...Nagyából négy napja vagyok a Szabó fogja. Millió egy papíron rágtam át magam. Ezen kívül végéig jártam a helyet összeírtam egy jegyzet tömbbe, hogy mivel tudok dolgozni. Meg persze, hogy mire van szükség. Rita az első emeleti lakást kinyitotta nekem. Azt mondta régóta üresen áll. Nyolcvan négyzetméter volt két szobás fürdővel konyhával négy méteres belmagassággal. Tetszett. Bár bútorok nem voltak benne csak a fürdőben és a konyha szekrény még is be költöztem egy felfújhatós matracra. Nem mozdultam ki a Szabó területéről. Ria segítségével még az nap kipakoltuk a lakásomat amikor eldöntöttem újra indítom a helyet. Flórának hagytam üzentette, hogy ma jöjjön ide és beszéljük. Visszaakartam adni neki a kulcsát. Köddé kellet válnom. Méghozzá sürgősen. Iván sem könnyítette meg a dolgom semmit nem árult el. Sőt meg sem szólalt, csak néha káromkodott egyet kettőt. Nem voltam türelmetlen és valahogy nem is tudtam haragudni. Szörnyen nézett ki és annak ellenére, hogy tudtam ha kiszabadulna golyót kapnék a buksimba még is sajnáltam. Ezért Ria és én el kezdtük meg etetni én átkötöztem a sebeit és többször meg mosdattam. De nem mertem az oda láncolt széktől elengedni. Még mindig féltem tőle. Majdnem át küldött a másvilágra. A dolgok ütemesen mentek. Ria is ténykedett míg én a papír munkával voltam elfoglalva. Felhívta egyénkét a lányokat meggyőzte valamennyit. Kitakarított és rendbe próbálta hozni a helyet. Ezen kívül el kellet ismernem, hogy nagyon jól főz évek óta nem ettem ennyire finom főt ételt...

Szerda este még a Szabó parkettáját mostuk fel éppen amikor cipő kopogásra lettem figyelmes. A hang irányába fordultam és akkor meg láttam Oszkárt majd mögötte Flórát aki már egészen kerek pocakja lett azóta, hogy utoljára találkoztunk. Mind ketten alaposan végig néznek mindent. Végül megállnak tőlem egy méterre. Flóra mosolyog de látom, hogy nagyon keserédes ez a mosoly. Nem tudom leolvasni az arcáról, hogy ez most az aggodalom vagy a méreg hatása. Ahogy Oszkárra pillantok pedig látom a merev tekintetet. Ő határozottan dühös.

-Zsófi megmagyaráznád, hogy még is mi az ördög folyik itt? - a hangja követelőző és mérges. Lehunyom a szemem és sóhajtók. Intek a fejemmel az egyik üres asztalhoz ahol még nem mostunk fel. Flóra azonnal oda sétál és helyet is foglal. Pocakját simogatja. A szívembe boldogság kúszik ahogy látom, hogy leendő anya ként édesen simogatja a pocakját. Oszkár is leül mellé én viszont állva maradok.

-Történt egy kis kalamajka. - válaszolom röviden. Ria szemöldöke a homlokáig szalad és nevetni kezd. Végül arrébb teszi a felmosót és a bárba sétál magunkra hagyva minket. Oszkár továbbra is feszülten figyel és látom ahogy az idegességtől a nyakán kidudorodik egy ér. Az ujjaival dobolni kezd az asztalon ezzel jelezve felém, hogy igyekezzek a válasz adással. Flóra szeme kettőnk között cikázik.

-Az apám Győrben feltett egy szerencse játékra. Amit Jónás vezetett és kiderült, hogy a nyertes Iván volt. Valószínűleg a helyzet akkor mérgesedett el oda haza amikor én kereket oldottam. Az én elképzelésem szerint Iván szándékos környékezett meg a tudtom nélkül de amikor Dantéval konfliktusba keveredtem ez az egész terv megbomlott. Veszély forrássá váltam és el kellet tenni az útból... - ekkor a cipzársor fölsőmet elhúzom a váltamról és a top pántja mellet látszik a lövésnek a nyoma. Flóra szemei kikerekednek. Oszkár szintúgy hüledezik mellette. - a helyzet komikuma, hogy túléltem az apám viszont nem. Az hogy ezek után mi történt arról csak halvány sejtelmeim vannak. Dante ahogy egy levelet, hogy elutaztak és, hogy felejtsem el őket és, hogy ez volt a büntetésem... - ahogy folytatnám Oszkár felemeli a kezét csendre intve engem.

