...János mondhatni villámcsapásként ért engem. Egyszerre volt megrázó élmény még is elvarázsolt ahogy két nap alatt rendbe hozta a Szabót. Értett a rendezvény szervezéshez. Udvarias volt és körültekintő. Ria állandóan körülötte lebzselt itta minden szavát. Én megtartottam a tíz méter távolságot. Csalódtam a férfi nemben egy életre és bizalmatlan voltam. Bármennyire is János próbált közeledni minden próbálkozás elhárítottam viszont amikor kikosaraztam nem erőltette és inkább békét hagyott nekem. Péntek este a lányok megjöttek és Ria és János mindenkit eligazított. A lányok jó háromnegyede visszajött és ennek nagyon őrültem. Minden rendben ment, hogy holnap ki tudjon nyitni a Szabó. Jó kedvűen hat ez az érzés végre nem érzem magam tétlennek. A zsebemben megszólal a telefonom és amikor kiveszem és meg látom a kijelzőn a nevet összerezzenek. Tamás az. Hezitálok de akkor eszembe jut amit Flóra mondott, ez itt már nem csak rólam van szó. Rányomok a fogadás gombra és a fülemhez emelem.

-Hol a francban vagy? - ordít a telefonban. Nem válaszolok csak mereven figyelem tovább a lányokat akik aktívan dolgoznak, hogy holnap nyitni tudjuk.

-Zsófi itt vagyok a háznál és azt mondták elköltöztél. Megmagyaráznád? Így értetted, hogy időre van szükséged? Mi ez az egész? - faggat tovább én pedig csak egy mély lélegzetet veszek. Gondolom hallja a készüléken keresztül mert lágyulni kezd a hangja. János kérdőn felém pillant.

-Tamás a munkahelyemen vagyok nem tudok most beszélni vissza hívlak. - meg sem várom a választ csak kinyomom és egészen az irodáig rohanok. Kitöltök magamnak egy konyakot és lehúzom. Ki kell találnom valamit. Kopogásra leszek figyelmes az ajtón. János áll a küszöbön. Felé fordulok és várom, hogy mit szeretne.

-Kellemetlen hívás? - kérdezi lágyan és int, hogy töltsek neki is egyet. Így is teszek majd oda sétálok hozzá és a kezébe adom a poharat. Leül az íróasztal előtti fotelbe én pedig szembe vele. Ez eszembe juttatja az első esténket Ivánnal amikor megérintettük egymást. Ugyan így ültünk. Amikor még tudatlan voltam és hagytam maga becsapni.

-Flóra elég sok mindent elmondott. Köztük azt is, hogy a rendőrséggel gond lehet... - itt szünetet tart bele iszik a pohárba... - ahogy azt is mit kért tőled. Az ember azt hinné, hogy az olyanok mit Flóra, Ria vagy te ezt könnyen kisujjból kirázzák. Én viszont tudom mennyire nehéz mindig erős maradni és a kívánságokat lesni. Flóra sokszor összeomlott az évek alatt. Viszont amikor Flórián kitartottja lett valami eltört benne. Addig nem láttam ilyenek, de utána már a túlérést harcolt és bezárkózott. Ezt teszi az emberrel az agresszió és a halál látványa. Megtör és megsebez egy életre. Megkérdezhetem mi  a gond? - ahogy beszél kezdek világosan látni János talán a legjobb dolog mi történt velem eddig mióta itt vagyok. Lehet érdemes lenne adni neki egy esélyt.

-Tamás a rendőr aki nyomoz az ügyben. Én is benne vagyok mivel megölték az apámat és  megsebesültem. Lehet, hogy kicsit közvetlenebb a viszony köztem és a rendőr között...

-Tetszetek egymásnak. - ahogy ki mondja megrökönyödök. Ennyire átlátna rajtam? Elkapom a tekintetem és a szőnyeg szélét kezdtem nézni.

-Milyen érzés? - kérdezi.

-Furcsa. Amikor megismerkedtem a fiukkal nem érzetem kötödést csak, hogy lehet, hogy tudnék kötődni még esetleg szerelmes is lenni beléjük. Imponáltak nekem a szexuális vágyaim tárgyai lettek. Tamás ő más. Nem akarok vele lefeküdni de amikor fájdalmaim voltak gyengéd volt velem. Én... - megakadok mert nem tudom, hogy is fejezzem ki magam.

