás!"

"Zsófi jól jegyezd meg bárkivel is sodor össze az élet ha nem fix kuncsaft. Tehát nem jár hozzád évek óra. NINCS CSÓK. Intimitást fejez ki. Mi pedig nem kötődünk nem remeg meg a térdünk. Nekünk kell irányítani nem veszíthetjük el a fejüket egy könnyed kis nyálcserétől."

Flóra hangosan üvöltött a fülembe, hogy hagyjam abba. Balázs viszont édes volt és érzéki. Egymást kergettük a másik szájában közben fogdostuk egymást ahol csak értük. Néha a fenekem volt a keze majd a mellemre vándorolt. Én pedig téptem az zakót a hátán a hajába túrtam kapaszkodtam a karjában. Próbáltam nem elengedni. Tudtam ha nem hagyom abba az össze többi szabály is mehet a kukába azt pedig nem hagyhattam. Kibontakoztam de Balázs nem áll meg ahogy elfordítottam a fejem a nyakam és a fülcimpám közötti rész nyalta harapta szívta. Bevallom egy két kéjes nyögés azért elhagyta a számat bárhogy erőlködtem tartani magam. Valljuk meg őszintén egy izmos pasi helyes, jó rendben szívdöglesztő a maga módján. Bárhogy is erőlködtem volna vesztésre álltam. Esélyünk sem volt ugyanis a zárba bele illesztettek egy kulcsot. Balázs megdermed és elhúzódott azonnal. Az arcomhoz kaptam és gyorsan meg igazítottam a rúzsom. Tudtam, hogy elkenődött. Az ajtó nyílt én pedig akkor kapcsoltam, hogy már maszk sincs az arcomon. Mire utána nyúltam volna már bent voltak. Lehunytam a szemem félig lehajolt állapotban voltam és tudtam, ebből a helyzetből tisztán már nem mászok ki. Balázs és én sem. Már csak egy volt a kérdés, Balázs vajon mennyire szorította meg a nyakam. A rúzst még valahogy helyre hozom de a zúzódást nem tudtam eltüntetni. A ziláltságot meg már végképp nem. Az a szó, hogy fel voltam ajzva kevés volt ide. Dugásra kész voltam elvoltam ázva és könyörgött minden végtagom a kielégülésért.

-Balázs na találtál játszó pajtást? - ismerős volt a hang. Viszont nem tudtam beazonosítani. Amikor a hátamon végig kúszót a kéz egészen a kontyomig. Éreztem, hogy ebből már tényleg nem mászok ki. A szívem olyan hevesen kalapált, hogy még a fülem is pattogott ahogy a vér áramlott az ereimbe. Végül a kéz bele fogott a hajamba és finoman kényszerített, hogy felegyenesedjek. Nem okozott fájdalmat nem húzta meg a hajam csak jelezte ha nem egyenesedek ki akkor fáj fog. A szemem még mindig csukva volt. Még akkor sem mertem kinyitni amikor az ajtó becsukódott. Hallottam ahogy a zár kattant. Magamban elmorzsoltam egy könnycseppet hogy ez kurvára nem volt jó ötlet. Gondolatban  már rég agyon ütöttem volna magam. Féltem nagyon féltem, hogy bántani fognak és megerőszakolnak.

- Ez igen... - az ismerős hang füttyentett. Elengedett és végigsimított a karomon majd a mellkasomon. Tudtam, hogy előttem áll hallottam a lélegeztetett és éreztem a kemény férfi parfümöt. Megfogadtam, nem fogok megmozdulni. Bármi árán sem. Annyira szerettem volna ha Oszkár most berúgta volna az ajtót és megmentett volna. Mindhiába a percek súlyos lassúsággal mentek és én megpróbáltam csak a lélegzetemre figyelni.

-Kifelé mindenki. - a hang utasított mindenkit. Bassza meg. Balázs legalább te maradj bent.