-Komolyan az öcsém ezek után lelépett? - teszi fel a kérdést Oszkár én pedig sűrűn bólogatok. Megdörzsöli az arcát ekkor Ria vissza tér közénk egy tálcányi frissítővel. Oszkárnak egy presszót és egy whiskyit, Flórának pedig narancslevet és sima vizet.

-Igen nagyon jól érted itt hagyott minket. Egyikünket sem fizetett ki. Nem érdekelte, hogy mi lesz bármelyik lánnyal is. Arról nem is beszélve, hogy Zsófit még mielőtt ez az egész történt vagy egy tucatszor megütötte. Oszkár Dantéval valami kurvára nem stimmel. - Ria olyan határozottan beszél Oszkárral szemben mintha ezer éve ismerné. Nem hunyászkodik meg mint Dante mellet. Felemelt fejjel és még kicsit flegmán is gesztikulál. 

-Ha az öcsém lelépett akkor oltári nagy szar van és te nyakig benne vagy Zsófi. Iván hol van tudtok róla valamit? - mereven a szemebe néz és olyat mond amivel én is teljesen tisztában vagyok. Viszont amikor kiejti a tiltott nevet Ria és én összenézünk.

-Tudtommal elintézte de eléggé kaotikus volt minden  azután, hogy lelőtték Zsófit. Dante és Kornél véresen tértek vissza és azonnal ki ürítették a helyet és feltúrták Iván irodáját. Próbáltam kérdezősködni annyit mondott várjam meg. Majd visszaszálltak a kocsiba és itt hagytak. Azóta sem hívtak. - válaszol Ria Oszkár kérdésére és meglepődök, hogy nem mondja meg Iván a pincében van összeverve. Kicsit még gyanús is nekem ebből látszik, hogy van vesztenivalója ha Dante visszatérne. Végeredményben lehet az is, hogy tartja a szavát amit dicséretes.

-Ezen kívül van még egy picike probléma. Rám szállt egy rendőr. Békés Tamás. - vetem oda kicsit finoman.

-Hogy érted, hogy rád szált? - kérdezi Flóra kicsit ijedten.

-Velem volt a kórházban többször míg komában voltam, és amikor haza engedtek meg látogatott egyszer kétszer...

-Zsófi el ment az eszed? Nem elég, hogy az öcsém kinyír ha visszajön de még egy rendőrrel is összeszűröd a levet? Hát nem volt elég amit kaptál? - Oszkár rácsap az asztalra de Flóra azonnal csitítani kezdi.

-Mennyit tud rólad és a körülményekről? - kérdez Flóra higgadtan és látom a szemében, hogy forgat valamit a fejében.

-Az elején felvette a vallomásom. Eddig Dantét meg sem említette. Viszont Iván annál jobban pénteken behívtak az őrsre, hogy azonosítsak egy hullát. De nem Iván volt hanem a pasi akivel pókereztem és paraszt volt velem. Reménykedtem, hogy Iván az. - Oszkár nagy levegőt vesz.

 -Az orosz. - ennyit mond és mi Riaval össze nézünk. Orosz? Ahogy emlékszek a férfi kristály tisztán beszélt magyarul. Oszkár felkel és int Noel-nek.

-Flóra maradj itt elintézek egy két dolgot szerintem van miről beszélnetek. Noel itt marad. - azzal ő távozik én pedig nagy sóhaj kíséretében leülök. Ria követ és hárman maradunk az asztalnál. Flóra megvárja míg Noel egyet biccent.

-A rendőrség a főkönyvet keresi. - összeráncolom a szemöldököm. Nem értem ezt az egészet. Flóra előre hajol amennyire csak lehet a pocakjától. Halkabban beszél és néha Noel-re pillant.

