Ahogy rámarkolt a kormányra megpillantottam az ujjperceit borító tetoválásokat. Jobb oldalon számok, a balon pedig betűk az esti fények mellet ennyit sikerült kivenni belőle. Lehet egy maffiózóval van dolgom? Minden esetre ha az is nagyon jól áll neki. Végül is ha meg kell halnom egy sármos idegen tegyen el láb alól nem igaz? A férfi nagyágyú volt egyáltalán nem az én súlycsoportom, és még az esetemnek sem mondanám. A stílusa még is vonzott annyira más volt lehengerlő és botrányos egyszerre mégis tisztelet parancsolt. Kellet ez nekem akartam mint egy drogot. Minden egyes percére vágytam amit ebben az őrült órában tettem. Attól a pillanattól kezdve, hogy beszálltam egy idegen autójába ami akkor még fel sem tűnt, hogy egy új típusú fekete Mercedes. Nagyjából fél órája lehettünk úton és síri csend volt az utastérben. Láthatóan vissza felé vettük az irány Pestnek. Próbáltam jobban szemügyre venni talán apámmal lehetett egy idős. Ötvennél többnek nem mondtam volna. Reális lenne de nagyon sokat így is letagadhatna. Alig voltak ráncok az arcán viszont az ősz tincsek miatt kirítt, hogy nem mai csirke. Nem akartam megbámulni, de volt, hogy hosszabb időre otthagytam a szemem rajta. Végül elkaptam a tekintetem amikor a Budai várhoz vezető útra kanyarodtunk. Össze ráncoltam a szemöldököm éjjel volt mi a poklot keresünk itt? Akkor villant be, hogy mi semmit nem is beszéltük meg. Elfogott az aggodalom. Zsófi tényleg ennyire felelőtlen picsa vagy? Úgy látszik igen. Nagy levegőt vettem és próbáltam úrrá lenni a gyomor görcsömön. Bekanyarodunk a felső parkolóba. Leállította a motort és rám nézett.

-Dohányzol? - a kérdés egyszerű volt. Megráztam a fejem. Nem szeretem a dohány füstöt pedig szívtam már cigit, de sohasem szoktam rá úgy igazán.

-Megharagszol ha elszívok egyet? - horkantottam egyet és megint megráztam a fejem majd el mosolyodtam. Azzal kiszállt a kocsiból és a sötétben csak a zippo-t láttam meg gyulladni. Nem bírtam bent maradni így én is kiszálltam és akkor pillantottam meg hol is vagyunk. A hegy felső részénél parkoltuk ahonnan az egész város látszott. A Lánchíd tökéletes panorámájában. A Duna és rajta a hajók. A lélegzetem is elállt. Észrevette, hogy kiszálltam és mögém sétált. Nem igazán tudtam mik is a tervei de engem megvett kilóra. Ott álltam Budapest számomra legszebb helyén egy vadidegennel aki még jól is nézett ki. Ki kívánhat ennél többet igazán?

-Igazából még nem mutatkoztunk be. Bár a keresztneved már tudom. Zsófi igaz? - megfordultam, hogy szemtől szembe álljak vele. Tamás elég érthetően többször kiejtette a nevem a száján. Még is rosszabb a helyzet, mert ő így egy lépéssel előrébb van mint én.

-Miklóssy Zsófia. - azzal felé nyújtottam a kezem. Végignézte majd elmosolyodott.

-Örsi Iván. Részemről a szerencse drága. - a kezem felé nyúlt, de ahelyett, hogy megrázta volna megfordította a kézfejem és a szájához emelete. Az ajkai hozzá értek a csupasz kézfejemhez és éreztem ahogy a bokámtól a nyakamig libabőrös lettem. Hálát adtam a magasságosnak, hogy söré volt így talán a vörösben úszó arcom nem látszódott.

Bármennyire is veszélyesnek gondoltam Budapestet most bármelyik pillanatban odaadnám minden, hogy ez a pillanat itt a csillagok alatt örökké legyen. Iván nem engedte el a kezem ahogy leengedtem megsimogatta mutató ujjával egy párszor a kézfejem. Lehet a mámor vagy a fáradtság de teljesen megfeledkeztem mindenről az időről vagy, hogy hogy is fogok hazajutni. Ott álltunk egymással szembe talán még egy méter sem volt köztük. Iván kezében az enyém és pont nem történt semmi, de mégis jól esett. Végül mozdult felém egy lépet és a másik kezéből eldobta a cigarettát. Megdermedtem, közelít felém. Félek nekem itt ér véget a tündérmese. Zsófi egy lépést hátra és húzd ki a kezed az övéből. Így is tettem. Megfutamodtam nevezhetjük így is. Iván végül meg lát értette a célzást. Elfordult tőlem és az arcát meg világosította a város fénye. Elállt még a lélegzetem is gondolatra, hogy esetlegesen bármi másba is bele bonyolódunk ma éjjel. Szívem egyre jobban kalapált a gondolatra, hogy megtegyem az első lépést. Az eszem mégis elkezdte hangosan verni a vész kolompot, hogy fel ébredjek a mámorból. Végül az emlék zökkentett vissza a valóságba. Flóra és én aznap aláírtuk a szerződést a költözéssel kapcsolatban. Akkor mondta Flóra:

"Bármennyire is oda leszel Budapestért ez egy veszélyekkel teli hely. Zsófi légy mindig résen és a gázsprét meleg szívvel ajánlom és a sport cipőt ha este vagy éjjel mászkálsz. Sohasem tudhatod kivel sodor össze az élet."

