...Csak egy pillant a boldogság ezt már nagyon régen megtanultam. Viszont ha csak egy pillanat akkor az egészet meg akarom ragadni egytől egyig. Tamás a telefon beszélgetés után nem kérdezett semmit. Megittuk a kávénkat és lezuhanyoztuk ahol újfent egymásnak estünk. Eddig a legjobb reggelem. Három orgazmussal kezdtem a napot és még nem volt vége. A szobában öltöztem amikor Ria sms-t küldött. Tamás is készült mellettem és ahogy megnéztem az üzenetet tudtam, hogy baj van. Rövid volt és tömör.

"Huszonnégy óránk maradt!!!" 

Gyanítottam, hogy a fenyegetés amit Kornélnak szántam cselekvésre ösztönzi majd Dantét és a maradék napok gyorsan fordulnak azonnali haza téresébe. Nem számított ideje volt, hogy vége legyen. Tamás hosszasan fürkész miközben az övét csatolja be.

-Csináljuk ma este. - mondom egyenesen. Tamás szemöldöke összeráncolódik.

-Nincs több időm. Dante haza jön és végem van. - mondom ő pedig abba hagyja az öltözködést és azonnal magához ránt és szorosan ölel. Jó érzés hozzá bújni és érezi a melegséget amit a teste áraszt. Hiányozni fog az érzés. Viszont ezzel jelenleg nincs időm foglalkozni. Ki kell tervelnem a ma esti játszmát, hogy mindenkit tisztára mossak. Felnézek Tamásra és a tekintetéből próbálom ki olvasni, hogy most mi is fog ránk várni. Rám néz majd ad a homlokomra egy puszit. Érzem, hogy ezt mind annak szánja, hogy megnyugtasson.

-Tudod hol van Pest külvárosában a mészkő bánya? - kérdezi és közben eltávolodik tőlem. Az íróasztalához sétál és a fiokban kezd turkálni.

-Nem. De megoldom. - megfordul és hosszasan fürkészik majd visszafordul a fiók felé. Kivesz belőle egy pisztolyt. Teli tárral. A hátához teszi.

-Tamás... - rám néz én pedig hezitálok. -... mi a biztosíték arra, hogy nem versz át? - kérdezem kicsit összetört hangon. Hiszen az vagyok. Azt hittem, hogy marad még egy két napunk együtt lenni de buta voltam és kinyitottam a nagy számat. Felvesz az asztalról egy nagy borítékot és megemeli.

-Ez az amit Ria kért. Oda adom most mert már nincs tétje a dolognak. Vedd ezt úgy, hogy bele egyezek az egyességbe amit ajánlottál. - rádobja az ágyra és most kicsit úgy érzem, hogy megsértettem és millió kilométerre távolabb van tőlem mit az előbb amikor a karjaiban tartott. Át kell gondolnom, hogy mikor mit mondok mert úgy látszik ez nekem jelen helyzetben nem megy. Összeszedem a maradék holmimat és elindulok ki a lakásból Tamás is követ. Az udvaron többször körbe néz majd hozzám fordul és megcsókol. Szenvedélyes és lassú olyan mintha minden pillanatát a fejébe akarná vésni. Mintha ez lenne az utolsó csókunk.

-Kettőkor a banyánál egyedül gyere. - azzal ott hagy a járdán és a kocsijához sétál. Én is hasonlóképpen teszek és amikor beülök a kocsiba azonnal megnézem a kesztyűtartót. Benne van a fegyver töltve. Megmarkolom a kormányt és mélyet sóhajtok érzem, hogy jobb ha magamnál tartom mert ma még baj is lehet. Indítok és a Szabóig meg sem állok.

Az épületbe érve még csend van. Az irodába menet meg látom, hogy az összes lány a csarnokban van. Mindenki egy kupacban ül Ria pedig előttük fel alá járkál. Mi folyik itt? Ria meglát és mérgesen fújtatni kezd.

-Hol a büdös életben voltál? A legnagyobb szar vár ránk és te eltűnsz dugni? - ordít velem amit valamilyen szinten megértek. Bár nem tartozok neki elszámolással nem veszem a szívemre. Én is ideges vagyok Dante vissza érkezte miatt. Mellé sétálok és oda adom neki a borítékot. Rá kérdez, hogy mi ez?