-Amikor Dante kitartottja voltam sokszor maradtam kettesben Ivánnal. Sosem kedveltem. Azt viszont tudtom, hogy Iván valami nagyobb játékba kezdett még akkor. Tönkre akarta tenni Dantét. Ezért különböző külföldi maffiózókkal tartotta a kapcsolatot. Akikkel üzletelt Dante háta mögött erről vezetett egy főkönyvet. Benne van minden adat amit tudni kell ezekről az emberekről számok és pénz ami tisztára lett mosva. Ezt keresi a rendőrség és Dante is ezt kereste. Ha Ivánt elkapják magával fogja rántani Dantét is ezt biztos. Szóval lányok várom az ötleteket... - Ez az a Flóra akit anno meg ismertem az irodában. Törtető erős nő aki ki áll az igazáért. 

-Újra indítjuk a Szabót. Egyenlőre ennyi a terv. - mondom halványan és végig pásztázom a szemem a helyiségen ami már nem csillog abban a pompában mit amikor először jártam itt.

-Ez egyedül nem fog menni. Beszélek egy régi baráttal majd ő segít nektek. Viszont Ria magunkra hagynál minket egy kicsit? - Ria bólogat Flórára és azonnal felkel és Noel irányába sétál. Amikor halló távolságon kívülre esik Flóra újra az asztalhoz hajol.

-El kell csábítanod a rendőrt és mindent ki kell belőle szedned...

-Flóra ezért engem lecsukhatnak. - ordítom el magam. Flóra a másik két ember felé pillant majd vissza rám.

-Zsófi nincs már választásod mert így mindenkit magaddal ránthatsz még engem is. Ez egy elbaszott helyzet de sajnos információ nélkül elbukunk. - ahogy magyaráz rá jövök, hogy igaza van. Nem csak én vagyok most rossz helyzetben. A múlt és a jelen ül ennél az asztalnál. Flóra a múlt leáldozott csillaga, Én pedig a jelen sötét foltja. Bólintok ekkor Flóra elkapja a kezem és mosolyra húzza a száját.

 -Okos vagy meg fogod tudni oldani ebben biztos vagyok. - remélem igaza van. Szeretném hinni hogy képes vagyok megoldani a helyzetet. Még órákig beszélgetünk majd Oszkár jelenik meg és átnyújt egy dossziét nekem. Azzal a mondattal adja át, hogy okosan használjam. Végül kikísérem őket és elbúcsúzunk. Flórának a lakás kulcsokat visszaadva veszek érzékeny búcsút. Az ölelése annyi erőt ad nekem. Beszállnak a kocsiba és elhajtanak...

Órákkal később az irodában járkálok fel és alá. Mindent át néztem kitakarítottam. Póker zsetonokon és levágott szivar végeken kívül semmit nem találtam ég a szellőző rácsot is leszedtem és benéztem mögé. Semmi az ég világon. Mért is gondolhattam, hogy itt dugta el és ahogy mennél ki a cipőm sarka megakad a padlóba és beszorul. Kibújok belőle és leguggoltatva próbálom kiszabadítani. A tű sarkam igen csak bele szorult. Megrántom és a padló meg mozdul. Próbálom felszedni de nem megy.

-Ria, hogy egy feszítővasat. - ordítok ki a folyosóra. Percekig semmi nem történik azon kívül, hogy a nagy erőlködésben letörtem két körmöm. Feladom és el kezdem kopogtatni. Nem hallom, hogy üreges lenne a belseje. Ekkor támad egy ötletem. Felhajtom a szörnyeget és egyesével kopogtatom a halszálkás parkettát. Egészen az íróasztal sarkáig jutok amikor meghallom. 

-Kalapács is jó? - Ria ront rám közben én pedig csitítani próbálom. Újra kopogtatom a padlót és hallom az eltértét. Riara nézek aki rögtön felkapja a fejét.

-Segíts eltolni. - Ria leteszi a kalapácsot és hozzám siet. Ketten neki feszülünk az antik íróasztalnak alig toljuk el de már hajtom a szőnyeget és keresem tovább a hangot. Meglátok egy szabályos lukat a padlóban mit csak fúró gép hagyhatott. Retesz lesz. Feltérdelek és leveszek egy tollat az asztalról és a lukba illesztem. Ria feszülten figyel. Megnyomom és kattanást hallunk. Finoman megemelem a kulccsal együtt a parkettát. Egy cipős doboznyi hely van a parketta alatt. Ria káromkodik egyet. Én pedig el kezdek kipakolni belőle. Egy automata pisztoly van benne két sor tölténnyel. Iván útlevele és egy fekete notesz. Bele lapozok és neveket látok és bánszámla számokat. Ez lesz a fő könyv. Még vannak benne papírok köztük a Szabó tulajdoni lapja.