-Örs te is... - a mondatra kinyitottam a szemem. A zöld szempár felnyársalt. Oké tényleg nagyon nagy szarban vagyok. Oszkár öccse velem szemben és valószínűleg Iván mögöttem. Zsófi igazi patthelyzet. A cipők elhagyták a szobát nem fordultam meg nem tudtam levenni a szemem a zöld szempárról. A szemek ráncolni kezdték a homlokot.

-Süket vagy? - tette fel a kérdést.

-A lány most velem jön. - a szám kicsit kinyílt és hatalmas levegőt vettem. Iván már egyszer meg mentett. Nem tudtam mitévő legyek. Oszkár testvére nevetet olyan igazi gonoszan. Visszaváltott komolyba és nemes egyszerűséggel nemet mondott. Iván tett néhány lépést felém majd hatalmasat ugrottam amikor a zakóját a vállamra terített. Lehunytam a szemem elfordítottam az arcom és magamra húztam a zakót.

-Dante ismered a szabályt. Kártya és utána lehet csak a tied. - szabály kötelez. Dante? Felnéztem és Dante szája vonallá dermedt. Meg voltam győződve róla ha nem lettem volna a két férfi között szét tépik egymást. Dante megadóan bólintott és rám nézett. Azok a szemek. Egy pillantásba belehaltam. Kérdés nélkül vettem elő a kártyát és nyújtottam felé. Dante először nem értette majd halvány mosoly jelent meg az arcán. Elvette és drámaian az ajkához szorította meg puszilta a plexi  kártyát, majd a szívéhez tette a zsebébe és meg paskolta. Jelezvén nekem, hogy ennyivel ezzel még nincs vége.

Iván keze a derekamra fonódott és elindultunk kifelé a szobából. Balázs kint támasztotta a falat viszont mi nem felé vettük az irányt hanem az épület egy sötétebb részére. Őrök voltak mindenhol és nem azok a kis aranyos frakkos segédek. Igazi nagydarab biztonsági őrök. Iván végig kísért erősen tartott megbotlani sem volt esélyem. Bármit is mesélt róla Flóra nem tudtam elhinni vagy csak egyszerűen elvarázsolt ezt magam sem tudtam. Viszont azzal tisztában voltam, hogy minél előbb megkeresem Oszkárt annál hamarabb lesz ennek a csúnya estének vége.

Végül besétáltunk egy ajtón valami iroda féleségbe. Vadászképek mindenhol agancsok és az íróasztal felett egy hatalmas puska. O a picsába. Iván leültette a székbe. Elsétált a hátam mögött és folyadékot töltött a hang alapján. Próbáltam semmi hirtelen mozdulatot tenni. A legjobban mégis akkor kezdett úrrá lenni rajtam a félelem amikor vissza sétált és megláttam a hóna alatt a fegyver táskát. Hangosan nagyot nyeltem. Ő pedig egy poharat tartott felém. Elvettem tőle és abban a pillanatban helyett foglalt velem szembe a másik fotelben. Bámultam a pohárban lévő folyadékot. Nem ittam bele eszem ágában sem volt.

-Nyugalom jobban leszel tőle. - persze, tudod ki a nyugodt. Megráztam a fejem.

-Nem iszok alkoholt. - hazudtam és ezt ő pontosan jól tudta mert elmosolyodott. Egyikünk sem volt hülye.

-Akkor a tatra tea az mi? Szörp? - viccelődik fantasztikus megforgattam a szemem. Zsófi csak okosba. Visszanéztem a pohárra és bármennyire butaságnak tűnik de meg húztam. Gin volt tonikkal. Hozzá nyomtam a hideg poharat a nyakamhoz. Perceken belül éreztem, hogy a pulzusom lassult elkezdtem lelazulni a feszült helyzetből. Újra Ivánra néztem ő pedig engem figyelt. Nem stíröl még egy kosza vágyat sem láttam a szemében. Nem úgy mint Dantéjéban. Na az övében volt minden is.

-Kezdjük az elején. A pincér szakma ennyire szarul fizet? - ezzel a lendülettel a plasztik kártyámat elővette a zsebéből majd megnézte. Horkant egyet. A két ujjába fogja és felém mutat vele.