-Te törődést éreztél és ezért nem a korábbi impulzusok értek. - mondja egyszerűen én pedig bólogatok.

-Lehet, hogy tetszik. De jelen körülmények között sőt lehet, hogy már örökre ellentétek leszünk és már most tudom ennek nem lehet jövője. Még is, hogy vágjak bele valamibe és használjam ki azt ha esetleg soha nem kaphatók belőle többet? - kérdezem és megiszom a maradékot a poharamból. Tényleg kíváncsi vagyok a véleményére.

-Egyszer élsz Zsófi. Szerintem át fogod vészelni és amíg tartani fog boldog leszel. - ahogy kimondja lerakja az asztalra az üres poharát feláll és egyedül hagy. Megdörzsölöm az arcom. Elment az eszem. Nem olyan régen még egymás után váltottam a férfiakat. Most pedig azon vergődök mint egy partra vetett hal, hogy mit tegyek egy olyannal akit még ismerni sem ismerek. Dörzsölöm az arcom és felhúzom a lábam a hasamhoz. A térdemre teszem az állam és nem tudom, hogy mit tegyek. Tanácstalan vagyok. Előveszem a telefont megnézem de nincs nem fogadott hívásom. Nem keresett azután, hogy rám tette a telefont. Eszembe jut az arca ahogy bele harapott a hamburgerbe az ágyon ülve és teli szájjal nevetett egy hülye fa viccen amit meséltem. A szája. Megrázom a fejem és azonnal kiűzöm a pajzán gondolatokat még mielőtt el hatalmasodnának...

Este felé Ivánt megetettem majd felmegyek a lakásba. János vett nekem egy rendes ágyat meg néhány bútort. A bejárati ajtót nyitva hagyom így a hálóban hallom ahogy a lányok az emeleteken beszélgetnek halvány zene hangja is hallatszik. A nyári este melegében. Jó végre egy kis zsongást hallani ebben az udvarban. Lövetközök és végig nézek magamon. Rossz állapotban vagyok a sport melltartó nem szexi egyáltalán a bordáimnál még lila és zöldülő foltok ékeskednek. Az arcom egyhangú a hajam lapos. Láttam már jobb napokat is. A stressz miatt a szemem beesett. Nem sokat aludtam mostanában. A régi önmagam már csak emlék kép ahogy a szőrmekabátban és a fekete koktél ruhában beszambáztam a Szabóba. Meggyötört az élet. Fel kell állnom ebből a helyzetből és megoldás kell találni de sürgősen. Kiveszem a telefonom és írok Tamásnak egy üzenetet. Elküldöm és elindulok zuhanyozni. Forró vízben megmosakszok amikor végzek megszárítom a vizes hajam. Felkének egy kis alapozót a szemem alá és egy halvány rúzst. A szobába menet kényelmes bugyiba bújok egy rövid farmernadrágba és egy bő fekete pólóba. Felveszem a tornacipőm és a táskámból előhalászom a pénztárcámat. Lófarokba kötöm a hajam és az irodába megyek. Ahogy kinyitom az ajtót Ria-t és János találom akik nagyon jól szórakoznak. Ria az asztalon ücsörög János meg előtte a fotelben. A whiskys üveg megbontva.

-Elkérhettem a kocsi kulcsot? - kérdeztem Jánost. Ria felvonja a szemöldökét. János bólint és a farzsebéből kihalássza és a kezembe dobja.

-Köszi. Ne várjatok meg. - mondom és sarkon fordulok még hallom a hátsó ajtónál, hogy Ria meg kérdezi le-e maradt valamiről. De nekem ez már cseppet sem érdekel. Kinyitom a cabriót és beülök. Szerencsére automata váltós. Nagyából nyolc éve nem vezettem autót. Kinyitom az utcai automata kaput és már rá is kanyarodok az útra. Le van engedve a tető és a levegő csak ügy süvít ahogy haladok a kihalt forgalomban. Késő van már még is tökéletes a hőmérséklet. Percek alatt felérek a Budai vár parkolójába. Oda ahova először hozott Iván azután a szörnyű parti után. Egy hamuszürke Volkswagen mellé parkolok és ahogy oldalra nézek Tamás a telefonját nyomkodja. Egyedül vagyunk. Az felső parkolóba tilos jelenleg feljönni mi még is itt parkolunk. A kilátás pazar még mindig. Leállítom a motort és kiszállok. Rágyújtok mert sajnos erre is rá szoktam mióta az események begyorsultak. Előre sétálok és neki dőlök a motorháztetőnek. Nem fordulok meg még akkor sem amikor hallom Tamás lépteit. Kifújom a füstöt. A város világit én pedig ideges vagyok. Megérzem magam mellet a test meleget. Ránézek és a mogyoró barna szemek megcsillannak az esti fényekben. Tamás laza sötét pólóban és egy vászon rövid nadrágban van. Semmi fegyver jelvény vagy olyan rendőri zsargon. Most civilben vagyunk itt. Rám néz én meg elpöckölöm a cigarettacsikket.