-Megnyertük a lottót bassza meg. - mondja Ria és közben a fejét fogja.

-Valahogy úgy csak okosan kell használni. - mondom kicsit frusztráltan. Felkelek és vissza zárom a reteszt és elkezdek vissza pakolni.

-Te meg mit csinálsz? - kérdezi Ria értetlenül.

-Dante tudja, hogy van egy rejtek helye Ivánnak. De olyan gyorsan kellet távoznia, hogy nem volt ideje megkeresni. Ezért felületesen átnéztek mindent de nem találta meg. Gondolom arra következtetett, hogy Iván magánál hordja vagy ilyenek. Ezért hagyta életbe. - felemelem a Szabó tulajdon lapját. Ria bólogat. Visszapakolunk és Ria előre sétál én pedig megmarkolom a fém öngyújtót és egészen a pincéig rohanok. Ahogy leérek előveszem a pisztolyt megtöltöm és felhúzom és a hátam mögé teszem. Belépek az ajtón Iván ébren van és egyenesen a szemebe néz. Figyel és fürkész.

-Beszélünk kell. - mondom határozottan és egy széket hozok a sarokból és leülök vele szembe. Iván nem szólal meg. Nagyot nyelek.

-Az orosz halott és tudom, hogy külföldiekkel üzletelgetsz Dante háta mögött. Segítsünk egymásnak. Kérlek. - mondom ő pedig nevetni kezd majd rám néz és meg rázza a fejét. Felkelek arrébb teszem a széket és előveszem a papírokat a farzsebemből. Meggyújtom a gyújtott és a papírok felé közelitek.

-Megtaláltad. - mondja egyszerűen. Ekkor eloltom a gyújtott és mereven figyelek.

-Nem tudsz meg félemlíteni. Ezek csak iratok bármikor szerzek másikat...

-Köröz a rendőrség és a kezemben van az útleveled. Szerinted milyen gyorsan kapnak el ha hirtelen szeretnél egyet igényelni? - kérdezem és újra meg gyújtóm a gyújtott és a papír alá tartom ami el is kezd égni a kezemben. Iván káromkodik. Eldobom az égő iratokat és elé sétálok bele hajolok az arcába.

-Bármennyire is azt hiszed, hogy okos vagy nem vagy az. Nálam van a notesz... - ekkor Iván arca eltorzul és rángatózni kezed és üvöltözni. Élöveszem a fegyvert és a homlokához szorítom. Lehiggad de még mindig agresszívan fújtat. Nem érzek semmit simán agyon lőném itt helyben. Apáért és mindéért amit velem tett.

-Alábecsültünk. - mondja.

-Az nem kifejezés. Tudod milyen érzés amikor a fejedhez szorítják a pisztolyt és három lövést leadnak? - még jobban oda tolom a fejéhez, hogy az már hátra hajlik. Vissza emlékszek a pillanatra amikor Dante velem megtette. Halára voltam rémülve. A szívem a torkomban dobogott és azt hittem átküldenek a másvilágra. Meglőttek, megvertek, megfenyegettek elég ebből ideje, hogy törlesszek. De mielőtt meghúznám a ravaszt Ria ront be. Fújtat amiből arra következdetek, hogy futott idáig.

-Azt hiszem ide feljönnöd. Van itt valaki aki azt mondja ismer. - mondja idegesen. Elveszem a fegyvert és Ria elé sétálok. Visszanézek Ivánra és közlöm Ria-val, hogy tartsa szemmel míg visszajövök. Felsétálok és egészen a nagy teremig megyek. A férfi magad ősz nagyjából a hatvanas éveit nyomhatja. Bajszos és drága öltönyben van. Egyáltalán nem tűnik ismerősnek nekem. Szerintem még életemben nem láttam. Amikor észrevesz megfordul és mosolyogva megindul felém. A pisztolyt visszatettem a hátam mögé és a pulcsit rá raktam, hogy takarja. Nem bízom a véletlenre. Nem messze áll meg előttem és az az ostoba vigyor még mind az arcán terül szét.

-Gondolom te vagy Zsófi. Flóra mondta, hogy helyes lány van de nem gondoltam volna, hogy ennyire. A nevem Karajos János és azért jöttem, hogy segítsek neked...