Bevágtatok az irodába és kivágom a fiókos szekrényt. Talán hajnali egy lehet én pedig egy merő feszültség vagyok az elmúlt egy óra történeti miatt. Tudom, hogy valahova ide tettem az aktát amit Oszkár a kezembe nyomott a minap. Sehol sem találom. Még jobban elnőtt az ideg és mindent ami az író asztalon hever lesöprök a földre és rávágok az asztal lapra. Mi az istenen folyik az én kibaszott életemben? Az asztalon támaszkodok és fújtattok majd kiegyenesedek és megdörzsölöm a tarkóm. Kezdek elfáradni a folyamatos rejtőzködésbe és félelembe. Megcsókolt. Nem számít most, hogy felakarta ellenem használni. Még is meg tette, és én ebben a pillanatban is többet akarok tőle. Elment a maradék józan eszem. A mellbimbóm még mindig sajog pedig egyáltalán nem csípett nagyot. Leroskadok a székbe és hátra dőlök. Mit kéne most tennem? Adjam fel magam és a többieket is? Öljem meg Ivánt adjam át a naplót? Vagy mentsem az irhám? A plafont bámulom és töprengek. Egy apró neszre az ajtóra kapom a tekintetem és meglátom Riát az ajtóban kötősben. Az ajtófélfának támaszkodik a karjai a melle előtt összefonva.

- Rá kérdezzek? - kérdezi és az arcából sugárzik a megértés. Megrázom a fejem és dobolok az ujjammal az asztalon.

-Mért ilyen nehéz? - kérdezem tőle. Elmosolyodik beljebb jön és amikor meg látja a földön az íróasztal tartalmát füttyent egyet. Végül tölt két italt és elém teszi. Bólintok köszönet képen mert most még én is belátom, hogy szükségem van rá. Ria elül a fotelba és maga alá húzza a lábait.

-Szerintem azért ilyen szar, hogy megerősödjük. Nézz csak rám. Itt kellet volna hagyom ezt a szar kupacot amikor Dante lelépet. De nem én itt maradtam megőrizni a kincset mint egy engedelmes öleb...

-Tudja, hogy ki vagyok és megpróbált körbe csalni. Fegyvert fogtam egy rendőre. - Ria kezében megáll a pohár ahogy a szájához emelné. Látom az arcában az értetlenséget.

-Nem találom az a kurva íratott... - ordítom el magam.

-Az íróasztal aljára ragasztottad. - ahogy kimondja eszembe jut. Lenézek és ott röhög a képembe. Bassza meg tényleg. Feldobom az asztal tetejére és kinyitom. Közelebb húzódok és olvasni kezdek. Részletes adatok Tamás magánéletéről az elmúlt két hét lésífotói és a hívás listája. Harminchárom éves nőtlen, egyedüli gyerek. A szülök már nem élnek. A fotók között viszont van egy ahol egy férfivel vacsorázik. A hívás lista sem mond el semmit. Nem tudom mit kezdjek ezzel. Becsukom és félre dobom.

-Ezzel nem megyek sokra... - megdörzsölöm az arcom. Ria pedig megkocogtatja a poharát.

-És mi lenne ha kapna egy meghívót? - teszi fel a kérdést én pedig megemelem a fejem.

-Megőröltél ide hoznád? Szerinted nem az lenne az első dolga, hogy mindet végig szaglászna. Megtalálja Ivánt és akkor nekünk lőttek kétszeresen...

-Nyugalom. Ez a mi terepünk ne felejtsd el. Na meg ki tudna ellenállni egy olyan nőnek mint te? Kell egy szőrme kabát egy csipkés combfix és a pasi kifekszik. Könyörögni fog, hogy hagy nyaljon ki. - megforgatom a szemem. Ez egy rettenetes ötlet.

-Jaj Zsófi ne kéresd már magad. Ivánt pillanatok alatt a szolgáddá tetted. Tamásnál max a kisujjadat kell megmozdítanod és a tenyeredből fog enni. Használd amit adott az élet és basszál ki ott a férfiakkal ahogy a legjobban sebezhetőbbek. A farkuknál. - azzal lehúzza a pohara tartalmát és egyedül hagy. Ekkor tűnt fel Ria igazi arca. Lehet engedelmes de tudja, hogy húzza magát ki a szarból. Kikészítek még egy meghívót a többiek közé, majd visszavonulok aludni.

Másnap délután már mindenki izgatottan készülődik. Az utolsó simításokat nézzük át Jánossal. A lányok fel és alá rohangálnak csacsognak, hogy ki mit vegyen fel. Én pedig nem akarok még bele sem gondolni mi lesz ennek a vége.