-Amit kértél. - ahogy kimondom Ria szeme könnybe lábad és vagy ezerszer bocsánatot kér tőlem majd a nyakamba omlik. Elhiszem, hogy kiborult. Rengeteg érzelem kering bennem is viszont tudom, hogy most még nincs itt az ideje a sírásnak. Tudom, hogy én is összefogok roppanni a hetek alatt felgyülemlett feszültség súlya alatt de még nem tehetem. Tarom magam ezért az egészét.

-Oké lányok nyálazzatok. De ha Dante vissza jön egyesével mindenki golyót kap. Erre is van tervetek? - szólal meg az egyik lány a többi között. Feléjük fordulok.

-Mennyi jött össze a hétvégén? - kérdezem egyszerűen. A kis vörös előkapja a papírt és felolvassa az összeget.

-Az átlag hétvégék kétszerese jelenleg ami csak készpénz. A bánkártyás pedig a szokott összeg és még tizenöt százalék. - ahogy kimondja dagad a mellkasom a büszkeségtől. Ez csak azért történt így mert nem Dante vezette a helyet. Nem volt kicsapongás drogok és mocskos üzletek.

-Osszátok el a szokott pénzt egymás között és lépjetek olajra. - ahogy kimondom az egyik fekete hajú lány felugrik.

-Komolyan azt mondod, hogy megint húzzunk a francba? Azt már nem. Életemben voltak szar napok de a mostani hétvége nem tartozik bele. Ha Dante visszajön én kiállok mellettetek még akkor is ha golyót kapok. - Ria és én összenézünk majd vissza a lányra. Értékelem, hogy ki állnának mellettünk de ez egy csúnya háború lesz Dantéval és nem biztos, hogy élve meg ússzuk. Nem akarom, hogy nekik is bajuk essen.

-Szó sem lehet róla. Szépen biztonságba vonultok. Nem kockáztatom az életetek csak azért mert én rosszul cselekedtem... - a mondat végére sem érek és még négyen felállnak.

-Mi kiállunk melletted... - mondják szinkronba majd még hat lány feláll és végül az összes. Ria is oda sétál közéjük.

-Együtt csináljuk és mi kitartunk melletted. - ahogy kimondja nagyokat nyelek, hogy visszatartsam a könnyeimet. Azt hittem azzal, hogy anya meghalt a család gondolatát eltemethetem. Viszont most rá jöttem, hogy a család nem csak a vér szerinti rokonaimat jelenti. Mi mind egy család vagyunk egy cipőben együtt. Mélyeket lélegzek egy halk köszönöm hagyja el a számat megfordulok és az irodáig meg sem állok. Beérve az ajtón rögön az asztalhoz sietek kiveszek a fiókból egy üres keményített papírt és tollat ragadok. Megpróbálom az összes érezésemet és gondolatomat összekaparni és bele vésni ebbe a papírba ami talán az életemet változtathatja meg. A levelet rettenet gyorsasággal írom meg majd bele csúsztatom egy borítékba és lezárom, hogy még véletlenül se olvassa olyas valaki aki nem akarja.

-Neki írod igaz? - Ria hangjára rögtön felkapom a fejem és a kétségbe esett arcra pillantok. Ria ijedten áll az ajtóban amit lassan becsuk maga mögött. Nem válaszolok csak rá írom a borítékra a nevet. Végül kiteszem az asztal szélére ahol Ria megállt.

-Azt szeretném ha oda adnád neki ha velem...

-Nem fog veled semmi sem történni úgy, hogy fogd a leveledet és  tépd össze gyorsan. - ordít velem és meredten a szemebe bámul. Pedig tudja jól, hogy ha ez az este simán végbe megy én azt nem fogom túl élni. Ez már garantálva van. Fogynak az órák és nincs időm most az önsajnálatra. Cselekednem kell. Kiveszem az alsó fiókból a gyógyszeres dobozt. Akkor rejtettem ide amikor első nap visszajöttem. Apa holmimai között volt amit át adtak a rendőrök. Benne inspekciósos tűvel és három négy ampullányi bódító szerrel. Nem voltak felcímkézve de gyanítottam János löttye lehetett amivel engem is egyszer kétszer belőtt. Elkábulsz tőle és tehetetlen leszel de mindenre emlékszel másnap. Mit egy rossz átmúltatott éjszaka rengeteg alkohollal.

-Mire készülsz? - kérdezi Ria rémülten.

-Arra amit már az elején megkellet volna tennem. - ahogy kimondom tudom, hogy talán éltem legnehezebb éjszakája vár rám...