-Ez nem megoldás ugye tudod? - szünetet hagy majd folytatja...

-Mi közöd van Szigeti Oszkárhoz? - ha jól számoltam négy kérdést tett fel és én még meg sem szólaltam. Eszem ágában nem volt beszélni. Nagyot sóhajtott majd a kártyát az asztalra hajította. Bármit is akartam most tenni emlékeznem kellet. Flóra szavait próbáltam felidézni.

"Örsi Iván. Negyvenhárom éves. Kétszer vált. Az első házasságából két gyereke van. Két fiú. Kaszinó tulajdonos és ha ez még nem lenne elég illegális Magyarország második legnagyobb maffiózója. Egyszer sem ült. A következtetéseket levonva bármikor eltesz láb alól ha neki úgy szimpatikus."

Mégis ott volt az a "DE". De sármos, de valami megfogott benne, de akarom... A belsőm éget sok minden ment most bennem végbe pár óra alatt. Felizgattak tomboltak a hormonjaim majd rettegtem a gyomrom egyben volt és féltem. Végül ott kötöttem ki akinél nem kéne. Ez az este egy kibaszott vicc...

-Vele jöttem ma ide... -lassan halkan végre megszólaltam. Iván ráncolta a homlokát. Most vagy nem értette amit mondtam vagy nem elégedett a válaszommal. A másodikra tippeltem.

-Flóra mellet te vagy az új préda vagy mi a picsa van? - káromkodott de olyan lazán, hogy még egy cseppnyi harag sem hangzott benne. Megráztam a fejem és ekkor kopogtak. Iván szólt, hogy beléphetnek. Az őr volt a kabátommal és a táskámmal. Na végképp sakk matt.

-Szigetiék távoztak. Az idősebb küld egy kocsit a lányért. Egy órán belül itt lesz. - azzal felém nyújtotta a kabátot és a táskát én pedig elvettem. Az ölembe fektettem. Az őr pedig távozott. Kettesben maradtunk. Annyira más volt amikor táncoltunk. Ezt az arcomat nem kellene látnia. Oszkár itt hagyott, bár kétlem, hogy lett volna választása.

-Nem ilyennek képzeltelek... Sokkal inkább valami tornacipős bőrkabátos tinilánynak. Erre most itt vagy egy hófehér szőrme bundával szexin felöltözve magas sarkúban... - gondolt rám. Milyen kis édes. Meglep kicsit de jól esik. Hiszen jól képzelte ez annyira nem én voltam. A sok giccs. Egyszerűbb voltam ennél. Szeretem a kényelmet de ez a cipő kurvára szorított. A ruha feszült kényelmetlenül éreztem magam benne. A smink nem volt idegen szeretem magam kifesteni. Mégsem éreztem magamnak ezt az egészet. A szőrme kabát pedig egy jel volt, hogy feladtam ezt az egyszerű kinézetet.

-Fáj, hogy ott hagytál. - ránéztem bele a barna szemekbe és tudtam, hogy őszintén beszél. Nem értettem magam sem Flóra monológja után futva kellet volna meneküljek én még sem tudtam. Nem akartam elfutni.

-Féltem... - kicsit nevettem. Olyan buta vagyok. Kiadom magam. Mégis megbíztam benne vakon.

-Zsófia tőlem soha sem kell tartanod. Nem szándékom bántani téged. - a teljes nevemen szólított és életemben először nem zavart. Édes istenem. A vágy ami elaludt az most éledezni kezedet.

-Mond ki újra... - kérleltem. Ő pedig szélesen mosolygott.

-Zsófia... - elvesztem szorosabban öleltem a kabátot és bele akartam olvadni a székbe. Anya hívott így mindig. A rossz voltam ha jó mindig kimondta a teljes nevem. Itt voltam és nem remegett meg a szívem a névre mint már annyiszor az évek alatt. Ránéztem Ivánra és nem tudtam mit is mondhatnék de kellet valamit.

-Akarlak...