-Van egy meglepetésem. - fordul felém János. Felé fordulok kérdő pillantást intézek hozzá. Így is annyi mindent tett értünk, hogy azt sem tudom, hogy fogom mindezt meghálálni neki. Tapsol egyet és két fiatal srác kihúz az öltöző részekből két ruhás kocsit. A lányok elcsendesednek és megállnak. János a kocsikhoz sétál és felének fordul. Ria is megáll mellettem.

-Nos úgy gondoltam, hogy mivel ez az este egy különleges alkalom lesz. Új ruha jár mindenkinek... - ahogy a szavak elhagyják János száját a lányok felvisítanak és meg rohamozzák a kocsikat. Mindenki ruhája fehér zsákban van. Névre szólóan. János felénk sétál.

-A tietek a szobátokban van. - mondja és mosolyog. Vitázni szeretnék de felemeli a kezét.

-Ennyi jár nektek. Egy kis kényeztetés. - megforgatom asszemem Ria pedig oldalba bők a könyökével. A az öröm nem tart sokáig. Mert egy váratlan vendék sétál be a fő folyosóról. A két ajtós szekrényt bárhol megismerném. Ria káromkodik egyet a lányok pedig futásnak erednek a kijárat felé a ruhájuk társaságával. János is az ismeretlen felé fordul. Én pedig rögtön a hátamhoz nyúlok és előveszem a fegyvert és kibiztosítom. Felé sétálok és jó két méterre megállok. A kigyúrt magas kopasz orosz előtt. Igor és én talán ha egyszer vagy kétszer találkoztuk de az is bőven elég volt. Ő volt a Szabó biztonsági főnöke és Dante személyi testőre egy személyben. Ha ő itt van akkor Dante sem lehet messze. Túl gyorsan történik sok minden egyszerre. Kezdem úgy érezni nem vagyok ura a dolgoknak annyira gyorsa iramban folynak az események és érzem ahogy a lábam alól kicsúszik a talaj.

-Ria megmagyaráznád mi folyik itt? - Igor Ria felé pillant és utasító a hangja. Ria rögtön rám néz én pedig teszem is a mit gondol. Igor lába mellé emelem a fegyver és jó harminc centire a térdétől le is adok egy lövést. Összerezzen és előkapja a sajátját. Én pedig az arcába szemezem az kezemben tartott fegyvert.

-Majd én elmagyarázom. A szarházi főnököd itt hagyott minket a szarban az folyik itt. - mondom erélyesen és még a szemem sem rebben meg. Nem félek már egy férfitól sem. Minden úgy lesz ahogy elterveztem és nem hagyom, hogy Dante bele köpjön a levesembe.

-Kislány nagyon megfogod járni ha most nem állsz le...

-Most fenyegetsz? Tényleg? - ordítok és Ria és János felé pillantok akik rögtön elindulnak a irodába. Igor szemem vérben úszik és nem kétlem az enyém is. Viszont meglep a következő lépése. Leengedi a kezét és elteszi a fegyver majd felemeli a kezét.

-Azért jöttem mert egy hét múlva Dante vissza jön és megkért, hogy tegyem rendben a helyet. De ahogy látom te elég jól ráncba szedted... - mondja és bármi meglepő egy kis elismerést érzek ki a hangjából. Leengedem a fegyver és mélyet sóhajtok.

-Szükség lenne őrségre az estére vállalod? - kérdezem már jóval kedvesebb hangnemben mint az előbb. A meglepődöttségtől felszalad a szemöldöke a homlokáig.

-Nem vagy a főnököm ugye tudod? - kérdezi én pedig nevetve otthagyom. Egészen a lakásomig sétálok a lányok az erkélyről kukucskálnak. Felordítok, hogy minden rendben és bemegyek az ajtón. Egészen az ágyig sétálok ahol egy nagy doboz vár engem. Szép pezsgő színű biztos vagyok benne, hogy János egy halom pénzt elköltött a ruhákra. Leemelem a doboz tetejét és egy hófehér bundával találom magam szemben. Ahogy meg emelem látom, hogy nem egy kabát hanem egy sálszerűség amit a vállamra teríthetek. Alatta bújik meg csak az igazi csoda. Egy szatén méregzöld nagy kivágású pántos ruha. Már most imádom. Ízlésesen kurvás határozottan. Mosolyodok el a helyzeten. A kopogás az ajtón zavar meg. Ria lép be a szobába gondterhelt arccal. Visszaejtem a ruhát a dobozba és felé fordulok.

-Láttam, hogy kiküldted a meghívót. Beszélünk kell. Valamit nem mondtam még el... - meglep és át fut rajtam egy rossz érzés. Ria hangoztatta, hogy hívjam el Tamást most még is úgy tűnik nem igazán dobja fel az ötlet. Leülök az ágyra és várok.