Az igazság az volt semmit nem tudtam a férfinak csak a nevét. Ó te buta hülye picsa. Megembereltem magam vissza sétáltam a kocsihoz és kivettem a táskámat az ülésről. Kivetem a telefonom tizennyolc nem fogadott hívás. Apa és Flóra egyaránt. Lehunytam a szemem és nagy levegőt vettem. Elindultam és szó nélkül otthagytam Örsi Ivánt. Séta közben gondolkoztam, megfordulok, hogy fel-e tűnt neki. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy ha előre tekintek nem lehet bajom. Így is lett a buszmegállóban felszálltam a tizenhatos buszra és egészen a kettes metróig mentem. Szerencsére pont elkaptam az elsőt és a táskámat szorosan magamhoz öleltem ahogy helyet foglaltam. A hetedik megálló volt a Deák tér. A nap első sugarai melengették az arcom amikor feljöttem az aluljáróból.

Vasárnap hat óra volt. Haza értem és nem vágytam másra mint befeküdni a kádba és lemosni magamról az éjszaka bűzét. Csalódnom kellet meglepetésemre két pár cipő fogadott az előszobában. Ráncolom a homlokom és elgondolkoztam, hogy melyik az az idióta betörő aki vissza zárja az ajtót és még a cipőjét is leveszi. Horkantottam egyet a gondolatra, nevetséges. Ledobtam a táskám és ahogy beljebb sétáltam egy szerelmes pár aludtam össze kucorodva a kanapén. Flóra édesen szuszogott Oszkár mellkasán aki pedig szétterülve hátravetett fejjel és nyitott szájjal vette a levegőt. A szívem kihagyott egy ritmust ekkor. Anya jutott eszembe. Tévézés közben mindig az ölébe feküdtem. Ennyi volt az biztos, hogy nem fogok ma már aludni. Halkan besétáltam a hálóba és kinyitottam az erkélyajtót. Jó idő volt jött a nyár. Én pedig ott álltam mezítláb a kövön munka nélkül. Egyedül...

Elcsesztem az éjjel mindent. Leroskadtam az székre. A város kezdet zajosabb lenni vasárnaphoz képeset. Beszéljek Tamással? Kérjek bocsánatot? Felesleges. Ekkor erőt vettem magamon és a konyhába sétáltam most már hangosan közlekedtem és nekiálltam kávét főzni. Flóra meg is ugrott mikor az edényt oda vágtam a pultra. Tudom semmi jogom nem volt, hogy kiboruljak de nehéz estém volt és szerettem volna a lakásomban egyedül lenni ha már ki béreltem.

-Zsófi te vagy az? - Flóra álmos hangon hunyorogva próbálta kiszűrni az alakomat.

-Mennyi az idő? Hol voltál vagy ezerszer hívtalak. - olyan kómás a hangja hogy megmosolyogtat. A kávé éppen leforr és kitöltöm Flórának két cukorral egy tejszínnel. Oszkárnak pedig feketén. Oda sétálok a fotelhez és leteszem a két bögrét a dohányzóasztalra. Oszkár még mindig ugyanabban a pózban Flóra feltápászkodik. Elveszi a bögrét és vele iszik az arca összehúzódik. Cuppog egy kettőt majd komásan rám néz.

-Tamás hajnali egykor felhívott hogy összetűzésbe keveredtetek és szó nélkül otthagytad. Majd egy milliárdos Mercijébe szálltál be és elhajtottatok. Tudom nem vagyok az anyád de elárulnád hol a picsában voltál? - Flóra olyan könnyedséggel beszélt, hogy pár percig azt hittem poénkodik. Újra kortyolt a kávéból és az előbbi érdekes arcból már csak a komoly aggodalom szőtte düh maradt.

-Budai várnak az egyik parkolójában. - tök egyszerű volt a válasz. Flóra fintorgott egyet majd meg forgatta a szemét.

-A Budai vár parkolójában? Zsófi én értem fiatal vagy de az közterület. - ahogy Flóra próbált anyáskodni közben meg a barátnőt játszani egyszerre elfogott a nevetés. Flóra összehúzta a szemét én meg megemeltem a kezem és megadtam magam.