Éjfél magasságában kikeltem az ágyból és hosszú fekete nadrágba és pulcsiba bújtam. A gyógyszeres dobozból az adagot felszívtam a tűbe és készen állt az adagolásra. A fegyvert is megtöltöttem minden készen állt arra, hogy véghez vigyem a tervemet. A lakásból kilépve Ria-val találtam magam szembe szintén feketét viselt és összefont karral a falnak dőlt. A tekintete mérges volt.

-Te sem gondoltad komolya, hogy majd egyedül fogod csinálni. - ahogy mondja a monológját elhaladok mellette és kinyitom a pince ajtaját. Lesétálok és Iván ajtaja ellőtt megállok. Ria egész végig követett és amikor megtorpantam megsimogatta a hátam jelezvén, hogy ő itt van és támogat bárhogy is döntök. Kinyitom az ajtót és Iván már is ficánkolni kezd. Nem telik el pár perc sem intek Ria-nak, hogy fogja le az egyik karját. Teszi  is azt amit kérek tőle felhajtja Iván véres ingének az ujját én pedig kinyomom a fecskendőből a maradék levegőt és a kezét meg nyomkodva beszúrom a tűt. Ahogy eltűnik az adag teszek egy pár lépést és várok amíg hat az adag.

-Most mi lesz? - kérdezi Ria kíváncsian.

-Váruk amíg a pupillájától nem látszik majd a szeme színe. Akkor felsegítsük és a kocsiig cipeljük majd betesszük a csomagtartóban. - mondom ezt teljes nyugodtsággal amin még én is meglepődök mert soha sem csináltam még hasonlót. Végül is igazam is lesz öt perc múlva Iván nyála kezd folyni és a szemei teljesen kitágultak. Bár még mozog teljesen öntudatlan állapotban van. Ria és én megfogjuk két oldalt és nagy nehézségek árán a lépcső tetejéig cipeljük. Ahogy felérünk mind a ketten lihegünk és intek a fejemmel, hogy már nincs sok. Ahogy a kocsihoz érünk simán csak belökjük Ivánt a csomag tartóba.

-Meddig lesz kiütve? - kérdezi Ria miközben beszáll az anyósülésre mellém a dzsipbe. Én közben ki keresem a címet a telefonomban amit Tamás át küldött sms-ben. Átnyújtom a készüléket Ria-nak és indítok.

-Elvileg mire oda érünk pont kimegy a hatása azt akarom, hogy a rohadék észnél legyen. - vágom rá. Ria hatalmas levegőt vesz és tudom mi aggasztja. Megértem de nincs más választásom. Haladunk és Ria navigál. A csomagtartóból néha nyöszörgés hallatszik de nem foglalkozok vele. Olyan gyorsan haladok ahogy csak tudok. Persze feltűnés mentesen. Nem kell, hogy még ki is vegyenek a sorból a rendőrök hiszen egy megkötözött személy van a csomagtartómba aki épp be van lőve és tuti össze nyálazza a kárpitot. Egy óra van már ahogy rá pillantok az órára és már majdnem ott vagyunk a megbeszélt helyen. Idegesnek kellene lennem de nem érzek semmilyen félelemet. Túl nyugodt vagyok. Ennyi lenne lekönyveltem volna, hogy halálra vagyok ítélve? Befordulok a mellékútra zötykölődünk a murvás úton. Ahogy meg látom a tornyokat és a munka gépeketett lassítok és nagyon lassul léptekben haladva én és Ria is körbe körbe pásztázzuk a szemünkkel a terepet. Két villanást látok és akkor veszem észre a másik személy autót.  Megállok és leállítom a motort. Átnyúlok Ria oldalára és a kesztyű tartóból kiveszek egy fegyvert. Az ölébe teszem és bólintok. Kiszállok a kocsiból. Tamás már a kocsi előtt vár engem. Intek a fejemmel, hogy kövessen mind a ketten a kocsi hátújához sétálunk én pedig kinyitom a csomagtartót. Tamás mosolyra húzza a száját amikor meglátja Ivánt. Segít kiszedni a már ébredező nehéz testet. Egészen messze cipeljük elégé elfáradok közben főleg, hogy Iván már kezd ellenállóbb lenni. A gödörhöz érve elengedem és Tamás bele rúg a térdhajlatába, hogy letérdeljen. Ivánnal szembe állok. Előveszem a fegyverem. Tamás kioldja Iván száját és farkas szemet nézek vele.