-Ki fogsz borulni ezt most meg mondom és minden jogod meg van rá... - vesz egy mély levegőt. - ...én vagyok a tégla tőlem kapta Tamás a fülest. - ahogy kimondja összehúzza magát. Én pedig teljesen elképedek. Nem értek semmit. Ria az elejétől fogva kedves volt velem segített mindenben. Sors társak vagyunk vagy voltuk ez idáig jelenleg nem tudom, hogy is állunk pontosan. Tamás említett az este egy fülest de az Ivánnal volt kapcsolatos nem Dantéval. Ria elárulná Dantét? Ez értehertelen és zavaros. Megdörzsölöm az arcom és odébb tolom a dobozt. Ria oda siet hozzám és letérdel elém.

-Kélerek hagy magyarázzam meg... - a szemeibe könnyek szöktek és konkrétan térden állva könyörög előttem. Nem vagyok benne biztos, hogy hallani akarom. Ránézek és bólogatok.

-Van egy lányom... - újabb meglepetés mi jöhet még? -... Tíze nyolc évesen bele szerettem egy bankárba és terhes maradtam de a lányomat elvette tőlem. Ivántól segítséget kértem de elkergetett Dante szintúgy. Végül Tamás már jó ideje szaglászott így alkut kötöttem vele, hogy egy kis információért segít megkeresni és elindítani az ügyet, hogy visszakapjam őt. De megtörtént a baj lelőttek téged és egyszerre minden rettenetesen bonyolult lett. Azzal, hogy Igor itt van és, hogy Tamás Dantéra is ki van élezve az én nyakamon is szorulni fog a hurok. Zsófi látnom kell őt. Tíz éve elvették tőlem nem tudok nélküle élni kérlek segíts... - Ria zokog én pedig próbálom felfogni a hallottakat.

-Hányszor találkoztatok és mit mondtál neki? Tudja, hogy itt vagy? Tud a Szabóról? - kérdezem kicsit erélyesebben, de csak mert a kérdések miatt kezdek kissé kétségbe esni. Ria szipog párat majd a fenekére ül és a térdét maga elé húzza.

-Kétszer találkoztuk egy kávézóba a város másik végén. Nem tudja, hogy Danténak dolgozok, azt mondtam neki, hogy Iván szeretője voltam. A noteszról és az illegális pénzről beszéltem csak esküszöm. De Tamás nem segít bizonyíték nélkül. - magyarázza én pedig oda adom neki a zsebkendős dobozt. Ekkor támad egy fantasztikus ötletem. Ami lehet mindenki problémáját megoldaná. Tény, hogy én valószínűleg nem úszom meg élve de ez már részlet kérdése. Ria elé mászok és megfogom a kezét.

-Nem lesz semmi gond meg fogjuk oldani most pedig menny szed össze magad estére. Bízz bennem. - mondom neki és felsegítem. Nekem úgy is van még egy kis dolgom még az előtt, hogy készülődnek. Előhalászom a kocsikulcsot és a naplót a rejtekhelyemről és kivágtatok a lakásból...                                                                        

Fél óra és a Szabó újra kinyitja kapuit. Én pedig már harcdíszben a tükör előtt végzem az utolsó simításokat. A szőke hajam kontyba fogtam vörös rúzst kentem fel a sminkem semmi extra. A ruha viszont bárhogy is fordulok vadító. A pántok teljesen szabadon hagynak mindent a hátam a fenekemig teljesen nyitott és a dekoltázsom is egészen hosszan kivágott. Nincs melltartó de egy tangát azért fel vettem. Szerencsére az a ruha anyaga nem simul teljesen rám így nem látszik az anyag. A magas sarkú cipőm pántos és nyitott. Tökéletes egy olyan estére ahol egy rendőrt készülök elcsábítani. A szőrme sálat a lőtt sebre terítem és kisétálok a lakásomból. Kulcsra zárok mindent. Alaposan megterveztem két őr az udvaron marad és jelentik nekem a kis és be való mozgást. Így esélytelen, hogy bárki is az alaksorban kössön ki. A folyóson is szintén két őr őrködik. Az épületben nagyjából negyven biztonsági ember van jelen. Még sem érzem magam biztonságban. A cipőm sarka hangosan kopog ahogy haladok a nagy terembe. Ria és János már a bárban pezsgőzik. A lányok elfoglalták a helyüket. A zenekar is egy lágy felvezetőt játszik. Én intek Igornak, hogy kinyithat és csatlakozok a kettes fogatunkhoz. János felém fordul és füttyent egyet.

-Ha hamarabb tudom, hogy ilyen csodásan nézel ki hamarabb burkollak selyembe és szaténba drágám. - elégedetten a kezemnél fogva meg pördít én pedig nevetek. Imádok őt a maga hatvanas sármos gazember módján. Szmokingban kocsonyakendőben rettentően jól fest. Ősz haja hátra fésülve a szakálla is tökéletesre igazítva. Mellette pedig Ria is ragyog. Vörös földig érő estélyit visel a haja begöndörítve omlik a vállára és hatalmas gyémántok lógnak a fülében. Mint egy úrinő, nem mint egy prostituált. János a kezembe nyom egy pohár pezsgőt és felemeli.