-Elmagyaráznád mi folyik itt? - kérdezi lágyan. Lehunyom a szemem és tudom mit kell tennem annak érdekében, hogy mindenkin segítsek. Beáldozva a saját boldogságom. De ez jelenleg a legkisebb problémámnak számított. Félve felé nézek.

-Én és Iván szeretők voltuk. - mondom egyszerűen. Tamás láthatóan nem lepődött meg a dolgon. Rendben akkor ez könnyebb lesz mit gondoltam.

-Amikor Pestre jöttem luxus prostinak álltam de nem tartott sokáig a dolog... - nevetem el magam. Pedig ez egyáltalán nem vicces inkább szánalmas. -... bele keveredtem ebbe az elbaszott játékba és nyakig sáros vagyok én is. - mondom lágyan és már újra a várost nézem. Vajon ha beáldozom magam van a többieknek esélye?

-Nem értelek. Ezt most azért mondod, hogy kiábrándíts? Vagy, hogy egy szörnyetegnek gondoljalak és meg vesselek? - kérdezi mellettem de nem nézek rá. Megrázom a fejem és ránézek.

-Én csak elakartam mondani az igazat. - nagyot sóhajtok.

-Tudod, hogy hol van igaz? - kérdezi én pedig bólogatok. Hirtelen be áll a csend közénk. Nem tudom mit mondhatnék ő pedig nem kérdez nem mond semmit. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy elém sétál és megemeli az állam így kényszerít a szemkontaktusra. Elmélyülten fürkészi a tekintetem. Miért érdekel most engem ennyire, hogy mit gondolhat rólam?

-Egy naplót keresek. Segítene egy banda szerveztet felderíteni akik itt ténykednek Magyarországon. Iván a kulcs az egészben. Pár hete kaptuk egy fülest de még mielőtt akcióba lendülhetünk volna megtörtént a kis baleset veled és eltűnt. Szerintem köze van Szigeti Flóriánhoz is a dolognak. - ahogy ki mondja a nevet rögtön megremeg a térdem. Tamás túlzottan jó nyomon jár. Már két kapocs is van Dantéhoz én és Iván. Mi az istent tegyek? Nem érdemi meg az a rohadék, hogy mentsem a seggét azok után, hogy magunkra hagyott. Még is úgy érzem még nincs itt az ideje bemártani. Valahogy meg kell oldanom ezt a helyezettet. Tamás hátrál egy lépést és erősen analizál. "Az ember azt hinné, hogy az olyanok mit Flóra, Ria vagy te ezt könnyen kisujjból kirázzák."  Visszhangzik  a fejemben János mondata.  Meg kell mentenem a lányokat és a Szabót.

-Tetszel nekem. - mondom ki hangosan amit eddig magamnak is letagadtam. Kicsit még feszengek is közben és Tamás teljesen összezavarodik. Értetlenül mered rám. Majd elmosolyodik.

-Értem most az a rész jön, hogy elcsábítasz és eltereled a figyelmem az ügyről. Végül kiszedsz belőlem mindent és megmented annak a rohadéknak a seggét. Vicces vagy. - nem bunkó de érezteti az iróniát. Amit teljesen megértek mert látszatra ez tényleg egy cselnek tűnik. Bármit is mondott Flóra, hogy csábítsam el Tamást. Nem fogom megtenni. Vele őszinte akarok lenni és azt akarom, hogy azért akarjon engem amilyen valójában vagyok. Nem csak a kirakat nőt lássa.   