-Ugye tudod, hogy megfog ölni? - teszi fel a kérdést nekem. Arra célozva, hogy Dante már halálra ítélt engem. Kibiztosítom a fegyvert majd a farzsebemből előhúzom a naplót. Iván szemem kikerekedik.

-Áruról ribanc. - ordít és közben köpköd. Elegem van ebből. A fejéhez tartom a fegyvert. Már azon volnék, hogy meghúzom a ravaszt amikor Tamás megállít.

-Megegyeztünk. - mondja felém és tudom, hogy mire gondol. Viszont ezzel, hogy ezt felhozta világossá tette számomra, hogy nem bízik bennem. Megforgatom a szemem és oda dobom neki a naplót. Elkapja és bólint viszont nem mozdul.

-Komolyan azt hiszed, hogy megvédhet téged? Azzal, hogy átadtad neki tálcán kínáltad fel a te és az ő fejét is annak a kis pöcsnek. - Iván szitkozódik és ordít továbbra is velem. Leguggolok hozzá, hogy szemmagasságba legyek vele.

-Tudod mi fáj a legjobban? Nem az, hogy meglőttél vagy, hogy megölted az apámat hanem. Az, hogy hazudtál. Ha az elején elmondtad volna még lehet, hogy veled is mentem volna szó nélkül. Viszont neked minden kellet. - ahogy mondom Iván nyel egy nagyot én pedig felállok és meghúzom a ravaszt. A fegyver vissza ránt a kezemben egyszer kétszer majd háromszor. Az éles kemény duórugó hang visszhangzik  fülembe majd amikor elhalkul a fülembe ömlő vér miatt pattogni kezd. Keserű szag marad az orromban és amikor az agyam kezdi felfogni mit is tettem. Az adrenalin szintem lejjebb esik és meglátom Iván összeesett testét. A koponyája több darabban és körülötte jókora vértócsa. A kezem és még az arcom is véres érzem ahogy a meleg cseppek az arcomon pihennek. Megtettem. Tamás kiveszi a fegyver a kezemből megtörli de kesztyűt viselünk mind a ketten még is tudom, hogy próbál a legóvatosabban eljárni. Berúgja Iván testét a gödörbe kiveszi a tárat a pisztolyból és azt is utána dobja. Én csak bámulok a gödröt ahova az életlen test esett. Tamás mellém lép és az államnál felé fordítja a fejem. Ahogy rá nézek látom az aggodalmat a szemében. Gyilkos lettem.

-Jól vagy? - kérdezi. Bólogatok mert lehet, hogy most másra nem lennék képes. Közelebb megyek hozzá és magamhoz húzom. A szánk összetalálkozik és lassan megcsókoljuk egymást. Szorosan magához ölel és most nem is kell több. Végül hirtelen elhúzódunk amikor lépteket hallunk. Ria szált ki a kocsiból és fegyverrel a kezében felénk sétál.

 -Probléma van. - ahogy kimondja tudom, hogy most telet le a huszonnégy óra. Hosszasan lehunyom a szemem és mély levegőt veszek. Tamás zavarodottan mered rám. Össze kell szednem magam. Bólogatok Ria irányába aki érti mire célzok és visszasétál a kocsihoz. Tamás felé fordulok és kiveszem a borítékot a belső zsebemből.

-Figyelj rám. Holnap este kilenckor a Royal hotelben a száz tizenegyes szobában várj rám. Ha egy óra elteltével nem lennék ott olvasd el... - Tamás mondani akar valamit de csitítani kezdem. -... nem figyelj nem tudok most mást tenni ezt el kell intéznem. Hidd el ott akarok lenni mert szeretlek érted? Szerelmes vagyok beléd de ezt muszáj... - nem tudom befejezni a mondatott mert Tamás szája az enyémnek nyomódik. A nyelvük egymásra talál és tudom, hogy nem számít mi is fog történni ha ez az utolsó csókunk megérte a kockáztatott. Ria két dudálással jelzi, hogy mennünk kell. Elszakadok és letörlöm a könnyeim. Már jó négy méter van köztönk amikor...

-Zsófi... - megfordulok Tamás hangjára. -... én is szeretek... - mosolygok és újabb könny áradat szökik a szemebe. Véres vagyok és még sírok is. Beszállok Ria mellé aki közben átült a vezetői ülésre. Rám néz.

-Szeret engem...