-Oké, oké. Nagyon nehezen viseltem az estét és megkértem Tamást hagy menjek ki egy kicsit levegőzni. Lehet túl sokáig voltam kint. Mert amikor vissza indultam dühösen feltépte az ajtót és rám üvöltött. Ezzel még nem is lett volna baj hiszen lehet tényleg sokáig voltam kint. Csak, hogy nem voltam egyedül. Egy ötven év körüli férfi volt még kint a teraszon. Konfliktushelyzet alakult ki többször rá szolt Tamásra, hogy mit képzel magáról, hogy beszél velem. Én pedig tudtam, ezután úgy is kirúgnak szóval fogtam magam össze cuccoltam és leléptem. Az, hogy a férfi ott volt és felvett azt a véletlenek tudtam be. - magyaráztam és Flóra fura arckifejezés kezedet megrémíteni.

-Hogy nézett ki? - kikerekedtek a szemeim és ekkor eszembe jutott Flóra nem kispályás ha milliárdosokról van szó. Nyeltem egy nagyot.

-Magas olyan 190cm. Fekete haj benne ősz tincsekkel. Éden mogyoró barna szemek... - itt nagy levegőt vettem. Vissza gondoltam ahogy elkaptam a hideg korlátot. Levegőhöz jutva folytattam...

-Nagyon jól öltözött volt. Valószínűleg tartom, hogy még a kocsija is egyedi volt. Nem volt alkohol szaga. Széles állkapcsa volt és szakállas. - itt már törnöm kellet a fejem, mert eszembe jutott az érzés ahogy kirázott a hideg amikor puszit lehelt a kézfejemre. Csodáltatómra megmozdult a belsőm és éreztem lent elöntött a forróság. Megdörzsöltem a szemem az egyik kezemmel majd a megvakartam a tarkóm.

-Ja igen és tetováltak voltak az ujjpercei. - erre a mondatra Flóra kezéből kiesett az üres bögre. Oszkár hirtelen felugrott és ide oda kapkodta a fejét. Percek töredéke alatt történt még is láttam magam előtt azt az ilyet arcot és ahogy a bögrét hirtelen elengedi és az ripityára törik a parkettán. Flóra nagyot nyel. Oszkár pedig utána nyúl és megsimogatja a hátát. Értetlenül bámulnak mind a ketten rám. Oszkárnak össze szaladtak a ráncok a homlokán idegesnek tűnt, de amikor meg szólalt volna Flóra vissza fogta és meredten rám nézet.

-Zsófi ugye nem hozott haza? Mond hogy még a nevedet sem tudja. - Flórián úrrá lett az aggodalom.

-Nem haza metróztam. Bemutatkoztunk egymásnak de...

-A PICSÁBA... - Flóra felugrott és zavarodottan mászkált. Nem értettem már semmit. Oszkár is furán nézett ránk.

-Lányok oké sokat aludtam, de valaki elmagyarázná mi folyik itt? - rám pillantott majd Flórára. Flóra pedig már a szája előtt tartotta a kezét.

-Az, hogy Zsófi a legnagyobb szarban van. - Flóra kitágult pupillákkal ordított. Oszkár megrázta a fejét. Megpróbálta le csillapítani de Flóra hajthatatlan volt.

-Örsi Iván volt az. - Flóra tisztán ki mondta a nevet. Ekkor eszembe jutott a két szempár a dohányfüst és város fényei és a csend. Oszkár megdörzsölte az arcát. Majd rám nézett és elismerően bólintott.

-Hát Zsófi te aztán tudod, hogy kell bele csöppen a szarba. - nem tetszett a mondat. Nagyon nem tetszett főleg, hogy a férfi nem igazán volt már közömbös számomra.

Így ismertem meg az én ismeretlen férfimat. Flóra vissza ült és mindent elmesélt. Én viszont nem voltam rá kíváncsi, hogy hányszor vált el és, hogy van gyereke. Nekem egy volt a lényeg, hogy megőrizzem azt a pillanatot. Azt a röpke érzelmet. Azt a semmit de mégis sokat. Flóra csak mondtam és monda én pedig meredtem magam elé. Nem akartam hallani.

-Elég! - felemeltem a hangom. Flóra megállt én pedig sírás közepette csak elfordítottam a fejem.

-Nem akarom ezt az életet. Elakarok tűnni. Megszabadulni minden múltbéli fájdalomtól. Ezzel nem segítesz. - Flóra összetört előttem. Viszont Oszkár nem.

-Hát ha ezt akarod én elintézhetem de annak ára van. - Flóra azonnal bele mart Oszkár vállába. Elkapta a kezét és mondhatni a szemével rendre utasította.

-Mi az ára? - Flóra rám nézett és a szemében könnyek szöktek és rázni kezdte a fejét.

-Te is pontosan jól tudod...