-Akkor lányok az újra kezdésre. - felemeljük a poharunkat és koccintunk. Beleiszok és csak figyelem ahogy a termet ellepik az emberek...

Órákkal később a terasz részről figyelem a teret. A Szabó roskadásig van. A póker és a rulett termek megteltek nyugodt a légkör senki nem balhézik. A nagyteremben pedig sokan táncolnak a bokszokban vízipipáznak és a bár folyamatosan tele van. Megnyugtató a látvány, hogy minden zökkenő mentesen telik. Balázs és a többi ismerős is megjelent hol Ria társaságában máskor Jánossal beszélgetésen kapom el őket. Az én vendégem pedig még sehol. Vajon most Dante büszke lenne vagy kinyírna az első adandó alakalommal? Tippre a második. Négy pohár pezsgővel a szervezetemben és kissé idegesen elindulok le az elemeltről és úgy döntök csatlakozok Balázsékhoz. Amint feléjük sétálok Balázs már hatalmas mosollyal majd egy hosszú taperolós öleléssel köszönt. Nem telik el pár perc és Ria megmerevedik.

-Itt van. - mondja halkan és én így is meg értem. Megfordulok abba az irányba ahova Ria merd. Tamás világos öltönyben fekete ingben és barna lakcipőben zsebre dugott kézzel fürkészi a terepet. Határozottan remekül fest és mondhatni elvesztenek tűnik. Fegyvertelen vagyok szándékosan elzártam az irodába. Valószínűleg ö is az különben nem engedte volna át az őrség. Ez a Szabó alapszabálya fegyvert nem hozhatsz be. Bele iszok a poharamba Balázs fürkésző tekintetébe gabalyodok. Mosolygok ahogy magához húz a csípőmnél és a nyakamba csókol. Annyira hiányzót az én kis kanos szépfiúm. Viszont erre most nincs időm szemmel kell tartamon Tamást aki épp jó alaposan szemügyre veszi a termet és ismerem már annyira, hogy nem azért teszi mert bámulatba ejti Szabó szépsége. Puszit nyomok Balázs szájára és bocsánatot kérek tőle. Tamás épp a mennyezetet bámulja amikor elsétálok mellette és a bárig lépkedek. A vállam felett hátra pillantva tudom, hogy utánam nézett és meg most is bámul. A bárban kérek még két pohár pezsgőt és a másikat magam mellé tolom és ránehézkedek a pultra. A terv működik ugyanis Tamás mellém áll és elveszi a poharat de nem néz rám. Én is bele iszok az enyémbe majd felé fordulok. Ő viszont amikor rám pillant megrökönyödik. Alaposan végig mér majd a rúzsos ajkamon áll meg a szeme. Még a zenétől is hallom, hogy hangosan nyel egyet. Nem szólalok meg vagy ő  kezdeményez vagy itt hagyom és Balázzsal mulattatom az időt aminek lássuk be több értelme lenne. Mind a ketten tudjuk, hogy ez köztük csak egy farok mutogató játék aminek egy nyertes lehet, és lásuk be minden a ketten nyerésre hajtunk.

-Gyönyörű vagy. - rettenetesen lágy a hangja és talán még egy kicsit komor is. Szomorú lenne vagy ez is a csel része, hogy megenyhüljek? Lásuk be működik mert elgondolkoztam rajta. Viszont ezt ő nem tudhatja. Higgadtnak kell maradjak.

-Te küldet a meghívót igaz? Ez valami csel? - teszi fel a két kérdést egymás után. Nem változik a hangszíne. Gyengéd és szívem szerint megkérdezném, hogy bántja-e valami de nem lehetek érzelgős. Az istenit ez nehezebb lesz mint gondoltam, hogy rideg és távolságtartó maradjak. Ria felé pillantok aki a távolból figyel minket. Nem válaszolok és e indulok a terem közepéhez. Tamás viszont gyengéden utánam nyúl és a szőrme lecsúszik a vállamról. Azonnal utána kapunk mind a ketten és ahogy összeér a kezünk Tamás felpillant és a lőtt seb nyomát pillantja meg. Felegyenesedek  de megfogja a csuklómat.

-Nem rendőrként vagyok ma itt. Lehetne, hogy erre az estére békét kössünk? - a kérdés meglep de még így is gyanúsnak tartom. Mennyek bele a játékba? Rendben de résen leszek az egyszer biztos.

-Van kedved táncolni? - kérdezem ő arca pedig azonnal ellágyul. Bólint én pedig a markából kiszabadítom a kezem leadom a bundám a pultnál és belé karolva sétálok vele a táncparkettig...