-Háromszor a fejemnél meghúzták a ravaszt majd órákkal később meg is lőttek. Elhiheted semmi kedvem poénkodni. Az igazat mondom de nem szükséges el hinned mert ebből soha sem lehet semmi. Én a sötétben napozok te pedig a fényben harcolsz a jókért. Nem is értem minek jöttem ide. Hiszen úgy is én... -  a monológom őrjöngésbe megy át de a mondatott nem tudom be fejezni mert Tamás a két kezébe fogja az arcomat. Csendben maradok és csak a szemeire tudok koncentrálni. Másodpercekkel később már Tamás ajkai az enyémen pihennek. Lehunyom a szemem és a derekánál közelebb húzom magamhoz és benyúlok a pólója alá. Forró és izzadt a bőre ahogy megérintem. Végül a szánk szétnyílik és a nyelvük találkozik egymással. A mentolos rágó és a dohány íze összekeveredik a szánkban és lassan pici cuppogással szívogatjuk egymást. Lágy és érzéki a csók és majd bele szédülök. Tamás bele túr a hajamba és nekem nyomódik amire én fel mordulok és az odaoldalaz kapok. Szét válunk és lenéz közénk. Megdörzsöli az arcát és vagy tízszer elmondja hogy "Bocsi". Mosolyognom kell ezen. Végül a kezemhez siklik az övé is és megsimogatja a kézfejem majd puszit nyom a homlokomra. Közel vagyunk egymáshoz és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem akarok még többet belőle. Nem is tétlenkedek a tarkójánál fogva vissza húzom magamhoz és mohon ostromolni kezdem a száját. Ellenkezésnek semmi nyoma benyúl a pólóm alá és a bordámnál kezd lágyan simogatni ami enyhíti a nyilalló fájdalmat. Kergetjük egymást a másik szájában és zihálunk. Elszakadok és a nyakát kezdem harapdálni. Kapkodjuk a levegőt és mind a ketten a póló alatt tapizzuk egymást. Viszont amikor Tamás rátalál a mellbimbómra és megcsípi a libabőrön kívül belém hasit az is, hogy ezt nem lehet. Lassan zihálva meghátrálok egy kicsit. Semmit nem tudok róla. Bassza meg a saját fegyveremet használja ellenem. Azzal a lendülettel ahogy a rózsaszín köt felszáll pofán vágom. Tamás értetlenül áll és rányúl az arcára.

-Szép próbálkozás csak, hogy ezt most bebuktad. - mondom és a kocsi ajtóhoz sétálok. Ő pedig elneveti magát. Rohadék. Megpróbálom kinyitni az ajtót de bezártam úgy, hogy hibája húzom a kilincset. Tamás felmutatja a kulcsot a kezében. Kifut a vér a testemből ez csapda volt az elejétől fogva. Én pedig nyugodtan bele sétáltam. Tamás közelebb lépked majd neki nyom a nyakamnál az ajtónak. Fújtatok.

-Már az elején tudtam, hogy ki vagy. Kíváncsi voltam mennyire vagy naiv. - felmegy a pumpa az agyamban. Ez az egész egy kurva színjáték volt az istenért és én megint bedőltem. Tamás hasába nyomom a fegyverem és  kibitósítom. Lepillant majd vissza a szemere. Engedi a nyakam és tesz egy lépést hátra. Rátartom a fegyvert.

-Aha naiv vagyok na ide a kulcsot. - mondom erélyesen ő pedig nekem dobja. Látom, hogy erre nem számított. Nekem viszont volt egy megérzésem, hogy ez nem fog túlzottan zökkenő mentesen menni úgy, hogy kivettem a hátától a fegyvert.  Közelebb lépek és rámarkolok a farkára. Ami még mindig keményen áll. Ezek szerit nem is olyan közömbös irántam ha még így, hogy fegyvert fognak rá is kész az akcióra. Nyomok egy puszit az orra helyére majd elengedem. Mélyen felsóhajt majd rám néz.

-Nálam van a napló és Iván is. Hajlandó vagyok tárgyalni de csak veled... és tudod fáj, hogy ezt tetted tényleg azt hittem igazi az amit érzek de úgy látszik te is csak egy vagy a sok fasz között akinek csak egy luk vagyok. - ezzel befejezem a  tárgyalást kinyitom a kocsit és beszállok a volán mögé. Tolatni kezdek majd a fegyvert kidobom az ablakon és elhajtók minél gyorsabban. Tökig nyomom a gázt és meg sem állok a Szabóig. Nagyából öt piros lámpán át is megyek. Csak az udvarban kezd világossá válni a jelenlegi helyzet. Ez már nem az könnyű játék amit én leképzeltem ez már vérre fog menni. Ki kell találnom valamit...